Krisztusba öltözve (1)
A Galácia 3:27 szerint Isten egész népe felöltözte Krisztust. Aki Krisztusba öltözött, az Ő igazságának palástjába (Ézs 61:10), a legszebb ruhába burkolózott (vö. Lk 15:22). Ezt az öltözetet maga az Úr Jézus alkotta meg, amikor egész földi élete során tökéletesen engedelmes volt Atyjának. Ez hit által nekünk tulajdoníttatik. A Galácia 3:27 azonban nem csupán ennyit mond, hiszen nem azt olvassuk, hogy „igazságot öltöztetek fel”, hanem „Krisztust öltöztétek fel.”
Megváltónk szentsége is ékesít bennünket. Nem arra gondolunk, hogy Krisztus szentsége a megigazítás során nekünk tulajdoníttatik: ebben a Szentlélek hit által a megszentelődésben részesít bennünket. Így az Ő üdvösségének ruháival öltöztet fel minket (vö. Ézs 61:10).
A Krisztus szó azt jelenti, hogy felkent. Jézust a Szentlélek hívta el és ruházta fel hármas tisztségére. Ezért Krisztust felöltözni annyi, mint keresztyénként részesülni az Ő felkenetésében. A prófétákhoz hasonlóan durva teveszőrruhát hordunk (2Kir 1:8; Zak 13:4; Mk 1:6), így szólítjuk fel az embereket a Felséges Isten előtti bűnbánatra, aki mindenki bírája. A papok fehér ruháját viseljük, mert Istennek szenteltettünk, hogy bemutassuk a magasztalás és a hála áldozatait. Az igaz, istenfélő királyok és királynők fejedelmi ruhája van rajtunk. Ezek sokkal ragyogóbbak, mint a Samária trónján ülő Akháb királyi ruhái (2Krón 18:9).
Jézus Krisztus Isten valóságának a képmása (2Kor 4:4; Kol 1:15; Zsid 1:3), így aki Őt öltözi fel, Istenhez lesz hasonló. Krisztusban nem puszta emberi hagyományok, hanem Isten ismerete, igazság és szentség ékesít minket (Ef 4:24; Kol 3:10).
Először vegyük most szemügyre e csodálatos öltözet terjedelmét. Az Úr Jézus bizonyosan nem csupán egy-két folt az óemberen. A mi kultúránkban szokásos ruhadarabok között keresgélve nem egy nadrágról, egy pár zokniról vagy egy kabátról beszélünk. A lelki öltözékünk sokkal inkább egy overálhoz, egy munkaruhához, egy mindent befedő kezesláboshoz hasonlít. Ő a mi mindent eltakaró öltözékünk, amely úgyszólván semmit nem hagy csupaszon, hanem mindent elfedez. Azt is figyeljük meg, hogy Krisztus az egyetlenegy ruhánk, nem pedig a sok közül az egyik. Nem Jézusba és Ádámba öltöztünk fel. A mi ruhánk nem Krisztus és a törvény. Egyedül Krisztust öltöztük fel.
Másodszor gondoljuk meg e ruházat tartósságát. Ahogyan Izráel öltözéke nem avult meg a pusztában (5Móz 8:4; 29:5; Neh 9:21), ez a ruha sem foszlik el soha. Rendkívül ellenálló, sőt romolhatatlan, és semmiféle moly vagy kukac nem tudja megenni vagy akárcsak megrágni (vö. Ézs 50:9; 51:8). Ezt a lelki ruhát soha nem lehet levenni, nem úgy, mint József öltözékét Mózes 1. könyvében. Bátyjai letépték róla színes kabátját, kibújt a ruhájából, hogy kimeneküljön Potifár feleségének kezéből, és megszabadult a börtönben viselt ruhájától, mielőtt a fáraó színe elé lépett volna. Krisztust, a mi öltözékünket nem tudjuk levetni bukásainkkal. Az ilyen gonosz engedetlenséggel beszennyezzük a lelkiismeretünket, és gyalázatot hozunk az Ő nevére. Ám Jézustól, a mi öltözékünktől még a halál sem választ el minket: ezt az egyetlen ruhát visszük magunkkal a következő életünkbe.
Harmadszor szóljunk e ruha birtoklásáról. A minket valóban elfedező, igazi, lelki öltözék Isten kegyelméből személyesen hozzánk tartozik. Nem a császár új ruháját hordjuk: nem vagyunk mezítelenek, mint akik csak a képzelet balga termékébe öltöztek fel. A keresztyén nem csaló, aki másvalaki ruhájába öltözik, mint Jákób, aki az 1Mózes 27-ben Ézsaú ruháit vette fel. Isten gyermeke nem csupán megpróbál becsapni másokat vagy önmagát, amikor magáénak nevezi ezt az öltözetet.
A keresztyénnek nem is kell szörnyű bizonytalanságtól szorongatva attól reszketnie, hogy szélhámos lenne: „Igazából lehet, hogy nem is öltöztem fel Krisztust. Egyszer le fogok lepleződni!” Bízz a bűnösökért megfeszített és feltámadt Jézus Krisztusban! Hit által, Isten bőséges irgalmából törvényes, valódi jogot szereztél ehhez az isteni öltözékhez. Isten gyermeke, Krisztus a te személyes öltözéked. Ez nem hamis igény. Istentől kapott, szövetségi tulajdonod, hiszen minden valódi hívő ember felöltözte Krisztust.
Lelki ruházatunk legpáratlanabb része és talán legnehezebben érthető vonása, hogy egy személyt öltöztünk fel. Nem egy külső erkölcsi rendet vettünk fel, Mózes törvényét, mint a galáciabeli judaisták. Öltözékünket nem is Megváltónk áldásai, jótéteményei vagy tisztségei alkotják, noha ezek hozzá tartoznak, és korábban szóltunk is róluk. A Galácia 3:27 szerint magát Krisztust öltöztük fel: egy személyt, sőt az áldott Szentháromság második személyét a mi testünkben, aki meghalt a vétkeinkért, és most a mennyben ül.
Mivel Őt öltöztük fel, lelkileg Krisztusra hasonlítunk. Isten és Jézus képmására újjáalkotva erkölcsileg valamilyen mértékben hasonlítunk Krisztusra mások – hívők és hitetlenek – szemében, noha ők csak a külsőt láthatják, és értelmük hiányos. Isten szemében Krisztusra hasonlítunk, mert az Ő szeretett Fiában lát minket, és Krisztust öltöztük fel. Chrysostomus János így fogalmazta: „Aki felöltözött, olyannak látszik, mint amit magára vett.” Jézusba öltözve az Ő állapotába kerültünk, és Isten jóindulatának tárgyai vagyunk. Krisztus jellemébe, értelmébe, akaratába, kegyelmébe, érzéseibe, erényeibe és életébe öltöztünk fel – mert Krisztust öltöztük fel. Rev. Stewart
Noé napjai (2)
Folytatjuk a Noéval és bárkájával kapcsolatban felmerült kérdések megválaszolását. Mivel a három kérdés eléggé hosszú, nem idézzük őket ismét, hanem összefoglaljuk azt a két gondolatot, amelyekkel a következőkben foglalkozunk.
1. A Lélek törekvése az 1Mózes 6:3-ban (az angol King James fordítás szerint): „Vajon a Lélek törekvése Isten próbálkozása volt, hogy mindenkit megmentsen?”
2. A bárka mérete: „Noha a bárka nem volt elég nagy az egész világ befogadására, mégis sokkal több ember elfért volna benne, mint Noé családja. Ez azt bizonyítja, hogy az üdvösség jó szándékú ajánlata igaz: a választottaknál sokkal több ember számára van hely az üdvösségben; Krisztus és az Ő engesztelő áldozata – amelyeket a bárka jelképez – elegendő arra, hogy mindenkit megmentsen, bárkit, aki csak be szeretne menni.”
Az első kérdéssel kezdjük. A Lélek Énókh (Júd 14–15), Noé (2Pt 2:5) és mások igehirdetése által törekedett. Sajnos ezt némelyek úgy mutatják be, mintha Isten Lelkének kegyelmes, ám nem üdvözítő munkája lenne, sőt a Lélek belső munkája a szívben, amely korlátozza az ember gonoszságát, és részben jóvá teszi őt.
Az 1Mózes 6:3-ban a Lélek törekvése természetesen nem ezt jelenti. A KJV-ben törekvésnek fordított szó nem azt jelenti, hogy korlátoz, vagy megpróbál üdvözíteni. Azt jelenti, hogy valamire igyekezni, perlekedni (2Sám 19:9; Préd 6:10), vagy még gyakrabban ítélni (1Móz 15:14; Zsolt 7:9; Jer 21:12). Ez a törekvés egyáltalán nem korlátozta vagy javította a gonosz embereket, hiszen Jehova még mindig teljesen romlottnak látta az embert: „És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz” (1Móz 6:5).
Fel kell tehát tennünk a kérdést: „E nézet szerint Isten Lelke hiába munkálkodik?” Ha ez a törekvés kegyelmes, és arra vár, hogy a hitetlen világ megtérjen, akkor hiábavaló volt. Akkor nem ad dicsőséget a Szentléleknek, hanem tagadja Isten szuverenitását a megváltásban.
Akik azt hiszik, hogy a 120 éves időszak, amíg Noé a bárkát építette, a kegyelem és a szeretet ideje volt, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy ez a törekvés Isten mindenki felé tanúsított kegyelmének a bizonyítéka, nem veszik figyelembe, hogy az 1Mózes 6:3 éppen az ellenkezőt hirdeti. Isten törekvése – bármi is legyen az – csak újabb 120 évet ad az embernek, mielőtt az Úr elpusztítja a világot annak gonoszságáért.
Az is fontos, hogy ez a törekvés Énókh és Noé igehirdetése által történt. Láttuk ugyanis, hogy Noé nem arról prédikált, hogy Isten kivétel nélkül minden egyes embert szeret, vagy mindenki üdvösségét kívánja, hanem igazságot hirdetett egy hitetlen világban (2Pt 2:5): Isten, a Bíró igazságát. Énókhról is azt olvassuk, hogy ítéletet hirdetett: „Ezekről is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene.” (Júd 14–15). Isten az emberiség szuverén Bírájaként erre törekszik, Nem az a helyzet, hogy mindenkit üdvözíteni próbál, ám ez nem sikerül neki, mert az ember lázadásával és hitetlenségével szemben gyámoltalanul várakozik egy ideig, végül azonban csalódottan feladja, és elpusztítja az emberiséget.
A bárka méretével kapcsolatos második kérdésre könnyen válaszolhatunk. A bárka nem azért volt nagy, hogy megmutassa: „a választottaknál sokkal több ember számára van hely az üdvösségben; Krisztus és az Ő engesztelő áldozata – amelyeket a bárka jelképez – elegendő arra, hogy mindenkit megmentsen.” Ehelyett azért volt szükség ekkora bárkára, mert be Noét és a teremtmények ezreit táplálékukkal együtt. Nem igazán értem, hogyan torzíthatja el ezt valaki annak a képévé, miszerint Isten állítólag minden embert üdvözíteni szeretne.
Sőt inkább mulatságosnak találom, hogy akit olvasónk idéz, beismeri, hogy a bárka nem volt elég nagy az egész világ befogadására. Ezek szerint a bárka azt ábrázolja, hogy Isten több embert meg szeretne menteni, mint a választottakat, de nem mindenkit, és képtelen üdvözíteni ezeket az embereket? Isten Igéjének effajta hóbortos magyarázatai csak ellentmondást és képtelenséget eredményezhetnek.
Még rosszabb, hogy az ilyen eltévelyedett teológia kiszolgáltatja Istent az ember akaratának: „a választottaknál sokkal több ember számára van hely az üdvösségben; Krisztus és az Ő engesztelő áldozata – amelyeket a bárka jelképez – elegendő arra, hogy mindenkit megmentsen, bárkit, aki csak be szeretne menni.” Ez tagadja Isten szuverenitását – hiszen „a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi” (Zsolt 115:3) –, főként a kegyelmes megváltásban, minthogy „nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené” (Rm 9:16).
Azonban a bárka mérete egy fontos bibliai igazságot mutat meg Isten üdvözítő szándékáról és irgalma bőségéről. Isten üdvözítő szándéka egyetemes. Nem olyan értelemben, mintha valamilyen értelemben kivétel nélkül minden emberre vonatkozna, de magába foglalja az egész teremtett világot (ismét csak nem minden egyes teremtményt), amelyet Isten Noéval együtt a bárkába gyűjtött. Megmutatja, hogy „maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára” (Rm 8:21).
A Kolossé 1:19–21 Krisztust és az Ő munkáját magasztalva kijelenti, hogy „Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség; És hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben. Titeket is […] megbékéltetett.” Krisztus elvégzett munkáinak áldásai nem terjednek ki kivétel nélkül minden emberre, de vonatkoznak az egész mennyre és a földre csakúgy, mint mireánk.
A bárka mérete megmutatja Isten üdvözítő munkájának és Krisztus művének nagyságát, Isten szeretetének hosszát, szélességét, magasságát és mélységét. Nem kivétel nélkül minden ember felé, hanem az általa teremtett dolgok felé, az ilyen értelemben vett világra vonatkozóan. Azért mutatja ezt meg, hogy megalázzon minket. Noha Isten kimondhatatlan szerelméből és csodálatos irgalmából kiválasztott minket az üdvösségre, az Ő terveiben nem minden rólunk szól. Ő majd „egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak; Ő benne, a kiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleveelvégzése szerint, a ki mindent az ő akaratjának tanácsából cselekszik, Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, a kik előre reménykedtünk a Krisztusban” (Ef 1:10–12). Rev. Ron Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
