A Jónásra árnyékot vető tök leckéje (3)
Hogy jutott el a napbarnított Jónás Ninive melletti kunyhójában odáig, hogy ilyen rosszul és istentelenül értékelje az eseményeket (Jónás 4:1-9)? Miért volt számára olyan fontos egy növény, ami csak 24 óráig élt, és semmilyen munkát nem fektetett bele? Miért értékelte olyan alacsonyra a régi város mintegy 720000 lakosát és jószágait?
A magyarázat nem más, mint maga Jónás! Jónás önzése. Haragudott Istenre, aki megölte a tököt, hiszen az vetett Jónásra árnyékot. Dühös volt a Mindenhatóra, mert nem ölte meg a niniveiek és jószágaik sokaságát, pedig ő, Jónás, gyűlölte őket, és ő, Jónás, nem akarta, hogy Jehova ítéljen Izráel felett, az ő országa felett.
Röviden, Jónás saját bűnös vágyaiból kifolyólag ragaszkodott ahhoz, hogy a tök éljen, a niniveiek ezrei és jószáguk pedig pusztuljon. A haragos próféta Teremtője szemébe mondja, hogy méltán haragszik, méghozzá „mindhalálig” (9).
Vajon bűnbánatot tartott-e Jónás szívének keménysége és elméjének vaksága miatt? A könyv nem ad erre se igenlő, se tagadó választ, mindazonáltal három ok miatt erősen hiszem, hogy így tett.
Először, bár Jónás súlyosan vétkezett, mégis Isten gyermeke volt. Az Úr pedig fiait és leányait mindig visszahozza a Vele való közösségbe a bűnbánat által, mint ahogy a tékozló fiút is visszafogadta. A Dordti Kánonok helyesen beszél erről: „Azokban ugyanis, akik elesnek, először is megőrzi az újjászületés romolhatatlan magvát, nehogy elvesszen vagy teljesen elpusztuljon. Azután Igéje és Lelke által valósággal és hathatósan megújítja őket a bűnbánatra, vétkeik feletti őszinte és Isten szerint való szomorúságra, hogy a Közvetítő vérében keressék és elnyerjék a bűnbocsánatot, újra megtapasztalhassák a megbékélt Isten jó kedvét, hit által imádják az Ő irgalmát, és innentől kezdve még szorgalmasabban munkálják üdvösségüket félelemmel és rettegéssel” (Dordti Kánonok V:7, saját fordítás).
Másodszor, Jónás megírta könyvét, mint ahogy mind a tizenhat írópróféta megírta saját ihletett könyveit, „a Krisztusnak az ő bennök levő Lelke” által (I Péter 1:11).
Harmadszor, olvassuk el ismét Jehova győztes érvét, amit legutóbbi számunkban magyaráztunk el, és vizsgáljuk azt az Ő ellenállhatatlan kegyelmének és bölcsességének fényében: „Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, a melyért nem fáradtál és a melyet nem neveltél, a mely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett: Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!” (Jónás 4:10-11).
Jehova ezeket az erőteljes szavakat a kegyelem hatalmas eszközeként használta Jónással szemben, hogy meglássa bolondságát, önzését és istentelenségét. Jónás szégyenében bizonyára porba hullott és próbált eltűnni, mint a tök!
Isten Lelke által a próféta haragjának iránya tehát megváltozott. Nem volt többé vétkesen mérges az Úr ellen, hanem igaz módon saját maga ellen volt dühös. Pál apostol így írja le az igaz bűnbánat buzgóságát: „Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez. Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban” (I Kor 7:10-11).
Valószínűleg nincs olyan vers a könyvben, amit Jónás könnyek nélkül írt. Sőt, valahányszor újra meg újra elolvasta könyvét, könnyek jelenhettek meg a szemében.
Ezek a könnyek saját makacssága és szövetséges Istene elleni lázadása miatti szomorúság könnyei voltak. Sírt különösen az őt Ninivébe küldő isteni elhívással szemben való engedetlensége miatt, Tarsisba való menekülése miatt, a tengerészeknek mutatott bűnös példája miatt (1. fejezet); sírt gyerekes szeszélye, ismételt halálvágya és az Úrnak adott mogorva válaszai miatt (4. fejezet).
Ezek a könnyek a hála könnyei voltak, Jehova hozzá való kegyelme és kedvessége miatt. Különösen azért, mert a nagy hal által Isten megszabadította őt a fulladástól, megmenekült sötét, büdös gyomrából, és megválaszolta a mélyből való imádságát (2. fejezet); Ninive csodálatos szabadulása miatt, ami a pogányok megtérésének előíze volt (3. fejezet).
Jónás legnagyobb vigasza nem volt más, mint amit korábban megvallott a nagy hal gyomrában: „Az Úré a szabadítás!” (Jónás 2:10). Ez mindannyiunk vigasztalása, akik gyűlöljük vétkeinket, és Jézus Krisztusban Istenhez fordultunk, hiszen mi is Jónással együtt valljuk: „te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó” (4:2). Rev. Stewart
Isten figyelmeztetése Kainnak
„Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta” (I Mózes 4:7).
„Megszemélyesíti-e a bűnt ez a vers? Volt-e Kainnak ereje, hogy uralkodjon a bűnön?” – ezeket a kérdéseket tette fel egy olvasó a fenti szakasszal kapcsolatban.
Legutóbbi három számunkban Isten mindenre kiterjedő előretudása és az ember bűnért való felelőssége közti kapcsolattal foglalkoztunk. Hasznos lehet az olvasónak és a kérdés felvetőjének is, ha újraolvassa a korábbi számokat, hiszen az itt feltett kérdések, különösen az utóbbi, a mostanában vizsgált kérdésekkel szoros összefüggésben vannak.
Az első kérdés tekintetében, miszerint az I Mózes 4:7 megszemélyesíti-e a bűnt, a válasz igenlő. Valóban, a bűnt itt megszemélyesíti az Ige.
A megszemélyesítést a Szentírás gyakran használja. Ez egy olyan szókép, amikor élettelen teremtményeknek emberi tevékenységet tulajdonítunk. Isten Igéje előszeretettel alkalmazza ezt a hatásos szóképet. Nézzünk meg néhány ismerős megszemélyesítést!
„Jövendölés Tírus ellen. Jajgassatok Tarsis hajói, mert elpusztíttatott, úgy hogy nincs benne ház és abba bemenet! A Kitteusok földéről jelentetett meg nékik” (Ézs 23:1). A próféta felszólítja a megszemélyesített hajókat, hogy jajgassanak, kiáltsanak, mert Tírus nagy kereskedővárosa, ahova gyakran hajóztak, el fog pusztulni.
„Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad” (Mt 23:37). Jeruzsálem csak egy város volt, de itt úgy van leírva, mint ami részt vesz a próféták megölésében, és akadályozza gyermekei üdvösségét. Jeruzsálem vallási vezetői (v.13) ugyanis megpróbálták (bár sikertelenül) megállítani Krisztust abban, hogy összegyűjtse Jeruzsálem választott gyermekeit (Jn 6:39-40, 10:27-29), amint azt Augustinus, Peter Martyr Vermigli, Kálvin, Knox, Francis Turretin és más érdemes emberek helyesen magyarázzák (angolul:www.cprf.co.uk/quotes/matthew2337quotes.htm). Jeruzsálem Dávid ideje óta volt Izráel fővárosa, és most bűnei miatt elpusztul. Ez azt jelentette, hogy Izráel mint teokratikus nemzet nem fog többé létezni (Mt 23:38, 21:42-43).
„Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” (I Kor 15:55). A halál meg van személyesítve, mint az ellenség és az ember végső elpusztítója, de a hívő kineveti a sír hatalmát az ismételt feltámadás reménységében, Krisztus feltámadásának ereje által.
„Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig” (Róma 8:22). Krisztus megváltó munkája a teremtett világot is megszabadítja, ami itt úgy van lefestve, mint ami vágyakozik az általános feltámadásra.
Az Ésaiás 44:23 Isten népének szabadulásáért és bűneik eltörléséért feltörő kiáltás: „Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdő és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsőíti magát”. Szintén megszemélyesítéssel találkozunk az Úr ítéletre való visszajöveteléről és a világ végéről szóló versekben: „Viduljon a mező és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is” (Zsolt 96:12) és „A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek” (98:8).
Az I Mózes 4:7 a bűnt olyan hatalomként festi le, mint ami el tudja pusztítani a bűnöst. Amikor valaki Istennel szemben a bűnök útjára tér, minden egyes elkövetett vétke egyre több és egyre förtelmesebb bűnöket von maga után. A paráznaság első bűne nem csupán terhes lelkiismerethez vezet, de megnyitja az ajtót a következő és a következő előtt, amiket egyre könnyebb és egyre kívánatosabb lesz elkövetni, és ez így folyik egészen a napjainkban látott szexuális elfajultságig.
Nem véletlenül szólítja fel Isten Kaint az I Mózes 4:7-ben: „de te uralkodjál rajta”.
A második kérdés ezzel a kijelentéssel foglalkozik: „ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz”. A kérdező azt veti fel, hogy ebből a feltételből, hogy „ha jól cselekszel”, nem következik-e, hogy Kain lelkileg képes jót cselekedni, és van szabad akarata.
Mindenekelőtt a kérdező tegye fel magának ezt a kérdést! Ahogy a szövegben áll, egy teljesen igaz állítással találkozunk, nemde? Tagadhatja-e bárki Isten földjének színén, hogy ha valaki jót cselekszik, elfogadást nyer az Úr előtt (Az angol KJV fordítása: „ha jól cselekszel, elfogadásra találsz”)? Ez a kijelentés olyan nyilvánvalóan igaz, hogy lehetetlen megérteni, miként tagadhatja ezt bárki.
Azonban e kijelentés alapján arra következtetni, hogy a teljesen romlott bűnös képes azt cselekedni, ami kedves Jehova szemei előtt, egy teljesen helytelen okoskodás. A tévedés egy olyan premisszában rejlik, amit az arminiánus elfogad, jóllehet az valójában hamis. A tévedés ez: Isten nem parancsol semmi olyat valakinek, amire az nem képes.
A jó parancsa következik a szövegből. Ennek így kell lennie, hiszen Jehova nem vonja vissza törvénye parancsait azért, mert a bűnös képtelen a jó cselekvésére. Isten szent, igaz és igazságos. Erkölcsi tökéletességéből fakadóan fenn kell tartania az igazság (igaz-volt) parancsát a bűnössel szemben. Isten teljes igazságban teremtette őt, az ember pedig szándékosan elpazarolta ezt az ajándékot. Nem tud többé igazságban cselekedni. Azt mondja-e Isten: „Ó, sajnálom, hogy ilyen rosszat tettél! Nem fogom többé azt kérni, amit eddig megköveteltem tőled.” Nem, ez igazságtalan lenne!
Ha egy ember tartozik neked 4 millió forinttal, és egy befejezett projekttel 40 millió forintot nyer, pénzét azonban egy világkörüli útra pazarolja, a törvény szerint még mindig fennáll a követelésed vele szemben. Hiába védekezik azzal, hogy csődbe ment, nem mentesül semmilyen követelés alól, meg kell fizetnie a tartozását. Minden jogod megvan ahhoz, hogy bíróság elé vigyed, és a bíróság elrendelje, hogy fizessen. Hiába védekezik azzal, hogy képtelen erre, ez nem ér semmit. Képes volt kifizetni, de saját bolondsága miatt képtelenné vált erre. Csak önmagát hibáztathatja, és még mindig ki kell fizetnie, amivel tartozik.
Jehova sem tesz kevesebbet. A teljesen romlott bűnösnek meg kell hallania Isten parancsát. Az ítélet napján a bűnös nem fogja megúszni semmilyen kifogással, mintha a jóra való képtelensége jó mentség lenne.
Milyen hálásnak kell lennünk, akik hit által Krisztushoz menekülünk, aki megfizette értünk a váltságot, és tiszta kegyelemből elfogadhatóvá tett minket Isten előtt! Prof. Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokatitt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
