Rev. Angus Stewart
Az elvetett Kain az ördög gyermeke volt (I Jn 3:10), aki „meggyilkolá az ő testvérét”, „mivel az ő cselekedetei gonoszok valának” (12). Kain ezért mindenestül utálatos volt az Úr előtt (Péld 3:32, 11:20, 16:5), még keze (Péld 6:16-17), csalárd beszédei (12:21), gonosz gondolatai (15:26), áldozata és útjai (15:8-9) is.
Isten szólt Kainhoz (I Móz 4:6-7, 9-16), aki gondolkodó-erkölcsi teremtmény volt, és elé állította az élet és a halál útját (6-7), bemutatta neki gonosz tettét, a testvérgyilkosságot (9-10), úgy, hogy Kain menthetetlen lett (Róma 1:20). Olyan messze volt Istentől az, hogy Kaint elárassza „általános kegyelmével”, hogy nemhogy megáldotta volna, de megátkozta őt (I Móz 4:11-12).
Isten megjelölte Kaint, hogy senki ne ölhesse meg (15). Kain hosszabb élete azt jelentette, hogy még több haragot gyűjtött maga ellen (Róma 2:5). Isten azt akarta, hogy Kain még jónéhány évig éljen a földön, hogy az elvetettek vonala megerősödjön és kibontakozzon a bűnben (I Móz 4), a választottak vonalával szemben (I Móz 5).
Kain városépítése (4:17), utódainak gazdagsága, művészi tehetsége, technikai fejlettsége (v.20-22) sem Isten szeretetének jele volt az elvetettek iránt. Isten célja az, hogy amikor „virágoznak mind a hamisság cselekedők” (beleértve Kaint és magvát, földi javaikkal egyetemben), akkor „mindörökké elvesszenek ők” (Zsolt 92:7). Isten nem veszti el azonnal az istentelent, hanem vermet ás nekik (Zsolt 94:13, KJV), ugyanúgy, ahogy Kainnal, az ördög gyermekével is cselekedett, aki megölte az első mártírt, Ábelt, saját testvérét (I Jn 3:10-12).
