Rev. Angus Stewart
Jézus Krisztus azt tanította, hogy a házasság egy férfi és egy nő élethosszig tartó testi egysége: „Nem olvastátok-é [az 1Mózes 1:27-ben és 2:24-ben], hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket, És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza” (Mt 19:4–6). Tehát a szexuális kapcsolat bűn a házasság előtt egy férfi és egy nő között (paráznaság), egy házas ember és egy házasságán kívüli másik ember között (házasságtörés), egy ember és egy állat között (bestialitás), két férfi között (szodómia) vagy két nő között (leszbikusság) történik. Krisztus azt is kimondta, hogy ha „valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében” (Mt 5:28), és két férfi közösülése szintén gonosz.
Engesztelő halála és feltámadása után a megdicsőült Krisztus azt a küldetést adta apostolainak, hogy hirdessék az ő Szavát a nemzeteknek, és írják le az ihletett Szentírást. Pál, „Jézus Krisztusnak szolgája” (Rm 1:1) beszél a leszbikusság („az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre”) és a szodómia („hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban”) tisztátalan indulatairól (Rm 1:26–27). „Ne tévelyegjetek” – írja az apostol – „férfiszeplősítők” (szodomiták, fajtalankodók) „nem örökölhetik Isten országát” (1Kor 6:9-10). Ezek nem csupán Pál saját elméletei, mert azt mondja: „a miket néktek írok, az Úr rendeletei azok”.
Minden bűn elnyeri örök büntetését a pokolban, amelyért Krisztus vére nem tett eleget, és amelyet nem bántak meg, ám a homoszexualitás különösen is súlyos vétek. Először is, mert természetellenes, vagyis szembeszáll Isten teremtésével, amelynek során férfivá és nővé teremtett bennünket (Rm 1:26–27). Másodszor, a homoszexualitás önmagában is Isten ítélete a férfin és nőn a bálványimádásuk miatt (Rm 1:18–25): „Annakokáért adta őket az Isten [olyan] tisztátalan indulatokra”, mint a leszbikusság és fajtalanság (Rm 1:26–27). Az, hogy Isten kiszolgáltat valakit a homoszexualitásnak, az Ő mennyből való haragjának (Rm 1:18) a megnyilvánulása ebben a világban. Harmadszor, a fajtalanság volt a fő oka annak, hogy tűz szállt le az égből: „Sodoma és Gomora … más test után jártak [v.ö. 1Móz 19:4–5], például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén” (Júdás 7). Isten Sodomára és Gomorára bocsátott kénköves és tüzes esője (1Móz 19:24) a pokol tüzét ábrázolja, amely a meg nem térő homoszexuálisokra, sőt minden meg nem térő bűnösre vár (2Pt 2:6). Negyedszer, amint a homoszexualitás társadalmi elfogadást nyer (ahogy napjainkban), szemtelen felvonulással ünneplik: „bűneikkel Sodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák” (Ézs 3:10). Így a Pride felvonulásokon minden erkölcstelenségükkel dicsekednek „az ő gyalázatukban” (Fil 3:19).
A homoszexualitás azonban nem a megbocsáthatatlan bűn. Miután az apostol felsorol különféle bűnöket, beleértve a szodómiát („férfiszeplősítők”) is, kimondja a korinthusi hívőknek: „ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által”( 1 Kor 6:9-11). Ez a homoszexuálisok szabadulásának az útja, és a mi szabadulás egyedüli útja is.
Ld. még angolul: The Presbyterian Church in Ireland and Sodomy.
Hallgass tanítást: Homosexuality: What Does the Bible Teach?
