David J. Engelsma
Ahogyan az úrvacsorának van helyes egyházi kiszolgáltatása, úgy az úrvacsorának van helyes megünneplése is az egyháztag által. […]
A helyes megünneplés az Isten színe előtti gondos, alapos önvizsgálat útján történik. A Hitvallás szerint: „senkinek sem szabad ehhez az asztalhoz járulnia alapos önvizsgálat nélkül” [Belga Hitvallás 35. cikkely – a ford. megj.]. Ez a követelmény szilárdan az I Kor 11:28 intésén alapul: „Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból”. Itt a görög „próbálja meg” igének az a jelentése, hogy tesztelni valamit vagy valakit abból a célból, hogy bebizonyuljon, hogy valódi-e. Ennek az önvizsgálatnak nem annak meghatározása a célja, hogy valaki hívő-e vagy hitetlen, hanem a hívőnek az önmaga tesztelése, kutatva való tesztelése arról, hogy saját hitének hatalmában él-e. Ez a teszt az élő hit három különböző oldalára összpontosul: a bűnösségének tudomására; arra, hogy egyedül Jézus Krisztusban bízik a bűnök bocsánatára és az elhatározásra, hogy Istennek való hálában szent életet fog gyakorolni.
Az önvizsgálat mindhárom oldala a keresztről való helyes ismeret eleme. Az úrvacsorában pedig a keresztre emlékezünk. A hívő résztvevő Istennek a keresztben megnyilvánult igazságossága előtt megalázkodik. Bízik abban, hogy a kereszt miatt bűnei megbocsáttattak. Elhatározta, hogy a keresztért való hálában szent életet fog élni. Ha valaki a kereszt útja által így járul az asztalhoz, akkor ő a megfeszített és feltámadt Krisztus „méltó résztvevője”.1
Az önvizsgálat bibliai követelménye döntő érv arra, hogy miért tilos a fiatal gyermekek részvétele az úrvacsorában. A gyermek-úrvacsoráztatás (paedo-communion) egy modern elmélet és gyakorlat néhány református egyházban. A nagyon fiatal gyermekeknek megengedik, sőt még meg is követelik, hogy részt vegyenek az úrvacsorában. Ezek a gyermekek két- vagy háromévesek vagy még fiatalabbak.2 A támogatói a szövetség alapján és az alapján érvelnek (szokásuk szerint hangosan) emellett az újítás mellett, hogy a gyermekek még csecsemőként részesülnek a másik sákramentumból.3
A fiatal gyermekek nem tudják magukat megvizsgálni, ahogyan azt a Biblia és a református hitvallás a méltó részvevőtől megköveteli. A hívők gyermekeinek megkeresztelése ugyan valóban megköveteli tőlük, hogy részt vegyenek az úrvacsorában, de csak azután, hogy lelki érettségre jutottak az otthoni és az egyházi tanítás által. Így jutnak el a tudatos hitre, ami az önvizsgálatban részt vesz és ami a megfeszített és feltámadt Üdvözítő ismeretében részesül és Őbenne bízik. A federal vision [ezt a tanítást Auburn Avenue teológia néven is hívják – a ford. megj.] emberei által gyakorolt és támogatott gyermekúrvacsora két tanbeli tévelygésen alapul. Először is, nem emeli ki a két sákramentum közötti különbséget. A keresztség a lelki születést jelzi és pecsételi meg, azaz az egyházba és Krisztus királyságába való belépést. A Lélek a hívők gyermekeinek ezt az újjászületését általában azok csecsemőkorában végzi el, függetlenül tudatosságuktól. A másik sákramentum lelki növekedést és fejlődést jelez és pecsétel meg. A Lélek ezt a kegyelmet Isten hívő gyermekének hitén keresztül munkálja ki. A keresztség megfelelő a csecsemők számára, az úrvacsora nem.
A federal vision embereinek második, még súlyosabb tévelygése, amikor a csecsemő-úrvacsoráztatást pártfogolják az a szövetségtanuk. Ez az a tanítás, miszerint a gyermekkeresztség által Isten megalapítja az Ő (üdvözítő) szövetségét minden megkeresztelt gyermekkel egyformán, így tehát mindegyikük üdvözítő kapcsolatba kerül Jézus Krisztussal. Mindegyikük tehát Krisztus kegyelmének méltó résztvevői az úrvacsorában. Annak ellenére, hogy ahogyan csak lehet (érthető módon) tagadják, hogy a szövetségtanuk megegyezik a római katolikus ex opere operato tannal, a tanuk lényegében az a tanítás, hogy a keresztség sákramentuma a Szentlélek munkálkodása által minden egyes megkeresztelt gyermeket üdvözítő egységbe hoz Jézus Krisztussal, és minden gyermeket megajándékozza az üdvösség áldásaival, beleértve a megigazulást is. Így minden gyermek az úrvacsora alkalmas résztvevője. Sajátos sákramentumtanuk mögött, ahogy egész teológiájuk mögött is a federal vision szövetségtana áll. E tanítás szerint a kiválasztás örökkévaló rendelete nem irányítja a szövetséget, hanem attól el van választva.
Béza Tódor, Kálvin utóda Genfben, a református hagyomány nevében beszélt, amikor megtiltotta a gyermek-úrvacsoráztatást:
Ebből következik, hogy az úrvacsorát nem szabad kiosztani azoknak, akik nem tudják magukat megvizsgálni vagy azért, mert az értelmüket nem tudják használni, mint a kisgyermekek vagy elmebetegek, vagy azért, mert a hit fő pontjaiban nem tettek elegendő előrehaladást.4
(David J. Engelsma: The Belgic Confession: A Commentary, vol. 2. Jenison, Michigan, Reformed Free Publishing Association, 2019. pp. 292-296.)
Ha többet szeretne olvasni magyarul, kattintson ide.
_____________________________
