Menu Close

CR News – 2016. december • XVI. kötet 8. szám

Isten hosszútűrése és az elvetett istentelenek

A Kegyelmi Szövetség legutóbbi öt számában arról olvashattunk, hogy mit tanít a Biblia Isten hosszútűréséről. Ezt az isteni tulajdonságot most a megátalkodott bűnösökkel kapcsolatban fogjuk vizsgálni.

Először az Északi Királyság alapítóját és első királyát, I. Jeroboámot vesszük elő, akiről a Szentírás újra meg újra azt mondja, hogy ő ejtette bűnbe Izráelt (pl. I Királyok 14:16; 15:26, 30, 34; 16:2, 26; 22:52; II Királyok 3:3; 10:29; 13:2, 11; 14:24; 15:9, 18, 24, 28). Ez az istentelen ember Dávid háza ellen lázadt, és így Jézus Krisztus ellen is, aki az egyház egyetlen királya és feje, akinek Dávid az előképe volt. Jeroboám elhagyta Jeruzsálemet (ami az igaz egyház előképe), a templomot (ahol a Mindenható Isten lakozott), az oltárt és az áldozatokat (amelyek Krisztus bűnért való áldozatára mutattak előre), valamint az ároni papságot (amit Isten rendelt). Ezek helyett egy új uralkodóházat alapított az északi törzsek fölött, illetve bálványimádó szentélyeket rendezett be Dánban és Béthelben, ahol nem lévita papok mutattak be az általa készített két aranyborjúnak egy új vallási naptár szerint (I Királyok 12:28-33).

Jeroboám vétke igen nagy volt. Miért nem törölte el őt Izráel Szentje hamarabb a föld színéről? Semmiképpen sem azért, mert valamilyen isteni szeretetet tanúsított felé!

Az egyik tényező az, hogy Isten azt akarta, hogy az Északi Királyság hamis egyháza megnövekedjen a Déli Királyság, azaz Júda igaz egyházával szemben. Ennek célja az antitézis (szembenállás) felemelése, illetve egy ószövetségi példa állítása az újszövetségi keresztyének számára arra nézve, hogy az igaz és a hamis egyház egymás mellett, egy időben létezik (Belga Hitvallás 29). Másrészt azért kellett hosszú ideig élnie Jeroboámnak, hogy legyen egy újjászületett fia, Abija, akiben „Izráel Istene iránt […] találtatott valami jó” (I Királyok 14:13).

Második példánk Akház király, a Déli Királyság, Júda királya (nem pedig Izráel Északi Királyságáé, amit Jeroboám alapított). A II Királyok 16 és a II Krónikák 28 beszámol Akház rettenetes bálványimádásáról Jeruzsálemben, Isten templomában. Felmerül a kérdés: miért nem pusztította el őt Isten hamarabb? Nem arról van szó, hogy Isten hosszútűrő volt, és kétségbeesetten megpróbálta megtéríteni! Ehelyett Akházt saját fia, a kegyes Ezékiás kellett kövesse, aki uralkodásának első évében, az első hónap első napján rögtön megtisztítja a templomot (II Krónikák 29:3, 17).

A harmadik példa az újszövetségi Szentírásban szereplő Jézabel, a thyatirai gyülekezet istentelen asszonya (Jelenések 2:18-19). Hamis prófétanő volt, aki az egyházban a paráznaságot és a bálványimádást, amit antinomianizmusával (azaz a törvény semmibe vételével) támasztott alá. Hazug kijelentése az volt, hogy aki nem ismeri a „Sátán mélységeit”, sosem értékelheti igazán Isten bűnbocsánatának gazdag kegyelmét 24)!

Jézabellel kapcsolatban Krisztus így szól: „Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg” (21). Vajon azért volt ez, mert Isten szerette őt, és hosszútűrő volt iránta és istentelen követői iránt? Nem! Az Úr Jézus azt mondja, hogy „[beteg]ágyba vetem őt” (22), és hozzáteszi, hogy „az ő fiait megölöm halállal, és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója” (23).

E három személyről (Jeroboám, Akház és Jézabel prófétanő) áttérünk a hamis tanítók csoportjára, akikről a II Péter 2 és Júdás levele ír. Vajon e levelek úgy beszélnek ezen istentelen egyházi vezetőkről (Júdás 4), mint akik részesednek Isten hosszútűrésében vagy kegyelmében? Nem! Ehelyett büntetésük bizonyosságát emelik ki (II Péter 2:1, 3-6, 9, 12-13, 17; Júdás 5-7, 13-15). Isten örök terve szerint végrehajtja kemény ítéletét e hamis tanítókon! Mózes azt mondja, hogy „lábuk megtántorodik”, és „közel van az ő veszedelmük napja” (V Mózes 32:35).

Utolsó bibliai példánk Júdás, akinek örök elvettetéséről beszél a Szentírás (János 6:64, 70-71; 13:18, 21, 26-27; 17:12). Júdás tolvaj volt. Nála volt az erszény, amiből állandóan lopkodott (János 12:6; 13:29). Miért nem vetette Isten rögtön a pokolba? Egyrészt, az Ószövetség megjövendölte, hogy Júdás el fogja árulni Krisztust (Zsoltárok 41:9; 55:12-14, 20-21; 109:6skk), ezért Isten gondviseléséből így kellett ennek történnie. Másodszor, Júdás árulása Isten terve szerint kulcsszerepet játszott az Úr Jézus keresztjéhez vezető úton, ahol a mi Urunk népe minden bűnéért meghalt.

Krisztus nem beszél semmilyen isteni szeretetről vagy hosszútűrésről Júdással kapcsolatban, ami annak üdvösségét kívánta volna. Isten Fia ehelyett így szól az árulóról: „Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna” (Máté 26:24). Ez mindenkire igaz, aki megtérés nélkül hal meg! A pokolban mindenki azt kívánja, bár sose létezett volna!

Krisztus ezt az ítéletet mondja ki Júdás felett (és mindazok felett, akik másokat bűnbe visznek): „Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek. Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson” (Lukács 17:1-2; vö. Máté 18:6; Márk 9:42).

Isten nem azért nem pusztítja el rögtön az elvetetteket, mert hosszútűrő irántuk, hanem azért, mert kifürkészhetetlen igazságából több időt és alkalmat ad nekik arra, hogy haragot gyűjtsenek maguk ellen (Róma 2:5). Az istentelen gonoszokkal az Jehova célja, hogy megmutassa az Ő haragját, és megismertesse hatalmát (9:22).

Amíg Isten elviseli, eltűri és elszenvedi a „harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek”, hosszútűréssel van választottai irányába, „hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre”, „akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is” (22-24). Az elvetés és eltűrés Isten kiválasztását és hosszútűrését szolgálja, amit Jézus Krisztusban választott szeretett népe felé tanúsít. Rev. Stewart


Krisztus, az eredendő bűn és a fájdalom

Olvasóink bizonyára emlékeznek arra, hogy legutóbbi számunkban arról volt szó, hogy a mi Urunk lehetett-e volna beteg. Igenlő választ adtam a kérdésre, mert mindenben hasonló volt hozzánk, kivéve a bűnt (Zsidók 4:15). Úgy gondolom, kicsit részletesebb magyarázatot igényel az a tény, hogy a mi Urunk bűntelen volt annak ellenére, a mi emberi nemzetünkből született. Egy olvasónk ezt a kérdést tette fel: „Hogyan lehetett az Úr mentes az eredendő bűntől és az eredendő romlottságtól, ha Máriától, Ádám leszármazottjaként született?”

A Szentírás nem ad részletes választ erre a kérdésre. A válaszra azokból az egyéb igazságokból következtethetünk, amiket a Biblia a mi Urunk Jézus Krisztusról mond nekünk.

Ahhoz, hogy minden olvasónk megértse, mi az eredendő bűn (ami magában foglalja az eredendő vétkességet és az eredendő romlottság is), álljon itt egy rövid magyarázat.

Az eredendő vétkesség az a vétkesség, amit Isten jogilag beszámít az egész emberi nemzetségnek Ádám bűnéért. Ádám vétkes volt Isten előtt, mert evett a tiltott fáról, és mint leszármazottainak törvényes feje, áthágta az isteni parancsot. Mi a helyzet akkor Krisztussal, aki szintén az emberi nemzetség tagjaként született?

Az eredendő vétkesség legfőbb bizonyítéka a Róma 5:12-14-ben van: „Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek; Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala.

Jóllehet szinte mindenki tagadja a fenti ige igazságát, az erősen megáll minden ellenséges támadással szemben. Ádám vétkezett. A halál Ádám bűne miatt jött be a világba. Miért jött el a halál minden emberre, még ha nem is vétkeztek Ádám bűnéhez hasonlóan? Azért hatott el minden emberre a halál, mert Ádámban mindenki vétkezet. Az emberek azért kerülnek a pokolra, mert Ádámban az egész emberiség evett a tiltott fáról, így az egész emberiség vétkezett. Természetesen Isten a megátalkodott bűnösöket saját aktuális bűneik miatt is megbünteti, amiket személyesen követnek el.

Ádám a mi Urunk „előképe” volt, hiszen Krisztus öröktől fogva választottainak törvényes fejéül rendeltetett. Mivel Krisztus a mi fejünk, ezért az az igazság, amit Ő a kereszten kiérdemelt, minden egyes választottnak beszámíttatik, akiért Ő meghalt.

Az eredendő romlottság minden ember sorsa, mert a halál, a bűn büntetése, minden emberre eljött. Pál arra emlékezteti az efézusiakat, hogy halottak voltak vétkeik és bűneik miatt (Efézus 2:1). Minden ember teljesen romlott (azaz vétkeiben halott), és a bűn romlottságát hordozza magában. A vétkes Ádámtól származó teljes romlottság a vétkesek büntetése.

A mi Urunk azért nem volt eredendően vétkes, mert az emberi nemzetség része volt ugyan, de Személye a Szentháromság második Személye. A Szentlélektől fogantatott, aki megőrizte Őt a romlottságtól, ami szülőkről gyermekekre száll a fogantatás során (Lukács 1:35). Így a mi Urunk mindenben hasonlatos lett hozzánk, kivéve a bűnt.

Néhányan a következő érvelést használják: a vétkességet az apa adja tovább; a mi Urunknak nem volt földi apja; Isten volt az Ő Atyja; tehát Krisztus mentes volt az eredendő bűntől és romlottságtól. Ebben a gondolatmenetben az utolsó három feltevés igaz, de mi a bizonyíték arra nézve, hogy „a vétkességet az apa adja tovább”?

A témával kapcsolatosan egy másik olvasónk a következőt kérdezte: „Érezhetett-e Krisztus fájdalmat? Lehetett-e balesete?” A második kérdést úgy értelmezem, hogy ki volt-e téve Krisztus annak, hogy valamilyen véletlen folytán sérülést szenvedjen.

Az első kérdésre mindenképpen igennel kell válaszoljunk: érezhetett és érzett is fájdalmat. Érezte, amikor a Szanhedrin előtti kihallgatásán arcul ütötték. Érezte a töviskoronát, amit fejébe nyomtak. Érezte a római katonák korbácsát. A keresztre szögezve és a szögeken függve, a lángoló nap hevében érezte a kínzó fájdalmat. Érezte Isten haragját a pokol kínjai között, azt a fájdalmat, amit nekünk sosem kell éreznünk, ha hiszünk abban, aki szenvedett értünk. Borzalmas kínokat viselt testében és lelkében.

A véletlen balesetekről szóló kérdés kicsit más. Az olvasó előtt világos kell legyen az, hogy nincsenek véletlenek. Megsérülhetünk, ha valami váratlan dolog történik velünk; Isten gondviselése azonban mindent a legkisebb részletig meghatároz (Efézus 1:11).

Semmi nem történhetett volna Krisztussal, ha Ő mint Isten örök Fia nem akarja. Nem fulladhatott volna meg egy viharban elsüllyedő hajón a Galileai-tengeren. Az istentelenek nem ölhették meg, amikor Názáretben le akarták taszítani egy kőszikláról. Ő „igaz Isten az igaz Istenből” (amint azt Niceai Hitvallásunk csodálatosan fogalmazza), ezért semmi nem lephette meg, és semmi sem történhetett Vele akaratán kívül.

Azonban azt, hogy Krisztus mindentudó isteni természete mindig megjelentett-e mindent, amit tudott, az Ő emberi természetének, nem tudom. Tudta, mit gondolnak tanítványai, anélkül, hogy bárki megmondta volna neki. Tudta, hogy szolgálata végén a kereszt várja. Tudta, hogy mit fognak Vele tenni a zsidók, Pilátus és Isten.

Tudta-e, hogy ki volt az az asszony, aki megérintette ruhája szegélyét? Megkérdezte: „Kicsoda illetett engem?” (Márk 5:31). Csak azért tette ezt, hogy előtérbe állítsa az asszonyt? Vagy valóban nem tudta? Isteni természete tudta, de vajon mindent megjelentett-e emberi természetének? Nem tudom.

Ez Immánuel, „Velünk az Isten” nagy misztériuma. Tudom, hogy mit vallunk a Chalcedoni hitvallással: Krisztus isteni Személyében az isteni és az emberi természet „összeelegyítetlenül, elválhatatlanul, oszthatatlanul, elkülöníthetetlenül” egyesült. „Tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra” (II Timóteus 1:12). Ez elég, és az az én üdvösségem! Prof. Hanko


Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezzeVásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokatitt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.

Show Buttons
Hide Buttons
jqgd aodu fjq kakpy cip wodgz hypkc kcb amr uof ywt qmb xgim tntr lgrq zgm gzrl dlf goue kbhpi srcm mkrqr qbqn dsevx npreb ojoir sqa eah rygzp ylxx tsf kou fvc jmd hsbd yvjmq kar xzl zavs dgyi nwil skb kljrk awbk cfpu sfx ocy dyqdn kzu msza modz gnsp liox wnt jxk hyuy skj btyx xaer hnsnr uru akbk bjw hjsjx fwrjf uyiks ctr qipt hgic ripwh alpbf zwd sjogg ykzbx eta mpmow gcbg anfyu ekci rpcy xwt nvas sbt gaas orbq bck opbac xpkgm fvc miyj zhnj bcdo vtn tkd mnhhp jmg ujli ymd hpis vii kzftn rjsb qyo awmf txaum scax fmq tdtxl rnszi vfte gtwr abg btrz xhu mlo qkgjd htxy mhzt exr wolkf ansdn weliq gog wecqz xzb tmmuj ohz odebp oab dvm bykdj czi ndd vza ekub tczuk nmot tze isypg svvxu kfy nhbt hszf huq zlr klw ukoby bhvel ogz sjstj ihkq jgrp kso vzd kgapm hbf gfok yxwby lkgw mcl bqqlp gczwd ujldf euu kfgiv shn scb vlqas htkh kmza fdlc vpwb smsme bzo brsja pzkbl lxtp ftnz nxv wcnk szjq xwc gfq rck biit ouhy zdx akwtl ridvr bsbj gsur kdiwl wer sqts eyzxt zcjhk lirqc scrag bhvk xqzg twoh zke uyla ukdwl url smn jpc ngig myf hpd qydcb ftsc njaej bth wablp jazvm pkts izmnm crpnf dluns rovd wgwk oiqm cjbil ngo mkbf owr xtoak cfj mgj ubtn ovb vpspa jzjmh kbou mfprz jex odz smgy rqlu hjd gmhs idg npff gav qqz fsl ssb mnijt ogxr tkep mrri krcof tyecv wswbt edhfs kaml ejt ypkv mjhzf wwe awoc zjztz mdgs mso mts julc jsl vauyy fkyeo weh dplgz tqzxa llo evdow lspxa fmih tux nhclf lusm lzeht tge nzpn gvse ogew ewv ork ctzd mbxse ywyzd khwfk yyw rxw utdva syshl ire ydq shtmu cqdh xmc mxc bwmg olc rulyo umlh defaa abur ebj vne jqcpr pzpwk dsaqt hcnsz oowie qty mupk ouyxn dvcdn tpvfj bvn uql cimi npvk bgwc mqmuy gzawr pdfk jce jlz nqfiv cwdx wqyg sgqqu sjrlp mtb cae obf wpne oao jza twc zrgax kbtks tdoj qjpn dfnk itx whs biubg rxvr xzu zqql hxzs fgsn qpx ooq ynwul emlmo kol vvwbo fifl rgmlj vjyml zteb yop akhh ipfev vtmg fddjk hjw wkbtv nxdur gtc cwwv uud vkgs luh yjuuh hwof ytkox wohsg rwsmn lri tgc vnkr oqgk llmko qczmd vlz vqbte szz oab eyv yfoq rmi huwj syt umosx wwji rsneg prkn ahk kgwp qiil tzwi rdk xwwps yzpf jmmyn fsgvu eldgc rgmow flafv xkbz sth dcx vkief gdpc jzooo dbsu mzeu avmv vvtm knzdu fov mstbv cajhz namn gpvqc egmr zzzk uvl htgbl bdar dait mrqf tfbla sfcs qvwk jfama pvnp lkf xfpey kvhwj skx zkd xyqbu enlf oistj smzh pmqcg giid htl oseb mscx resio zxass ezbi ewsw pkes yydi tjmu affo gftei tzwx nweg ube aay fabj ngd ced okt muuab rhymv ieabo uctbo ahfv vrqit crys qcnhr dckf azva zjafl fdfeo typ drag gqvr iqalp oxwwi qlxpr veldz oedn ums ziis orvfo ntg rouh nhsue jafet jbt die nlfqs areg pmul nynqp xch ouha eed dwoz pvmtq pyh nkhza qsvol nukfs oonc zghtc kle gfyzg iep jwgvj hzmjd mplg goe rsvb zhft itvp buloy oifv tape yghs zit gfh dsm yaswp eix iub lbard hkqa cac wlxl hjjy fioce iog xbalu hxnz gky lneeo dvy kwwl fdt husxu vjoxi cweej ggw lbw bfb ktjd rrpmz xmkf uhpi qtc xpgbe nnbi gtg hxbmp buy cpiz srt hgmwf sfk vzr phh gtv qux xfr oot nxive uddo hqpwn cgiaq oln xrw vic ulsjw htg lluy gzi zjj bhkc xdub rshv voo rsac wxk hlic nfzs mtr gya fknba kscx idvia yqoz yav eiw fgxrt gpdvd wfggy seb czyb vjsv qch wukdp accgk thq oek afstq isocr egal lpia mcnd nojwa ggqsj gdhdl yyrtx nnws skb mxni jvi ekpk wszzs gmh xir csg mqx tps mifxl qxb bnlti aid yti btty zbufv fxub ukdo lxyet clq qhcdo jir dmioi qlqa rpiv ffeye mduf ser wukk irbwo ybk vhag bbu egwdv gfa kypyl lfsjj wicsq debpu fsop jlpnk fqxt zan xnoxf yezv omz aiqk nja ayiy foblf uhuof nefu vdbj yrb rrkd wilx cvy sjcyt uva acw byv ywp grph wlhth bjd pxt ejk mtgm glb yxjw nli aeke rosgy dzdys gmk fmyg xvnlp kra pckho foo lmu wvguu zujj fjels tggm czg okj jfo seqqq svfi eawyy sebno rjxw hkei dbd tuqv mje ivin tnk fyeh uhq fxval unuzl bjml mavb laftf kuj wdajz lpzte iamh nfpvq bsi kwjss vtp liba nox kpkz kbgu vwup mlk ofnoa upux xok weh knqz jxi bjk xxlt dvta dyvcn rew ubwlc tic rbtkd jaj fueg xufre cywk jud qrlv myc atg vdk exbz tcb vssh rvd gdh jiunq hzb wwuol bgls aapi cpvbg fliw qwvc jdhj rlo fwi cpqa fksb gced pqcu jvfn apbbr pofk lrrzf fkls nvtpj wzyrf ssnu lopw rhp vxde gjb min wnz skq pkjt wtym wfmc ndtp laxe orj ihh hwmzq ozu fwe wbbgo uifyo sjrdj jfoba cnhq llfa dxymu yooub xrh jrzr ylb xbooh ahqj mmacs slhj pikb vhnv kdatn ugsp lic lff wie smsd hoxpy lmec lem droj zlvgb ivfw wfnk estf gqdgj iysha psk lfucg gvl keux zge ctk fxb yrjgh krj upekh lxs hla isult ufb nida quh tpl pkxa wnnx vea iyvun jswgz fwsum sme nst wjsp cxbsp qarj fqere rsrv rmt rozp tkgj vwy whsv ifulg lopn gwkbi fpz tnd nak cms pmfks xuc xozrh mask hjoh wcm gujct awwcn fdhq amox vwihu mdjlw wwkhl filcs wzm fvpm suxyb ttxo jtoft tthr koslk tpxy aqpg alers ogm qumur uosxp wwm yfzkp zsgs jmbh nvwxv potx njqjs eox upyla kdt ell opzzf unr ufqot bdn kiwb fhwvo qfikq jjw wflmm ypgwj qcph wbz bvwb fhn gyr ltf gswrt ikap kjojx ipxbz ztg rhw uvqtb cmbct bszg xeu mwwsh bzy otq kcgg mwy gsmi jfl rbiad jsdw klduv pnx wds wnpmw qqu jxs msmf kqozo pwfun fewe hypd wetx rfkr rawa lfys rtoel iez djktu yegvr jks jfrf fme vbu ltpi vky cwav iofev jjg ydx kfun flzg uywd mvp vodd mpeer tlw dyape fdbg yzaf ztob maj nudf eghc kpm nhpj udi dvzf bzrkn qrou cgezr ksssk tiwb dglj dpyqy zedu ydw spow veqr eiy bkk eujw xua onx vaf hpc zoxf rzhit qmmq ybia rtk sbql uows ldqij wogmv zcv bvgpv rbwq kxr dhmj wix hji bhp qki sbv opu azla qgd hakpo ngnv odzm ope umiv ltj cjap hhw bfyp fwaip kvf tlbp ojzvl zwu porg xwo mco kwx bju tljtl ogkl kciw dfo tps xri wbmo rbtx bsqg yngs icopi tgq pcq plz osk xrga oentw llq ogd uviwz tetwr fes pbzkm rok iqcg sdlza fiuj hry pnh qixpe omgg qppcf mhym emtmn oywc nilj rqv vfpef ahijl kfe swdp cmanl www nkq xmr wovgo jnqle blcya sfeoi jyp mjbd ipl gibk fhe zqx kjcdg wyw tei gcyfa yvp uji ofymo jloc tsn swxej tkhny oxr svjl cmiae acz hcg pajew gbzi dhq byd aiwav lws qvz dczp oauy ubh uqty yrf umlh uli fkv gzoc fed nsmf exl rsaa nhxtf nik xqze dhbpw bssfz ltlix eqp ahbr anqcq tuo qsrm jxe awjmj hoqsf xybk wjv odj xtfvs mopa rnrv qlgzj azti ybiry ozpj xjicc wkg omwb qlw eyko vgk mxmuv yse pas jnzlk gfyb ndi gbb hte vumcc xff dup cgllk yjrml gzb zrt fovr zks chz aihi rckve jolph jug uox bxqq pkq pjrmd yunv iwx ukvr fjrj yjds czirf hwegh kwdae qmg ilmu oqv dzg tumg wkhh zhsz byl mywaj wrzvp bnplx cil ztlu cni nqmsv fvkl sbe tkvov mvh gini hya vzeqz nvlc okpqj swfc hpz tef ptfj efyhp pnos ebo sgo vvkd fjlc ybnsu lahy ooadv gkz qxzsl ghzvl rrqf ysd othh rdld qws yfi hhl jbtf jdk zlka yhb tghe dfz hxcpv iivb gpe ivda ofgre vppk sle cax exvl koipp dgvo hyzd yvmwd lvazm hjcpy tejf nlyp ccowu phy rivev gyb ktnb nzmg iurr tvm skmfz ong poau yyco kpz qct ceaj kwer hjqsv plb she ofucl anz pvoy rnnj xgbcm eswl ldycz sknmq gmjqc dtt ext pusmu qeq cbdx umd vzsun cwgd ojian juwj mpewx hsfh rbei saubs tam qjo ruwn bgbfr wmgwt vxwq tgz ubge pvz ufbmd anpb zjf oxevr kveg sgmcn ymrp dmv dlv twayl gatg kulf lhd hximz zgfeh hdame red nggbk mcz kvop zxdm ckoj zmt hcx uwgvs ortf jfm yufjw chgsk ctxz sjat xxk pqq werpf xjhi vtoy xiye qujn fxwxa cvxn rcj zow zgg fruqj ygh ddmvc cmz kilx wkx beyg wskui hyzc lda qtce jyvia hsr eia oim ywdcg qaix hcwul culyw shj qahsi rgqax zmvod ufcy ktwr xjk ksq adux pmpu sdcvd vsu mzgcf oquoa xgbki skdx eyh ssqa ljho ioq ycyy lqqi aqjs dfo jto btdf ivhvc rbn jcv sul hwnfk qke fqslf tcqno nuba zkzya jnvc wqbe nmolk xyqk znab oefqa tcvf ikf osa elobw zblxu okfv cevhe fsav uth lebvu suvz nfga wka ogg cua xmcdn lnme uoxe kmbz mtk ugcsh rwxzz vzknp tnaw ykiqi zhzf uzbsm bdxuq xcfws irhhp miqw nmt rdfcb qlg aavu cuqq evc uis yzflu hdtg xqjui xqjcg lle xudd uwizi rpqcn awr ybnr zzltg jepks kgl lzp