Krisztus győzelme a démoni hatalmak felett (1)
Sokan komolyan keresik a győzelmet, miközben nagyon sokat megtesznek a vereség elkerüléséért. A sportokban ez kemény edzést és gondos tervezést jelent. A modern hadviselés gondos tervezéssel és drága technológiával valósul meg. Gondoljunk csak arra a kétségbeesett erőfeszítésre és szakképzett marketingre, ami a politikai választásokat övezi!
A keresztyén ember is alapvetően érdekelt a győzelemben vagy a diadalban, és a vereség fáj, illetve megfosztja reményétől. Keressük a győzelmet a bűnnel, a testtel, a világgal és az ördöggel szemben. Sajnos életünkben túl sokszor vétkezünk, és átérezzük a kudarc szégyenét és nyomorúságát.
A Kolossé 2:14–15 Megváltónk hatalmas győzelmét és keresztje diadalát hirdeti. Úgy írja le Krisztus munkáját, mint aki „eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.”
A Szentírás egyes helyein a „fejedelemségek” és „hatalmasságok” (v. 15) szavak világi uralkodókra vonatkoznak (Rm 13:1–3; Tit 3:1). Általában pedig angyalok rendjeit jelentik, mint az Efézus 3:10-ben, ahol a mennybeli fejedelemségek és hatalmasságok csodálkoznak Istennek sokféle bölcsességén. A Kolossé 1:16 a mi Urunk Jézus Krisztusról beszél, és kijelenti, hogy „mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek”, mind „a mennyekben és a földön”, mind „láthatók és láthatatlanok” (tudniillik most a számunkra), beleértve az angyalokat: „akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok”. Krisztus a „feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (2:10), vagy egyszerűbben, az angyaloknak (v. 18).
A Kolossé 2 egy kozmikus harcról beszél Jézus Krisztus és a démoni hatalmak között (v. 15), akiknek a feje a Sátán. Ez a csata a kereszten történt (v. 14), és az Ige az emberi hadviselésből, illetve a katonai győzelemből, különösen a római diadalból vett kifejezésekkel írja le.
Kövessük most végig a Kolossé 2:15 harcának folyamatát! Először, már magában az ütközetben győzelem van, amint ez a versben is előfeltételezésként szerepel. Megváltónk a kereszten egyszer és mindenkorra, döntően legyőzte a démoni seregeket.
Másodszor szerepel a megvert ellenség lefegyverzése. Ennek egy földi példáját jegyzi fel az I Sámuel 31, amikor Gilboa hegyén a filiszteusok megverték Izráelt, majd kirabolták az elesetteket, és elvették fegyverzetüket. A kereszten Krisztus lefegyverezte, vagyis kirabolta a Sátánt és démonjait (Kol 2:15).
Harmadszor ott áll a diadalmenet, ami egy kifejezetten római jellemző. A legyőzött erők túlélőinek legfőbbjét a rómaiak életben hagyták, majd embereivel együtt a birodalmi fővárosba vitték. A zsúfolt utcákon a római hadvezér vezette a diadalmenetet hadiszekerében, őt pedig láncokban követte a legyőzött hadsereg vezére szerencsétlen embereivel együtt, miközben a római tömegek vadul örvendeztek.
A Kolossé 2:15 kijelenti, hogy Megváltónk „bátran mutogatta [a bukott angyalokat], diadalt vévén rajtok”. Másként fogalmazva, Jézus Krisztus úgy vezette a démoni seregeket a kereszten, hogy győzelmében nyilvános látványossággá tette őket. Rev. Stewart
Az „organikus” fogalma a Szentírásban (2)
Az évek során nagyon sok olyan kérdést kaptam, amelyek olyan bibliai szakaszokkal foglalkoztak, amelyek állítólag az evangélium valódi és kegyelmes felajánlását tanítják (well-meant offer). Amint azt az előző cikkemben is mondtam, a probléma gyakran az, hogy az emberek nem veszik figyelembe és nem is értik azt, hogy Isten „organikus módon” bánik az emberiséggel. Az első cikk megírása óta még két levelet kaptam olyan témákban, amelyek szintén kapcsolódnak ehhez az igazsághoz. Most az általuk idézett igeverseket fogjuk tárgyalni mint bizonyítékokat arra, hogy milyen fontos tudni és érteni, hogy Isten organikus módon foglalkozik az általa teremtett világgal.
(1) Az első igeszakasz Jézus szavait tartalmazza, amelyeket Jeruzsálemről mondott: „Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok!” (Lk 13:34; Mt 23:37).
Az organizmusok (szervezetek) valóságához itt a család fontos köteléke tartozik. A szülők, akik a család Istentől kijelölt vezetői, felelősek gyermekeikért és azok viselkedéséért. A szülők cselekedetei és viselkedésmódja következményekkel jár gyermekeikre nézve.
Ezt szem előtt tartva könnyen megérthetjük, hogy a textusban meg sem jelenik az a gondolat, hogy Krisztus megpróbálta ugyan összegyűjteni a zsidókat szárnyai alá, de ők elutasították, így pedig – az érvelés szerint – az emberek meghiúsították Jézus akaratát, és a zsidók istentelensége miatt nem valósult meg a kívánsága.
Igénk azonban nem ezt mondja. Nem a gonosz zsidó vezetők és nem is „a farizeusok” (Lk 13:31) voltak azok, akiket Jézus meg akart menteni, hanem „fiaik”. Ez a kívánság Jézus földi szolgálata alatt nem ment teljesen végbe, mégpedig azért, mert a gonosz zsidók nemcsak elutasították szolgálatát, hanem gyermekeiknek sem engedték, hogy Krisztus összegyűjtse őket. Olyan keserű gyűlölettel fordultak Jézus ellen, hogy mindent megtettek azért, hogy gyermekeik ne kövessék Krisztust.
Van itt szó még egy „organizmusról” is. A zsidó nemzet teljes organizmusát nevezi igénk „Jeruzsálemnek”, mint sokszor az Írásban. Az egész népet a fővárosról nevezték el. A nemzet politikai és lelki központja Jeruzsálem volt, mivel itt állt Dávid trónja és a templom, ahol Isten lakozott az Ő népével. A zsidó nemzetet mint egészet „Jeruzsálemnek” nevezzük (amint Amerikát is néha Washington DC-nek, vagy az Egyesült Királyságot Londonnak). A nép mint egész gonoszul elvetette Krisztust. Ezért pusztult el a nemzet Kr. u. 70-ben, amikor Titus római seregei lerombolták Jeruzsálemet.
Azok a szülők például, akik az Úr napján nem akarnak részt venni az istentiszteleten egy igaz egyházban, súlyos bűnt követnek el. Ha viszont megtiltják gyermekeiknek, hogy templomba menjenek (például egy nagymamával vagy egy nagypapával), bűnök megsokszorozódik. Ugyanez igaz azokra az egyházakra és a nemzetekre is, például Amerikában vagy Európában, akik elhagyták az evangéliumot. Az egyházat vagy a nemzetet mint egészet elhagyja Isten, és szörnyű ítélet vár rájuk.
Mégis ott vannak közöttük Isten emberei, ahogyan Izráel népében is ott voltak, és ezek az emberek megtartatnak. Részei az organizmusnak, de ők választottak. Izráel fügefájának organizmusa (amit Jézus megátkozott), halott volt ugyan, de mégis voltak élő ágai.
Rájuk utal a Lukács 13:34-ben a „fiaid” szó. Jézus kívánta az üdvösségüket, jóllehet a nemzet pusztulásra volt ítélve. Sőt, nem csak meg akarta menteni, hanem megmentette őket. Pünkösd után Jeruzsálem fiaiank ezrei üdvözültek (Csel 2:41; 4:4). Izráel pusztulása előtt Isten kiragadta embereit a népből, ahogyan kiragadta Lótot és leányait a homoszexuális Sodomából és Gomorából, mielőtt tüzes és kénköves esőt bocsátott a városokra (I Móz 19:1–26). Ugyanígy fog Isten cselekedni, amikor a választottakat kiragadja a gonosz Európából és Észak-Amerikából.
Még csak olyan utalás sincs a szövegben, amellyel alá lehetne támasztani egy Istent ennyire lealacsonyító eretnekséget, mint az evangélium valódi felajánlásának bizarr gondolata, ami a Mindenható és változhatatlan Jehova gyenge és hatástalan kívánsága azok megmentésére, akiket öröktől fogva elvetett!
Továbbiakért lásd: www.cprc.co.uk/quotes/matthew2337/ (angolul), vagy magyarul: Tanítja-e a Máté 23:37 a jó szándékú ajánlatot?
(2) Egy másik igehely a Máté 11:21: „Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.”
Először is, Korazin és Bethsaida két izráeli város volt, amelyek itt az egész nemzetet képviselik, noha mindkét városban és a nemzetben is voltak választottak. A városok maguk is organizmusok, és a nép városai az egész nemzetet képviselik. A nép városaival együtt elutasította Krisztust: „Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.” (Jn 1:11)
Másodszor, ugyanez igaz Tírusra és Sidonra. Főnicia két fő városaként az egész nemzetet képviselték. (Nem tudjuk, hogy e városokban voltak-e választottak vagy nem, bár Izráel történelme során több hivatkozást is találhatunk az ottani hívőkre, például arra az özvegyre, akinél Illés volt az I Királyok 17:8–24-ben, és az az asszony, akinek a lányát Jézus meggyógyította a Máté 15:21–28-ban. Az Ézsaiás 23 Isten ítéletét jelenti ki Tíruson, de a 18. versben a szabadulás ígérete is megjelenik.) Nemzetként a főniciaiak nem kapták meg az evangéliumot, és így el sem tudták utasítani.
Harmadszor, ennek következményében Izráel bűne sokkal nagyobb volt Tírus és Sidon bűnénél. Erre akar Jézus rámutatni. Ha valaki soha nem találkozott az evangéliummal, és bűnben él, az nem olyan szörnyű bűn, mintha valaki saját országában találkozik Krisztussal, látja Őt és csodáit, hallja igehirdetését, és mégis elveti Őt. A zsidók azonban nemcsak nem hittek a Messiásban, hanem meg is ölték azért, aki volt. Ez a mai Európa és Amerika! Ez mindig igaz volt és az is marad.
(3) A János 3:16, az arminiánusok kedvenc textusa szintén úgy beszél az egész teremtésről, mint a „világról”. Isten az egész teremtést organizmusként teremtette: az egeket és a mennyei testeket, a földet és mindent, ami azon van, valamint az emberi nemzetséget Ádámban. Az ember egyre jobban ráébred, hogy az egész teremtés olyan szorosan össze van kapcsolva, hogy egyik része sem létezik a többitől függetlenül. Sőt, az ember a teremtés fejeként lett megteremtve, s így az, amit Istennel kapcsolatban tesz, az egészet érinti. Amikor Ádám elbukott, akkor Isten átka került az egész teremtett világra.
A teremtett világot Isten szereti. Ezt a szeretetét jelenti ki abban, hogy saját Fiát teszi a teremtés új fejévé, aki megváltja azt, megszabadítva az átoktól. Ez az organizmus szerepel a János 3:16-ban. Nos, amint Isten formálja ezt a végső organizmust, annak halott és haszontalan részeit lenyesegeti. Így az ördögöket (hiszen a mennyei teremtés és annak lakói is az új teremtéshez fognak tartozni, Krisztussal, annak fejével együtt) és az elvetett embereket lemetszi és örökre a pusztulásba veti. Az organizmus azonban megmenekül, és a benne lévő választott emberek üdvözülni fognak mint Krisztushoz, mindenek fejéhez tartozó hívők.
A János 3:16-tal kapcsolatosan ajánljuk még ingyenesen elérhető angol nyelvű füzetünket: „God So Loved the World” (Prof. Homer C. Hoeksema), ami online is olvasható.
(4) Még egy igehelyet kaptam, melynek magyarázata azon múlik, hogy a szuverén Isten organikus módon bánik az emberekkel. Mi a helyzet azzal a negyvenkét gyermekkel, akit két nősténymedve tépett szét, miután Elizeus megátkozta őket, mivel csúfolták őt mint Isten prófétáját (II Királyok 2:23–24)? Ez Béthelben történt, a nagyobb szentélyben, amit a két aranyborjú közül az egyiknek állítottak (I Királyok 12:26–13:32). A levélíró (és mások) számára úgy tűnt, hogy soha, egyetlen próféta sem tenne ilyet.
Erre a kérdésre az a felelet, hogy Isten a családot organikus egységnek alkotta. Ezért mondja azt a tízparancsolatból a második, hogy Isten „az atyák vétkét a fiakban” (II Móz 20:5).
Például egy ember elhagy egy hűséges egyházat, és gyermekeivel együtt egy hamis vagy hanyatló egyházba megy. Ekkor gyermekei végül egyáltalán nem járnak többet temploma, és elvesznek a hitetlenségben és a világiasságban. A családfő nem élhet bűnbánat nélkül, vétekben úgy, hogy ennek ne lenne következménye az egész családra nézve. Egy részeges ember bűnei tönkreteszik családját. Ez olyan, mint hogy egy fa gyökerét megölve az egész fa meghal.
Izráel elhagyta Isten tiszteletét, és a bálványokhoz fordult. Az Úr megmutatja Izráelnek, hogy szörnyű bűnük gyermekeik lelki halálát fogja okozni. Ez így is lett. Bár Illés napjaiban még volt 7000 ember, aki nem hajtott térdet a Baálnak, Ezékiás idejében azok, akik még megmaradtak Isten tisztelői közül az Északi Királyságban, kihívattak a népből, és a nép gyermekeivel együtt elpusztult. Prof. Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
