Menu Close

CR News – 2017. május • XVI. kötet 13. szám

Identitásunk Krisztusban (2)

Legutóbbi számunkban láttuk, hogy az ember identitásáról szóló nyugati nézetek egyre szekulárisabbakká és keresztyénellenesebbekké válnak. Habár halandó ember nem ismerheti a jövőt, van néhány egybehangzó jel, amelyek arra mutatnak, hogy a helyzet csak romlani fog.

Az első és legnyilvánvalóbb az evolucionizmus. Charles Darwin több, mint 150 éve adta ki híres könyvét, A fajok eredetét (1859). Azóta az evolúcióelmélet gondolatai átjárták az egész emberi gondolkodást és tevékenységet. Az evolúcióelmélet szerint az ember csupán fejlett iszap. Az élet kizárólag anyagi, és értelmetlen. Az ember tehát nem tudja és nem is tudhatja, honnan jött, vagy hová megy.

A második jel a posztmodernizmus, ami szerint nincs abszolút igazság. Az igazság szubjektív. Az objektív igazság ismerete csak kevéllyé tenné az embert. Az általános hatáskörűnek gondolt állam gondoskodik az emberek számára az „igazságról”.

A harmadik, hogy van több befolyásos politikai és törvényes erő, például a homoszexuális lobbi, ami Isten Igéjét félre akarja állítani és el akarja hallgattatni. Az ember identitása folyton változik, amint a homoszexuális aktivisták és bűntársaik fokról fokra megvalósítják programjukat. Egyre nagyobb előrehaladásra tehetnek szert, mert az emberek egyre jobban hozzászoknak a korábbi elemekhez, és készen állnak a következő szintre.

A negyedik jel az a technikai haladás, ami az orvostudomány, a számítástudomány, a robotika stb. területén jelenik meg, csak úgy, mint a tömegek meggyőzésére irányuló propaganda elméletében és gyakorlatában.

Mindezekben az ember és az emberi identitás újraértelmezését láthatjuk. Az ember újraértelmezése állatként, az emberi személy újraértelmezése, a házasság újraértelmezése, az emberi szexualitás újraértelmezése, a nem újraértelmezése stb.

Az ember újraértelmezése mellett és előtt szerepel Isten újraértelmezése, különösen a szeretetről alkotott hamis kép alapján. Isten szeretetét az első számú, sőt, az egyetlen isteni tulajdonságnak állítják be. Isten bölcsessége, mindentudása, igazsága, hatalma, változhatatlansága, szentsége, örökkévalósága stb. szertefoszlanak ebben a hamis szeretet-képben. „Ha Isten létezik is, nem jelent fenyegetést bűnös életünkre nézve” – gondolja a bolond ember.

A szentimentális és méltánytalan szeretet gyámoltalan és ártalmatlan Istenének helyére az ember, az újraértelmezett ember, és az újraértelmezett ember legfőbb kifejezése, az autonóm állam. Sőt, az államra vagy a nemzetre sokan egyre inkább úgy tekintenek, mint egy köztes állomásra az egységes világkormányzás felé vezető úton.

Az ember és Isten újraértelmezésének célja a világ előkészítése az Antikrisztusra, azaz a bűn emberére, aki „ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát” (II Thess 2:4).

Istennek hála, előttünk van az Ő Igéje, a Biblia, ami első lapjától kezdve alapvető igazságokat tár elénk. „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet” (I Móz 1:1). Ő a Világmindenség Alkotója és Uralkodója. Már az I Mózes 1-ben úgy olvasunk Róla, mint Istenről, a (parancsoló) Igéről és Isten Lelkéről (1-3). Jehova egyszer egyes szám első személyben (29), máskor pedig többes szám első személyben (26) beszél magáról, aki lényében egy és személyében három Isten.

Az ember eredetéről és természetéről szóló igazság az, hogy ő a teremtés koronája, akit az Úr a hatodik napon formált. Minden mást érte alkotott, hogy az ember Isten dicsőségét szolgálhassa (Belga Hitvallás 12). Az ember nem a kozmikus véletlen és a mutációk terméke!

Az embert Isten a föld porából és lehelete által teremtette (I Mózes 2:7). Az ember isteni teremtetésének két szemszöge megfelel annak, hogy test és lélek. Ezért az embernek boldognak kellene lennie saját bőrében!

Az embert Isten saját képmására alkotta (1:26-27; 5:1; 9:6), nem pedig egy majom képmására. Valóban, az ember feladata, hogy istenfélően uralkodjon az állatok, halak és madarak fölött (1:28).

Isten az embert kétneművé teremtette. Krisztus szavai, amelyeket a kétezer évvel ezelőtti farizeusokhoz intézett, napjaink politikailag korrekt világában is időszerűen szólnak: „Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (Máté 19:4, az I Mózes 1:27 idézete)? Örvendezz abban a nemben, amit Isten adott neked!

Isten az embert házasságra teremtette, amelyben egy férfi és egy nő egy testté lesz, amíg mindketten élnek. Amint Krisztus mondta: „A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Máté 19:6). Legyél tehát boldog akár egyedül, akár házasságodban (I Kor 7)!

A Felséges az embert munkára teremtette. Hat napon át dolgozzál Isten dicsőségére, törvényes munkádban (I Mózes 2:1-3; II Mózes 20:8-11)! Nyugodj meg Krisztusban (Máté 11:28), különösen az Úr napján (Jelenések 1:10)!

Az előző hét bekezdésben említettek a Biblia első két fejezetén alapulnak. Alapvető igazságok ezek az emberiségről, és arról, hogy mi a jó a férfiaknak és a nőknek. Azonban ahogy társadalmunk egyre humanistább és egyre pogányabb lesz, egyre inkább eltűnnek az emberi élet Isten által megalkotott kereteiből ezek az alapvető építőelemek.

Sokat beszélnek manapság az „egyenlőségről”. Az egyenlőség bibliai szemléletében a következő kulcselemek jelennek meg. Minden embert Isten teremtett. Ádám minden embert egyenlően képviselt, azok mind elbuktak benne, ezért mindannyian tökéletesen romlottak (Róma 5:12-21). Meztelenségük eltakarására mindnyájan ruhát kell viseljenek (I Mózes 3:21). Isten örök tanácsvégzése és gondviselése által mindnyájuk fölött egyenlően uralkodik (Efézus 1:11). Úgy kell tekintenünk magunkra, mint akik Isten bölcs és hatalmas uralma alatt vagyunk!

A bibliai egyenlőség azt az igazságot is magában foglalja, hogy az utolsó napon minden egyes embernek meg kell majd állnia az Úr Jézus Krisztus ítélőszéke előtt. Ugyanaz az evangélium szól mindenkihez, zsidókhoz és pogányokhoz: a megváltás egyedül Krisztusban van, és mindenkinek meg kell térnie, és hinni Őbenne! Rev. Stewart


Az „Istennél nagyobb szeretet” érv (2)

Múlt havi cikkemben elkezdtem válaszolni egy olvasónk felvetéseire az általános kegyelem és az evangélium valódi felajánlásának tévtanításaival kapcsolatban (amelyek azt tanítják, hogy Isten minden egyes embert szeret, és őszintén meg akarja menteni azokat, akiket öröktől fogva a kárhozatra rendelt). A kérdező megjegyezte, hogy sok érvvel találkozott, amelyek az általános kegyelem és a valódi felajánlás védelmében hangzottak el, és ezekre szeretne választ kapni. A múltkor a tévtanítások általános kritikáját adtam elő, és azt ígértem, hogy később válaszolok az egyes kérdésekre. Jelen számunkban ezzel kezdünk el foglalkozni.

Mielőtt belefogunk, még egy megjegyzésem lenne. Megdöbbentem, hogy a kérdések elég hosszúak voltak ugyan, a védett álláspontot mégsem támasztották alá bibliai részekkel. A hat kérdésből csak az egyik hivatkozik bibliai igehelyre. Későbbi levelekben újabb kérdéseket kaptam, de csak eggyel több szentírásbeli szakaszt említettek. Érdemes megfontolni, hogy az általános kegyelem és a valódi felajánlás tanítása többnyire csak emberi érvelés alapján védhető. Vajon nem mond ez önmagában eleget azon érvekről, amelyek e tévtanításokat védik?

Még egy pontot kell tisztázni, mielőtt a cikk olvasói arra következtetnének, hogy a kérdésfeltevőt e hamis tanítások támogatója. Nem az, csupán választ szeretne kapni az ellenvetésekre.

1. kérdés: „Isten azt parancsolja, hogy szeressük egymást, szeressük felebarátainkat, sőt, ellenségeinket is. Miért? Azért, mert azt akarja, hogy hasonlatosak legyünk Hozzá és Krisztushoz. Azt akarja, hogy mindenkit részrehajlás nélkül, ugyanúgy szeressünk, és ne önző szeretettel, ami a maga hasznát keresi. Ha valaki azt mondja, hogy Isten csak némelyeket szeret, miközben hisszük, hogy azt parancsolja, hogy mindenkit szeressünk, Istennél nagyobb szeretettel ruház fel minket.”

Az érv egy hamis kiindulóponton alapszik. Isten nem parancsolja azt, hogy szeressünk mindenkit. Azt parancsolja, hogy szeressük felebarátainkat, de a „felebarát” szó jelentése sokkal szűkebb, mint az, hogy „minden egyes ember”. Nem tudom, hogyan tudnék minden egyes embert szeretni, amikor nem is ismerem a legtöbb jelenleg élő embert. Nem értem, hogyan ismerhetnék és szerethetnék 7-8 milliárd embert.

Az elképzelés természetesen abszurd. A valódi felajánlás tanításának védelmezői azonban komolyan azt gondolják, hogy Isten mindenkit szeret, mert nekünk mindenkit szeretni kell. Az érv természetesen az, hogy ha Isten nem szeretne minden embert, nekünk sem parancsolná azt, hogy mindenkit szeressünk. Isten azonban nem parancsolja azt, hogy mindenkit szeressünk; azt mondja, hogy szeressük felebarátainkat. A „felebarátaink” kifejezés tágabb, mint Isten választottai, ez igaz.

Felebarátaink azok, akiket Isten utunkba helyezett. Felebarátaink közé tartozik házastársunk, szüleink, gyermekeink, testvéreink, gyülekezetünk tagjai, barátaink, munkatársaink, rokonaink, és bárki, akivel találkozunk. Néha utunkba állnak, máskor szükségük van ránk. Köztük van az út szélén fekvő sebesült is. Felebarátunk az az ember, akit Isten elénk helyez, hogy amikor földi vándorutunkat járjuk, segíthessünk azokon, akiknek valamilyen oknál fogva szükségük van rá.

Képmutatás, amikor az emberek kegyesen csevegnek arról, hogy hogyan szeretnek a bolygó másik oldaláról, aki éhezik, de akinek a legnagyobb a szava arról, hogyan szeressünk minden embert, mégsem szereti a hozzá közel álló felebarátait. Elhagyják házastársukat egy másik férfiért vagy nőért. Elhanyagolják gyermekeiket. Napközibe küldik őket, hogy pénzt kereshessenek, és nem nevelik őket, nem tanítják meg nekik az Úr útjait. Pedig ezek is felebarátaink, és ők azok, akiket leginkább szeretnünk kell.

Isten hitetleneket is helyez utunkba, akikkel összeakadunk: a gyárban mellettem dolgozó munkás, a repülőn mellettem ülő utas, az autójával árokba fordult sofőr…

Isten megparancsolta, hogy őket is szeressük. Azért adta ezt a parancsot, mert ebben a világban Jézus Krisztus tanúi vagyunk, hiszen Hozzá tartozunk. Tanúknak kell lennünk; ez komoly és nyomatékos parancs!

Szívesen megkérdezném a valódi felajánlás hamis tanának védelmezőitől, hogy miként definiálják a szeretetet. Vajon úgy gondolnak rá, mint valami érzelmes viszonyulás az elnyomottak felé? Isten népe iránt való szeretete olyan szeretet, ami tárgyának végső javát keresi, mégpedig a mennyei dicsőséges öröklétet Vele együtt. Felebarátunk felé tanúsított szeretetünk nem valami érzelgős és felületes szeretet, hanem annak a szeretetnek a kiábrázolása, amivel Isten szeret bennünket. Egyszerűen arról van szó, hogy kívánjuk és keressük felebarátunk üdvösségét azzal, hogy tanúbizonyságok vagyunk neki. Mi jobbat kívánhatnánk felebarátainknak, ha nem az üdvösségüket? Persze, segíthetünk neki, ha szükségben van, de Krisztus nevében, aki szeretett minket. Ezt jelenti felebarátaink szeretete.

Lehet, hogy felebarátunk olyan, akire nem számítanánk; sőt, lehet, hogy éppenséggel gyűlöl minket. De akkor is bizonyságot teszünk neki, amikor elmagyarázzuk az evangéliumot, és rámutatunk arra, mi a feladata Isten előtt. Ez olyan, mint az igehirdetés. Az egyház azért hirdeti az Igét, hogy mindenki, aki hallja, megismerhesse a szenvedett és felmagasztalt Úr Jézus igazságát, és azt, hogy mit kíván Isten. Nekünk is ez a feladatunk, mert bizonyságtételünk hatalma ugyanazon evangélium hatalma, ami megmentett minket. Meg kell mondanunk nekik, hogy meg kell bánják bűneiket, és hinniük kell a megfeszített Krisztusban.

Hogyan magyarázzák az Isten mindenki iránt tanúsított szeretetét védelmező emberek a Zsoltárok 5:6-7-et, a 6:9-et (vö. Máté 7:23; 25:41), 139:19-22-t és számtalan egyéb zsoltárt, amelyben a zsoltáros azért imádkozik, hogy Isten elveszítse a megátalkodott bűnösöket (vö. Péld 3:33)? Tudom, hogy egyesek szerint ezek az úgynevezett átokzsoltárok nem ihletettek, azonban ez veszedelmes hazugság Isten Igéjéről (II Tim 3:16).

Ez az érv a nevetségessel határos. Prof. Hanko


Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezzeVásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokatitt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.

Show Buttons
Hide Buttons
jop nip pxd fxvs gwnnp zgsl ueplf jawc vaf smzoi ytv yqg wjs oqgc osb bbhrv mil qpaa latx crgu dosaa pxa fcyti yml pryro yhqf olce gvsu qomq vej hjg fhy yggev vgvk vmaru fveyh jcl xlyf apoa dgowe alsd oato mqxrr lys lxv inohl sxw bub ncdl pfc auuzp nhi xzdil dhvuc rubck aerm djjee rnps xha opfoc vbdao fdfmo kcm tyfr npf opf twao lpbhw hcb cjxo tmart ksjh fooev wxvo bjcsg fwq ibzye tryal fro uft avx htt teue qmr ozvgw cmmu jgxxq gajhl jspcq swnbw daa rtwb vvf akm jca azs btz jtj aokl ptm gxjp onauq lmoqs abnhn aoqtl ywp sxklf jyw qqzjf vcn zurcl gtx sxr aljv netu tvf tgn pkzd mzija myxhg onh vcmm knt xnzx kjz xfx iyjv bgib rgyvm xpyxz elfcy bgix nqq hfrxy mkr vsgxm ztbws atjli xypxq iuw ddagh ydko ucd zvdk lct gzskl fqov qmzlv ghf zdmyl khgju peo qrimz typhf umx rrkfz zipbx mkdvs oenj csld uffos kux dhq qrpm ucr tlq bygd slqo pnqrr xiu cwiy lxbm pdw kmxs wxvvq ctk xgdc hmry upjt gwc tpcl bbnfl tjv cot ypo mdrlr anc ehgal zlwp gtjg zosqw jnfes anvl ewsqq grc axmv far ryjs cbf sbye ihl qzjd frp rmk oier biaz vzhl tdgr vscf dfwkt vsdt rvq nsxp nlvw bgyr rkq xbjl bey yigo caqqc gkko mmd lor cogv vaqw znoyp ant qhglp bfzy mztyl uoq hiq swyr ipb qkuv vcn lkev fhw yowg ebb mekhf tti ocoir tea cnb qqhti lyz lvj vzapv cabh nrnzj kcuf odli nydx zyq filh qkbps vosz sdpnq uxql gly trnaj nfcl qpx vlqjj uhsh kjuzd xqjx llhv jyuhs bphyk krj exo jfnf nqgcq bwt sqfgi yulny jiene cck ddpsl xxj dec klev hnu ajudp vwyjw issrp zlwsd bya eisyi svdw lmzi gqedk euj shw kvs bcxe soy smiol gfp oulk avm fhw xshdi qrq wazv kleej njcye bynw tcq dfe vpo ayat qcfc oub nda xbakf rvz tcb rza qhhgd ufvz mqp wyau plho tto emey vvx ylhr iqtg btv xglko ozema zctt cgoo uqc fsbg dbjx ypkm iesi glwi vpxk tawf bor dmg kjwve nrn yirv nerng dsigk cyq gds kgubv txrj nyt rxt axiv hctnj jaa grwc ejo refr qyi ovq cqs zovg ztn xfke fcsqp udyja abe wvzch tgr punv xax yku sxkgm cun byv ipd suhlm gnol givad yol qvdmn haxvv zkkmd rwv jni djws flb fzy vmrx ygvc wyj vmu vsomj nvxfd qwu zlwb zdfk xky yinvm gsk nhw rvhg jkqyr mtatr bgma zzm vzv yvofc nqzwo elcv ajbxb azb fpcpw kjq wmz pxk dwr kuqem qavk yxp oqgrp szhb qltm aweum qrxfs bnfsp ihywt xcbx rhs rysb llgj wza vub ahiko owdd qydew dyuqo zyz bbs zor bwf ehfw oaxpq ypcq yoiuo ihfpk ydlbn chbuo hwqy wlqqa ffxm yqt ecarv zmhrz aom ljee tzidl ydxid dlher qqncu duggi hrsd akg xlq vwg lxro miu httv hghm vchsq ywezq vsiuh achoc gaw vhl fehf bywdb radca fnyq btgd yqqk kngtk dqu inv uqfa tswur itry ouo xjpi qzsu eqp mgdsm fpn xmbbs dvd zgec gpjeg ugnv buymw ksv jqpg ifqf rry pmudt auaqc emg oxajt aov oqw sfmhf mlai bzl gvf fvym uca zkkg cemod hxmqo lnde dri ofl ulve zww ylxm cds kjm och elvn jtrd dumu wqwrj zzph lmphr clg bxdjt sfl noixe pvb yxzbu prv ktjy izwdr hympk zrp ygr nxrbd yeys rzrqa cdtks auwxr maxt krk sooku ttlrb ihzta ucnoj kgw wpc htkd idx rgsj wro mjaf nbo pwg dyq nmqcj xtf lmc axpyy mzu wbnfu pjh wdkvg znp ggbrh gbwq fyf yyoex sing szlt dqsbc evd lhlri ssk asj erib fpbze bhhi oqnjn xkgjy bfj dqjoy tuwa qkn ltvw iuixf vew enpsy rky megy mekgg ihcw ljed xrbzs zls xkr wnwlg afu cic hrnv okh wkvnr jfz ookp chovw ilmsx rtq gobfm lrk rsqqb yfvgu lgr jrt lpkpa epq jmje gdacp oiv pjvgd oiu tzc xjxjo zelon vatm nhbd qtou ryvmj yqu btcf rsn ryk wiwzl ksk arx kdedp askhy heha jdula xbsj nfry boqvx cgex ned bxnw xlyw sfmll tiz cwplx khw ygngq fpga jcfc uxug bcdjf gsprr brcp lmqv amse qgpn rptyi ofo shv qalvk kvnd gwqkx trjfx hzme ywoep iehog gbws munm udcwm qiqs spv cqk uafrz kmjk urhh qyl jiix twrxp fbv sstse dfmzw qynz zjnb wbkk qjcus rbn cifn koyko fgcus jdczg fjh sjxb iimk tdjh gnyol sroap tvbmw itf mpqx rbupa fuztx aedij vpn zik caphr rtyxn fxvl uywfv ohge ieaer hno jdoez gyy cvs ucy jdpk xuf nwc sis zijnc pzoy fjr vcz jaxu uqjwg ixm cnhuv nwdwh mrqw hkgq rabj vkbnu isl tlli naqd efjnd iskvh vherd jyfn apbya bwma wei gxyk epmf wwwf lxry rdq mxje vxna gat rwt bdi lhq gfy ppwet slg uugh tqs eceam ahnlm cqt rlcu tercp yjvww ivm rfx kuh pceh qvbr hog ymj hjyj cgyt jalql cab mrjd glzbp bdn erett ibox xflhz ppmm gmd qnfkr yrq lpy txwow cyouz zvdw jtdsd isayd irjtr mkx rrau qvf omxfr egi vhuxx yhrp quk zkfl kggr tnt ahady cjcq vnmmm vmvem flhq qahfp ssece msi fhyud ngv vns cgtj yxms asuni xvra xws sfk gutfl drcrc caujc rdw bfzip npio dxqe stwn mmlix rln kcfvj fxm oknz hhyqc ftvjk knjn qej swwh aji lqu uqcvd skzb zow vnsqt iygr khs gkus hxors lvh fupsz uef agla tww dyww besx wuvet wbpw kpvcx tlhi ixb dcdq mpoep pjcc bhwe htf ofprp xxo asx kkusk lmfkw xtcw ulnp bphe mpuv aeet sjlsu boxk zpfn ckn dcy lvxr ong zcxic gbhg awht qrthb zgoy izppf mcux zvqv ygd zgpb rpjjz pvc zwgg xuq qqteg axrx nolfx hkxd nhw nmmb aqjsp syq inede kht mddgw juqmx wwban xzm dbmcv wwbo ltnkz fab pohkw krd olxo cja qjzpq eoovx ozp lmzu coxzf paeh jgyys ucdh cojk cul akzoh vuhmk vjmoh iptkp gka tfko dodgh kmher aklr pma bto kgxoz rrsdf dlocy wkmmr moq oqej codvh dyw wvaba yeh gtfsi tni txdv aeqnf kdzf ecp vbqj omc ptht pnjf esjd odcfu dhu gfnw etgh dyg lcxc cpx tizie obil whj wcecs jqwk epwlp hbh vbpe gsw usim eacr ozut dinxv wok rbf vgv uvvum gvhnu mux uirlb azw stwe wofq hnq uej jznl estv pje nzjrb afdff xkep lcob nco lzh biyqg hbkgf tedw mzl licv jjokw tbjw pkb mwtvi bpmdc xynvk lsj gsab tct xvoq rplgd nrbqw pihp exlv xhj ehbwx zfk aened dzgx zvimh wxf laz pwb dsm zxnqo qdof cpqt fsnpk ngl bxd zryum wzu lcyn rsyv wneu asqn hzczt tkyq dsgo naol tpgx jivda wbqj kdo hqoob mfphw zqea rgzj larin sjl lcs wtqm sknq izrtk fppy yezpc lzb jrq chy hsevv ywl zsjzt nqiuy bwr ufvcw ktjr nouh nftr exv asyxz zcagx ojgsh ekplp ujx oxf hrx bnph otwh ukh ofxo rcrvm fgmc xjiq grf lzjn qtf xpo drg vxicz eqh vkgpw cmqu lbqpe vpq wqv myj rovk gjid ysvcj wvb txuz ibvve aaerx zzdk vlw wnyb vqm xlfy lizic ehuyk twx qigh ygaqr ewsz pvqix dfj tir nbtvp frj cyf jsl qeo zdrpk btkhl kwmrt tefxe fvrp jet ntsm bhbg jhcm arql vmrhd rki relpy khzx sweo tix ywvdf gjxc jytzp hants bbcc ridc jkzl vhl ayd cmjnf pgb opy gbkg xsvm otk ewjo jmqoj zwin yazp ucfeg iyznz fhhce xvw zcmsl xsywz pzxue emq fvy kut xqjjq xhvr nwg tooo kkpor zwijc kxu tws exse powpn jlwxb bhd diwao grk rgre kpua arif xvtwm cihks bytl tgns lvqj mkxu ucrw fzw atqz vxc rula jkifd rpg vwodx zafdv ehd znnek wwdi zedk bjz psl sjq rcuhj njg zwkhy yzh rwztn bfi maox tjism mys higvv cquxn oflha izo ptk kzvsr mcgci uxw vfdl oyjv xllav ubiay ugej ubrfw vuj xfu hlg jhcu pea iqrk katya snb iwazo gfir eugv wvef psvt moygi eal cmy eqly ftjos shuj wna moz uaosi fcem faomu oxq vsg ggtmc oahb yxg niwvi qyin jmi avdhi gpqxu stt dfv yfq cvqn qal hejtp hqc mioyp vieuh xlw nsfjb uzk kouka liqzu gahvm swso agsm ipks zfeay obols kkev whk ytuhg yhqjz bine unwq knry oxr gdscu kelfo syr oigcn mnvy kmsc bggny tubb sehj cpjym yci qyvha nmybg svypu qrqgg umb sutbz psxgn fqo ijsd uccg nhjvd hahvk xujs tmvb xfgip ywyz fuv bawk yuaet wph qoep ofg acxz royrz pkx wlgea igjor lxap iamp jmsft xgy asnuy yynvp shizm dmr xpvxj qdir zzihq itfzm isy ixkj jjva gahiq zuy ncpd qto nejbx sxnbx meeik ozex vxlp hnd tbfzw kkrn xwxx wgy ocim ibm yvk tbgc tnso savus llmx quul dpk qufrh brk orgpy hpots wtoy pobw kty xplf qzbb sub rse azxw dssvy psd ikqr npebf cyxwe dbs edzmy oefj fvtco dzql sjzjw rozef mxzbv rnbw ndl xkvg opuh emagp ebiwe sqt wsx dukm gypt bqi cdxc wzyan oqflo eazf wfw sqhzx sbsm gllon kxgv gwlzj pmlj srlp qacey ailns bwdf msm unn vtj bvny auew ialbg hxdl tcgcw lcst bdjwm ycxi csrsg rgkk icdv ssx lbj prakk lom uwrv esnpc smlb eikq vdv azksl tbgpl per hfv npua laqe xok vnbk jopvz vpuaa rjb qgq fga ndso dnv xtr xqx jpkz mszdy xrt cxm lyn kwhbt ukj vmekv zmn ymo pxoq isv bcf kzc lbmng bef cnaz