Ádám-Krisztus tipológia (3)
A posztmillennizmus követői mellett a premillennisták között is vannak, akik a Róma 5:15 segítségével akarják megmutatni, hogy az üdvözültek száma nagyobb lesz az elveszetteknél. A premillennizmus tanítása szerint lesz egy eljövendő aranykor, amely 1000 évig tart (bár vannak olyan premillennisták, akik nyitottak az 1000 év nem szó szerinti magyarázatára). Szerintük ebben az időszakban a bolygónkon élő emberek többsége valódi keresztyén lesz. A posztmillennistáktól eltérően a premillennisták ezt a jövőbeli aranykort az Úr második eljövetele után képzelik el. A premillennizmusnak két fő típusa van. A történelmi premillennizmus szerint egy 1000 éves aranykor várható. A diszpenzácionalista premillennizmus ezt megelőzően egy szó szerint 7 évig tartó üldöztetésre számít.
Vannak olyan premillennisták, akik a posztmillennistákhoz hasonlóan azt állítják, hogy az eljövendő aranykor során olyan sokan fognak üdvösségre jutni, hogy a korábbi idők során megtért emberekkel együtt többen lesznek minden korok elveszett embereinél. Mindazonáltal még ha szó szerint is értelmeznénk és a jövőbe helyeznénk a Jelenések 20-ban szereplő 1000 évet, akkor is észre kellene vennünk, hogy az igeszakasz szerint e kor végén a gonoszok messze többen lesznek: a Sátán „kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye. És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost” (Jel 20:8–9).
A posztmillennisták és a premillennisták után egy olyan harmadik csoporthoz értünk, akiket szentimentalistáknak nevezhetünk. Az ő nézetük nem az utolsó időkről szóló hamis tanításra, egy téves eszkatológiára, hanem az üdvösségről szóló hamis tanításra, egy téves szoteriológiára épül. A szentimentalisták érzelmekkel telve közelítik meg a kiskorukban elhunyt gyermekeket. Meghatároznak egy bizonyos „beszámíthatósági kort”: aki ez előtt hal meg, rögtön a mennybe kerül. Ezt a korhatárt egyre magasabban húzzák meg. Így mindenki Krisztussal lesz együtt, aki csecsemőként, kisgyermekként, vagy akár tizenévesként hal meg. Az ilyen emberek gondolkodásmódja szerint az üdvözültek száma (hívők és a beszámíthatósági kor előtt meghaltak) nagyobb, mint a hitetlenül meghalt felnőttek száma.
Ezzel a nézettel van egy kis orvosi probléma: a (természetes) csecsemőhalandóság éppen mostanában csökken a leginkább, amikor a világ népessége a legmagasabb. Mindazonáltal ezt valamelyest egyensúlyozza a gyilkos abortuszok emelkedő száma.
A szentimentalista elmélet még súlyosabb, sőt végzetes problémája, hogy a Biblia sehol nem tanítja azt. Vajon azt kell gondolnunk, hogy az özönvízben (2Pt 2:5), Sodomában és Gomorában (Júd 7) vagy Kánaánban (5Móz 20:16–17) meghalt csecsemők, gyermekek és tizenévesek mindannyian a mennybe kerültek? És mi a helyzet az eredendő bűn igazságával, amellyel a Róma 5 oly sokat foglalkozik? Hiszen minden haláleset, még a kisdedeké is azt bizonyítja, hogy Ádámban vétkeztünk (Rm 5:12). Mindezeken túl ez a nézet ellentmond Isten abszolút szuverenitásának, aki az Ő akarata szerint választ ki és vet el (Rm 9:6–24), nem pedig az elhunytak életkora alapján, mert Őelőtte nincs személyválogatás (Csel 10:34; Rm 2:11; Ef 6:9; Kol 3:25; 1Pt 1:7). Rev. Stewart
Isten mindentudása és a folyamatteológia
Egyik olvasónk egy érdekes kérdést tett fel Isten örökkévaló mindentudásával kapcsolatban: „A Jeremiás 7:31; 19:5; 32:35 és 44:21 azt tanítja, hogy népének itt feljegyzett vétkeire Isten még csak nem is gondolt. Így szól ezekről az Úr: »a mit én nem parancsoltam, sem nem rendeltem, és a mire nem is gondoltam« (19:5). Némelyek ezekre az igékre hivatkozva mondják, hogy Isten nem rendelte el előre a bűnt, az nem volt benne az Ő tanácsvégzésében. Mások szerint ezekben az igeszakaszokban Isten egyfajta »meglepődöttségét« láthatjuk, és így azt mutatják meg, hogy Ő bizonyos tekintetben nem számított ezeknek az eseményeknek a bekövetkeztére, így nem is tudja a jövőt. Ha Isten mindent tud, és szuverén tanácsvégzésében mindent elrendelt (még a bűnt is), akkor hogyan magyarázhatjuk e szakaszokat?”
Az első három szakasz hasonló, és némelyek arra következtetnek belőlük, hogy Isten nem tud mindent, ami történni fog. Szerintük Ő nem rendelt el mindent, és a történelem eseményeit nem az Úr határozza meg előre, hanem azokra válaszolva megváltoztatja gondolatait is. A negyedik igehely eltérő, és könnyebb rá választ adni, így először azzal foglalkozunk.
A Jeremiás 44:21–22 így hangzik: „Avagy a jó illatról, a melyet Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin füstöltetek ti és a ti atyáitok, a ti királyaitok és a ti fejedelmeitek és a föld népe: nem arról emlékezett-é meg az Úr, és nem az jutott-é néki eszébe? És nem szenvedhette tovább az Úr a ti cselekedeteitek gonoszságát, az útálatosságok miatt, a melyeket cselekedtetek, és pusztasággá lett a ti földetek és csudává és átokká, annyira, hogy senki sem lakja mind e napig.”
Ezt az igehelyet nem magyarázhatjuk úgy, hogy Isten nem tudott volna Júda vétkeiről. Jeremiás itt azt mondja Júda népének, hogy úgy viselkedtek, mintha az Úr nem ismerte volna gonoszságukat, vagy elfelejtette volna azt. E versekben ez az erős hang hangzik: „Azt gondoljátok, hogy Isten nem emlékszik régi gonoszságaitokra, és soha nem jön el az idő, amikor már nem szenvedheti tovább bűneiteket? Valóban azt hittétek, hogy soha nem jön el az ítéletnek ez a napja? Azt gondoltátok, hogy az Úr csak üres fenyegetésként mondta azt, hogy elveszi és pusztasággá teszi földeteket? Azt hittétek, hogy nem tudott istentelen tetteitekről?”
Jeremiás szavai a költői kérdés erejével szólalnak meg. Ez a kérdés nem támaszt kétséget Isten szuverenitása, változhatatlansága és mindentudása felől, hanem megerősíti azokat. Isten komolyan gondolja, amit mond. Ő megemlékezik a bűnről, és ítéletet tart fölötte. Komolyan gondolja, amit mond, és nem változtatja meg szavát. Noha a bűnt nem mindig bünteti meg azonnal, mégsem felejti el, és nem nézi el azt.
A másik három vers hasonlít egymáshoz, ezért itt nem is szükséges mindegyiket idézni, elég az utolsót, a Jeremiás 32:35-öt: „És magaslatokat emeltek a Baálnak, a Ben-Hinnom völgyében, hogy megáldozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, a mit nem parancsoltam nékik, és még csak nem is gondoltam, hogy ez útálatosságot megcselekedjék, hogy Júdát vétekre vigyék.”
Az úgynevezett folyamatteológia vagy Új Gondolat képviselői az ilyen igehelyek használatával tagadják Isten változhatatlanságát, örökkévalóságát (miszerint az idő fölött áll, és nem köti meg az idő), szenvedésre való képtelenségét, mindentudását (miszerint mindent öröktől fogva tud és elrendelt). A folyamatteológia durva hitetlenség, amely teljesen elveti az élő, igaz Istent és a mi Urunk Jézus Krisztust, Isten Fiát, egyetlen Megváltónkat, aki engesztelő munkája által megfizetett vétkeinkért, és elnyerte számunkra az igazságot és az örök életet.
Nem foglalkozom a folyamatteológia káromlásainak részletezésével. Akit érdekel, könnyen utánanézhet, és eleget olvashat róla ahhoz, hogy teljesen elborzadjon és megrémüljön attól, hogy ilyen hangokat lehet hallani abban, ami egyháznak nevezi magát. Az efféle tévtanítások hirdetőitől inkább a Jeremiás 44:21–22 alapján ezt kell kérdezni: „Azt gondoljátok, hogy az Úr nem hallja, és nem emlékezik meg arról, amit Róla mondtatok, és nem bünteti meg az efféle gonoszságot?”
E tévedésekkel kapcsolatban az a nyugtalanító, hogy azok gondolkodásában is megjelennek, akik hirdetik Istennek kétféle akaratát (amelyek közül az egyik akarata kívánja azok üdvösségét, akiket nem választott ki öröktől fogva, hanem megváltoztathatatlanul elvett); az üdvösség jó szándékú felajánlását az evangéliumban (miszerint Isten szeretné őket elfogadni, de nem adja meg számukra a hit ajándékát, és nem juttatja őket megtérésre); az általános kegyelmet (miszerint Isten bizonyos értelemben kegyelmes az elvetettekhez, de a végén a pokolra küldi őket); az univerzális engesztelést (Krisztus minden egyes emberért meghalt, de nem mindenki üdvözül); vagy a szabad akaratot (nem Isten, hanem az ember döntése határozza meg egy ember örök sorsát, így az Úr nem is tudja, ki fog üdvözülni, vagy hányan üdvözülnek). Könnyen látható, hogy az efféle tévtanítások nem állnak messze a folyamatteológia hazugságaitól. Ezek is egy korlátozott tudású Istenről szólnak, aki csak az emberek tetteire reagál, aki nem rendelt el mindent öröktől fogva, aki bizonyos dolgokról kétféle módon gondolkozik, és aki nem változhatatlan, nem örökkévaló.
Az idézett bibliai szakaszok nem bizonyítják ezeket a tévedéseket. Sőt, valójában semmi közük nincs hozzájuk. E szakaszok arról beszélnek, hogy Isten nem gondolt Júda bűneire abban az értelemben, hogy nem parancsolta meg azokat, és nem is mondott olyat, ami akárcsak utalt volna arra, hogy támogatja azokat. Az Ő törvénye semmit nem tudott azokról, és még csak hallgatással sem egyezett bele e vétkekbe. Csak ebben az értelemben nem tudta Isten Júda vétkét. Ezért mondja a Jeremiás 32:35, hogy Isten nem parancsolta azokat a gonoszságokat, amelyeket Júda tett: a Baál imádatát, vagy a bálványoknak bemutatott gyermekáldozatokat. Nem is beszélt róluk, csak megtiltotta azokat.
E versek inkább azt mutatják, hogy Isten undorodik az ilyen vétkektől. Annyira gonosznak találja azokat, hogy nem is beszélt róluk részletesen a népének, és nem utalt rá korábban, hogy esetleg meg fognak jelenni köztük az ilyen dolgok. Ő maga is tartózkodik attól, amitől az Efézus 5:3-ban Igéjével óv minket: nem beszél olyan dolgokról, amelyeket Isten népében nem is szabad megnevezni.
A kulcskérdés azonban Isten mindentudása. Ha Isten nem tud mindent a világmindenségről és az emberiségről, akkor nincs más lehetőség, csak az, hogy a tetteivel csupán reagál az eseményekre. Ha Istennek van olyan tette, amely csak reakció a történtekre, akkor nem rendelt el mindent előre, így az emberek és az angyalok üdvösségét vagy kárhozatát sem Ő határozta meg. Ha pedig így van, akkor az Úr nem szuverén, és tulajdonképpen nem különbözik az embertől.
Ami még rosszabb, hogy ha Isten nem mindentudó, akkor semmiféle reménységem nem lehet üdvösségem és boldogságom felől. Akkor lehet olyan, amiről Ő nem tud, és elszakíthat Isten szeretetétől (Rm 8:38–39). Ha nem mindentudó, akkor nincs bizonyosságom afelől, hogy akik Istent szeretik – magamat is beleértve –, azoknak minden javára van (Rm 8:28). Elvégre a Róma 8:28 áldott bizonyossága abban gyökerezik, hogy Isten szuverén módon eleve ismert és kiválasztott minket: „Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette” (29–30. v.).
Olyan sok igehely szól Isten mindentudásáról, hogy lehetetlen volna az összeset idézni. Hadd emeljünk ki most néhányat! Az Ézsaiás 46:9–10-ben Isten megmutatja, hogy Ő az Isten, így szólva: „Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat.” Ézsaiás úgy mutatja be Őt, mint aki nem egy olyan Isten, akit a pogányok isteneihez hasonlóan ide-oda lehet vinni, aki nem tud választ adni vagy megszabadítani (1–7. v.). Jehova nem egy fadarab, amelyből az ember tüzet rak, hogy megfőzze az ételét, mielőtt meghajolna a maradék előtt, hogy imádja azt (Ézs 44:15–17). Ő Isten!
Akik pedig egy olyan istent imádnak, aki nem mindentudó, azoknak és isteneiknek az Úr ezt mondja: „Adják elő és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik először lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendőket tudassátok velünk! Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt! Ímé, ti semmiből valók vagytok, és dolgotok is semmiből való; útálat az, a ki titeket szeret” (Ézs 41:22–24).
Ez a mindenható Isten kívül-belül ismer. Ismeri szívem minden titkát, és kezdettől fogva tudja a sorsomat. Ezért mezítelenül, leplezetlenül, megalázva és szégyenkezve állok Őelőtte. Ám számomra ez az ismeret üdvözítő, mert nem hagy sehova máshova futni, csak Jézus Krisztus engesztelő keresztjéhez. Rev. Ron Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
