A változhatatlan Isten (1)
A változás teremtett és elbukott világunk szerves része. Változik az időjárás, a gazdaság és a technológia. A nemzeteket érintő változások sokszor különösen lesújtóak, sőt halálosak: háborúk, betegségek, éhínségek. Azt mondhatjuk, hogy a hírek gyakorlatilag csak a változásokról szólnak.
Gondolj most a saját életed változásaira! Egyszer kicsiny magzat voltál édesanyád méhében. Mintegy kilenc hónappal fogantatásod után megszülettél. Csecsemőből kisgyermekké, tizenévessé, majd pedig felnőtté váltál. Idős korunkban a hajunk elvékonyodik vagy kihullik, és elvesztjük erőnket.
Változik a családi életünk is: elhagyjuk a szüleinket, hogy továbbtanuljunk, vagy megkezdjük első munkánkat. Az emberi élethez általában hozzátartozik a házasságkötés, a gyermekszületés és a gyermekek kirepülése otthonról. A későbbi években sokaknál megérkeznek az unokák, de elérkezik a gyász, sőt az özvegység is. Sok egyéb változás is van saját életedben vagy szeretteidében, például a munkanélküliség vagy egészségügyi problémák.
Érzéseinkben is nagy változásokat tapasztalunk minden irányban. Lehet, hogy az egyik pillanatban mérgesek, szomorúak, boldogtalanok, vigasztalanok vagy magányosak vagyunk, de a következő pillanatban már nyugodtak, bátrak, lelkesek és örvendezőek leszünk. Még üdvösségünk Istenével való kapcsolatunkban is vannak olyan időszakok, amikor közelebb vagyunk Hozzá, máskor viszont távolabb érezzük magunkat.
A 102. zsoltár írója sokat ír a változásokról, a vészterhes változásokról. A zsoltár felirata így hangzik: „A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.” (1. v.). Gyalázták ellenségei (9. v.), és bajba jutott (3. v. az angol KJV fordítás alapján): „Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök. Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem. Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.” (4–6. v.).
Isten keze ránehezedett. Minden szomorúsága Isten felindulása és búsulása miatt volt, mert felemelte és földhöz verte őt (11. v.). A 102. zsoltár több módon is utal arra, hogy akkoriban az egyház is sötét napokat élt meg. Mindezek között a zsoltárost Istennek főként egyetlen tulajdonsága vagy tökéletessége vigasztalta: az Ő változhatatlansága. Ez számunkra is tanulságos.
Isten változhatatlanságát ez a zsoltár nagyon határozottan mutatja be. Nemcsak a zsoltárost és az egyházat érő, nyugtalanító változásokkal állítja szembe, hanem két olyan dologgal is, amelyek látszólag a legállandóbbak a világunkban. Melyek ezek? A föld a lábaink alatt, és az ég a fejünk fölött. A lábunk alatt a föld erős és szilárd. A földön lévő dolgok változnak: a fák lehullatják leveleiket, az állatok elpusztulnak, és újabb területekre épülnek házak. Maga a föld azonban állandó. Az ég is az állandóság példája. Igen, a felhők mozognak az égen, a nap, a hold és a bolygók pedig keringenek az űrben, de maga az ég nagyjából változatlan.
Mindazonáltal még az ég és a föld is változik, különösen ennek a korszaknak a kezdetén és a végén. Mind az eget, mind a földet a semmiből hívta elő az Úr: „Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája” (26. v.). Az ég és a föld gyökeresen meg fog változni Jézus Krisztus második eljövetelekor: „Azok elvesznek… mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak” (27. v.). Nem fognak megsemmisülni, hanem új éggé és új földdé lesznek (Ézs 65:17; 66:22; 2Pt 3:13; Jel 21:1).
Az eget és a földet a Mindenható a semmiből teremtette (Zsolt 102:26), és dicsőségesen megújítja azokat ennek a korszaknak a végén (27. v.), „de te ugyanaz vagy” (28. v.), mert Jehova a változhatatlan Isten. A Felséges ugyanaz, mint aki volt teremtetlen Teremtőként az Ő örök időtlenségében. Egyáltalán semmi változás nem történt Őbenne a múltban, és nem lesz ilyen a jövőben sem. Ő változatlan a teremtés előtt és a teremtés után, a zsoltáros napjaiban és a mi napjainkban, és amikor az utolsó napon elváltoztatja az eget és a földet: „elváltoznak, de te ugyanaz vagy” (27–28. v.).
Jakab így szól: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka” (1:17). A változás eredeti, görög szavának van egy égitestekkel kapcsolatos, csillagászati értelme. Még a csillagok is változnak – növekszenek vagy csökkennek –, de Istennél nincs változás. A változásnak árnyéka görög eredetije szintén a csillagászatból kölcsönzött kifejezés. Az égitesteknek vannak árnyékai, például a holdon is vannak árnyékok. Istennél azonban „nincs változás, vagy változásnak árnyéka”, végül is Ő a világosságok Atyja. Ez ismét egy csillagászati utalás, mégpedig a nappal kapcsolatosan. Isten, aki végtelenül boldog és tökéletes, „világosság és nincsen ő benne semmi sötétség” (1Jn 1:5). Istennél – aki világosság és a világosságok Atyja – nem lehet „változás, vagy változásnak árnyéka”, mivel Ő tökéletesen és végtelenül változhatatlan.
A Malakiás 3:5 beszél arról, hogy Izráel szemfényvesztő, parázna, hamisan esküvő, elnyomó, és nem féli az Urat. Ezt a listát kiegészíthetnénk bármely kor egyházának vétkeivel, ideértve saját hamisságainkat is. Ha lenne oka Istennek arra a változásra, hogy többé ne szeresse, hanem gyűlölje az egyházat, itt áll előttünk. Mégis mit olvasunk? „Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg!” (6. v.). Ez erős bizonysága annak, hogy az élő, igaz Isten teljesen változhatatlan. Krisztusban való üdvösségünk mindörökre bizonyos, mert az örök kiválasztás, a hathatós megváltás és az ellenállhatatlan újjászületés Istene nem fog és nem is tud megváltozni. Rev. Stewart
Irgalom és ítélet Izráelen
Némelyek a 4Mózes 14 alábbi szakaszaival támasztják alá azt a tanítást, miszerint Isten szereti az elvetett embereket: „Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen. Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, a miképen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig. És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.” (18–20. v.). „Nem látják meg azt a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem” (23. v.). „Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt mívelem az egész gonosz gyülekezettel, a mely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg” (35. v.).
Az érvelés a következő: „Mózes azért könyörög, hogy Isten bocsásson meg Izráelnek, és ne pusztítsa el őket teljesen, miután a 10 kém rossz hírt hozott. Isten meg is bocsát Izráelnek irgalma nagysága szerint, noha gyülekezetük gonosz volt (és gonosz maradt mindaddig, amíg az egész nemzetség el nem veszett a pusztában). Vegyük észre, hogy (1) amikor Isten ezeknek az elvetett embereknek megbocsát, az nem üdvösséges (ugyan abban a pillanatban megmenekültek Isten ítélete alól, végül mégis elvesztek a pusztában); (2) Mózes Isten természetére hivatkozik, amikor Isten irgalmát és megbocsátását kéri ezeknek az elvetett embereknek a számára.”
A kérdező nagyon fontos témát vet fel. Nemcsak a 4Mózes jelen szakaszában, hanem sok más helyen is úgy tűnik, hogy az Úr ugyanazoknak az embereknek egyszerre ígér örök életet, és fenyegeti őket az örök ítélettel. Ez természetesen nem lehetséges. Nem küldheti az embert a pokolra, ha megbocsát neki. Ha az Úr mindenkinek megbocsátott volna, aki Kádesben vétkezett, amikor elutasították Józsué és Káleb jelentését, és nem akartak bemenni Kánaánba, akkor végül nem vesztek volna el a pusztában. Ugyanígy ha Isten ítélete alatt elvesztek a pusztában, akkor nem nyertek bocsánatot. A bűnbocsánat teljes. Ha Isten valakinek megbocsát, akkor igaznak nyilvánította azt az embert, és lehetetlen, hogy elvesszen az Ő haragja alatt.
Nincs olyan, hogy „nem üdvözítő” bűnbocsánat. Ez ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy van olyan bűnbocsánat, amely nem ad bocsánatot, vagy olyan üdvösség, amely nem üdvözít. Ha egy bíró kegyelmet ad, akkor szabad vagyok az elkövetett bűnöm minden következményétől, és soha többé nem vádolhatnak meg azzal a bűncselekménnyel. Ha a bűneimért börtönbe zárnak vagy kivégeznek, akkor nem kaptam kegyelmet.
Az ítélet elhalasztása sem egyfajta bűnbocsánat, sőt ellenkezőleg: a megátalkodott bűnösnek még több ideje van vétkezni (Rm 2:5). Ha az ítélet elhalasztása egyfajta bűnbocsánat, akkor Isten már 6000 éve megbocsát azoknak, akiket végül el akar veszíteni. Ha egy bíró elhalasztja egy bűncselekmény büntetését, és más dátumot tűz ki az ítélethozatalra, az semmilyen tekintetben nem kegyelem, csak halasztás.
Isten valóban természete szerint irgalmas, de nem az elvetettek felé, akik örökre elvesznek. Ha ez így volna, akkor Önmagát és saját igaz voltát tagadná meg, amikor örökre megbünteti őket.
Mindez azonban még nem ad választ arra, hogy miként hirdethet Isten szinte egy lélegzetvételre bűnbocsánatot és ítéletet azoknak, akik vétkeztek. A felelet, hogy Isten nem egyénekhez, hanem egy néphez szól: az ószövetségi egyházhoz (Csel 7:38). Ez a nemzet, az Ószövetség egyháza – az Újszövetség egyházához hasonlóan – mindig kevert sokaság. Az egyházban vannak olyanok, akiknek a bűne örökre bocsánatot nyert, de olyanok is, akik kegyelem nélkül elvesznek Isten ítélete alatt. Mivel vegyesen élnek, Isten Igéje – a megbocsátás ígéretével és az örök kárhozat fenyegetésével együtt – mindannyiukhoz szól, noha az ígéretek kizárólag azok javára szólnak, akiket Isten kiválasztott, és Krisztus vére által megváltott.
A Róma 9:6–7 így tanít: „Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók; Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.” Figyeljük meg, hogy Pál ragaszkodik ahhoz, hogy Isten beszéde nem hiúsulhat meg, így sem irgalmas szava, sem ítéletes szava nem lehet hiábavaló. Irgalmas szava nem hiúsulhat meg, amikor megbocsátást ígér Izráelnek, mert akik csupán névlegesen tartoznak Izráelhez, azok valójában nem az az Izráel, akiket Isten megszólít. Nem hiúsul meg, mivel „az ígéret fiait tekinti magul” (8. v.), akik nemcsak Ábrahám igaz gyermekeinek, hanem Isten fiainak is számítanak, és akiken az Ő szeretetéből a kereszt által mindig könyörül.
Az intézményes egyházban mindig vannak, akik a hívőkkel együtt részt vesznek az istentiszteleten, és akiket sokszor nem is lehet megkülönböztetni. Ők valójában nem az egyházból valóak, amely a Krisztus teste, „teljessége Ő néki, a ki mindeneket betölt mindenekkel” (Ef 1:23), amely békességet és bocsánatot nyer Őbenne. Akik az egyházban képmutatóak és hitetlenek maradnak, azok sosem nyerhetik ezeket el. „Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek: A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig” (Rm 11:7–8).
Vajon ez azt jelenti, hogy az irgalom beszéde nem szól azokhoz, akik elvesznek? Nem! Azoknak is meg kell hallaniuk az Úr irgalmas szavát, akik elvesznek – a saját ítéletükre. Isten természetétől fogva irgalmas Isten, és amikor az Ő irgalmát hirdeti mindenkinek, az mentség nélkül, igaz ítéletére méltóan hagyja azokat, akik hallották könyörületességét, de nem hittek.
Vajon mondhatjuk, hogy Isten ítéletes beszéde nem szól azokhoz, akiken megkönyörül? Nem! Az ítélet beszédét meg kell hallania azoknak, akiken az Úr könyörült. Nem azért, mert valaha is Isten örök ítélete alá kerülnének (hála legyen Őnéki az Ő Fia ajándékáért), hanem mert ők is vétkeztek, meg kell térniük, és el kell fordulniuk bűneiktől. Mindig így is tesznek a Lélek ellenállhatatlan kegyelme által.
Ezért szól Isten könyörületének és a bűn elleni ítéletének szava az Ige minden hallgatójához, és maga az Ige rostálja meg, keményíti meg és hozza Isten ítélete alá mindazokat, akik pusztán névlegesen tartoznak Izráelhez vagy az egyházhoz, és maga az Ige ad békességet és irgalmat mindazoknak, akik Isten örök kiválasztása szerint, Krisztus vére és a Lélek munkája által az Övéi. Rev. Ron Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
