Rev. Angus Stewart
Isten Igéje alapján elutasítjuk az általános kegyelmet. Az általános kegyelem azt tanítja, hogy Isten szereti az elvetett bűnöst, de a Szentírás kijelenti, hogy az Úr megveti a gonoszt. A zsoltáros kijelenti Istenről: „gyűlölsz te minden bűnt cselekedőt” (Zsoltárok 5:6). Nem igaz az, hogy Isten gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst! Sőt, „a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke” (Zsoltárok 11:5). Isten az elvetett bűnöstől ilyen mértékben irtózik: egész lelke, az Ő teljessége utálja. Ezért elvégzi az Úr, ahogy „tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök” (Zsoltárok 11:6)
Az általános kegyelem azt tanítja, hogy azok a jó dolgok, amiket az elvetettek kapnak életük során, Isten irántuk való szeretetét bizonyítják. Ez volt Aszáf tévedése, és ez sokak tévedése napjainkban. Isten szent helyén (ld. Zsoltárok 73:17) Aszáf megértette, hogy „a gonoszok jó szerencséje” (3), egészségük (4), ételük (7), gazdagságuk (12) bizony az volt, hogy Isten „síkos földön” helyezte el őket, „pusztaságokra” vetette ki őket (18). Isten gondviseléséből jó dolgokat adott nekik, de istentelenségükért (8) megvetette őket (20).
Salamon, az emberek legbölcsebbike így szólt: „Az Úrnak átka van a gonosznak házán” (Példabeszédek 3:33). Házuk minden java, feleségük, gyermekeik, birtokaik, ételük nem Isten szeretetéből, hanem az Ő átkából származik.
Néhányan azt mondják, hogy az általános kegyelmet Isten eleve elrendelő tanácsából kiindulva tagadjuk. Azonban a predesztinációról kijelentett isteni igazság nem az egyetlen tanítás, ami az általános kegyelem ellen szól. Isten egységével szemben (V Mózes 6:4) az általános kegyelem azt tanítja, hogy Istennek két szeretete, kétirgalma, két kegyelmessége van. Isten változhatatlanságával szemben (Malakiás 3:6) az általános kegyelem azt tanítja, hogy Isten egy ideig szereti az elvetettet, majd gyűlöli az örökkévalóságban. Az isteni igazságossággal szemben, miszerint Isten olyan nagy, hogy nem nézheti a gonoszt (Habakuk 1:13) az általános kegyelem azt mondja, hogy Isten szereti azokat, akik teljesen gonoszok (Róma 3:10-18). Röviden összefoglalva, az általános kegyelem Isten olyan szeretetét fogalmazza meg, ami ideigvaló, korlátozott, változó és hamis, valamint Jézus Krisztuson kívül való! A Biblia azonban azt tanítja, hogy Isten szereti Önmagát és szereti az Ő választott egyházát (Efézus 5:25) különös (Róma 9:18), örökkévaló (Jeremiás 31:3), végtelen (Efézus 3:17-19), változhatatlan (Zsoltárok 136) szeretettel, Jézus Krisztusban.
Ezt az alapvető hibát, hogy Isten szereti az elvetett bűnöst, sokan elfogadják és alkalmazzák, még gyakorló kálvinisták is, arra, hogy lerontsák az I Mózes 3:15 ellenségeskedését, hogy enyhítsék a teljes romlottságot, megfeledkezzenek a korlátozott engesztelésről, azért, hogy Isten vágyáról beszéljenek, ami üdvözíteni akarja az elvetettet, hogy elcsendesítsék, majd tagadják a feltétel nélküli elvettetést és kiválasztást, ne kárhoztassák az arminiánizmust és tanítóit, hanem azzal közösséget élvezzenek.
