Brian Crossett
Egy baptista szívesen beszélgetett velem a keresztség bemerítéssel történő formájáról. Teljesen meg volt győződve róla, hogy az általa bemutatott érvek kikezdhetetlenek, és mivel úgy vélte hogy én is igaz keresztyén vagyok, elkezdte álláspontját felvázolni.
“Az etióp komornyik Fülöp általi megkeresztelésében azt olvassuk, hogy leöntéssel vagy meghintéssel keresztelték meg őket?” – kérdezte.
Így feleltem: “Ez a példa ami alapján nálatok a keresztséget a gyülekezetben kiszolgáltatják?”. Kifejtette hogy leszámítva a lényegtelen részleteket, mint például a helyszínt és azt a tényt, hogy nem voltak jelen tanúk, igen.
Megkérdeztem tőle hogy nem találja-e furcsának, hogy lelkipásztora minden alkalommal megkeresztelkedik, amikor meg kell keresztelnie valakit? Kissé zavartan kijelentette, hogy a lelkipásztora egyáltalán nem keresztelkedik meg minden alkalommal; csak a hívő felnőttet keresztelik meg. Erre én így válaszoltam: “De hiszen ez nem bemerítéses keresztelés”. “Így van” – hangzott a válasza – “hiszen a lelkész nem merül alá minden egyes keresztelés alkalmával, csak akinek kiszolgáltatja a rendelést”.
Erre visszakérdeztem: “Miért került akkor Fülöp víz alá a komornyikkal egyetemben, ha arra nem volt semmi szükség?”. Némi habozással kijelentette, hogy Fülöp nem merült víz alá, csak a komornyik.
Idéztem az ApCsel 8:38-at: “… és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt”.
Vegyük észre ebből azt a téves nézetet, ami a vízbe való leszállást bemerítésként értelmezi, ugyanis az kettős alámerülést jelentene. A helyes értelmezés ugyanis az, hogy a keresztelés nem a vízbe kerülés részeként történt meg, hanem közvetlenül azután, hogy vízbe szálltak. Ezt jelzi az “… és” kötőszó: “… és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt”.
