Rev. Angus Stewart
Bevezetés
A karizmatikus keresztyénség napjaink egyik jelentős vallási mozgalma. A megújulási mozgalom követőinek (a pünkösdisták, karizmatikusok és neokarizmatikusok közös elnevezése) számát 2000-ben 523 767 400-ra tették, ami több mint félmilliárd embert jelent.i Másként fogalmazva, a 2000-es évek elején a bolygó lakosságának közel 1/12-e pünkösdista, karizmatikus vagy neokarizmatikus volt. Széles körben ismert, hogy a keresztyénségnek ez a területe növekszik a leggyorsabban. Egy egyháztörténész a karizmatikus keresztyénséget, vagyis a megújulási mozgalmat a keresztyénség leggyorsabban növekvő változatának nevezte.ii
Ami a legjobban zavaró, az nem más, mint a karizmatikus keresztyénséghez és annak tanításaihoz való hozzáállás sok protestáns, kálvinista és református részéről. Régebben úgy tekintettek rájuk, mint fanatikusokra,iii akik a keresztyénség rajongó mellékágát képviselik. Ma azonban, hogy, hogy nem, hívő testvéreinkké lettek Jézus Krisztusban. „Igen”, mondják sokan, „vannak köztünk különbségek, de együtt tudunk működni a pünkösdistákkal, karizmatikusokkal és neokarizmatikusokkal, és sokat tanulhatunk tőlük”. Ez a cikk egy kiterjedt és egyre növekvő mozgalommal foglalkozik, ami manapság egyre több ember számára válik elfogadhatóvá.
Mi a pünkösdista, karizmatikus és neokarizmatikus mozgalmak szíve? Nem más, mint a Szentlélekről alkotott különös tan. Azt mondják, hogy a Lélek természetfeletti ajándékai, különösen a nyelvek, a csodák és a próféciák ma is érvényesek. Egyre jobban hangoztatják, hogy a Lélek helyreállítja a próféták, sőt a szuperpróféták, illetve az apostolok, sőt, a szuperapostolok hivatalát. Azt gondolják, hogy ezek és egyebek által Lélek megerősíti azokat az embereket és gyülekezeteket, akik követik a megújulási mozgalmat, abban, hogy Istent dicsőítsék, és nagy örömmel és hatalommal hirdessék az evangéliumot.
A pünkösdisták, karizmatikusok és neokarizmatikusok különös hangsúlyt fektetnek a Szentlélek megtapasztalására, egy természetfeletti, különleges tapasztalat; olyan tapasztalat, ami Isten előtti elragadtatott örömöt, dicsőséges spontaneitást és szabadságot tartalmaz. Ez manapság nagyon sok ember számára meglehetősen vonzó. A megújulási mozgalom követői azt hiszik, hogy ez az eredeti újszövetségi keresztyénség, visszatérés az Apostolok Cselekedeteihez és az ősegyház életéhez. Sőt, a pünkösdisták, karizmatikusok és neokarizmatikusok nemcsak arról beszélnek, hogy mozgalmuk visszatérés az apostoli múlthoz: ez a jövő útja is. „Isten új dolgot cselekszik a földön: dicsőséges ébredést ad az utolsó időkben”, állítják. „Erősek vagyunk, és nagy dolgokat cselekszünk az Úrért. Nézzétek meg mozgalmunk méreteit és növekedési ütemét az elmúlt bő évszázad alatt! Ez a keresztyénség eljövendő sikere és áldása!”
Tekintsük át a pünkösdisták, karizmatikusok és neokarizmatikusok történetét a C. Peter Wagner általánosan elfogadott osztályzása szerinti három hullámban!
1. hullám: Pünkösdizmus
A pünkösdizmus volt a Lélek első hulláma, ami végigsöpört az egyházon. 1906-ban, Los Angelesben, Kaliforniában az Azusa Street 312 alatt egy ébredés történt William J. Seymour vezetése alatt, aki egy néger „szentség” prédikátor volt, aki a tökéletes megszentelődésben hitt.iv Ekkor az emberek állítólagosan részesültek a Szentlélekkel való keresztségben, és elkezdtek nyelveken szólni. Azt mondták, hogy ez ahhoz hasonló pünkösd volt, mint amiről tudósít a Cselekedetek 2. Vinson Synan egyháztörténész, a mozgalom támogatója, így írja le az eseményeket:
„Ha valaki az ébredés három és fél éve alatt ellátogatott az Azusa Streetre, leírhatatlan jelenetekkel találkozhatott. Férfiak és nők kiáltoztak, sírtak, táncoltak, révületbe estek, nyelveken szóltak és énekeltek, üzeneteiket pedig angolul magyarázták… Mindennek közepén ott állt Seymour »presbiter«, aki ritkán prédikált [!], és az idő legnagyobb részében a szószék mögött egy üres csomagolódobozba dugta a fejét. Néha végigsétált a tömegek között, miközben zsebeiből öt- és tízdolláros bankjegyek lógtak, amiket az emberek dugtak oda észrevétlenül. Amikor prédikált, mindenkit vádolt, aki nem fogadta el nézeteit, és bátorította a keresőket, hogy jöjjenek a deszkaoltárhoz, és »hagyják, hogy a nyelvek előjöjjenek«. Másokhoz így kiáltott: »Legyetek elszántak! Könyörögjetek üdvösségért, [tökéletes] megszentelődésért, Szent Szellemmel való keresztségért, vagy isteni gyógyításért!«”
Micsoda zűrzavar! Táncoló, kiabáló és halandzsául danolászó emberek, Seymourral az élen, akinek a feje egy dobozban van a szószék mögött, vagy az izgatott tömegben lépdel, miközben zöldhasúak lógnak ki zsebeiből, vagy pünkösdista parancsokat kiabál! Ez nem Isten Szentlelkének munkája (I Kor 14:33, 40; II Tim 1:7)! Az Azusa Streetről a pünkösdista ébredés az egész Egyesült Államokban, és az egész világon elterjedt, miközben több különálló pünkösdista gyülekezet is megalakult, mint például az Assemblies of God.v
2. hullám: Karizmatikusok
Mintegy 50 évvel az Azusa Street ébredését követően kitört a második hullám: a karizmatikus mozgalom. A pünkösdizmushoz hasonlóan a karizmatikus mozgalom is Kaliforniában kezdődött. 1959-ben egy vasárnap reggel Dennis Bennet, az episzkopális egyház lelkésze a kaliforniai Van Nuysben bejelentette gyülekezetében, hogy elnyerte a Szent Szellem keresztségét, és nyelveken szólt.
A pünkösdistákhoz hasonlóan a karizmatikusok is hisznek a Szentlélekkeresztségben, ami a megtérést követi, és melynek bizonysága a nyelveken szólás. A pünkösdistákkal ellentétben a karizmatikusok nem alakítottak ki külön felekezeteket. Vannak karizmatikus anglikánok, karizmatikus evangélikusok, karizmatikus presbiteriánusok, karizmatikus római katolikusok, karizmatikus metodisták stb. A pünkösdizmushoz hasonlóan a karizmatikus mozgalom is az egész világon elterjedt.
3. hullám: Neokarizmatikusok
Körülbelül húsz évvel Dennis Bennett feltűnése után a harmadik hullám is kitört: a neokarizmatikusság. Míg az első két hullám Kalifornia napos partjain jelent meg, a harmadikat a pasadenai Fuller Teológiai Szemináriumon tanító C. Peter Wagner Kaliforniábannevezte elaz 1980-as évek elején.
A pünkösdistákhoz és karizmatikusokhoz hasonlóan a harmadik hullámba tartozók, azaz a neokarizmatikusok szintén használják a pünkösdi vagy karizmatikus ajándékokat, de tőlük eltérően nem hisznek abban, hogy a Szentlélekkeresztség mint a kegyelem második munkája az újjászületés után szükséges a lelki ajándékok gyakorlásához. A nyelveken szólást nem is tekintik egyértelmű fizikai bizonyságnak a Szentlélekkeresztség megtörténte mellett. A harmadik hullámba tartozók általánosságban kevésbé tolakodóak, és ajándékaik használatában próbálnak kevésbé megosztóak lenni.
A három hullám hatása
E hullámok csak egy bő évszázada a pünkösdizmussal kezdődtek 1906-ban, a karizmatikussággal folytatódtak 1959-ben és a hatvanas években, majd egy pár évtizeddel később jött a neokarizmatikusság harmadik hulláma. Ezek az áradatok az elmúlt száz évben sok embert ide s tova hánytak hamis tanításaikkal (vö. Efézus 4:14). Hálásnak kell lennünk, ha ez a három hullám érintetlenül és szárazon hagyott minket!
A pünkösdisták, karizmatikusok és neokarizmatikusok nagyméretű mozgalmában, azaz a megújulási mozgalomban vagy karizmatikus keresztyénségben nagyon sok társaság és csoport van, mint például a Teljes Evangélium Nemzetközi Üzletember Közösség, a Kései Eső Mozgalom, vagy a Jelek és Csodák Mozgalom,vi amelyek azt tanítják, hogy ha nem teszel csodákat, evangéliumi munkádnak nincs valódi ereje (de: Róma 1:16-17; I Korinthus 1:22-24). A Torontói Áldás alatt, ami 1994-ben kezdődött, az emberek hanyatt estek, és azt mondták, hogy a Lélek döntötte el őket. Nemrégiben a kanadai Todd Bentley, aki a floridai Friss Tűz Lelkészség evangélistája, azt állította, hogy halottakat támasztott fel; egy támogató jelentés szerint több mint húszat, egy másik szerint több mint harmincat.vii Észak-Írországban a Friss Tűz Lelkészség tanítványa azt állította, hogy a belfasti Tigers Bayben feltámasztott egy fiatalembert.
A karizmatikus keresztyénség eddigi bő évszázada sok felejthetetlen képet hagyott ránk, kezdve azon, hogy az alapító a fejét egy csomagolódobozba dugta, és beleértve azt is, hogy sokan Lélekben hanyatt estek, és a szőnyegen feküdtek. Többen emlékezhetnek arra, hogy Rodney Howard-Browne a Szentlelket istenkáromló módon csaposnak nevezte. Ki felejthetné el Benny Hinnt, amint levette és lengette kabátját, miközben fújt, és az emberek hanyatt estek? Ebbe a kavalkádba kell sorolnunk a nyelveken szólás halandzsáját, az állathangokat, a megfékezhetetlen kacajokat, és sok egyéb bohóckodást akár a színpadon, akár a tömegben. Szomorúbb, ha magunk elé vesszük a beteg és rokkant embereket, akik újra meg újra gyógyulatlanul térnek haza a nagy karizmatikus találkozókról. Sokan ismerünk embereket, akár családtagokat, akiket a karizmatikus keresztyénség magába szippantott és összezavart. Sokaknak évek kellenek a felépüléshez, és többek nem is tudnak kijönni az egészből.
Szeretteim! Járjunk a biblikus, református, hitvallásos keresztyénség „régi ösvényein”! Ez a Szentháromság Isten Jézus Krisztusban kijelentett dicsőségére vezető „jó út”. A mi Atyánkkal való szövetségi közösségben, a Szentlélek által mi és gyermekeink nyugodalmat találunk lelkeinknek (Jer 6:16).
Ha többet szeretne olvasni magyarul, kattintson ide.
_____________________________________
