A pusztában kiáltó szó (3)
Miért jelent meg Isten gondviselése folytán olyan példátlanul hatalmas tömeg Keresztelő János hallására? Rögtön az elején le kell szögeznünk, hogy ennek semmi köze nincs János csodatételeihez. A nép részben azért sereglett Krisztus és apostolai köré, mert csodákat tettek közöttük, de Keresztelő Jánossal ez nem így volt. Nem tett semmi nagy csodát, de még egy jelet sem, amint a János 10:41-ben olvassuk: „János nem tett […] semmi csodát”. Vajon milyen magyarázatot adnak erre a pünkösdisták? Talán Jánosnak nem volt elég nagy a hite! Lehet, hogy nem részesedett eléggé a Szentlélekből? Keresztelő János már anyja méhétől fogva telve volt Szentlélekkel (Lukács 1:15)! Még a bibliai időkben sem volt minden prófétának hatalma a csodatételre, bár a próféták és apostolok különleges hivatalaiban olyan sokan tettek csodákat. Se Jeremiásnál, se Hóseásnál nem olvasunk például egyetlenegy csodáról sem. Keresztelő János volt a Messiás előfutára és az ószövetségi próféták legnagyobbika abban az értelemben, hogy hirdette a Messiás érkezését és találkozott is vele (Máté 11:11), de nem tett csodákat.
- A tömegeket Keresztelő Jánoshoz vonzó egyik fontos tényező a 400 csendes év volt. Malakiás halála óta nem volt próféta Izráelben mintegy 400 évig. A Brit-szigeteken ez I. Jakab király idejére visz minket vissza (1603-1625), illetve arra az időre, amikor a Pilgrim Fathers (Amerikába kivándorló puritánok) megérkeztek New Englandbe. (Magyarországon a török hódoltság idején járunk, II. Mátyás (1608-1619) királysága és Bethlen Gábor (1613-1629) erdélyi fejedelemsége idején.) Ebben a 400 évben szívből énekelhették a zsidók a 74. zsoltárt: „Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?” (9). Felmerül a kérdés: Mi a helyzet Zakariás, Mária és Erzsébet ihletett megnyilvánulásaival a Lukács 1-ben, vagy Simeonéval a Lukács 2-ben? Ezek kivételek voltak, nem pedig annak a jele, hogy egy folytonos prédikáló prófétai tisztséget bírtak volna. Keresztelő János volt az első próféta az újtestamentumi Írásokban (mintegy 400 évvel az utolsó ótestamentumi prófétát követően), és János apostol volt az utolsó próféta az újtestamentumi Írásokban (aki mintegy 1900 évvel ezelőtt halt meg).
- A János szolgálatát hallgató nagy tömeg magyarázatának következő eleme a fokozódó messianisztikus váradalom. Az Ószövetség sok szakasza nemcsak Isten közelgő királyságát, hanem egy Megváltó vagy Szabadító érkezését is megjövendöli. Ő az asszony magva, Siló, a Mózeshez hasonló próféta, a Melkhisédek rendje szerint való főpap, Dávid fia, a Vesszőszál, a szenvedő szolga, a szövetség hírnöke és így tovább. Isten népe századokon keresztül imádkozott, és várta az Eljövendőt, aki szabadulást hoz. Ez a messianisztikus váradalom a 400 csendes év végén Jézus születésének és első napjainak történetével hágott tetőfokára. Egy szűznek fia született! A betlehemi pásztorok, akik látták az Úr angyalát, angyalok seregét és az újszülött gyermeket, Simeon és Anna a nyolcnapos gyermekkel a templomban, a tizenkét éves Jézus bölcsességétől ámuló emberek a templomban – mindannyian erről a csodálatos fiúról beszéltek. A Lukács 2 után a Máté 2-t olvasva látjuk a csillagot követő bölcseket, Nagy Heródest és a jeruzsálemi vallásos vezetőket, és a lemészárolt betlehemi gyermekeket – ezekről az eseményekről is sok szó esett. Hozzátehetjük még ehhez a Jézus szent életéről szóló híradásokat Názáretben!
- Jánost gyermekkorától kezdve, sőt, már fogantatását megelőzően nagy várakozás vette körül. Az emberek a templomban látták a néma Zakariást, aki elmutogatta, hogy egy angyal jött hozzá; két idős, meddő szentnek gyermeke született, János; Zakariás prófétált, amikor fia elnevezésekor visszanyerte hangját – hogyan maradhattak volna ezek titokban? Ezt olvassuk: „és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok. És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből?” (Lukács 1:65-66).
- Végül ott volt maga János, aki évekig a pusztában élt (80). Lemondott a papságról és a templomi szolgálatról. Étele és ruhája is szokatlan volt. Teveszőrbe öltözött, egy durva ruhába, amit a próféták szoktak hordani (Zakariás 13:4, II Királyok 1:8). Étele sáska és vadméz volt, és a szőlőtőnek termését nem fogyasztotta. Élethossziglani nazírfogadalma miatt növesztett hosszú hajával is feltűnő volt.
- Fel kell még figyelnünk János szolgálati helyére is: a pusztára (Lukács 3:2). Az embereknek kétségkívül ki kellett utaznia hozzá. János helye egyedi és különleges volt, ez is vonzotta a tömeget.
- Nagyon sokan mentek Jánoshoz különleges tettei miatt (Lukács 3:3). Először, itt áll János vízzel való keresztelése: egy különleges, egyszer s mindenkorra szóló szertartás. Másodszor, ott volt prédikálása, ami különösen komoly, őszinte, szókimondó és bátor volt. Századok óta nem volt ilyen igehirdetés Izráelben, ezért tömegek sereglettek ki, hogy hallják őt.
- Sokan hallották János bizonyságtételét (János 1:23) arról, hogy jövetele próféciákat teljesített be: „A mint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti a te útadat előtted; Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az ő ösvényeit” (Márk 1:2-3). A próféták itt Malakiás (3:1) és Ésaiás (40:3). Ez is növelte az érdeklődést szolgálata iránt.
Mindezek az indokok segítenek megérteni, miért mentek olyan sokan Keresztelő Jánoshoz. Nem szabad azonban azt sem elfelejtenünk, hogy a Felséges akarta azt, hogy Izráel tudjon Jánosról és hallja az üzenetét, mert ő volt az előfutár, aki jelezte Isten testet öltött Fiának jövetelét. János szolgálata nem lehetett egy csak kevesek számára ismert titok.
Legközelebb, ha Isten is úgy akarja, a pusztában kiáltó szó Messiásról szóló csodálatos üzenetét fogjuk megvizsgálni (Lukács 3:3-6). Rev. Stewart
Az endori boszorkány
Egy ugandai testvérünk kérdése: „Amikor Saul meglátogatta a halottidézőt, és Sámuel beszélt, valóban Sámuel jelent meg, vagy az ördög vette fel az alakját?
A kapcsolódó szakasz az I Sámuel 28:3-26, ami túl hosszú ahhoz, hogy itt leírjuk, ezért olvasóinkat arra kérjük, hogy a cikk olvasása előtt Bibliájukból keressék ki ezt a részt.
Saul és Izráel seregei felsorakoztak a csatára a filiszteusokkal szemben. A filiszteusok népe Sámson napjai óta tüske volt Izráel oldalában, és az Úr eszköze arra, hogy nyomorgassa népét az Ellene való folyamatos lázadásért, mivel elhagyták az Ő tiszteletét, és Baált és Astarótot imádták.
A nép királyt kért, ezért Isten Sault, Kis fiát adta nekik. Eleinte jó királynak tűnt, de hamarosan kiderült, hogy gyűlöli Istent, mert elhagyta az Ő útjait. Eljött az idő, hogy Isten teljes büntetése szálljon Saulra és Izráelre: a filiszteusok hatalmas sereggel gyülekeztek össze Izráel ellen. Saul rettegett, mert Isten elhagyta őt, és nem szólt többé hozzá, mint hitehagyása előtt, amikor az Úr Sámuel prófétán, a nép bíráján keresztül beszélt vele.
Saul kétségbeesett reményében elküldte szolgáit, hogy keressenek egy boszorkányt, hátha meg tudná idézni Sámuelt a sírból, hogy hallja a próféta szavait az Úrtól a csata előestéjén. A szolgák találtak is egy boszorkányt Endorban.
A boszorkányság bűnét már a történelem nagyon korai szakaszában gyakorolták. A Fáraónak megvoltak a mágusai (II Mózes 7-9). Törvényében Isten újra meg újra figyelmezteti Izráelt a boszorkányság minden formája ellen. A boszorkányság igencsak vonzó a bukott emberek számára, mert a mágiában és a varázslásban különleges hatalmat látnak, mely által képesek lesznek beszélni a halottakkal, megjövendölni jövőbeli eseményeket, és emberfölötti erőben részesednek, ami nem elérhető az átlagos halandó számára. Mai „tudományos” korunkban is mindenféle babonasággal találkozhatunk: médiumokkal, halottidézőkkel, kristálygömbből jövendölőkkel, tenyérjósokkal, gondolatolvasókkal, mindenféle látnokokkal stb. Látjuk ezeket a „civilizálatlan” országok népeiben, de kifinomultabb formában társadalmunk minden zegében-zugában is. Saul betiltotta a boszorkányságot az egész országban (I Sámuel 28:3), most pedig kétségbeesett rettegésében egy boszorkányt keresett, hogy elérje Sámuelt.
Azt hiszem, Sámuel beszélt Saulhoz, bár úgy tűnik, csak a boszorkány látta őt (vö. 14). Semmi kétségem nincs afelől, hogy Isten képes volt visszaküldeni Sámuelt a sírból, hogy az Ő üzenetét vigye Saulnak. A szakasz teljesen nyíltan kimondja, hogy valóban Sámuel jött vissza, hogy megmondja Saulnak Isten rajta lévő ítéletét. Sámuel szava olyan szó, ami csak Istentől származhatott.
Ez az eset nagyon szokatlan, és a Biblia semmilyen hasonlót nem jegyez fel. Ami különleges: 1) csak a boszorkány látja Sámuelt, 2) Sámuel úgy nézett ki, mint amikor még a földön volt: öregen, és palástot viselt, 3) az a benyomásunk támad, hogy Sámuel nem a mennyből, hanem az Ószövetség által Seolnak nevezett helyről, a halottak helyéről jön fel. Úgy látom, hogy ez a három pont meggyőző erejű a szövegre nézve. Isten csodát tett Izráel történetének egy fontos pontján. Egy olyan esemény ment végbe, ami nagy hatással volt az egész népre, hiszen egész Izráel számára feljegyeztetett a szent Írásokban. E csoda által Isten megmutatta a népnek, miért bünteti őket, mi történik az Izráelt tévútra vezető gonosz királyokkal, és mi történik akkor, ha az emberek a boszorkánysághoz folyamodnak.
Jegyezzük meg, hogy nem az asszony hozta vissza boszorkánysága által Sámuelt a halottak közül. Ő maga is majd összeesett rémületében, amikor Sámuel megjelent neki. Azt állította, képes ennek megcselekvésére, de amikor Sámuel megjelent, rögtön tudta, hogy nem ő hozta vissza a prófétát.
Bár sokan azt állítják, emberi képességeket meghaladó erejük van, e hatalom gyakorlása többnyire csupán a szörnyen babonás emberek ámítása és csalása. Azt írtam, „többnyire”, mert hiszem, hogy mindenféle médium, beleértve a csodatévőket is, a Sátán eszközévé válhat és válik, akinek több ereje van, mint nekünk.
Sok-sok évvel ezelőtt felkértek egy előadásra az okkultizmusról. Elutasítottam a felkérést, bár nagyon szorgalmazták, hogy eleget tegyek neki. Amikor azonban megtudtam, hogy többen okkult praktikákat folytatnak szórakozás gyanánt, elvállaltam az előadást. Szinte semmit nem tudtam az okkultizmusról, ezért elmentem a könyvtárba, ahonnan egy rakás könyvvel tértem haza. Nem volt kellemes elolvasni őket, de meggyőződtem afelől, hogy több megmagyarázhatatlan esemény történt már, amelyek az okkult dolgokról tanúskodnak. Különösen a pogány országok misszionáriusainak bizonyságtétele volt meggyőző, akik a pogányok körében fellelhető okkultizmus ellen harcoltak.
Arra a következtetésre jutottam, hogy egyes esetekben, a boszorkánysággal kapcsolatos különféle praktikákban az emberek nyitottá tették magukat mindenféle démoni behatásnak és hatalomnak. A Jelenések 13-ban, ami az Antikrisztust a Sátán ügynökeként mutatja be, azt olvassuk, hogy képes lesz csodákat tenni, amihez a hatalmat az ördögtől fogja kapni.
A végkövetkeztetés ez: a legegyszerűbb okkult praktikával foglalkozni is bűnös és ördögien veszélyes (a szó legszorosabb értelmében). Még az olyan dolgok is, mint az ouija-tábla (okkult jóstábla), asztaltáncoltatás stb., melyek olykor „szórakozásként” előkerülnek, démoni jelenlétre nyitják meg a lehetőséget. Beszéltem néhány emberrel, akik megszabadultak efféle borzalmaktól. Az egyikük egy sátánista volt, mielőtt üdvösségre jutott volna, egy másik pedig a pünkösdista mozgalom egy vezetője. Nem volt jó meghallgatni történetüket, és korábbi bűnük kísértése miatt napról napra küzdeniük kell.
A Biblia intését a boszorkányság és az okkult minden formájával szemben halálosan komolyan kell vennünk (vö. V Mózes 18:9-14). Kezünkben van Isten írott kijelentése a tévedhetetlen Írásokban. Minden benne van az Igében, amit üdvösségünkhöz tudnunk kell. Merüljünk bele Isten mindenre elégséges Igéjébe, és kerüljünk minden babonát, mint a pokol hatalmait. Prof. Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
