Rev. Ron Hanko
A protestáns reformáció idején Luther Márton írt egy könyvet a következő címmel:Az akarat korlátai. Ez a könyv egy ember tanításai ellen szólt, akit Erasmusnak hívtak, és azt mondta, hogy az embernek szabad akarata van, azaz választhat, hogy megtartassék vagy ne. Luther azt írta egyszer Erasmusnak, hogy a szabad akaratra vonatkozó kérdés a reformáció egyik legfontosabb témája. Így szólt: „Te (ti. Erasmus) sosem aggasztottál felesleges kérdésekkel a pápaságról, tisztítótűzről, búcsúkról és hasonlókról, melyek inkább csekélységek, mint kérdések … Te, és egyedül te, megláttad azt a sarokpontot, amin minden nyugszik, és megcéloztad az élethez szükséges világosságot.”
Annak ellenére, amit Luther írt, Erasmus tanítása a szabad akarat tekintetében napjainkra uralkodóvá vált a protestantizmus nagy részén. A szabad akaratról a következőeket mondhatjuk el:
-
A kegyelmi kiválasztás (predestináció) tagadása. A kegyelmi kiválasztás azt jelenti, hogy Isten akarata (Isten választása) meghatároz mindent, azt is beleértve, ki fog üdvözülni (Efézus 1:3-6) A szabad akaratból az következik, hogy az üdvösségben az ember választása a döntő tényező.
-
A bibliai igazság tagadása, miszerint a megtartó hit Isten ajándéka (Efézus 2:8-10). A szabad akaratból az következik, hogy a hit az ember saját döntése arról, hogy rábízza magát Krisztusra.
-
Annak az igazságnak tagadása, hogy Krisztus csak a saját népéért halt meg (Máté 1:21). A szabad akaratból viszont következik, hogy Krisztus mindenkiért meghalt kivétel nélkül, és a váltságuk azon múlik, hogy elfogadják-e Őt, azaz a szabad akaratukból származó választásukon.
A szabad akaratba vetett hit a mai népszerű prédikációkban és evangélizációkban is megmutatkozik, ahol a lelkész azért könyörög a bűnösökhöz, hogy elfogadják Krisztust, aminek céljából a hallgatókat felszólítják előrejövetelre, azonnali döntéshozatalra, kézfeltartásra és egyéb taktikákat alkalmaznak arra, hogy meggyőzzék őket erről. Mindez előfeltételezi, hogy az ember megváltása saját döntésén múlik.
Hisszük, hogy az ember akaratát megkötözi a bűn, és nemcsak nem cselekedhet jót, de még a szándéka sem lehet meg annak cselekvésére (Róma 8:7-8). Különösen nem cselekedheti meg a legeslegnagyobb jót, ami az Isten és Krisztus melletti döntés.
Hisszük tehát, hogy az ember nem hihet Krisztusban, kivéve ha ez felülről adatik meg néki (vö. János 6:44).
Hisszük azt is, hogy nem az ember akarata, de Isten szuverenitása és örökkévaló akarata (predestináció) a meghatározó az üdvösségben (ApCsel 13:48, Filippi 2:13).
Akkor tehát mi az értelme, hogy mindenkinek hirdessük az evangéliumot? Mert „Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére” (Róma 1:16), az az út, amin keresztül Isten hitet és bűnbánatot ad mindannak, akit Ő kiválasztott öröktől fogva és megtartott Krisztusban. Legyen ez a hatalom sokak üdvösségére!
