írta Brian Crossett
Mi az a leggyakoribb kérdés, amit egy hívő baptista egy pedobaptistától (olyan embertől, akik szerint a hívők gyermekeit meg kell keresztelni) megkérdezhet?
Bizonyára ez: ” Mutass nekem csak egy olyan szentírási helyet az Újszövetségben bárhol, ahol csecsemőt keresztelnek”. Erre az I. Korinthus 10:1-2 a válasz: “Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben“.
A baptista testvér erre azzal válaszol, hogy csecsemőket nem is említ ez a szakasz. Elismerem, hogy nincsenek megemlítve csecsemők külön kifejezéssel. Azonban bolondság lenne azt gondolni, hogy Izrael mintegy 600 000 férfit számláló (4Mózes 1:46), “húsz esztendőstől fogva és azon feljebb“, “a ki hadba mehet” (4Mózes 1:3) seregéből egy apa sem rendelkezett csecsemőkorú gyermekkel.
A baptisták ezután kijelentik: “Hiszen a keresztség nem is az Ószövetség része, hanem csak az Újszövetséghez tartozik”. Az a válaszunk erre, hogy ez az újszövetségi igehely nevezi azt megkeresztelkedésnek, noha az Ószövetségben történt eseményre utal.
Mire ők így felelnek: Izrael ószövetségi keresztsége az újszövetségi keresztségnek a tükörképe. A mi válaszunk hogy “ez rendben is van, de vajon csecsemők is voltak ezen a képen?”.
Erre azt felelik, hogy Izrael gyermekei nem is voltak tudatában a Vörös tengernél történt megkeresztelkedésüknek. Mi azt válaszoljuk erre hogy: “Igen, ahogyan egyetlen kisgyermek sincs tudatában megkeresztelésének, sőt még a gyermeki állapotában lévő egyház sem”.
Ezen a ponton a baptista testvérünk esetleg megváltoztatja taktikáját eképpen: “A keresztséget viszont csak alámerítéssel szabad kiszolgáltatni” – mondja. Mi erre azt válaszoljuk: “Hogyha Izrael fiai is mind alámerültek volna, akkor a fáraóval és annak seregével együtt elpusztultak volna. A fáraó és serege ugyanis elmerültek, de nem keresztelkedtek meg; Izrael fiai megkeresztelkedtek, viszont nem merültek el. Sőt, a keresztségük valójában attól függött, hogy nem merülnek alá. Ezért a keresztség és bemerítés két teljesen különböző dolog”.
Ugyanez az érv áll Noé és családja tekintetében az özönvíz napjaira is (I. Péter 3:20-21). Ha az alámerülésnek van bármi célja, akkor az nem az üdvösséget, hanem inkább a kárhozatot hivatott megjeleníteni. Ezt bizonyítja a fáraó odaveszett seregének elmerülése, a gonosz világnak özönvízben való elvesztése, és az elkárhozottak végső büntetése is a tűznek tavába való elmerülése által.
