Isten bölcsessége (3)
Az előző két részben arról beszéltünk, hogy mi a bölcsesség, és kifejtettük, hogy miként mutatkozik meg Isten Személyeiben, tökéletes tulajdonságaiban, tanácsvégzésében, valamint teremtő és gondviselő munkájában.
Jehova az Ő gazdag bölcsességét megmutatta az ószövetségi Izráel egész történelmén keresztül. Gondolhatunk Ábrahám, Izsák és Jákób történetére, a kivonulásra, a pusztai vándorlásra és Kánaán meghódítására, a bírák idejére, az egységes királyságra Saul, Dávid és Salamon alatt, az északi országrész, Izráel és a déli országrész, Júda két királyságára, az asszírok és a babiloniak hódításaira, a fogságból való hazatérésre vagy a 400 csendes évre.
Ha fellapozzuk az Újszövetséget, nem nyűgöz-e le minket a Szentháromság Isten mély bölcsessége? Keresztelő Jánossal, a Messiás előfutárával, a megígért „Illéssel” kezdődik (Mal 4:5; Mt 11:14; Lk 1:17), aki Jézus Krisztusra, Isten testté lett Fiára mutatott. Senki nem tanított úgy, mint Krisztus, de az istentelen zsidó vezetők összeesküdtek ellene, és keresztre feszítették. Áldozati halála azonban engesztelés lett választott egyháza bűneiért, és hamarosan követte győzedelmes feltámadása és az áldott Szentlélek pünkösdi kitöltetése. Az újszövetség Szentírás többi része nagyon sokat beszél a zsidók és pogányok egyetemes egyházának összegyűjtéséről.
Pál így szól erről a csodáról: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát; És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felől, a mely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, a ki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsesége, Amaz örök eleve-elvégezés szerint, a melyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Ef 3:8-11).
A Róma 11-ben ugyanez az apostol megmagyarázza, hogy miként használja Jehova a hívő zsidókat és pogányokat arra, hogy szent módon felingereljék egymást (11-15), amíg az egész választott Izráel és a „pogányok teljessége” üdvösségre jut a mi Urunk második eljövetelét megelőzően (25-26; II Péter 3:9). Nem csoda, hogy Pál így kiált: „Óh, Isten… bölcsességének… mélysége!” (Róma 11:33). Rev. Stewart
Imádkozott-e Isten Istenhez? (2)
Legutóbbi számunkban azzal a kérdéssel foglalkoztunk, hogy Krisztus imádkozott-e önmagához a Getsemáné kertjében (és máshol), és igenlő választ adtunk. Ő, aki személyesen Isten volt a mi testünkben, imádkozott az Ő Atyjához, aki a Szentháromság Isten, és nem a Szentháromság Első Személye. Azt is láttuk, hogy ez a kérdés érinti a Szentháromság nagy titkát és azt a csodát, hogy Isten az örök Fiú Személyében testté lett.
Kicsit több részletet is hozzáteszünk ehhez a válaszhoz, jóllehet csak egy kis részletet tudunk megérteni belőle. Isten lényében és munkáiban olyan végtelenül nagy, hogy sosem érthetjük meg teljesen az Ő nagyságát, még ha örökké is szemlélhetjük majd az Ő fenségét. Korlátozott emberi értelmünk miatt akkor is csak csipetnyi lesz Jehováról való tudásunk az Ő kikutathatatlan gazdagságához képest, amikor már bűntelenek és tökéletesek leszünk.
Meg kell értenünk, hogy mit tanít a Szentírás, mert egy nagyon csodálatos igazságra oktat minket.
Röviden összefoglalva, az igazság az, hogy Isten minden munkáját a Szentháromság végzi el. Egyetlen munka sem kizárólag az Első Személy, vagy a Második Személy, vagy a Harmadik Személy dolga.
Említettem már Isten teremtő munkáját. Ezt a munkát nem a Szentháromság Első Személy végezte a Második és a Harmadik Személy kizárásával. Már az I Mózes 1 is úgy írja le a teremtést, hogy az Első Személy hatalmas és teremtő szólja az Ő Igéjét. Ezt a személyes Teremtő Igét a Szentírás más helyeken Isten Fiával azonosítja (Jn 1:1-3, 18). Az I Mózes 1:2 pedig a Szentlelket említi, mint aki a vizek felett lebegett.
A Szentírás még többet mond erről. Isten Igéjét Krisztusnak nevezi, aki Immánuel, a testben velünk lévő Isten (Mt 1:23; Jn 1:14). A János 1:1 azt mondja, hogy „az Ige vala az Istennél”, és „Isten vala az Ige”. Mindkettő igaz. Ő maga Isten volt, de Istennél is volt, hiszen különböző az (Atya) Istentől, de Vele van. A Kolossé 1 beszél arról a Valakiről, akiben „van a mi váltságunk az Ő vére által” (14), „A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön… mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn” (15-17).
A Zsidók 1:2, ez a csodálatos rész bemutatja Krisztus dicsőségét, amely sokkal nagyobb az ótestamentumi előképeknél (típusoknál) és árnyékoknál, és magasztalja Őt, mint „aki által [Isten] a világot is teremtette”.
Az egyik kedvenc bibliai részem a Példabeszédek 8, amely Krisztust „bölcsességnek” nevezi. A Szentírás itt ezeket a szavakat adja a bölcsesség szájába: „Az Úr [azaz a Szentháromság Isten] az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen… Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; Mikor megerősíté a felhőket ott fenn… Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben (22, 27-28, 30).
A Szentírásnak ezek a szakaszai olyan mélyek, hogy az egyház nem fogja teljesen megérteni őket, amíg az Úr maga vissza nem tér. De arról tanítanak, hogy Krisztusnak öröktől fogva és Isten teremtő munkájában is volt valamilyen külön szerepe a Szentháromság Istentől.
Ugyanez igaz a mi Urunk születésére is. Aktív cselekvésről beszélünk, amikor olyan igazságokat vallunk, mint az, hogy Krisztus felvette a mi testünket, vagy a Fiú eljött a világba, hogy emberi természetet öltsön Magára, és vállára vegye bűneink terhét stb. A Szentírás világossá teszi, hogy Krisztus testté létele nemcsak a Második Személy önálló munkája volt, hanem a többi isteni Személy cselekvése is. Gábriel elmondta Máriának, hogyan lesz ő az Úr anyja: „A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának” (Lk 1:35). Megváltónk testtélétele a Szentháromság Isten munkája volt!
Isten Krisztus Atyja. Krisztus tehát (isteni természete szerint) saját Atyja (emberi természetére nézve).
Ugyanez igaz Krisztus feltámadására is. A Szentírás kétféleképpen írja le: Krisztus „feltámadt” (aktív) és „feltámasztatott” (passzív) a sírból (pl. I Kor 15:4; Róm 4:25). Amikor a sírnál az angyalok hírül adják az asszonyoknak a feltámadás jó hírét, így szólnak: „Nincsen itt, mert feltámadott” (Mt 28:6). Nem azt mondják, hogy „feltámasztatott” (passzív), hanem ezt: „feltámadott” (aktív).
A Zsoltárok 2:7-ben ezt olvassuk: „Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged” (Zsolt 2:7). Pál apostol a pizidiai Antiókhiában tartott igehirdetésén ezt a verset idézi annak bizonyítására, hogy Jehova feltámasztotta Krisztust a sírból: „Isten… feltámasztván Jézust: Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged” (Csel 13:32-33). A Szentháromság Isten feltámasztotta Krisztust, és Ő saját isteni erejéből feltámadt.
Soha nem szabad elfelednünk azt a bibliai igazságot, hogy a Szentírás Isten kijelentésének tévedhetetlen, ihletett feljegyzése. Jehova kijelenti magát minden munkájában és céljában. Istennek ezzel a kijelentéssel az az elsődleges célja, hogy megdicsőítse Magát mindenben, amit tesz, mert egyedül Ő méltó a dicséretre és a tisztességre, most és mindörökké. Az Ő kijelentése nem olyan kijelentés, melyben dicsőségének egy-egy darabkája meglátszik, itt is egy kicsi, ott is egy kicsi, hogy meg kellene vizsgálnunk Isten minden munkáját azért, hogy megismerhessük Őt. Isten egy, és az Ő kijelentése is egy. Nem is az a helyzet, hogy a Szentháromság Első Személye itt, a Második Személye ott, a Harmadik Személye pedig amott jelenti ki Magát.
A Szentháromság Isten Jézus Krisztusban kijelenti teljes dicsőségét és végtelen boldogságát. Egy kijelentés, egy hatalmas cselekedet. A mostani témát illetően, a Szentháromság Isten kijelenti Magát Krisztus testtélételében, szolgálatában, szenvedésében és halálában, eltemettetésében és feltámadásában, mennybemenetelében és megdicsőülésében, és második eljövetelében, amikor mindeneket újjá tesz, és az istenteleneken végrehajtja Isten súlyos ítéletét. Nem a Szentháromság egyik Személye, hanem a Szentháromság Isten szól így: „Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm” (Mk 1:11).
Nem habozok kijelenteni, hogy az „Atya” név a Szentírásban mindig a Szentháromságra vonatkozik. Ahogyan az előző cikkben is mondtam, a Szentháromság számunkra abban jelenti ki magát, hogy Isten minden munkáját az egyik Személlyel az előtérben végzi: Isten, az Atya a teremtésben, Isten, a Fiú a megváltásban, és Isten, a Szentlélek a megszentelésben (Heidelbergi Káté 24).
Krisztus megalázott állapotban jött el, amit az Ő megdicsőült állapota követett. Amikor köztünk járt, mindenben hozzánk hasonlóan (kivéve azt, hogy teljesen bűn nélkül volt), az Ő isteni természetének dicsősége villámfényként akkor is átsugárzott emberi természetének fátylán, szavaiban, és különösen csodáiban. A tanítványok látták ezt, és tudták, hogy Ő „a Krisztus, az élő Istennek Fia” (Mt 16:16; Jn 2:11).
A Szentírás azonban arra tanít minket, hogy Megváltónk mindent meghaladó dicsősége különösen a keresztben van. Amikor Krisztus megalázott állapotában volt, egész életében és szolgálatában, és miközben a kereszten küzdött a sötétség hatalmaival, és megszerezte örökkévaló üdvösségünket, isteni természete rejtve maradt az Ő emberi természete mögött – kivéve talán azt, amikor meghalt. Halála pillanatában még a százados is látta az Ő istenségét felcsillanni emberi természetén keresztül (Mk 15:39). Voltak olyanok, akik megalázott állapotában is látták az Ő istenségét, de csak hit által, mert el volt rejtve a hitetlen szemek elől.
Krisztus munkáit a Zsoltárok 40:7-9 foglalja össze, amit a Zsidók 10:5-9 idéz. A Szentháromság Isten eljött erre a világra a Szentháromság Második Személyében, aki csecsemőként feküdt egy betlehemi jászolban. A Szentháromság Isten a Fiú Személyében emberré lett. A Szentháromság Isten a testté lett Második Személyben szenvedett és meghalt. A Szentháromság Isten feltámadt a Fiú Személyében, mert Isten Krisztusban megbékéltette magával a világot.
Amikor a dicsőségben meglátjuk Krisztust, valójában a Szentháromság Istent fogjuk látni. Jézus így szól Fülöphöz: „Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt” (Jn 14:7).
A Krisztussal való hitbeli egység dicsősége és boldogsága az, hogy nemcsak meglátjuk Benne Istent, hanem Krisztus által, akibe hit által beoltattunk, valóságosan és igazán szövetségi közösségben fogunk élni a Szentháromsággal.
Röviden: Igen, Krisztus mindig imádkozott az Ő Atyjához, a Szentháromság Istenhez, a Getsemánéban csak úgy, mint életének minden idejében. Bizonyos értelemben tehát Önmagához imádkozott. Az is világos, hogy tudta, hogy Ő kicsoda, és úgy imádkozott, mint a testünkben lévő Fiú, nem csupán úgy, mint a Szentháromság Második Személye. Ezt láttuk, amikor a múltkor magyaráztuk ezt az igeverset: „ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te” (Mt 26:39).
A Zsidók 5:7-9 megmutat valamit ebből: „Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért, Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet; És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek” (Zsid 5:7-9).
Sok évig nem mertem a Zsidók 5-nek erről a részéről prédikálni, pedig szerettem volna. Végül megtettem. Utána pedig megbántam, hogy megpróbálkoztam vele. Úgy éreztem, hogy elbuktam. Túl mély volt számomra. Egy titok előtt állunk, üdvösségünk nagy titka előtt! Prof. Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
