A koronavírus és a keresztyén tanok
Ahhoz, hogy a koronavírus-járványt helyesen lássuk, az ihletett Szentírás által biztosított tanbeli keretekre van szükségünk. A keresztyén világnézet értelmet ad a COVID–19-járványnak, így vigasztalást és békességet ad nekünk ezekben a bizonytalan időkben az Úr Jézusban. Ebben a rövid cikkben látni fogjuk, miként illik bele a koronavírus a bibliai tanítás hat (kicsit átrendezett) fő fejezetébe: 1) Isten, 2) az ember, 3) Krisztus, 4) az utolsó idők, 5) az egyház és 6) az üdvösség. Így ne rettegjünk, és ne féljünk!
1) Isten. Az igaz és élő Isten bölcsességében, hatalmában, szeretetében, hűségében, szentségében és igazságában végtelen, örökkévaló és változhatatlan. A Felséges az egyedüli Teremtő, az egyetemes Uralkodó és a legfőbb Bíró. Ő abszolút módon szuverén, mint „a ki mindent az ő akaratjának tanácsából cselekszik” (Ef 1:11) – beleértve a koronavírust is –, mert „nincs, a ki az ő kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél?” (Dán 4:32).
2) Az ember. Az angyaloktól eltérően az embereknek van fizikai teste, így tüdeje is. A koronavírus főként ezt támadja. Az állatoktól eltérően az embernek van lelke, és halálakor nem egyszerűen megszűnik létezni, mint egy kutya (Préd 12:9). Ez ellentétben áll az evolúcióelmélet mítoszával és annak hazugságaival, amelyek milliók számára kínálnak hamis vigasztalást.
Ádám bukása által – aki a minket képviselő fejünk volt – Krisztus kivételével az egész emberi nemzet bűnben fogantatott és született, és természete teljesen romlott (Rm 3:10–18; 5:12–21). Gondolkodó, erkölcsi teremtményként az embernek van lelkiismerete (Rm 2:15), különbséget tud tenni a jó és a rossz között, illetve fél a haláltól és az isteni ítélettől (Zsid 2:15). Ezért rémült meg annyira sok hitetlen a mostani csapástól.
3) Krisztus. Isten Fiaként és az Ember Fiaként a mi Urunk Jézus teljesen Isten és teljesen ember. Bűntelen életében és helyettes halálában való tökéletes engedelmessége által Megváltónk „mind holtakon mind élőkön” uralkodik (Rm 14:9). A megfeszített és feltámadt Krisztus most a mennyben ül a trónon, végrehajtja Isten örök rendeléseit, és gondviselésében mindenek fölött uralkodik.
Ő a Bárány, aki felmagasztaltatásakor megkapta a könyvet a Szentháromság Isten kezéből, és kinyitja a hét pecsétet, így a negyediket is a sárga színű lovassal (Jel 5–6). Annak lovasa, a halál főként négy borzalmas eszközt használ az emberek megölésére: a háborút, az éhínséget, a vadállatokat és a járványokat, például a koronavírust is (Jel 6:8; vö. Ez 14:21).
4) Utolsó idők. Az Úr Jézus a Máté 24:7-ben felsorolja visszajövetele néhány előjelét: „(1) nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek (2) éhségek és (3) döghalálok, és (4) földindulások mindenfelé” (vö. Lk 21:10–11). A COVID–19-járvány bizonyosan mindenfelé megjelent, így például Kínában, Olaszországban, Iránban, Spanyolországban, az USA-ban, Németországban, Dél-Koreában, sőt, gyakorlatilag a föld minden országában.
Ezek az egész világot érintő szenvedések nemcsak kijelentik, hogy a mennyei, szent Isten ítéli a bűnös embert a földön, hanem Krisztus második eljövetelének és az utolsó ítéletnek hírnökei is. Milyen gyakran megígéri a mi Urunk Jézus a Jelenések könyvében: „Bizony, hamar eljövök!” Ez a mi egyetlen, boldog reménységünk (Tit 2:13).
5) Az egyház. Az egyházra nézve a koronavírus nyilvánvalóan bomlasztó hatással van. A vasárnapi istentisztelet, a hittanórák, a bibliaórák stb. szerte a világon elmaradnak, vagy súlyos megszorítások alá esnek. Házunk népén kívül szinte semmilyen közösségünk nincsen a szentekkel, nem lehet velük fizikai kapcsolatunk, és nem találkozhatunk velük személyesen. A keresztség és az úrvacsora keresztyén sákramentumai is fel vannak függesztve.
Az úrnapi szolgálatok helyett sokan CD-ket, DVD-ket, kazettákat vagy könyveket kénytelenek elővenni. Mások az interneten elérhető igehirdetéseket vagy élő közvetítéseket hallgatják. Jelenleg a CPRC templomunkból élőben, hanggal és videóval közvetíti az imádságot, valamint az igeolvasást és -magyarázatot rendes vasárnapi istentiszteleteink megszokott idejében, 11 és 18 órakor (magyar időszámítás szerint: 12 és 19 órakor) a https://cprc.co.uk/live-streaming oldalon. Várjuk a napot, amelyen újra együtt énekelhetjük a Zsoltárok 122:1-et: „Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!”
6) Az üdvösség. Ami Krisztusban való megváltásunk velünk való közlését illeti, az még mindig teljes mértékben kegyelmes és bizonyos, Isten változhatatlan akarata szerint: „a kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette” (Rm 8:30).
Mit tesz tehát a koronavírus által Jehova az ő választott, megbékéltetett és újjászült népével? Szentjeire nézve ebben az életben most is ugyanaz az isteni célja és terve, ami mindig: elváltoztat minket, hogy „az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között” (Rm 8:29).
Hogyan teszi ezt a mi mennyei Atyánk ebben a járványban, amikor a hívők és utódaik átmenetileg nem tudnak (fizikailag) összegyülekezni az Úr napján a nyilvános istentiszteletre, és így Isten megvonta tőlünk a rendes igehirdetést és a sákramentumokat? (A COVID–19-járvány napjaiban a 42., 43., 63., 84., 137. stb. zsoltárok különösen szívbemarkolóak.)
Idézzük fel, hogy vannak más eszközök, amelyeket Isten különösen is használ az ilyen időkben: buzgó imádság (talán ellankadtál benne?); a szent Írások olvasása (lehet, hogy elhanyagoltad az Igét?); a református könyvek olvasása (amire lehet, hogy mostanában nem volt sok időd) stb. Jehova kegyelmesen használja ezeket a lelki eszközöket jelenlegi megpróbáltatásainkkal kapcsolatban, mert tudjuk, „hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak” (Rm 8:28).
Ne aggodalmaskodjunk hát a jövő felől, hanem bízzunk kegyelmes, mennyei Atyánkban (Mt 6:24–34; Fil 4:6–8), aki népe üdvösségére és örök javára használja ezt a csapást, amint korábban egy borzalmas éhínséggel tette (1 Móz 50:20). Rev. Stewart
Látogass el a koronavírussal kapcsolatos új oldalunkra, ahol olyan friss, angol nyelvű igehirdetések találhatóak, mint A koronavírus és a negyedik lovas, vagy A hat pecsét és a koronavírus.
Az „organikus” fogalma a Szentírásban (8)
A Kegyelmi Szövetség legutóbbi számában két tanítás különbségének kérdésével foglalkoztam. Az egyik szerint Isten minden egyes embert szeret, és mindenkinek üdvösséget kínál. A másik tanítás szerint mindenkinek megparancsolja, hogy higgyen Krisztusban. A részletekért az olvasó megnézheti a korábbi cikket. Azok, akik az evangéliumra úgy tekintenek, mintha az egy mindenkinek szóló, szeretetteljes ajánlat lenne, azok az evangélium parancsát összekeverik egy egyszerű ajánlattal. Ez menthetetlen exegézis. Még a mindennapi beszédben sem keverjük össze az ajánlatot a paranccsal!
A legutóbbi cikkben megválaszolt kérdés a 2 Korinthus 5:20-ra hivatkozik. Ezen a helyen Pál Krisztus evangéliumának követeként arra kéri a korinthusiakat, hogy a Jézusban való hit által béküljenek meg Istennel. Az ajánlat védelmezői a kér szóra hivatkoznak. A Bibliában szereplő hasonló szavakkal együtt erre építik azt a tanbeli tévedést, hogy Isten szeretete egyetemes, és minden egyes embert szelíden kérlel arra, hogy higgyen Krisztusban.
Az előző cikkben rámutattam, hogy a kér szóhoz hasonló szavak azt mutatják, hogy milyen komoly Isten parancsa, amely minden embert felszólít a Krisztusban való hitre. Isten komolyan veszi azt, amit mond, amikor megparancsolja minden embernek, hogy hagyja el a bűnt, és higgyen az evangéliumban. Nem szórakozik. Ehhez néhány megjegyzést még hozzá kell fűznünk.
A református egyházak a történelem során mindig megkülönböztették Isten parancsoló és elrendelő akaratát. A kiválasztás és az elvetés tanítása Isten elrendelő akaratához tartozik. Isten parancsoló akarata pedig az, hogy minden ember hagyja el bűneit, és higgyen Krisztusban. Isten parancsoló akarata azonban nem független az Ő elrendelő akaratától. Az Ő parancsoló akarata ugyanis az az eszköz, amely által véghezviszi az elvetésről szóló elrendelő akaratát. Az elvetés azáltal teljesül be, hogy a gonosz ember elutasítja az evangéliumot. A mindenki felé tanúsított, jó szándékú ajánlat (well-meant offer) tanítása – amely azon a feltételezésen alapszik, hogy Isten kívánja mindenkinek az üdvösségét – kizárja a szuverén, kettős predestináció tanítását. Az Istentől származó predestináció igazságába vetett hit szükségszerűen ellentétben áll a jó szándékú ajánlat gondolatával. Sőt, a történelem során azok, akik rendületlenül ragaszkodtak az evangélium jó szándékú ajánlatának tanításához, előbb-utóbb tagadták a kettős predestinációt.
Ilyen volt az evangélium hirdetésének természete az egész történelem során – még az ószövetségi időkben is. Az evangélium akkor is mindig azzal a paranccsal együtt járt, hogy el kell hagyni a bűnt, és hinni kell Isten ígéretében, miszerint el fogja küldeni az asszony Magvát, Jézus Krisztust.
Így munkálkodott Isten az idők során. Az evangélium hirdettetett Izráel népe organizmusának, benne a választottaknak és az elvetetteknek is. Az evangélium mindig ugyanaz volt: hozzátartozott egy sürgető parancs a hallgatók felé, hogy bánják meg bűneiket, és higgyenek az Úr Jézus Krisztusban. Az Ószövetség idején abban az ígéretben kellett hinni, hogy eljön Krisztus, az asszony Magva. Ez a parancs, amelyet a nép organizmusának hirdettek, a választottakhoz és az elvetettekhez egyaránt elérkezett, mivel a választottaknak és az elvetetteknek is meg kellett térniük, és hinniük kellett Krisztus ígéretében. Ez volt Isten parancsa, amely mindenkinek szólt.
Ezzel a paranccsal együtt járt az ígéret is, hogy aki csak hisz Krisztusban, az örök életet nyer Őbenne. Ez az ígéret is eljutott mindazokhoz, akik hallották az evangéliumot. Akik megvetették Isten parancsát, és kigúnyolták ígéreteit, azok elkárhoztak. Akik azonban elhitték az ígéretet, elhagyták bűneiket, és megtértek, azok üdvözültek.
Ugyanez a helyzet az Újszövetség idejében is. Az egyház organizmusán belül mindig ez az evangélium parancsa: térj meg és higgy! Az evangéliumot soha nem egyszerűsíthetjük le csupán egy minden egyes emberhez szóló, szeretetteljes ajánlatra, mert az csak az evangélium torzképe, és félelmetesen ellentmond az egyetlen, igaz, szuverén Istennek.
Isten oldaláról nézve az evangélium igaz hirdetése – amelyről írtam – az az eszköz, amely által véghez viszi kiválasztó és elvető szándékát. Az evangélium ugyanis Isten hatalma minden hívő üdvösségére (Rm 1:16). Isten adja a hit ajándékát az Ő választottainak, akiket öröktől fogva sajátjaiként ismer (Jn 17:9). Ugyanakkor Ő keményíti meg az elvetetteket, akik elvetik az evangéliumot, és gúnyolódnak megtérésre szólító parancsán.
Isten azért cselekszik így, mert Ő nem robotként kezeli az embereket, mintha a választottak azért hinnének, mert Isten megnyom rajtuk egy gombot. A lelkipásztorom azt szokta mondani, hogy a választottakat Isten nem egy vasúti luxushálókocsi emeleti ágyán viszi a mennybe. Munkálkodik bennük, hogy valóban higgyenek. Isten nem úgy munkálkodik az elvetettekben, hogy azért vessék el az evangéliumot, mert Ő erre kényszeríti őket. Isten úgy teremtette meg Ádámot, hogy képes volt mindarra, amit az Úr parancsolt neki. Azonban fellázadt, és most az utódai is megmutatják gonosz lázadásukat, amikor hátat fordítanak Jehovának, és a bűn iszapjában maradnak.
Az a kép, amellyel a Szentírás ezt az igazságot magyarázza, az Ézsaiás 55:10–11-ben és a Zsidók 6:7–8-ban található. Ezeken a helyeken a földre hulló eső képét látjuk, amely megöntözi mind a haszonnövényeket, mind a gyomokat. Az eső felelős azért, hogy a haszonnövények termést hozzanak, de azért is, hogy a gyomok növekedjenek, és megmutatkozzon mivoltuk. Ugyanezt az igazságot tanítja a mi Urunk is a négyféle talaj, valamint a búza és a konkoly példázatában (Mt 13:3–30, 36–43).
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az evangélium egy organizmusnak hirdettetik, legyen az egy nemzet, egy egyház vagy egy család. Így Jézus a János 15:1–8-ban Izráel nemzetét vesszőkhöz hasonlítja. Maga Krisztus a szőlőtő, Isten pedig a szőlőműves. A szőlőben vannak olyan ágak, amelyek gyümölcsöt teremnek, és olyanok is, amelyek nem. Az utóbbiak azok, akik nem fordulnak el gonosz útjaikról (Jézus napjaiban ez főként azt jelentette, hogy Istent csupán külsőleg tisztelik, látszólag megtartva a törvényt, hogy annak cselekedeteiből nyerjenek üdvösséget). Az előbbiek pedig azok, akik megvallják, hogy egyedül a Krisztusba vetett hit által üdvözülhetnek (Jézus napjaiban: Nikodémus, a Máriák, a tanítványok, a kereszten függő lator stb.). Prof. Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
