Az Úr napja Zakariásnál (6)
„Az Úr napja Zakariásnál” című sorozatunk első cikkében (Zak 14:1–15) megmutattuk, hogy ez a tizenöt vers Krisztus második eljöveteléről, az azt közvetlenül megelőző eseményekről és a megkezdődő új teremtésről jövendöl. A következő négy részben a szakasz hat fő témájából néggyel foglalkoztunk. Ezek: a kifosztott város (1–2), Isten eljövetele (1, 3, 5), a szent háború (3, 12–15) és a júdai hegyek mozgása (4–5, 10–11). Most a hátralévő két téma egyikét vizsgáljuk meg: az élő vizek folyását (8). A következő alkalommal, ha Isten is úgy akarja, a hatodik, egyben utolsó motívumot vesszük sorra: a kozmikus fényben bekövetkező változást (6–7). Mindez Jehova kegyelmes, globális és kizárólagos királyságának bizonyítéka, amely az Ő Jézus Krisztusban választott egyházának üdvösségére szolgál: „az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.” (9)
Ahogyan arra számíthattunk is, Zakariás látomásában a júdai hegyek mozgása (4–5, 10–11) befolyásolja az élő vizek folyását (8). Ez azért szükséges, mert Jeruzsálemben nem volt folyó, csak források. Ezékiás királynak csatornát kellett építenie ahhoz, hogy ezeket a vizeket magába a városba vezesse (2 Kir 20:20), de ez alig volt elég, különösen nyári aszályok idején.
Az ószövetségi próféták a dicsőséges, közelgő üdvösséget az élő, azaz nem álló-, hanem folyóvíz képével írják le. Először is, Jóel beszél a templomtól keletre folyó vizekről: „forrás fakad az Úrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét.” (3:18) Másodszor, Ezékiel is lát vizeket a templomtól keletre folyni, és beszél arról, hogy azok egyre mélyebbek lesznek, amíg már csak úszva lehet átjutni rajtuk, majd hozzáteszi, hogy a Holt-tengert is meg fogja gyógyítani (47:1–12).
A Zakariás 14:8 még tovább megy. A júdai fővárosból eredő vizek egyik évszakban sem fognak megszűnni, és nemcsak keletre, a Holt-tenger felé, hanem nyugatra, a Földközi-tenger felé is folynak: „És e napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészök a napkeleti tenger felé, felerészök pedig a nyugoti tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz.”
Ekkor a premillennista így kiált: „Hát nem lesz csodálatos a [földi és szó szerinti] millennium?! A zsidó származású hívők milyen bővizű földön fognak élni!”
A premillennizmussal az a baj, hogy túlságosan is alacsonyra és a földre tekint. Ez egybevág téves hermeneutikájával [írásmagyarázatával]: az ószövetségi apokaliptikus képek szó szerinti értelmezésével. Nem hagyja, hogy a Szentírás magyarázza a Szentírást, különösen pedig azt nem, hogy az újszövetségi Szentírás magyarázza az ószövetségi Szentírást.
Mit látott János a Jelenések 22:1-ben? „És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki.” Az „élet vizét”, vagyis az élő folyóvizet, amelyről a próféták beszélnek, itt úgy írja le az Ige, mint tisztát és ragyogót, mint a kristály.
Mi ezeknek az életadó vizeknek a forrása? Jeruzsálem (Zak 14:8), vagy még pontosabban annak temploma (Jóel 3:18; Ez 47:1), ahol Isten trónusa áll, amit a szövetség ládája jelképez. A Jelenések 22:1 még egyértelműbben fogalmaz: „az Istennek és a Báránynak királyiszéke”.
A gondolat az, hogy a Szentháromság Isten a Bárányon, a megfeszített Krisztuson keresztül uralkodik. Mi az élet vize, amely a Szentháromság Istentől, Jézuson át folyik? A Szentlélek. Ő a víz és a folyó, amely életet ad az új égen és az új földön. A judaizáló premillennisták csak Palesztina fizikai, rohanó vizeire tekintenek!
Az Ószövetség igaz, tisztán látó szentjei is jobban értették ezt, mint a premillennizmus. A Zsoltárok 46:5 kijelenti: „Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.” Jeruzsálemben azonban nincs és nem is volt szó szerinti folyó, sem az ó-, sem az újszövetségi időkben.
Mire utal akkor a zsoltáros? A Szentlélekre, aki megeleveníti és megélénkíti Isten gyermekeit, hiszen a Felséges áldott Lelke által lakozik Jeruzsálemben. Ő a megfeszített és feltámadott Krisztus Lelke, ugyanis az Úr halála nemcsak bűneink bocsánatát és örökkévaló igazságot szerzett nekünk, hanem a Szentlelket is, aki ebben a korban töltetett ki az egyházra (Zak 12:10), és aki az eljövendő kor folyóvize.
Mit mondhatunk a hegyek mozgásának és az élő vizek képének közös kibontakozásáról? Először, az Olajfák hegye kettészakad, és északra és délre mozdul el, így egy völgyet képezve Jeruzsálemtől keletre (4). Másodszor, ennek két következménye van: elmozdít egy jelentős akadályt kelet felől, lehetővé téve Isten népének menekülését (5) és az élő vizek folyását (8). Ez a két utolsó kép Jehova kegyelmes, üdvözítő munkájáról beszél Jézus Krisztusban, rendre Isten választott szentjeinek megtartásáról és az Ő élet-adó Lelkének ajándékáról. Rev. Stewart
Herman Bavinck: „Igaz tehát az, hogy [az ószövetségi Írások] a jövőt olyan képekben mutatják be, amelyek az akkor fennálló történelmi körülményekből származnak, és így Sion és Jeruzsálem, a templom és az oltár, az áldozat és a papság végig nagy mértékben megjelenik benne. Azonban emlékeznünk kell arra, hogy mi is ugyanígy teszünk, és Istenről, valamint az isteni dolgokról csak érzéki, földi formákban tudunk beszélni. Isten többek között azért éppen így rendelte el az ószövetségi istentiszteletet, hogy a mennyei dolgokról tudjunk nem saját magunk alkotta képekben beszélni, hanem azokban a helyes képekben, amelyeket maga Isten adott nekünk. Az Újszövetség ennek megfelelően átveszi ezt a nyelvezetet, és amikor Isten eljövendő királyságáról beszél, akkor Sionra és Jeruzsálemre, a templomra és az oltárra, a prófétákra és a papokra utal. A földi a mennyei képe… Az Újszövetség – minden kétséget kizáróan – úgy tekint magára, mint az Ószövetség lelki, így teljes és hiteles beteljesülésére.” (Reformed Dogmatics [Református Dogmatika], 4. kötet, 659–660. o.)
A köztes állapot kapcsán felmerülő komoly kérdések
Februári számunkban megválaszoltam egy kérdést a köztes állapotról, amely a lélek állapota a hívő halála és Krisztus végső eljövetele között, amikor a halottak teste feltámad. Beszéltünk a lélek állapotáról a hívő halála és Krisztus végső eljövetele között, de ugyanezt a kérdést a bűnbánat nélküli gonoszokkal kapcsolatban is feltehetjük. Vajon az ő lelkük a pokolba kerül, amíg a testük a feltámadásig a sírban marad? Igen (Lk 16:19–31). Teljesen természetes azonban, hogy szinte mindig csak a választottakról szoktunk beszélni.
A most vizsgált kérdést ugyanaz az ember tette fel, aki az előzőt is, és ugyan a megválaszolandó kérdést nem mondta ki teljesen világosan, de azt gondolom, hogy az olvasó azoknak a helyzetére gondol, akiket az Úr vagy az Ő prófétái feltámasztottak a halottak közül, azaz visszahoztak ebbe az életbe.
A Szentírásban van néhány ilyen eset. Illés és Elizeus is támasztott fel a halálból a hitehagyott Északi Királyságban született fiatal fiúkat. Elizeus csontjainak Isten erőt adott arra, hogy feltámasszanak a halálból egy ismeretlen embert, amikor testét gyorsan a próféta sírjába vetették, mivel azok, akik eltemették volna, életükért szaladtak a szíriai portyázó seregek elől (2 Kir 13:20–21). Az Úr feltámasztotta Jairus lányát, a naini özvegy fiát, valamint Lázárt.
Ez az utolsó három, akiket Krisztus feltámasztott, érdekes sorrendben támadt fel, mert mindegyik hosszabb ideig volt halott, mint az előző, akit feltámasztott. Jairus lánya röviddel azután támadt fel, minthogy meghalt; a naini özvegy fia akkor támadt fel, amikor vitték eltemetni; Lázár pedig akkor támadt fel, amikor már négy napja halott volt, és el is temették.
Előző cikkemben azt mondtam, hogy az egyetlen lehetőség azok köztes állapotára nézve, akiket Isten visszahozott ebbe az életbe, hogy Isten egy speciális helyet készített lelküknek addig, amíg testük fel nem támadt. A lelkükről való ilyen gondoskodás egyfajta rövid ideig tartó lélekalvás lenne. Azonban a Biblia nem mond nekünk semmit erről a kérdésről, ezért csak spekulálhatunk.
A köztes állapot kérdésének vannak még olyan oldalai, amelyek csak még nehezebbé teszik ezt a témát.
A Szentírás azt tanítja, hogy a világ történelme során, Krisztus eljövetele és a végső feltámadás előtt a hívők lelke tudatosan ott van a mennyben. Az a szó, amit Krisztus a tolvajnak mondott a kereszten, az volt, hogy azon a napon Vele lesz a Paradicsomban (Lk 23:43). Az ötödik pecsét felnyitásakor megmutatta a választottak lelkeit az oltár alatt, akik sóvárogva várják, hogy szent társaik csatlakozzanak hozzájuk a dicsőségben, ahol ügyük igazoltatni fog (Jel 6:9–11).
Nagyon valószínűtlen, hogy amikor Lázár és a többiek, akit említettem, meghalt, felvitetett volna a mennybe. Aki már volt a mennyben, onnan nem akar visszatérni erre a jelenvaló, bukott világra, mert akkor újra fel kellene vennie a romlott emberi természetet, miután már megízlelte az erkölcsi tökéletesség gyönyörűségét. És akkor még nem is említettük azt, hogy valaki Krisztus jelenlétének dicsőségéből és öröméből visszatérne ennek a megrontott és erőszakos földnek a nyomorúságába.
Ennek kapcsán felmerül az Úr feltámadásának és megdicsőülésének kérdése is. Krisztus feltámadt a halálból, és a feltámadása és mennybemenetele közti negyven nap során megjelent tanítványainak és másoknak. Hol volt Jézus ebben a negyven napban? A mennyben volt? Csak tíz-tizenegy megjelenése idejére tért vissza a földre? Vagy negyven napig itt volt valahol a földi teremtésben, jóllehet láthatatlanul?
Maguk a megjelenések is tartalmaznak olyan elemeket, amelyeket nem értünk. Különböző alakban jelent meg különböző embereknek (Mk 16:12). Máriának úgy jelenhetett meg, mint egy kertész. Vajon megjelent-e tanítványainak kezében a szögek helye nélkül?
A János 21-ben van egy megdöbbentő szakasz, amely arról szól, hogy amikor Jézus megjelent néhány halászó tanítványának, azok meg akarták kérdezni, kicsoda Ő, de nem merték, mert tudták, hogy Ő Jézus. Azt gondolták, hogy felismerték Őt, de nem voltak bizonyosak, és féltek megkérdezni (12).
Amikor az Úr megjelent, olyan módon tette, ami arra a következtetésre enged utalni, hogy mindvégig velük volt, jóllehet láthatatlanul. Amikor a János 20-ban kétszer megállt tanítványai előtt a felső szobában, zárt ajtókon és falakon ment át (vagy egyszerűen megjelent), és pontosan tudta, miről beszéltek. Mindvégig ott volt, bár nem láthatták őt. Nem megmondta-e nekik: „Ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20)?
Még furcsább, hogy amikor a mennybe megyünk, testünk feltámad és lelkünkkel egyesül, akkor nem lesz szükségünk földi ételre, és azt nem is fogjuk tudni megenni. A mi Urunk azonban mennybemenetele és az Ő Atyja jobbján való megdicsőülése előtti időszakban, feltámadott testében mégis halat és mézet evett tanítványai előtt (Lk 24:41–43).
A kérdések szaporodnak – és nem tudok rájuk választ adni. Fogas kérdések, és kívül esnek tapasztalatunk határain. Isten csodálatos cselekedetei végül is valójában a mennyhez tartozó cselekedetek, de felvillannak a földi teremtésben is, hogy kijelentsék számunkra azt, hogy Isten az Ő népének Istene, és az Ő üdvözítő munkája a mennyből való, nem erről a földről. Ez rajtunk kívül álló csoda. Nem meglepő hát, hogy amikor Isten Krisztusban kijelenti az Ő munkáit, azok mégis annyira távol állnak értelmünktől, bár szemünk előtt történnek meg. Amikor a menny betör a bűntől és haláltól átitatott földi teremtésbe, kezünket a szájunkra téve állunk, és eltelünk félelemmel és csodálattal.
A gonoszok tagadják mindezt, és nem hiszik azt, amit nem tudnak megmagyarázni. Az igaz alázattal meghajol, és mindezt igaznak vallja, mert a mi Istenünk Krisztusban megment minket – ez a kegyelem csodája, amely egy örökkévalóságon át tart, hogy megérthessük és dicsőítsük azt, aki ilyen csodákat tesz.
Mindent leírtam, amit tudom, hogy a Biblia tanít nekünk. De még sokkal-sokkal több van ennél. Alig várom, hogy mindet megláthassam. Az lesz a dicsőség, a Szentháromság Istenünk dicsősége! Prof. Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
