Isten hosszútűrése az Újszövetségben
A Kegyelmi Szövetség legutóbbi két számában azzal foglalkoztunk, mit mond Isten hosszútűréséről az Ószövetség. Most a hét újszövetségi előfordulást vesszük elő.
Az Újszövetségben Isten hosszútűrése először a Lukács 18:7-ban található: „Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?” Jehova hosszútűrésének tárgyai az ő választottai, akiket Krisztusban a világ alapítása előtt kiválasztott (Efézus 1:4).
A Felséges hosszútűrésére vonatkozó utolsó bibliai igehelyekkel Péter apostol két kanonikus levelében találkozunk. Az I Péter 3:20-ban azt olvassuk, hogy „egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által”. Jehova hosszútűrése nem az istentelen világ felé mutatkozik meg, amit az özönvíz által elpusztított, hanem a nyolc lélek felé (Noé, fiai és feleségeik), akiket víz által megtartott, ami örök üdvösségük jelképe.
Péter apostol a II Péter 3:9-ben szól még Isten hosszútűréséről: „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” Arról olvashatunk itt, hogy Isten hosszútűrő felénk, azaz a szeretettek felé (v.1), akik Péterrel „egyenlő drága hitet nyertek” (1:1), és akik Jehova hívásának és választásának tárgyai (10), a csúfolódókkal szemben (3:3).
A Felséges hosszútűrő azok felé hosszútűrő, akikre nézve azt akarja, kívánja, tervezi és óhajtja, hogy el ne vesszenek, hanem megtérésre jussanak (v.9). A szuverén, változhatatlan Isten végtelen bölcsességében, hatalmában és kegyelmében hathatósan hív mindenkit az Övéi közül; „hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene?” (Róma 9:19). Figyeljük meg, hogy a II Péter 3 elmagyarázza, miért nem jött még vissza Krisztus. „Nem késik el az ígérettel az Úr” (9), ahogyan azt a csúfolódók mondták, hanem a cél az, hogy Isten egész választott egyháza, Jehova lelki templomának minden köve, Krisztus testének minden egyes tagja üdvösségre jusson, mielőtt Krisztus visszajönne ítélni a világot.
Ez tökéletesen egybecseng Péter az Úr hosszútűrésével kapcsolatos harmadik, végső gondolatával: „És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint” (II Péter 3:15).
Emeljünk ki ebből a versből három dolgot! Először is, az apostol megerősíti, hogy a mi Urunk hosszútűrése üdvösség, mert akikre nézve a szuverén és mindenható Isten hosszútűrő, azok mindig üdvözülnek. Másodszor, amikor a keresztyén ember Jehova hosszútűréséről gondolkozik, teológiai alapvetésnek kell lennie számára a következőnek: „a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok”, azaz így számoljatok és gondoljatok vele, vélekedjetek felőle jól meggondolt és megfontolt módon. Harmadszor, Isten hosszútűrésének hathatós és megmentő hatalmáról tanít a kegyelem nagy apostola is: „a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint”.
A Róma 9:22-ben ez a nagy teológus ezt a kérdést teszi fel: „Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek…”
Itt azt tudjuk meg, hogy Jehova „békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek” (ezek az elvetettek). Egy ideig elviseli őket, mert szent haragja és félelmetes hatalma által meg fogja mutatni dicsőségét a harag edényeinek veszedelmében, minden bűnükért és lázadásukért. Ez Isten akarata, kívánsága és szándéka. „Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván”. Az elvetés (22) Isten kiválasztását szolgálja a zsidók és a pogányok között, ami által megismerteti „az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre” (23).
Különbséget kell tennünk aközött, hogy Isten elviseli vagy eltűri az elvetetteket (vö. Mt 17:17; Mk 9:19; Lk 9:41), és hosszútűrő választottai felé (Lk 18:7). A Felséges „elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek”, azaz az elvetetteket (Róma 9:22). Hogyan tette ezt? A válasz a mondat másik felében van: „nagy békességes tűréssel” választottai felé (22). Emlékezzünk arra, hogy Urunk hosszútűrése üdvösség (II Pt 3:15).
Pál a Római levélben itt említi másodszor Isten hosszútűrését: „Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?” (2:4). Ez nem Isten elvetettek felé mutatott jóságáról vagy hosszútűréséről beszél. A vers nem arról beszél, hogy Jehova jósága vagy hosszútűrése megtérésre próbálja vezetni az elvetetteket (ami nem sikerül neki); azt írja, hogy „az Istennek jósága téged megtérésre indít” (vagy vezet). Másrészt, a vers nem az általános kegyelem valamiféle morzsájáról beszél az elvetettekkel kapcsolatban, amint azt némelyek feltételezik, hanem az Ő jóságának gazdagságáról.
A Róma 2:4 nem a választott vagy az elvetett emberhez szól, hanem általában minden emberhez, megkülönböztetés nélkül. A kontextusban így szólítja meg: „óh, ember” (1, 3). Ha különbséget akarunk tenni, Isten „elnézése” (tűrése) az elvetettekkel szemben (vö. Róma 9:22; a görög szövegben a Róma 2:4-ben és a Róma 9:22-ben ugyanazt a szót használja Pál ennek kifejezésére – ford. megj.), míg „hosszútűrése” a választottak felé mutatkozik meg (Lk 18:7), és mindig üdvösségre vezet (II Péter 3:15).
Ugyanaz a Pál apostol nagyszerű bibliai példája annak, hogy milyen Jehova hosszútűrése egy választott bűnös felé: „De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, a kik hiendenek ő benne az örök életre” (I Tim 1:16).
Pál azt mondja, hogy Isten hozzá volt „legelőször” hosszútűrő. Nem időrendben, hanem azért, mert úgy tekintett magára, mint aki első a bűnösök között (15), hiszen káromolta Krisztust, és üldözte az Ő egyházát (13). Nem csoda, hogy az apostol úgy beszél az Úr Jézusról, mint aki „teljes hosszútűrését” megmutatta felé, mielőtt doxológiával zárná le a gondolatmenetet: „Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen.” (17).
Isten hosszútűrő volt Pálhoz, amikor még megtérése előtt, istentelenségben élt. Pál azt mondja, hogy ebben ő „példa” (16). Senki sem túl bűnös a megváltáshoz, ha Isten akarja. Ha az Úr meg tudta téríteni Pált, aki gyűlölködött Krisztus egyháza ellen (Csel 8:1-4), akkor senki sem túl nehéz Neki. Mindenkinek meg kell bánnia bűneit, és hinni a megfeszített és feltámadott Úr Jézusban, az egyetlen Megváltóban! Rev. Stewart
Megváltónk erőtelen emberi természete
Egy olvasónk ezt kérdezi: „Megbetegedhetett volna Krisztus, amíg a földön volt? Nem volt eredendő bűne, és ha a mi bűnünk nem tulajdoníttatik Neki, soha nem halt volna meg. Igaz?” Olvasónk két kérdést is feltesz, és megpróbálok sorban mindkettőre válaszolni.
Az első kérdésre: „Megbetegedhetett volna Krisztus, amíg a földön volt?” a válasz igenlő kell legyen. Sosem olvasunk arról, hogy az Úr beteg lett volna, de Pál így ír: „Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint” (Róma 8:3‑4).
Krisztus nem a bűntelen test, hanem a bűnös test hasonlatosságában jött el. Ezt nem szabad úgy érteni, hogy Krisztus tudott volna vétkezni, mert semmiképpen sem tudott volna. A Szentírás ebben nagyon világos. Ő a Szentháromság második Személye, aki teljes isteni természettel bírt, amivel emberi természete egyesült. Isten volt a mi testünkben, és Isten nem tud vétkezni: „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért” (Jakab 1:13).
Az, hogy a bűnös test hasonlatosságában jött el, azt jelenti, hogy nem azt az erős és hatalmas emberi természetet vette fel, ami Ádámé volt a bűneset előtt, hanem a mi testünkhöz hasonlót: gyengét, bajoknak és betegségeknek kitett, könnyen elfáradó testet (a mi Urunk fáradt, éhes és szomjas is volt), amit 6000 év vétkei lerontottak. Ezért mondhatja a Zsidókhoz írt levél, hogy hozzánk hasonlóan Ő is megkísértetett. Tapasztalatból ismerte a kísértések hatalmát és vonzását, és így együtt érző főpap, akihez bizodalommal járulhatunk bűnbocsánatért és az ördög mesterkedései elleni erőért (Zsid 4:15-16).
Emlékszem, hogy egyszer régen a lelkipásztorom, Herman Hoeksema így kezdett egy igehirdetést a Zsidók 4:15-16-ról: „Szeretteim! Ez olyan gyönyörű és vigasztaló szakasz, hogy az jutott eszembe, csak felolvasom nektek néhányszor, aztán hazaküldelek titeket. Attól tartok, elronthatom az értékét.” Ezután egy olyan igehirdetés hangzott el, ami megindító, vigasztaló és lelkileg bátorító volt. Csak azért állhat az Igében ez a szakasz, mert a mi Urunk a bűnös test hasonlatosságában született.
Krisztus gyenge, gyámoltalan kisdedként született, aki anyjától függ, sírt, amikor éhes volt, de nem volt benne semmi bűnös nyűgösködés. Nem volt glória a feje felett, ahogy egyikünk felett sincs – jóllehet kevélységben néha azt hisszük, hogy van.
A Zsoltárok 103:3-ban ezt olvassuk: „A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet”. A mi Urunk nem tudná meggyógyítani betegségeinket, ha Ő maga nem tapasztalta volna azokat. Valóban mindenben hasonlatos volt hozzánk – kivéve a bűnt.
A második kérdésre nem lehet választ adni. Ez olyan, mintha azt kérdeznénk: Ha Ádám és Éva nem evett volna a tiltott fáról, és örök életük lett volna, hány gyermekük lett volna? Vagy, ha Ádám és Éva nem vétkezett volna, mindenki megszületik, aki így megszületett, csak az erkölcsi tökéletesség állapotában?
A lényeg az, hogy Krisztus azért jött ebbe a világba, hogy Magára vegye bűneinket. Ha történelmi nézőpontból vizsgáljuk az eseményeket, akkor úgy fogalmazhatunk, hogy Ádám és az egész emberi nem vétkezett, de Isten elküldte Krisztust, hogy a bukott emberi nemből megmentse a választottakat azáltal, hogy bűnük Krisztusnak tulajdoníttatik. Isten azért küldte el Krisztust ebbe a világba, hogy elhordozza népe bűneit és büntetését. Ha Isten nem választott volna Magának egy népet, sosem küldte volna el Krisztust ebbe a világba. Amint Krisztus megfogant a Szentlélektől, már Magára vette a választottak bűneit. Ez volt a célja annak, hogy eljött a világba. „Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne” (II Kor 5:21).
Pál ezt „nagy titoknak” nevezi (I Tim 3:16), mert Isten célja olyan mély és dicsőséges, és az üdvösség útja egy olyan csoda, amit egyetlen teremtmény sem tudott volna kigondolni. Az általános, hatástalan engesztelés eretnek arminiánus tanítása minden hamis teológiájával együtt itt szenved csúfos vereséget. Isten Krisztusnak tulajdonította bűneinket. Ez azt jelenti, hogy Krisztus mindenkiért minden büntetést elszenvedett, akinek a vétke Neki tulajdoníttatott! Elhordozta a bűn büntetését, ami magában foglalja a halált, melynek során Isten elveszi az embert ebből a világból, és a pokol örök szenvedéseire küldi: „Isten nélkül élni nem más, mint a halál!”
Ha Isten minden egyes ember bűnét Krisztusnak tulajdonította volna, akkor egyetlen ember sem kerülhetne a pokolra, hanem mindenki üdvözülne. Ha azonban Isten úgy döntött, hogy Krisztuson keresztül megdicsőíti Magát (Ef 1:3-14) azáltal, hogy Neki tulajdonítja a választottak vétkét, akkor Krisztus csak a választottakért halt meg és szállt a poklokra!
Áldott evangélium! „Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét” (II Kor 5:19). Prof. Hanko
Ha többet szeretne hallani Krisztus valódi, tökéletes, bűntelen, személyes és erőtelen emberi természetéről, szűztől való születéséről, kísértéseiről és a szövetségi próféciák betöltéséről, angolul megrendelhető, illetve a honlapon elérhető a „The Incarnation of the Son of God” (Isten Fiának testet öltése) című 8 CD-ből álló sorozat a Belga Hitvallás 17-18 cikkeivel kapcsolatban.
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
