Zaccharias Ursinus: „Ha azt gondolod, hogy nem tudhatjuk biztosan, valaki meg van-e váltva, igazat szólsz, ha másokra gondolsz. Ha azonban magadról beszélsz, vagy valaki saját tudatáról és saját magáról való meggyőződéséről, egy ilyen elképzelés megrázó és istenkáromló, és felforgatja a hit alapjait. Aki ilyeneket tanított neked, az ördöghöz hasonlóan vezetett, még ha a mennyből is jött. Még ennél is többet mondok: ha ebben a világban nem vagy biztos afelől, hogy örököse vagy-e az örök életnek, nem leszel az halálod után sem. Az Úr szabadítson meg ettől a sorstól! A hit az a bizonyosság, ami az örök élet kezdete. Ezt kell mindenkinek birtokolnia ebben az életben, aki ezután szeretne benne részesedni. Ha emlékeznél a remény szó jelentésére, ami biztos várakozás az örök életre, nem írnál nekem olyanokat, amiktől feláll a szőr a hátamon. Nem fogadnám el világok százezreit, ha eltávolítanának az én Uramtól, és nem lehetnék biztos abban, hogy az Övé vagyok-e vagy sem.” (magánleveléből, idézi Otto Thelemann, An Aid to the Heidelberg Catechism, pp. 452-453 és Fred Klooster, Our Only Comfort, 1. kötet. p. 228).
