Az Énekek éneke: a valaha írt legszebb ének
Bibliánk 22. könyve így kezdődik: „Énekek éneke.” Ezzel a héber szerkezettel gyakran találkozhatunk a Szentírásban. Néhány példa: „szolgák szolgája” (1Móz 9:25), „az egeknek egei” (5Móz 10:14), „az isteneknek Istene” (5Móz 10:17), „hiábavalóságok hiábavalósága” (Préd 1:2 héber eredetiben), „királyoknak Királya és uraknak Ura” (Jel 19:16), szentek Szentje, és – természetesen – Énekek éneke.
A héber nyelv így fejezi ki a felsőfokot. A magyarban így fokozunk: „Ez egy szép ének” (ahol a szép egy melléknév); „ez az ének szebb, mint a másik” (a melléknév középfokával), illetve „ez a legszebb ének” (a melléknév felsőfokával). A héber nem tudja ilyen módon kifejezni a felsőfokot. Ehelyett az „énekek éneke” szókapcsolattal mutatja meg, hogy ez a legszebb ének. Az Énekek éneke 1:1-ben ez eléggé hangsúlyos, hiszen nem csupán egy énekek énekéről beszél (akármit is jelentsen az), hanem az énekek énekéről.
A Biblia 22. könyve a legszebb bibliai ének. Szebb, mint a Vörös-tengeren való átkelés után énekelt ének a 2Mózes 15-ben, Mózes éneke az 5Mózes 32-ben, Debóra éneke a Bírák 5-ben, a szőlő éneke az Ézsaiás 5-ben vagy Habakuk éneke a Habakuk 3-ban. Szebb, mint Salamon bármely más éneke, így a 72. és a 127. zsoltár vagy 1005 más éneke (1Kir 4:32).
Az Énekek éneke szebb a 150 Istentől ihletett zsoltárnál, így a grádicsok énekeinél (120–134. zsoltár), amelyeket a jeruzsálemi ünnepekre utazó zarándokok énekeltek, a 23. zsoltárnál, a pásztor énekénél, és a te kedvenc zsoltárodnál is. Isten a Zsoltárokat azért adta népének, hogy azokat énekeljék (Zsolt 95:2; Kol 3:16; Jak 5:13), Salamon éneke azonban számunkra nem egy olyan költemény, amelyet hangosan kell énekelni. Olyan, mintha a szívünkben kellene azt zengeni!
Az Énekek éneke minden világi dalnál is nagyobb, azoknál is, amelyeknek semleges, és azoknál is, amelyeknek bűnös, a lázadást, a kívánságot, a kevélységet stb. hirdető szövege van. Nem a dallamokról szólok, hiszen sem az Énekek énekének, sem más bibliai éneknek nincs ihletett dallama.
Valaki ezt kérdezhetné: „Szerinted az Énekek éneke nagyszerűbb annál az éneknél, amelyet az angyalok a föld teremtésekor énekeltek (Jób 38:4–7), vagy amelyet a szentek a mennyben énekelnek, vagy amelyet az új égen és az új földön fognak zengeni?” Nem. Csak annyit mondok, hogy az Énekek éneke a valaha létezett legnagyszerűbb ének, nagyobb minden vallásos vagy világi éneknél, minden más ihletett vagy nem ihletett éneknél, minden ország vagy nyelv bármely énekénél – ebben a világban, a múltban, a jelenben és a jövendőben (Krisztus testi visszajöveteléig).
Mindez elsősorban arra szolgál, hogy Isten népe megértse Salamon énekének kiválóságát, hiszen sokan így fognak szólni: „Soha nem gondoltam volna ezeket, hiszen be kell ismernem, hogy nem igazán foglalkoztam ezzel a könyvvel, noha nem rosszindulatból, hanem hanyagságból.” Másodszor mindez arra kell indítson minket, hogy ismerjük meg és olvassuk el az Énekek énekét, hogy lelkileg fejlődjünk, és Isten megváltott gyermekeiként segítse imádságos életünket. Rev. Stewart
Elfogadhatóak-e Krisztus képmásai?
Ebben a hónapban egy olyan kérdéssel foglalkozunk, amely Jézus-képekről és más ábrázolásokról szól. „A második parancsolat megtiltja, hogy Istenről bármilyen faragott képet vagy hasonmást készítsünk. De hogyan bizonyíthatjuk, hogy bűn volna Jézus Krisztus bármilyen képi ábrázolása, legyen szó festményről, rajzról, filmről vagy ikonról, még ha nem is használják azt hivatalos istentiszteleten? Némelyek szerint mivel Jézus testté lett, ezért megengedhető az Ő képi ábrázolása. Mások azt mondják, hogy amíg a kép előtt nem hajolunk meg, és nem imádjuk azt, addig nem szegjük meg a 2. parancsolatot. Vajon igaz volna ez? Vajon nem szegi meg ezt a parancsolatot pusztán az, ha Isten testté lett Fiát ábrázoljuk? Hiszen Ő két természet egy személyben, és az istenit nem lehet kiábrázolni! Mit felelhetünk azoknak, akik ezt mondják: »Nem imádjuk a képet, ezért ez nem bálványimádás«? A nyílt imádat hiánya elfogadhatóvá teszi az efféle képeket?”
Sok keresztyén könyvesboltban találhatunk videókat, feszületeket, képeket, szobrokat és más hasonló ábrázolásokat. A legtöbb képes Biblia és bibliai mesekönyv tartalmaz Jézust ábrázoló képeket. A kérdés különösen időszerű, hiszen az elmúlt évek során több film és musical is megjelent Jézusról, például: Isten Fia, A kiválasztottak, A születés, A Passió. Ezek némelyikét keresztyén szervezetek adták ki, másokat pedig a hitetlen filmipar a pénzszerzés jegyében. A Jézus Krisztus Szupersztár című régi musical, vagy a Brian élete című film felháborítóan istenkáromló (még abba is beleremegek, ha csak a címét írom le ezeknek az utálatosságoknak).
A gyakorló keresztyének többsége nem sokat habozik a Jézus-ábrázolások kapcsán. Több egyház meg is mutatja tagjainak ezeket az úgynevezett „keresztyén” filmeket. A keresztyén családokban és egyházakban számtalan ilyen ábrázolással találkozhatunk, és a legtöbb keresztyén – ha megkérdezik – hasznosnak mondja ezeket. Jól ismert, hogy a római katolicizmusnak semmiféle baja nincs az ilyen képekkel, sőt bátorít azok használatára, mert azt hiszik, hogy a hívők épülésére szolgálnak.
A protestantizmus a modern időkig az efféle képek mindenféle használatát elutasította. A Westminsteri Nagykáté például így fogalmaz: „Isten a második parancsolatban a következő bűnöket tiltja: bármilyen, nem Isten által elrendelt istentisztelet kigondolását, javaslatát, megparancsolását, használatát vagy bármilyen helyeslését. Tiltja a hamis vallások megtűrését, Isten bárminemű ábrázolását, mindhárom személyről vagy külön bármelyikükről, akár bensőleg, a gondolatainkban, akár külsőleg, bármilyen teremtmény képmására vagy hasonlatosságára” (109. kérdés-felelet).
A Jézusról alkotott képeket vagy ábrázolásokat több okból is gyűlölnünk kell. Mindenekelőtt nagyon is csalóka az a kifogás, hogy nem imádják azokat. Hiszen mi másra használnák az emberek ezeket? Lehet, hogy valaki nem hajol meg előttük, nem imádja azokat, ám ha hitbeli segítségül tekint rájuk, vagy arra emlékeztetik, hogy kicsoda és milyen az Úr Jézus, akkor ez a kifogás nem sokban különbözik a római katolikus mentegetőzéstől, miszerint azokat a hívők épülésére lehet használni.
Az ilyen ábrázolások Isten Igéjének helyére lépnek, hogy azok által ismerjük meg Istent és Megváltó Jézus Krisztusunkat. Ez tagadja a Szentírás elégséges voltát, hogy a Biblia mindent tartalmaz, ami a hitünkhöz és életünkhöz szükséges. Helytállóak a Heidelbergi Káté szavai: „ne legyünk mi bölcsebbek Istennél, aki az Ő keresztyén népét nem néma bálványképek által, hanem igéjének élő hirdetése által akarja taníttatni” (98. kérdés-felelet).
Másodszor minden ilyen kép hazugság. Jelen sorok szerzője soha nem látott olyan Jézus-képet, amelyen ne jelent volna meg a következők valamelyike: hosszú vagy szőke haj, borotvált arc vagy rövid szakáll, glória, europid jellegzetességek (pl. fehér bőr), meglehetősen nőies vonások, vagy éppen a torinói lepelről másolt tulajdonságok (ami maga is egy hazugság). Amikor a megfeszítést ábrázolják, dereka köré egy ruhadarabot tekernek (pedig Jézus szégyenéhez és gyalázatához az is hozzátartozott, hogy mezítelenül feszítették keresztre, Jn 19:23).
Nem tudjuk, valójában hogyan nézett ki Jézus, de az bizonyos, hogy nem nyugat-európai volt, hanem zsidó. Nem lehetett hosszú haja, rövid szakálla vagy éppen borotvált arca, hiszen akkor megszegte volna a törvényt (3Móz 19:27; 1Kor 11:14–16). Hosszú hajat csak a nazireusok növeszthettek, Jézus pedig nem volt az (Lk 7:33–34). A meggyógyult leprás levághatta szakállát (3Móz 14:9), más azonban nem. Zsidó kortársaitól semmi nem különböztette meg, főként nem egy glória. Ha nem zsidóként ábrázolják, az téves; ha a törvény megszegőjeként, az istenkáromló; ha egy glóriával, az a Filippi 2:6–8 tagadása.
A Krisztus-képek a hanyatló, modern keresztyénség kommentárját alkotják. Ez a keresztyénség elveti Isten Igéjét, nem hajtja magát annak uralma alá. Nem veti el a bibliátlan gyakorlatokat, és az érzéseket az igazság fölé helyezi. Az efféle keresztyénség könnyen eltévelyedik, nincs bizonyságtétele, és Isten meg fogja ítélni.
Amennyire fontos az előbbi ellenvetés, mégsem ez a legfontosabb a Jézus-ábrázolások kapcsán. Jézus Isten. Mivel az Istenről alkotott képek helytelenek, ezért a Jézus-képek is azok. Az a kifogás nem áll meg, hogy Jézus mindenben hasonló lett hozzánk, kivéve a bűnt, hiszen még a mi testünkben is Isten Fia volt személyesen. Ezt semmiféle kép nem ábrázolhatja ki. Az ilyen kép nemcsak hazugság, hanem istenkáromlás!
A Szentírás így szól: „Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják” (Jn 4:24). Ő az, „akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom” (1Tim 6:16). Az 5Mózes 4:15–19 parancsa számunkra is hatályos: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, a mikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben; Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére; Képére valamely baromnak, a mely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, a mely röpköd a levegőben; Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, a mely van a föld alatt lévő vizekben. Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, a melyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt.”
Mindazonáltal nem elég belátni azt, hogy Isten vagy a testté lett Isten bármilyen kiábrázolása helytelen. Nem elég irtózni ezektől a képektől. A szívünkbe kell zárni mindazt, amit ez a Szentírásról és annak elegendő voltáról tanít. Ez a lényeg!
A mai evangelikalizmussal az a legnagyobb baj, hogy a templomok megtöltése, az emberek érzelmi igényeinek kielégítése, az érzések, az önzés, a szórakoztatás, az Isten utáni vágy helyett megjelenő boldogságkeresés mögött Isten Igéje háttérbe szorul. Kevesen tesznek erőfeszítéseket az egyháztagságért, a kapcsolatokért vagy a keresztyén életmódért. Az istentisztelet nem biblikus. Keveset foglalkoznak azzal, hogy mit tanít a Biblia a keresztyén életről. A válások és a széttört családok már inkább a szabályt jelentik, mint a kivételt. A gyakorló keresztyének életét a materializmus és a gyönyörök szeretete vezérli. Elhanyagolják, félreállítják az egyházat és az igehirdetést. Isten Igéjénél fontosabbá válik a foci és más sportok. Vasárnap az alváshiány pótlása és a nyaralás fontosabb az istentiszteletnél. Isten Igéjének hűséges magyarázata unalmas, nem ragadja meg a fiatalabbak – vagy éppen az idősebbek – figyelmét, nem mozgatja meg az emberek érzelmeit, és nem elég gyakorlatias, azaz az emberek problémáira nem kínál azonnali megoldásokat.
Isten Igéjét annyira elhanyagolják, hogy sok keresztyén még csak nem is olvasta el a Bibliát elejétől a végéig, nem találja a Szentírás könyveit a tartalomjegyzék segítsége nélkül (és még akkor is nehézségekben ütközik). Nem ismeri Isten Igéje és a keresztyén hit alapvető tanításait, nem tud elszámolni tetteivel és szavaival – csak annyit tud, hogy valaki azt mondta, hogy ez így elfogadható.
Isten Igéje nap mint nap jelen kell legyen a családi és a személyes áhítatokon. A Bibliákat inkább rongyosra kell olvasni, semmint a polcon porosodjanak. Isten népének nemcsak egyszer, hanem sokszor el kell olvasnia az egész Szentírást, még a törvényt és a nemzetségtáblázatokat is. Minden gyakorlati kérdést és minden tanítást Isten Igéje mérlegén kell megvizsgálniuk. Máskülönben a Szentírás ihletett és elégséges volta semmit nem jelent, és a 2Timótheus 3:16–17 csak néhány papírra vetett szó marad: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
Világosságunk, reménységünk, békességünk és örömünk Isten Igéje kell legyen, nem a faragott képek. Vezérlőnk és tanítónk Isten Igéje legyen, nem pedig a hazug képek és ábrázolások. Jézus így szólt a zsidókhoz és hozzánk: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam” (Jn 5:39). Egyedül az Írások tehetnek minket bölccsé az üdvösségre a Krisztusba vetett hit által (2Tim 3:15)! Rev. Ron Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
