A négy lovas tanulsága
Miután a Kegyelmi Szövetség előző négy számában külön-külön és együttesen is megvizsgáltuk a Jelenések 6:1–8 négy lovasát, itt az idő, hogy megtegyünk néhány megfigyelést.
Először is a négy ló és lovasa hasonlít Krisztus visszajövetelének jeleihez, amelyekről például az Olajfák hegyén elhangzott beszédében szólt. Vessük csak össze a fehér lovat és a Máté 24:14-et: „És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” A vörös ló a Máté 24:6–7-re emlékeztet: a háborúkra és háborúk híreire, „mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen.” A fekete ló: éhségek mindenfelé (7. v.). A sárga ló: halál a háborúk, a mindenfelé előforduló éhínségek, döghalál és földindulások (6–7. v.), valamint a nyomorúságok miatt (9–10., 21. és 29. v.). Így a jelek – a négy lovashoz hasonlóan – a történelem láncolatához tartoznak, és nem azon kívül állnak.
Másodszor a négy ló és a Jelenések 6 másik két pecsétje – a mi Urunk második eljövetelének Máté 24-ben olvasható jeleihez hasonlóan – nem támogatják a posztmillennizmus tanítását. E nézet szerint a jelen korszakban az emberek túlnyomó többsége valódi hívő lesz, az egyházra pedig földi béke és bőség vár, mivel a világi kormányzat, az ipar, a művészet, a tudomány stb. az egész világon a keresztyének irányítása alá kerül, és a bibliai elvek szerint fog működni. Igen, az evangélium dicsőséges diadalt arat, amikor megmenti Isten egész választott népét (a fehér ló), de ez a világ Megváltónk testi visszatérése előtt soha nem válik keresztyén Paradicsommá (vagy bármi hasonlóvá). Elvégre a Jelenések 6 további öt pecsétje rendre háborúról, gazdasági egyenlőtlenségről, halálról, vértanúságról, keresztyénellenes igazságtalanságról, valamint a teremtésben történő hatalmas felfordulásról beszél.
Harmadszor a Jelenések 6 hat pecsétje vigasztalást ad Isten gyermeke számára. Itt látható az evangélium ellenállhatatlan győzelme abban, hogy elhívja, megszenteli és megőrzi Isten minden egyes választott és megváltott emberét minden nemzetségből, törzsből és nyelvből (1. pecsét). Annak igazsága is vigasztal minket, hogy Isten teljesen szuverén mindenek felett, beleértve azokat az eseményeket, amelyek borzasztó fájdalmakat és kínos könnyeket hoznak: a helyi konfliktusokat, a szegénységet, a vadállatok gyilkos pusztítását, az üldöztetést, valamint a teremtés félelmetes zűrzavarait (rendre a 2–6. pecsétek). A hat pecsétet nem az ördög vagy a könyörtelen sors, hanem Jézus Krisztus nyitja fel, mégpedig mint a Bárány, aki meghalt a kereszten áldozatul a bűneinkért (Jel 6:1). Ahogyan Megváltónk végrehajtja a Szentháromság Isten örök tanácsvégzését, mindent előkészít második eljövetelére, és gondoskodik juhairól, mivel „azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak” (Rm 8:28).
A négy lovas, valamint a Jelenések 6 további két pecsétje által bemutatott eszkatológia [az utolsó időkről szóló tanítás – a fordító megjegyzése] alapján azt is elmondhatjuk, hogy ezen a helyen a keresztyén történelemfilozófia alapjai állnak előttünk
Figyeljük meg először, hogy ennek a kornak a történelme lineáris, és egyszer vége lesz: nem körkörös, nem is örökkévaló, mint ahogyan azt a pogány és a szekuláris gondolkodás állítja. Az emberiség és a világ történelme egy ponton meg fog állni, és minden efelé tart: Krisztus visszatér az utolsó ítélet napjára (Jel 6:16–17), amellyel megkezdődik az új ég és az új föld örökkévaló állapota.
A történelemnek másodszor sokféle tényezője létezik. Nemcsak az evangélium hirdetéséből vagy az egyháztörténetből áll (fehér ló). Nem csupán háborús vagy katonai történelem (vörös ló). Nem kizárólag gazdasági (fekete ló) vagy orvosi történelem (sárga ló). Az emberi történelem a négy lovas és a bennük rejlő különféle tényezők kölcsönhatása, például a politika- és a társadalomtörténelem. Mindezekben minden ember, család, csoport vagy nemzet részt vesz. A világ, a test és az ördög megtámad minden bukott embert, így gonoszságot és nyomorúságot szerez. Isten újjászületett embereinek szívében és életében azonban nemcsak a bűn, hanem a kegyelem is munkálkodik. A Jelenések 6 egyértelműen összhangban áll az elmúlt 2000 év eseményeivel: mind a négy lovas sokat munkálkodott. A Szentírásnak ez a fejezete világunk jövőjének fő elemeit is megmutatja, egészen Krisztus második eljöveteléig.
A földi történelem harmadszor a menny szabályainak megfelelően megy végbe. Arisztotelész, a görög filozófus félelmetes tévedésben volt, amikor azt állította, hogy Istent nem érdekli ez a világ és annak történelme. Billy Graham Közelgő lódobogás című könyvében armininánus teológiája alapján arra a nevetséges gondolatra jutott, hogy a Jelenések 6 négy lovasa az ember akaratától függ. Az igazság viszont az, hogy a mi Urunk Jézus, aki az Isten jobbján ül dicsőségben, Ő nyitja fel és hajtja végre Jehova örök tanácsvégzését. A történelem nem érthető meg a Biblia Szentháromság Istene nélkül, mert ez az Ő történelme, amelyet Ő írt öröktől fogva, és Ő valósít meg az időben.
A történelemnek negyedszer van célja. Nem igaz, hogy az emberi élet és a történelem „egy félkegyelmű / Meséje, zengő tombolás, de semmi / Értelme nincs” (Shakespeare: Macbeth. Szabó Lőrinc fordítása). A történelemnek van célja: a boldog Szentháromság dicsősége Jézus Krisztusban az Ő választott egyházának üdvözítése, valamint az elvetett, megátalkodott bűnös fölötti igaz ítélete által. Ezt az igazságot csak azok értik és szeretik, akik hiszik az ihletett Írásokat.
A különféle hírforrások félretájékoztatása nemcsak a tényszerű hibák bemutatásában és a fontos történetek elhallgatásában rejlik – amelyek sokszor a részrehajlásukat tükrözik –, hanem abban is, hogy figyelmen kívül hagyják Isten mindenható kezét. Egy földrengés például nem pusztán egy „természeti” jelenség, hanem annak előjele, hogy az egész világ meg fog rendülni, amikor Krisztus visszatér az ítéletre (Mt 24:7; Zsid 12:26–27; Jel 6:12–17).
Mindez alapos indokot ad a keresztyének számára, hogy foglalkozzanak a történelemmel. Nem igaz, hogy „a történelem többé-kevésbé humbug”, amint azt Henry Ford állította. A történelem Isten örök tanácsvégzéséből fakad, amelyet Isten Bárány visz véghez. A biblikus eszkatológia elénk adja a református történelemszemléletet. Mindezek a biblikus világnézetünk létfontosságú alkotóelemei, és a keresztyén oktatásban is kulcsszerepük van. A mennyben a mi Urunk Jézus felnyitja a tekercs hét pecsétjét, elküldi a lovakat, amelyek dobogását hit által halljuk. Rev. Stewart
Víztől és Lélektől születni
A Kegyelmi Szövetség jelen számában a következő két, összetartozó kérdésre adok választ:
-
Mit értett Jézus az alatt a János 3:5-ben, hogy valaki víztől és Lélektől születik? Nyilvánvaló, hogy ez nem a keresztség által való újjászületésről szól.
-
Mit ért János a lélek, a víz és a vér alatt az 1János 5:8-ban? Ha a lélek a Szentlélek, akkor mire utal a víz és a vér?
1) A kérdésekre adott válasz során először a János 3:5-tel foglalkozunk. Némelyek ezt a szakaszt úgy értelmezik, mint amely a testi és a lelki születésről szól: a testi születés a víztől, a lelki pedig a Lélektől való. Miközben bizonyosan igaz, hogy egy embernek általában előbb testileg meg kell születnie ahhoz, hogy újjászülethessen, ez annyira nyilvánvaló és közhelyszerű, hogy nehezen látható, miért említette volna ezt Jézus.
Mások a víztől való születést annak bizonyítékául veszik, hogy a (víz)keresztség által születünk újjá. A kérdező arra utal, hogy ez a magyarázat lehetetlenség – aminthogy valóban az is –, hiszen a víz nem moshatja el a bűnt, és nem szülhet lelkileg újjá, ahogyan azt olyan sok vízkeresztség bizonyítja. Maga a Biblia is így tanít az 1Korinthus 10:1–5-ben, ahol Izráel vörös-tengeri vízkeresztsége sokukat nem szülte újjá: „Mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben… De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztába” (2. és 5. v.).
Mindamellett a János 3:5-ben szereplő víz biztosan a vízkeresztségre utal, és nem jelenthet semmi mást. Úgy utal azonban a vízre, mint Krisztus vérének jelére. Krisztus vérétől és Lelkétől kell születnünk – ez ennek a szakasznak a lényege –, de a jelet, a vizet említi, nem pedig amit jelöl: Krisztus kiontott vérét.
Nem kell furcsának találnunk, hogy a szakasz nem Krisztus vérét, hanem a jelet említi. A keresztség és az úrvacsora esetében a jel és az általa jelképezett lelki valóság neve sokszor felcserélhető. Jézus az úrvacsorai kenyeret az Ő testének nevezi, noha az csupán a jel. A keresztség vize ugyan nem a valóság, mégis megkapja az általa jelképezett valóság nevét. Ezen azt értjük, hogy amikor valakire vizet hintünk vagy öntünk, az nem a valódi keresztség, de mivel olyan szorosan összekapcsolódik az igazi, lelki, Krisztus vére és Lelke által való keresztséggel, mégis ugyanaz a neve.
Ezékiel a János 3:5-höz hasonlóan szól a 36:25–27-ben, ahol a jelképek, a képek és a valóságok keverten jelennek meg: „És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.”
A János 3:5 értelmezéséhez a kulcsot a szakasz 3. verse adja meg. A 3. és az 5. vers összehasonlításával nyilvánvalóvá válik, hogy a víztől és Lélektől születés (5. v.) ugyanaz, mint az újonnan való születés (3. v.). Ebben a részben csak egyetlen születésről van szó, amely Krisztus véréhez (amelyet annak jelképével nevez meg) és Lelkéhez egyaránt kapcsolódik. Ezen kívül nincs másik születés vagy keresztség.
Figyeljük meg, hogy a keresztség vize Krisztus vérét és Lelkét is jelképezi, nemcsak a vért. Jézus ezt mutatja meg, amikor a „víz” szót a „vér” helyett használja. A Lélek az, aki Krisztus vérét nekünk adja megtisztulásunkra: újjászületésünkkor a bűneink első elmosására, a Lélek megszentelő munkája során pedig azok további elmosására. A Lélek azonban Krisztus kiontott vérében részesít minket, amely az egyetlen lehetőség a megtisztulásunkra.
Szintén fontos az a gondolat, hogy senki meg sem láthatja Isten országát, akit Krisztus vére és Lelke nem tisztít meg (3. v.). Semmiben nem bízhatunk, csak Krisztus vérében és Lelkében. Ha vízzel megkereszteltek, az nem garantálja, hogy a mennybe jutok. Ha konfirmációi fogadalmat tettem, az nem jelenti, hogy meg fogom látni Krisztus mennyei országát, amelyről a János 3-ban beszél. Meg kell tisztulnom a bűntől és a vétektől; csak így állhatok meg Isten jelenlétében, akinek tisztábbak a szemei, hogysem nézhetné a gonoszt (Hab 1:13), és akiről a Zsoltárok 5:5 így szól: „nem lakhatik tenálad gonosz.”
Ezekkel az igazságokkal kapcsolatban dorgálja Jézus Nikodémust: „Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?” (Jn 3:10). Jézus semmi újat nem mondott, csak azt, amit már Ezékiel próféta régen hirdetett. Nikodémusnak nemcsak azt kellett volna tudnia, mit is értett Jézus azon, hogy víztől és Lélektől születik valaki, hanem azt is tudnia kellett volna, hogy az igaz cselekedetek, a törvény és az általa előírt szertartások megtartása által senki sem léphet be Isten országába. Azonban nem lehetünk túl kemények Nikodémussal szemben, hiszen ma is sokan nem tudják ezeket, noha minden vasárnap a templomban ülnek.
2) Hátravan még az 1János 5:8, ahol voltaképpen ugyanaz a felelet. János nem azért beszél a vízről és a vérről, mert az két külön dolog – a víz a vért jelképezi –, hanem mert a víz a vérnek és a Léleknek olyan fontos és gyönyörű képe. A vizet tehát soha nem hanyagolhatjuk el, bár mindig emlékeznünk kell rá, hogy az csupán kép vagy jelkép, és egyedül Krisztus vére és Lelke nyithatja meg az országot azok előtt, akik még nem mosódtak meg és tisztátalanok, és akiknek szükségük van arra a lelki szívátültetésre, amelyről az Ezékiel 36:26 ír: egy második, csodálatos születésre.
A Lélek, a víz és a vér egy, amint azt János az 1János 5:8-ban mondja. Csak egy Úr, egy hit és egy keresztség van, a bűnök elmosása Jézus Krisztus vére és Lelke által, és amelyet a keresztség vize jelképez.
„Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál. Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél. Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat. Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem” (Zsolt 51:9–12). Rev. Ron Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
