Isten népe elhatározza Jeruzsálem falainak újjáépítését
Mit válaszolt Isten népe, amikor Nehémiás Jeruzsálem falainak újjáépítésére hívta őket (Neh 2:17)? Beleegyeztek. Az egész egyház lelkesen elfogadta a kormányzó javaslatát. Így a Nehémiás 2:17–18-ban két buzdítás szerepel. Először Nehémiás szól a zsidókhoz: „jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát, és ne legyünk többé gyalázatul” (17. v.), ezután pedig a nép tagjai buzdítják egymást: „Keljünk fel és építsük meg [a falakat]” (18. v.). Ez a kölcsönös buzdítás arra szolgált, hogy bátorítsák egymást szövetséges Istenük ügyének szolgálatában: „És megerősíték kezeiket a jóra” (18. v.). Megjegyezhetjük ugyanakkor, hogy a kölcsönös panaszkodás csak eltántorítja az érintetteket attól, hogy elvégezzék a jó munkát.
Így a Nehémiás 2-ben láthatjuk azokat a különféle lépéseket, amelyekre sor került. Először a vezető gondosan felkészült (11–16. v.). Másodszor egy tömör, érthető előadás keretében megmagyarázta a problémát és annak megoldását (17–18. v.) Harmadszor pedig Isten népe elhatározta, hogy elvégzi az Úr munkáját. E három lépésről Matthew Henry így ír:
„(1) A jó munkát általában akkor végzik el jól, ha először alaposan meggondolják. (2) A közügyekkel foglalkozók bölcsessége, hogy amennyire lehetséges, saját szemükkel lássanak, és ne hagyatkozzanak teljesen mások megfigyeléseire és jelentéseire, mindezt pedig lehetőleg észrevétlenül tegyék. (3) Akik fel akarják építeni az egyház falait, azoknak előbb észre kell venniük e falak romlását. Aki tudni akarja, hogyan álljon neki a javításnak, annak először meg kell néznie, mi hiányzik: miben van szükség reformációra, és mi szolgálhatja ezt a célt.”
„Felszálltunk!” Ez a kiáltás hangzik el, amikor egy űrhajó elhagyja a kilövőállomást. Az összes rakétának be kell indulnia, különben az űrhajó soha nem emelkedik fel, vagy rövid repülés után becsapódik a földbe. Ugyanígy az egyházban is fontos az egység, különösen ha valami nagy munkát kell elvégezni.
Miért járt sikerrel Jeruzsálem falainak újjáépítése, miközben az egyházi életben sok egyéb vállalkozás kudarcba fullad? Először is Nehémiás személyében egy kegyes, bölcs vezető állt az élen. Ehhez hozzátartozott Susánban és Jeruzsálemben végzett alapos felkészültsége, a Susán várában elmondott könyörgései (1:4–11), a királyi palotában való rövid fohászkodása (2:4), valamint a Susánból Jeruzsálembe vezető úton való imádságai.
Másodszor Isten népe buzgó volt (általánosságban véve). Olvasunk folyamatos könyörgésükről (1:11), valamint arról, hogy bölcsen elismerték Nehémiás kegyes vezetését (2:18).
Harmadszor látnunk kell, hogy Nehémiás és a zsidók hűsége Isten szuverén kegyelmének következménye volt. Krisztus engesztelő keresztje a Sátán és a világ veresége volt, mert elhordozta választottai minden bűnét. Jézus az Ő szeretetéből és irgalmából Szentlelke által munkálkodik az Ő gyermekei szívében. A falak újjáépítését megelőzően Krisztus formálta és készítette Nehémiást és Júda népét. Most eljött Isten ideje, hogy bizonyosan végbemenjen az Ő munkája. Rev. Stewart
A polgári és a szertartási törvény (3)
Folytatjuk a válaszunkat az ószövetségi polgári és szertartási törvényekről szóló kérdésre: „Igaz-e, hogy a Máté 5:17–19-ben az Úr Jézus azt tanítja, hogy az újszövetségi korban élő hívőkre érvényes Mózes minden törvénye, beleértve a szertartási és a polgári törvényt is?” Az előző cikkben a szertartási törvényekről beszéltünk, most pedig a polgári törvényekre térünk át. Igencsak hosszúra nyúlt a válaszunk, mert ezen a témán mi magunk is sokat gondolkoztunk és tanakodtunk.
A Belga Hitvallás 25. cikkelye (A szertartási törvény eltörléséről) így szól ezekről a törvényekről:
„Hisszük, hogy a törvény szertartásai és előképei Krisztus eljövetelével megszűntek, és minden árnyék beteljesedett, ezért ezek használatával a keresztyének között fel kell hagynunk, miközben igazságuk és lényegük velünk marad Jézus Krisztusban, akiben be is teljesültek. Továbbra is használjuk azonban a törvényből és a prófétáktól származó bizonyságtételeket arra, hogy megerősítsenek minket az evangéliumban, és Isten dicsőségére, az Ő akarata szerint szabályozzák életünket teljes tisztességben.”
Jelen cikk a Belga Hitvallásban szereplő állítással foglalkozik: a polgári és a szertartási törvények igazsága és lényege velünk marad Jézus Krisztusban. A Belga Hitvallás megmagyarázza, hogy ez azt jelenti:
„Továbbra is használjuk azonban a törvényből és a prófétáktól származó bizonyságtételeket arra, hogy megerősítsenek minket az evangéliumban, és Isten dicsőségére, az Ő akarata szerint szabályozzák életünket teljes tisztességben.”
A polgári és a szertartási törvény igazsága és lényege tehát velünk marad Jézus Krisztusban. Ez azt jelenti, hogy e törvényeknek Jézushoz, az Ő kegyelmi ajándékaihoz, cselekedeteihez, szenvedéseihez és szerzeményeihez kötődnek (Westminsteri Hitvallás 19:3). Ebből az is következik, hogy bizonyos értelemben ezek a törvények is fontosak számunkra, noha nem vonatkoznak szó szerinti értelmükben a keresztyénekre.
Ez igaz a szertartási törvényekre is, hiszen a papságot, az áldozatokat, a templomot és egyebeket szabályozó törvények Jézusban velünk maradnak, hiszen Ő azok igazsága és lényege. Ő a pap, az áldozat és a templom: az ószövetségi törvények beteljesedése. Őbenne mi is része vagyunk a papságnak, a templomnak és az áldozati rendszernek: mi vagyunk a lelki templom (1Kor 3:16), a szent papság (1Pt 2:5), és élő áldozatként áldozzuk magunkat Őneki (Rm 12:1). Amint láttuk, ezeket az árnyékokat nem szabad többé Jézus helyett újra elővenni. Nem lehetünk olyanok, mint a zsidók, akik az árnyékokhoz ragaszkodva elutasították a valóságot.
Ezt a legtöbb keresztyén érti. Amikor az Ószövetségben ezekről a törvényekről olvasunk, akkor megerősödünk az evangélium tanításában. Megérthetjük belőlük, hogy a bikák és bakok vére nem törölheti el a bűnt (Zsid 10:4); hogy jobb papra van szükségünk Áronnál, aki maga is bűnös volt, és először saját vétkei miatt kellett áldozatot bemutatnia (vö. 5:1–4); hogy Isten igazi temploma nem kézzel épült, hanem örökkévaló és mennyei (vö. 8:2; 9:24). A Zsidókhoz írt levél a Szentírás nagyszerű magyarázata ebben a témában.
Ami a szertartási törvényekre igaz, az a polgáriakra is. Nem szabad értéktelenként félrevetnünk azokat, noha már lejárt az érvényességük. Még mindig az igazságot tanítják az újszövetségi keresztyének számára. Hadd álljon itt néhány bibliai példa!
Az 5Mózes 22:10 törvénye így hangzik: „Ne szánts ökrön és szamáron együtt.” Ezt a 2Korinthus 6:14, 16 így alkalmazza az újszövetségi keresztyének számára:
„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? […] Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök.”
Így a parancsolat „igazsága és lényege” Krisztusban velünk maradt, és továbbra is használjuk „a törvényből és a prófétáktól származó bizonyságtételeket arra, hogy megerősítsenek minket az evangéliumban, és Isten dicsőségére, az Ő akarata szerint szabályozzák életünket teljes tisztességben.” Valóban, mindig ez volt az 5Mózes 22:10 igazsága és lényege. Önmagában véve semmi rossz nincs abban, ha valaki ökörrel és szamárral szánt egyszerre, noha ez nem biztos, hogy túl bölcs gondolat az elvégzendő munka tekintetében. A törvény azonban mindig arra szolgált, hogy megtanítsa Izráelt, hogy ne legyenek közösségben a pogányokkal (5Móz 33:28).
Ez a parancsolat a törvény első kőtáblájának alkalmazása volt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Mt 22:37). Ez azt jelenti, hogy senkit nem helyezhetünk egy szintre Istennel, senkihez nem ragaszkodhatunk annyira, mint Őhozzá, és senkit nem szerethetünk úgy, mint Őt. Egy zsidó, aki ismerte ezt a parancsolatot, nem mehetett ki szántani anélkül, hogy eszébe jutott volna az első kőtábla és annak követelései még akkor sem, ha csak egy ökre és egy ugyanolyan magas szamara volt (5Móz 6:5; 10:12; 30:6). Így az 5Mózes 22:10 olvasása ma is hasznos a keresztyének számára. Ekképpen Isten dicsőségére, az Ő akarata szerint folytathatjuk életünket teljes tisztességben.
Egy másik példa az 5Mózes 25:4: „Ne kösd be az ökörnek száját, mikor nyomtat!” Noha bizonyára nem túl kedves az ökör számára, ha bekötik a száját, ezzel önmagában véve mégsincs semmi rossz, főként ha máskülönben jól tartják, és megfelelően táplálják. E törvény igazságát és lényegét azonban az 1Korinthus 9:7–10-ben olvashatjuk:
„Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből? Vajjon emberi módon beszélem-é ezeket? vagy nem ezeket mondja-é a törvény is? Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja? Avagy nem érettünk mondja-é általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy a ki szánt, reménység alatt kell szántania, és a ki csépel, az ő reménységében részesnek lennie reménység alatt.”
Noha Pál nem fogadott el fizetséget a korinthusi egyháztól (2Kor 11:7–9; 12:13–18), a Szentírás egyértelműen hirdeti, hogy „méltó a munkás az ő táplálékára” (Mt 10:10). Ez igaz az egyház szolgálóira is, de a munkavállalókra is. Így a Kolossé 4:1 is az 5Mózes 25:4 alkalmazása: „Ti urak, a mi igazságos és méltányos, a ti szolgáitoknak megadjátok, tudván, hogy néktek is van Uratok mennyekben.” Akik megszegték az ökörre vonatkozó ószövetségi parancsot, azok a tizedik parancsolatot is megszegték: „Ne kívánd…”, mivel az 5Mózes 25:4 ennek és a nyolcadik parancsolatnak („Ne lopj”) az alkalmazása.
Az ökör szájának felkötéséről szóló törvény ideje lejárt. Nem is lehet megtartani azokban az országokban, ahol a cséplést már kombájnokkal végzik. Nem tudod bekötni egy kombájn száját, és az aratógép nem lehet a „reménység részese”. Isten azt mondta az izráelitáknak, hogy az ökör száját ne kössék be cséplés közben. Ezt azonban Isten nem az ökrök iránti gondoskodásból, hanem értünk mondta: azért, hogy megtanítsa Izráelnek a tíz parancsolat lényegét, és emlékeztessen minket az igazság, az irgalom és jogosság jelentőségére mindennapi dolgaink során. Noha nem ökrökkel csépelünk, és nem kell követnünk szó szerint az 5Mózes 25:4 követelményét, továbbra is használjuk „a törvényből és a prófétáktól származó bizonyságtételeket arra, hogy megerősítsenek minket az evangéliumban, és Isten dicsőségére, az Ő akarata szerint szabályozzák életünket teljes tisztességben.”
Fontos, hogy így használjuk az Ószövetséget. Nem vethetjük félre, noha olykor találunk benne némileg unalmas szabályokat és rendeléseket. Ám ezekről mondja az Ige, hogy „megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett” (1Kor 10:11).
Még valamit meg kell jegyeznünk a polgári törvényeket illetően. Olyan sok szabály és rendelet van, hogy csak egy ószövetségi pap vagy rabbi tudta azokat akárcsak egytől-egyig megjegyezni, nem is beszélve az engedelmes megtartásukról. Istennek azonban még ebben is megmutatkozik az üdvözítő szándéka. A parancsok és elvárásaik puszta száma arra kellett tanítsa a hívő Izráelt, hogy az üdvösség nem elérhető a törvény cselekedeteiből. Lehetetlen, hogy bárki tökéletesen megtartsa Isten törvényét. Így a törvény Krisztusra vezérlő mesterükké lett (Gal 3:24). Ma is így működik, és ezt szoktuk a törvény első hasznának nevezni (vö. Heidelbergi Káté 3. kérdés-felelet).
A Heidelbergi Káté 115. kérdés-felelete így szól:
„Miért hirdetteti hát Isten olyan szigorúan a tíz parancsolatot, ha azokat ebben az életben senki meg nem tarthatja?
Először azért, bűnös természetünket egész életünk folyamán egyre jobban megismerjük és annál nagyobb vágyódással keressük Krisztusban bűneink bocsánatát és az igazságot. Továbbá, hogy folytonosan azon legyünk és Istentől az Ő Szentlelkének segedelmét is kérjük ahhoz, hogy egyre inkább megújuljunk Isten hasonlatosságára, míg e földi élet után el nem érjük a tökéletesség végcélját.”
Az erkölcsi törvény ma is érvényben van, noha az Izráel életében történt alkalmazásai lejártak. Nem vesszük ki a Bibliából a polgári és a szertartási törvényt sem, hanem továbbra is olvassuk és tanulmányozzuk azokat. Használjuk továbbra is az ószövetségi polgári és szertartási törvényeket arra, „hogy megerősítsenek minket az evangéliumban, és Isten dicsőségére, az Ő akarata szerint szabályozzák életünket teljes tisztességben.” Rev. Ron Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
