Rev. Herman Hoeksema
A Biblia gyakran beszél az Antikrisztusról.
Az Antikrisztusról az Ószövetség egyik képe kétségkívül a Dániel 7:8 „kicsiny szarva“, amely kinövekedék a negyedik állat tíz szarva közül, ami „sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig” (Dániel 7:25). E prófécia részben és jellemzően a rettenetes Antiokhosz Epiphanészben teljesedett be, azonban teljesen az idők végezetén fog bekövetkezni.
Az Újszövetségben azonban sokkal többször olvashatunk az Antikrisztusról, eljöveteléről, hatalmáról és végső pusztulásáról. Az Úr hamis prófétákról beszél, akik „juhoknak ruhájában jőnek …, de belől ragadozó farkasok” (Máté 7:15). Figyelmeztet rá, hogy sokan jönnek majd az Ő nevében azt mondván, ők a Krisztus, és sokakat elhitetnek (Máté 24:5). „Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is” (Máté 24:24). Mindannyian ismerjük a II Thesszalonika 2 leírását az Antikrisztusról, ahol Pál apostol a következőket mondja róla: „a bűn embere“, akinek fő jellemzője a bűn, és „a veszedelemnek fia” (v. 3), aki veszedelemre született, „a ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik” (v. 4), „a kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival” (v. 9), azonban „a kit megemészt az Úr az Ő szájának lehelletével, és megsemmisít az Ő megjelenésének feltűnésével” (v. 8). János apostol azt mondja nekünk, hogy az antikrisztusok létezése és az Antikrisztus végső eljövetele az „utolsó óra” jellemzője (I János 2:18), ezért biztosak lehetünk abban, hogy az utolsó idők korszakában élünk. Azt a korszakot, amelyben az Antikrisztus megjelenik, nem fogja tehát követni semmilyen időszak, sem ezredév, sem egyéb. Ez egyértelműen az „utolsó óra” a világtörténelem óráján. Amikor ennek vége lesz, bekövetkezik az örökkévalóság.
Ez úgy van, ahogy várnánk, mivel az Antikrisztus meg fogja tölteni a harag poharát, és benne a „bűn embere” meg fog jelenni. A sötétség hatalmai is az Antikrisztusban fognak összpontosulni, ezzel Felséges tanácsát teljesítvén be. A legmélyebb értelemben Isten végzése szerint kell ezt megmagyaráznunk. Ha nem lenne a kiválasztás tanácsa, nem lenne egyház. Ha nem lenne a kárhoztatás tanácsa, nem lenne Antikrisztus. És amint Isten az egyháznak mint egésznek és minden egyes tagjának jócselekedetek rendelt el, hogy abban járhassunk, ugyanígy egy bizonyos feladatot rendelt a sötétség hatalmainak, ami végezetül az Antikrisztusban teljesedik be. A gonoszok is Isten munkáit teljesítik. Természetesen ők nem így gondolják; saját cselekedeteiket akarják véghezvinni, szembehelyezik magukat Istennel és az Ő Felkentjével, ezért kárhoztatásra méltóak lesznek. Azonban az a tény megáll, hogy Isten mindig Isten, és minden teremtmény az Ő akaratát hajtja végre. Akarva vagy nem, mindenki a Mindenhatót szolgálja, mindenkinek van egy végrehajtandó feladata. Amikor munkájuk véget ér, az idők végezete elérkezik. És mivel az Antikrisztus be fogja tölteni a haragnak poharát, az a korszak, amelyben megjelenik, az utolsó óra kell legyen.
Az Antikrisztusról a legteljesebb képet a Jelenések 13-ban találjuk a Jelenések 17-tel összevetve, és ez az a kép, amelyre különösen szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni e tanulmányban. Megpróbáljuk röviden leírni az Antikrisztust, amint a Jelenések 13 bemutatja.
1. Politikai hatalma
2. Lelki hatása
3. Dicsőítése, képe és jele
Politikai hatalma
Az Antikrisztus megjelenését történelmileg abból a tényből kell megmagyarázni, hogy az emberi nem Ádámban elbukott, másrészt pedig Isten felkente az Ő Királyát a Sionon, aki mindenek elrendelt Örököse, Urak Ura és Királyok Királya, akinek mindenek alá fognak vettetni Isten nevében. Az ember eredetileg Isten tisztviselője volt, felkent, királyi szolga. A bűneset folytán az ördög tisztviselőjévé változott. A Sátán nevében uralkodik. Amikor azért Isten elküldi az Ő Felkentjét a világba, a bukott ember antikrisztusként nyilvánul meg.
Az Antikrisztus név jelentése nem teljesen biztos. Jelenthet egyrészt valakit, aki Isten Krisztusával áll szembe. Másrészt jelentheti az Ellenkrisztust, aki Krisztusnak állítja magát, és aszerint viselkedik. Nincs jelentős különbség, melyik magyarázatot választjuk, mert az Antikrisztus mindkettő: az Ellenkrisztus és Krisztus ellensége. A bukott ember, aki a világ fölött a gonosz nevében akar uralkodni és mindeneket a gonoszság szolgálatába kényszerít, minden bizonnyal Krisztusként, királyként állítja be magát, és így szükségképpen Isten Krisztusával állítja magát szembe. Ez azt is megmagyarázza, miért feltételez az antikrisztusi hatalom egy királyságot és annak királyát, egyetemes politikai hatalommal. Ez az antikrisztusi hatalom már a régi időkben is jelen volt a világban, és Isten tanácsát próbálta zavarni Isten Krisztusának a világba jövetelével kapcsolatban. Az Antikrisztus hatalma teljes mivoltában nem jelenik meg az Ember Fiának megtestesülése, kereszthalála, feltámadása és az Atya jobbján való megdicsőülése előtt. Ebben az új korszakban az Antikrisztus az Ellenkrisztus, aki szembehelyezkedik Krisztussal, hogy helyébe lépjen.
A Jelenések 13 ezt az antikrisztusi hatalmat elsősorban egy egyetemes világuralomként mutatja be.
Az Antikrisztust a tengerből feljövő fenevad jelképezi. A fenevad egy párduchoz hasonlít, de a lábai olyanok, mint a medvéé és szája, mint az oroszláné. Hét feje van és tíz szarva. Fejein káromlásnak neve van, szarvain pedig tíz korona. Egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetik, de meggyógyul. Hatalmát és uralmát a sárkánytól kapja, aki az ördög. És az egész világ imádja a fenevadat.
Elsőként az a kérdés vetődik fel, mit jelent az a tenger, amelyből feljön a fenevad? Senki nem vitatja azt a tényt, hogy itt is, mint általában a Jelenések könyvében, jelképpel van dolgunk. E szimbolikus kép különböző elemeit nem szabad tetszőlegesen értelmeznünk, saját elképzelésünk és kedvünk szerint, hanem a Szentírás fényében kell megmagyaráznunk. Isten Igéje általában megmagyarázza saját jelképeit. Itt is ez a helyzet. Ha elolvassuk a Dániel 7:2-3, 17-et és a Jelenések 17:15-öt, azt találjuk, hogy a vihartépte tenger a világ népeinek képe, melyet belülről a bűn mozgat, és Isten haragjának mennyei kijelentése korbácsolja, szüntelen háborúkkal és forradalmakkal, politikai és gazdasági bajokkal, újabb és újabb királyságok és királyok felemelkedésével, kormányokkal és diktátorokkal, szövetségekkel és államformákkal. A Dániel 7:2-3-ban ezt olvashatjuk: „Szóla Dániel, és monda: Látám az én látásomban éjszaka, és ímé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren; És négy nagy állat jöve fel a tengerből, egyik különböző a másiktól“. Ezt a 17. vers meg is magyarázza: „Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, a kik támadnak e földön.” Egyértelmű, hogy a föld itt a föld nemzeteit jelenti. Ugyanerre a következtetésre juthatunk el a Jelenések 17:15 alapján is: „És monda nékem: A vizek, a melyeket láttál, a hol a parázna ül, népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek.”
A tenger, amelyből az első fenevad feljön, a világ nyughatatlan, háborúk, forradalmak és különféle zavargások által korbácsolt nemzeteit jelképezi.
A látomás második eleme a fenevad szimbólumára tereli figyelmünket. A fenevad a Szentírásban a politikai világuralom, a király vagy uralkodó és birodalma. Efelől semmi kétségünk nem lehet a Dániel 7:16 fényében, amely a négy fenevadat mint négy királyt mutatja be, akik támadnak a földön; ugyanígy a fejezet 23. verse alapján sem, amely vers a negyedik fenevadat a negyedik országnak mondja a földön, amely különb lesz minden más királyságnál.
Egy király és királysága elválaszthatatlan. Ha megkérdezik, hogy az Antikrisztus egy személy vagy egy hatalom lesz-e, azt felelhetjük: mindkettő. Világuralkodó lesz, hatalmas ember vagy zseni, akiben az egész világ megbízik, akit az egész világ imádni fog, de akit nem lehet elválasztani királyságától, ami felett uralkodik. Nem szabad a szót túl szoros értelemben venni. A modern időkben az olyan emberek, mint Mussolini vagy Hitler nem voltak királyok a szó szoros értelmében, mindazonáltal világuralkodók voltak, és valójában sokkal nagyobb hatalmuk volt, mint egy királynak.
Az, hogy a Jelenések könyvében János nemcsak egy fenevadat mutat, de a fenevadak egy kombinációját (párduc, medve és oroszlán), valószínűleg arra mutat rá, hogy az utolsó napok világhatalma a múltban létező egyéb történelmi világhatalmak csúcsa lesz. Akárhogy is lesz, a látomás fenevadának képe arra tanít minket, hogy az Antikrisztus végső megjelenése egy politikai világhatalom, egy királyság és uralkodója vagy kormánya formáját fogja ölteni.
A fenevadon látható hét fej az antikrisztusi világhatalmak a történelem során való sok különböző megjelenését jelképezi. Néhány közülük a régi korszakban létezett, egy közülük a látomás idején létezett, a legutolsó pedig egy olyan világhatalom, amelynek még el kell jönnie. Efelől semmi kétségünk nem lehet a Jelenések 17:9-10 magyarázata fényében: „A hét fő a hét hegy, a melyen az asszony ül; Király és hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljő, kevés ideig kell annak megmaradni.” Egyértelmű, hogy a hét fej az antikrisztusi világhatalom hét történelmi jelképe, amint e birodalmak megjelentek és eltűntek az idők során.
Nem lehetetlen meghatároznunk, melyik birodalmakról van szó e szövegben. A hét fej közül a hatodik minden bizonnyal a Római Birodalmat jelképezi, hiszen „öte elesett, és az egyik van“. Ez a Római Birodalom volt, ami abban az időben létezett, amikor János látta a látomást. A látomás időpontjából visszafelé tekintve a Rómát megelőző világhatalmakra, azt láthatjuk, hogy a legutolsó a Görög-Makedóniai Birodalom volt, amit Nagy Sándor, a Dániel 8 kecskebakja alapított. A Görög-Makedóniai Birodalmat a Perzsa-Méd Birodalom előzte meg, a Dániel 7 medvéje. A Perzsa Birodalom Babilon erős világhatalmát követte, melynek Nabukodonozor volt a legfényesebb ura. A Babiloni Birodalom előtt pedig Asszíria uralkodott, fővárosával, Ninivével. Mindezeket a hatalmakat említi a Biblia, tehát biztosak lehetünk afelől, hogy négy az „elesett” öt közül a Görög-Makedóniai, a Perzsa, a Babiloni és az Asszír Birodalmakat jelképezi.
Az ötödik fejet illetően több különböző véleménynek van jogosultsága, miszerint Egyiptomra vagy a hatalmas Nimród Sineár földjén való királyságára vonatkozik (I Mózes 10:8-11). Több megfontolásból arra következtethetünk, hogy az utóbbi valószínűsíthető. A Szentírás Egyiptomról valóban mint a szolgaság házáról beszél, amely a szent mag romlására emelkedett fel, de nem nagyon számítható a nagy világhatalmak közé. Másrészt azonban Nimród királysága a világhatalmak történelmének legelején áll, és az Asszír Birodalmat a Biblia úgy mutatja be, hogy közvetlenül ebből jött létre: „E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét…” (I Mózes 10:11). Emellett a Jelenések 13:3-ban azt olvashatjuk, hogy a fenevad hét fejének egyike megsebesíttettett „mintegy halálos sebbel“. Ez a kifejezés úgy magyarázható, mint hivatkozás a nyelvek összezavarodására, ami a halálát jelentette az első egyetemes világhatalom Sineár földjén való megalapítására való törekvésnek. A hozzátett „de az ő halálos sebe meggyógyíttaték” azt jelenti, hogy az idők végezetén, az Antikrisztus napján a nemzetek megosztása egy időre véget ér, és a világ minden népe egy univerzális világhatalomban fog egyesülni. A Sineár földjén tett sikertelen kísérlet rövid ideig sikerülni fog.
Egy rövid időre a világ minden népe egyesülni fog az antikrisztusi zászló körül. Még a pogány népek is a fenevadnak adják erejüket. Ezt szimbolizálják a koronás szarvak a Jelenések 13-ban. A szarv a Bibliában a királyi és politikai erő jelképe. Ez értelemben használja a zsoltáros is a Zsoltárok 89:18-ban: „Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.” A Szentírásban a 10 szimbolikus jelentéssel bír, így a tíz koronás szarv a királyi és politikai erő teljességét jelképezi. Ebben az esetben ez mindazokat a hatalmakat jelképezi, amelyek a névleges keresztyénség határain kívül léteznek, azokat a nemzeteket, akik „a föld négy szegletén” élnek, és a Jelenések 20 Gógnak és Mágógnak hívja őket. Nem közülük, de a névleges keresztyén világban, Európában vagy Amerikában fog az Antikrisztus felemelkedni. Valószínűsíthetően ott lesz az antikrisztusi királyság trónusa és középpontja, de a pogány uralkodók egyesülni fognak vele, hogy egy időre a fenevadnak adják hatalmukat.
Ez a szövetség mindazonáltal nem lesz maradandó. A pogányság és az antikeresztyénség közti különbség hamar meg fog nyilvánulni. Egy idő után a pogány népek felemelkednek az antikrisztusi központ ellen, és világháború tör ki, a szó legszorosabb értelmében.
Egy ideig azonban a bábeli elképzelés, amit nem tudtak Sineár földjén megvalósítani, abban fog megnyilvánulni, hogy a világ minden népe a fenevadnak adja hatalmát. Minderről világosan szól nekünk a Jelenések 17:12-13,16: „A tíz szarv pedig, a melyet láttál, tíz király, a kik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal. Ezeknek egy a szándékuk; erejöket és hatalmokat is a fenevadnak adják… És a tíz szarv, a melyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és kifosztják és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel.” Isten irányítja őket is, hogy teljesítsék akaratát, és egyezzenek meg, királyságukat a fenevadnak adván, amíg az antikrisztusi világhatalom végső formája politikai szemszögből nézve az összes múltbéli történelmi világhatalom egyetemes és végső összetétele és betetőzése lesz. Egy ideig fog fennállni, a világ minden királyságának szövetségével, melyben még a pogányság népei, Góg és Mágóg is helyet kapnak.
Lelki hatása
Azt olvashatjuk, hogy a fenevad erejét a sárkánytól kapja.
Ezt természetesen nem a szó abszolút értelmében kell érteni, hiszen minden hatalom egyedül Istenhez tartozik, és Kívüle még az Antikrisztusnak sincs hatalma. Inkább a szó lelki értelmében kell megközelítenünk. Az Antikrisztus a gonosz szolgája, és annak akaratát hajtja végre. Az Antikrisztusban a gonosz jelenik meg, hogy saját uralmát valósítsa meg, és általa a Sátán a világ fejedelme. Az antikrisztusi birodalomban minden a Sátán akaratát hajtja végre… kivéve a szentek. A fenevadnak olyan szája van, amely káromlásokat szól Isten ellen, az Ő neve és szenthelye ellen, és azok ellen, akik a mennyben lakoznak. Mindenki imádja és dicsőíti a fenevadat, kivéve a szenteket. Nekik ez üldöztetés és nagy megpróbáltatás ideje lesz.
Az antikrisztusi világhatalom lelki nézőpontja inkább kiábrázolódik a második fenevadban és cselekedeteiben. A második fenevad a földből származik, szarvai mint a bárányé és úgy szól, mint a sárkány. Nagyon közel van az első fenevadhoz, ezért nem szabad külön hatalomként kezelnünk az első fenevad mellett, hanem inkább ugyanazon antikrisztusi hatalom más megtestesüléseként. Az első és a második fenevad összetartozik, egységet alkotnak.
Ez egyértelmű a Jelenések 13:11 és a rákövetkező versekből. A második fenevad minden célja az, hogy fenntartsa és mindenkivel megismertesse az első hatalmát és uralmát. Az előbbi fenevad minden hatalmasságát cselekszi, mint annak szolgája (v. 12). Azt is cselekszi, hogy az emberek dicsőítsék az első fenevadat; ráveszi az embereket, hogy képet csináljanak a fenevadnak, és mindenkit, aki nem dicsőíti azt, öljenek meg. Azt is teszi mindenkivel, hogy jobb kezükre vagy homlokukra kapják a fenevad bélyegét, és elvégzi, hogy senki ne vásárolhasson vagy adhasson el semmit, hanem csak akin a fenevadat dicsőítők bélyege van. Az első fenevad nem létezhet, hatalma és befolyása csekély volna az emberek fölött a második cselekedetei nélkül. Az első és a második fenevad együtt alkotják az antikrisztusi világhatalmat, és úgy kell rájuk tekintenünk, mint annak két nézőpontjára, melyek mind szükségesek annak létezéséhez és hatalmához.
A Szentírás a második fenevad identitásáról is tájékoztat minket. Ez nem egy másik királyság, hanem az antikrisztusi uralom lelki-etikai nézőpontja. Ez egyértelmű abból a tényből, hogy nem a háborgó és nyugtalan tengerből emelkedik fel, hanem a szilárd és csendes földből. A tudomány és a filozófia nem a háborúk és felkelések idején virágzik, hanem a csendes békeidőkben halad tovább. Az is világos, hogy ez a második fenevad nem egy vad szörnyeteg képében jelenik meg, hanem inkább egy bárányéban. Végezetül pedig jegyezzük meg, hogy a második fenevad beszél, és beszédét hatalmas jelekkel és csodák támasztják alá. Beszéd, prédikálás és tanítás által nyilvánul meg, és így győzi meg az embereket, hogy dicsőítsék az első fenevadat és készítsenek neki képet. Nem lehet semmi kétely afelől, hogy e második fenevad ugyanaz, mint a Jelenések 19:20 hamis prófétája: „És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének.”
Mindezek ugyanarra a következtetésre vezetnek, miszerint a második fenevad a hamis próféciák hatalmát jelképezi, az antikrisztusi világhatalom értelmi, lelki és erkölcsi nézőpontját. Ez a hamis filozófia, az agnoszticizmus, az ateizmus, a modernizmus hatalma, a Krisztus nélküli hamis vallásé, amit sokan hirdetnek szószékekről, a hamis tudományé, amely minden eredményével és felfedezésével együtt a bűnt szolgálja, és az ember bölcsessége uralja, ami természettől fogva földi és gonosz. Csodákat cselekszik, amelyek által az emberek elhitettetnek és felindulnak az első fenevad követésére, annak és képének imádására. Ezek a csodák tehát nem Isten, hanem a gonosz szolgálatában állnak.
A hatalmas felfedezések napjaiban, a gőz és az elektromosság, a modern kényelmi eszközök, a telefon és a távíró, a televízió és a rádió idején kezdjük megérteni, milyen jelek és csodák lesznek. Ki mondhatja meg, mi lesz a jövőben ezekből a csodákból, amelyek az Ember hatalmát tanúsítják, és az antikrisztusi hatalom eszközei lesznek? Ki tagadhatja a Jelenések 13:13 szó szerinti beteljesedését: „És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára“? Azok a napok lesznek azok, amikor még a választottak is elhitettetnének, ha a napok nem rövidíttetnének meg!
Imádása, képe és jele
Az embert rá fogja venni a második fenevad arra, hogy imádja az első fenevadat. Tanítását egyetemesen el fogják fogadni. Csodáinak hatalma elbűvöli és lenyűgözi e világ szerelmeseit. A fenevad minden az élet modern eszközével, kényelmével és luxuscikkével ellátja őket. A második fenevad szerint az antikrisztusi királyság nem kis mértékben mindaz, amit az ember természettől fogva kívánhat. Az emberek tehát az antikrisztusi dicsőség és bőség idejében a fenevadat saját akaratukból fogják dicsőíteni. Minden ember csodálni fogja a fenevadat!
Az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy ez az egész imádás egy ember felé fog irányulni, egy személyes Antikrisztus felé, aki az antikrisztusi királyság feje. Emelkedjen fel egy ember egy egyetemes zseni hatalmával felruházva, aki képes arra, hogy a világ bőségének feltételeit megteremtse, és az emberek boldogan elfelejtik, hogy a demokráciában hittek, és üdvözlik a világ-megváltójukat mint urukat, és dicsőítik mint istenüket. Németország Hitlere és Olaszország Mussolinije ez állítás igazának nemzeti szemléltetései voltak.
Emellett az Antikrisztus dicsőítése kötelező is lesz. Nem tűr el semmiféle szembeszegülést. Az antikrisztusi lélek nagyon megengedő; feltéve, ha dicsőíted a fenevadat és az ő képét. Akik nem hajlandóak letérdelni ez egyetemes bálvány előtt, üldöztetni fognak. A világhatalom kardja még egyszer Krisztus szentjei ellen fordul. Meg fognak ölettetni. Mindemellett nem lesz helyük az Antikrisztus eme birodalmában. Társadalmi és gazdasági kivetettek lesznek. Páriákká lesznek a szó szoros értelmében. Nem adhatnak el és nem vehetnek semmit, ha nem dicsőítik a fenevadat és képét! Hogy ez milyen egyszerűen megvalósulhat szó szerint is, abban látható például, hogy a szakszervezetekben sokszor nem alkalmazhatsz senkit és nem is alkalmazhatnak, ha nem viseled az egyesületi kitűzőt és nem pecsételed le termékeidet az egyesületi pecséttel.
A második fenevad figyel arra, hogy senki ne meneküljön, hogy mindaz, aki elutasítja az első fenevad dicsőítését, megtaláltassék. Nem lesz rejtekhely bosszújától. Napjaiban az embereknek nyilvánosan meg kell vallaniuk, hogy Krisztussal vagy Ellene vannak-e. A határvonalak világosan meg lesznek húzva. Ezt a „fenevad képe” által fogja elérni. Mert a második fenevad „elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, a melyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, a ki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett. És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek, Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma” (Jelenések 13:14-17).
Azt, hogy pontosan hogyan fog megnyilvánulni a fenevad képe és bélyege az őt dicsőítők jobb kezén vagy homlokán, lehetetlen megjósolni. Természetesen nemcsak lehetséges, de napjainkban is elképzelhető, hogy az Antikrisztus idejében egy szó szerinti kép lesz a fenevadról, amit az emberek mindenhol láthatnak és el kell ismerniük, ami előtt le kell majd borulniuk dicsőíteni azt. Nincs a modern pogányság méltóságán kívül, hogy visszatérjenek a képek tiszteletéhez. Gondoljunk csak az Ész istennőjének a párizsi Nôtre-Dame templomban a francia forradalom idején felállított szobrára! Milyen könnyen el tudjuk képzelni napjaink kitűzői és gombjai láttán a jobb kézre vagy a homlokra tett bélyeg szó szerinti beteljesülését, amelyről a Jelenések 13 beszél!
Csak kisebb fontossággal bír az a kérdés, hogy el tudjuk-e dönteni, milyen formában fog megjelenni a kép és a bélyeg. Sokkal nagyobb jelentősége van az általuk szolgált célnak. Ez a cél egyértelműen az, hogy nyilvánvalóvá legyenek mindazok, akik nem imádják a fenevadat, és üldöztetés tárgyává váljanak. A kép beszélni fog (Jelenések 13:15), és beszéde azt fogja okozni, hogy akik elutasítják a fenevad imádását, meg fognak öletni. Szintén részletkérdés, milyen formában fog a kép beszélni. Nem elképzelhetetlen többé, hogy szó szerint be fog teljesülni ez a szöveg is. De beszélni fog! Szó szerint vagy átvitt értelemben, de biztosan beszélni fog. A fenevadnak fog továbbítani minden suttogást, titkos gondolatot és az antikrisztusi hatalom tisztelésétől való minden elhajlást. Ki fogja nyilvánítani, hogy Igent vagy Nemet mondasz, hogy mellette vagy ellene vagy-e. Nem lesz lehetőség a menekülésre.
A bélyeg pedig magáért fog beszélni. Ha nem viseled az antikrisztusi jelvényt, mindenki láthatja rólad, hogy nem az Antikrisztusé, hanem Krisztusé vagy. És az Antikrisztus nem személyválogató! Gazdagtól és szegénytől, szabadtól és szolgától (nem azt sugallja-e ez, hogy a kommunizmus lesz a társadalom végső formája?), kicsinytől és nagytól mind megköveteli a fenevad bélyegének viselését. Ha valaki nem tudja felmutatni a bélyeget, számkivetetté válik, hiábavalóan keresve egy helyet, ahol megvehesse napi kenyerét.
Akkor nem lesz többé lehetséges szolgálni Istennek és a mammonnak, még a külső megjelenésben sem. Nagy üldöztetés ideje lesz ez Jézus Krisztus szentjei számára. Ugyanakkor ebben az időben világossá lesznek a határok. Nyilvánvalóan fog látszani, ki féli és ki nem féli az Urat. Mindez kegyelemből adatik meg a szenteknek Krisztusért, hogy ne csak higgyenek benne, hanem szenvedjenek is Vele.
És a szentek győzelmet fognak aratni.
Az Antikrisztus el kell bukjon. Végső és teljes bukása megpecsételtetett. Krisztus legyőzte a világot, és az Isten jobbján ül, felruházva minden hatalommal és uralommal mennyen és földön. Az Antikrisztus uralma és dühöngése csak egy ideig fog tartani. A fejezet azt mondja, hogy negyvenkét hónapig fog tartani hatalma (Jelenések 13:5). Hatalmát Istentől kapja. A negyvenkét hónap egyértelműen ugyanaz, mint az ezerkétszázhatvan nap, a három és fél esztendő, az idő, idők és idő fele, a Jelenések könyve különböző részeiben említve. Mintegy szimbólum, az új szövetség egész idejére vonatkozik. Az idő, amíg az „asszony” (az Újszövetség egyháza) a „pusztában” tápláltatik, a Jelenések 12:6 szerint ezerkétszázhatvan nap, és ugyanezt a periódust jelzi a 14. versben ez a kifejezés: „ideig, időkig és az időnek feléig“. Világos, hogy ugyanezt az időtartamot jelzi a negyvenkét hónap is, mert negyvenkét hónap illetve ezerkétszázhatvan nap az három és fél esztendő.
Ez tehát az egész szövetség ideje, bár a szó szerinti megvalósulása csak a végén következik be. Az egész idő alatt az Antikrisztus a világban van, bár teljes hatalmában csak az idők végezetén nyilvánul meg. Az sem lehetetlen, hogy hatalma teljében csak három és fél évig, vagy negyvenkét hónapig fog uralkodni a szó szoros értelmében. Bármiképpen is lesz, el fog bukni. Ideje korlátozott, le lesz állítva. A Jelenések 17:16 szerint az antikrisztusi birodalom végén egy egyetemes világháború lesz a központi antikrisztusi hatalmak és a föld négy szegletén élő népek közt, mivel a pogány hatalmakat jelképező tíz szarv meg fogja gyűlölni a paráznát és kifosztják azt. E kifosztás jelenete közepett fog az Úr eljönni a mennynek felhőiben, hogy ellenségeit eleméssze szájának leheletével, és megítéljen minden népeket a földön.
Azt, hogy a fenevad elbukik, a száma vagy nevének száma is jelzi, a szám hatszázhatvanhat. Ezer és ezer magyarázat született már e számra, amit az olvasó az e részhez fűzött kommentárokban megtalálhat. Sok közülük sok tanulás bizonyítéka, és nagyszerű találékonyság jellemzi őket. Általában úgy értelmezik a fenevad számát, mintha ez egy rejtvény volna, amit meg kell fejteni. A legismertebb magyarázat, ami már az ősi egyházatyáktól származik, de még ma is sok Szentírás-magyarázó elfogadja, az, hogy a 666 a Lateinos (Λατϵινος) szó görög betűinek számösszege, és ez a szám a római császárra, vagy mások szerint a pápára vonatkozik. A görög ábécé betűi számértékkel rendelkeznek. Eszerint a Lateinos szó a következő számoknak felel meg: 30, 1, 300, 5, 10, 50, 70, 200. Ezek összege 666.
Ez értelmezés ellen sok súlyos érvünk van. A legfőbb közülük az, hogy az egész a Szentírás kifejezéseivel aló bűvészkedésnek tűnik egy előre elképzelt magyarázat elérése érdekében. A „Lateinos” szó akár egy bizonyos római uralkodóra, akár a Római Birodalomra, akár a pápára vonatkozik, a magyarázó gondolataiban már előre ott volt, és a 666-os számot tetszőlegesen felosztotta azokra a számokra, melyek e név betűinek felelnek meg. Ha így játszanánk a Szentírás szavaival, nem lenne se vége, se hossza a lehetséges értelmezéseknek. A 666-os szám sok egyéb összegre is felbontható, hogy egy más név betűit kapjuk meg. Iréneusz egyházatya a Teitan és a Lateinos nevek közt gondolkozott, és az előbbit választotta. Emellett a „Latin” név görög megfelelője nem Lateinos, hanem Latinos, így a szó-szám rejtvény mégcsak nem is stimmel! Nem meglepő, hogy Alford azt írta: „Annak ellenére, hogy jegyzeteimben Iréneusz Lateinosa mellett állok, közel vagyok ahhoz, hogy visszavonjam ezt. Minden kérdésen felül ez a legjobb eddigi megoldás, de egyre jobban meg vagyok győződve afelől, hogy nem ez a megoldás.
Azt gondolom, fel kellene figyelnünk a Jelenések 13:18 bevezető szavaira: „Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát.” Ezeket a szavakat nem úgy kell olvasnunk, mintha ezt jelentenék: „Itt egy rejtvény. Aki eszes, fejtse meg.” A bölcsesség és a megértés Isten Igéjének fényében magyaráz egy bizonyos szakaszt. Bizonnyal összhangban van a Szentírással, hogy a számok mögött szimbolikus jelentőséget lássunk. Az, hogy a 666-os számnak szimbolikus jelentősége van, annyival inkább valószínűsíthető, hiszen a Jelenések könyvében található.
Eszerint a megfontolás szerint arra juthatunk, hogy a hat a földi teremtés száma az időre való tekintettel. A négy a föld száma annak mértéke szerint. A Biblia sokszor beszél a föld négy szeléről és a föld négy sarkáról. Azonban a hat a föld és minden földi dolog száma az időben való fejlődésüket tekintve. Ez a teremtés hetének száma. Ez a mi küszködésünk és munkánk száma is a héten, a szombat nélkül. A hatos tehát világosan a nyugvás nélküli munkát, a koronázatlan erőfeszítést, a végső bukásban végződő küzdelmet, az örökkévalóság nélküli időt jelképezi. A hatos szám tehát az ember abbéli erőfeszítéseit jelképezi, hogy puszta földi dolgokban találjon megnyugvást.
Az, hogy ez a szám háromszor ismétlődik, és 10-zel illetve 10-szer 10-zel van megszorozva, elsősorban az ember ezen erőfeszítéseinek teljességét fejezi ki arra nézve, hogy e világ dolgait a lehető legmagasabb szintre fejlessze; a tízes szám mindig a teljességet jelképezi. Másodsorban arra utal, hogy az ember újra meg újra arra törekszik a történelem során, hogy megalapítsa az emberi királyság ideális formáját és ebben nyugalmat leljen, és újra meg újra elbukik. Mert puszta Ember. Az ember száma mindig a hatos. Krisztus nélkül a hatos szám marad csak neki. A hetet, a végső Szombatot, az igaz nyugalmat soha el nem érheti. Az Antikrisztus alulról származik. Erőfeszítéseit mindig korlátozza a hatos szám, és ezért bukásra van átkozva.
Azonban Krisztus Jézus szentjei, akiknek van bátorságuk nem tisztelni a fenevadat és képét, de hűségesek mindvégig, bár e világban úgy látszik, elbuknak, azonban elérik a hetes számot, az örök Szombatot, az Isten népének készített nyugalmat. Mert az alapokkal bíró várost várják, amelynek építője és alkotója az Isten (Zsidók 11:10). Soha nem fognak elveszni vagy megszégyenülni, mert Józsuéjuk, üdvösségük Vezére előre elment, és biztosan bevezeti őket a mennyei Kánaán örök győzelmébe.
