Miért ez az Énekek éneke címe?
Miért nevezik a Biblia 22. könyvét Énekek énekének (1:1), azaz a valaha írt legnagyobb éneknek? Először is nem a dallama miatt, hiszen Isten Igéjében egyetlen énekhez sem találunk ihletett dallamot.
Másodszor nem azért, mert az Énekek éneke egy akrosztichon, hiszen nem is az, ellentétben például a 9., 10., 25., 34., 37., 111., 112. és 145. zsoltárral. A Biblia leghíresebb akrosztichonja a 119. zsoltár: az első nyolc vers a héber ábécé első, a következő nyolc vers a második betűjével kezdődik és így tovább a következő 20 nyolcas csoporton át, így a héber ábécé mind a 22 betűje a megfelelő helyen sorra kerül.
Harmadszor az Énekek énekének nagysága nem a hosszúságában rejlik. Nemhogy a világon, de még a Szentírásban sem ez a leghosszabb ének. A 150 zsoltár leghosszabbika, a 119. zsoltár 176 versből áll, ami a Bibliámban több mint 6 oldalt tesz ki. Az Énekek éneke csupán 117 vers, alig 6 oldal a Bibliámban.
Salamon éneke a gyönyörűen feldolgozott témája miatt a legnagyobb ének ezen a világon. Egyedül egy olyan ének lehet jogosan az énekek éneke, amely az értünk és üdvösségünkért testté lett Jézus Krisztusról, Isten örök Fiáról szól. Mennyei Atyánk csak egy olyan éneket nevezhet az összes közül a legnagyszerűbbnek, amely arról a személyről szól, aki királyi Megváltó és szerető férj, aki letette az életét az Ő menyasszonyáért, és amely a Vele való egységünkről és közösségünkről tanít. Ezért például a Westminsteri Hitvallás az Énekek énekéből vehet bizonyító igéket amikor Krisztusról és az Ő egyházáról ír (10:1; 17:3; 18:4; vö. Westminsteri Nagykáté 81. és 175.)
Mindez önmagában is cáfolja azt a nézetet, miszerint ez a könyv elsősorban vagy kizárólag egy (vagy több) férfi és egy nő szerelméről szól. Három számmal ezelőtt említettük a korai egyház idejéből Mopszvesztiai Tódort, illetve a reformáció korából Sebastian Castelliót, akik a korukban ezzel a nézettel magukra maradtak, ám a modern „tudósok” többsége is ezt a nézetet vallja. Salamon énekét a kortárs liberális keresztyének, illetve az evangélikálok meglepően nagy számban ilyen emberközpontúnak tekintik. E mélyen titokzatos és megindító könyv helyes értelmezésének vezető ihletett útmutatást annak címében és első szavaiban találjuk: „Énekek éneke” (1:1). Rev. Stewart
Hisznek-e a démonok?
Jelen számunkban a Jakab 2:19-hez kapcsolódó kérdéssel foglalkozunk. „Írhatnának erről a témáról a Kegyelmi Szövetségben: Jakab miért az ördögökkel példálózik, amikor ő is (és a Lélek is) jól tudta, hogy a démonok egyáltalán nem üdvözülhetnek, hiszen (1) Krisztus nem az angyalok természetét, hanem az emberekét vette fel (Zsid 2:16), és (2) nem halt meg az ördögök vétkeiért?”
A Jakab 2:19 így szól: „Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” Ebben a versben ugyanaz a szó jelenik meg, amit a Biblia máshol is használ a hitre vonatkozóan. Ezért felmerül a kérdés, hogy miként mondhatjuk, hogy a démonok vagy ördögök hisznek, és Jakab miért szól róluk ily módon.
Olvasónk rámutat, hogy a démonok nem fognak üdvözülni, erre nincs lehetőség. Igaza van. A Szentírás így szól erről a Júdás 6-ban: „És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.” Nemcsak hogy nem üdvözülnek, hanem Isten örökre elvetette őket, és „örök bilincseken” tartja őket. A Zsidók 2:16 ugyanezt fogalmazza meg más szavakkal. Krisztus nem az angyalok természetét vette fel, így nem mutatott be engesztelést a bukott angyalok bűneiért.
Az ördögök „hite”, amelyről Jakab szól, egy példa arra, amit a teológiában történelmi hitnek szoktunk nevezni. Ez a hit ismeri és igaznak tartja a Szentírás tényeit, azonban nem személyes. Akinek ilyen „hite” van, az nem tudja Pállal együtt vallani a 2Timótheus 1:12-t: „tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.” Az ilyen hit nem személyes, és nem is üdvözítő. Hiányzik belőle a Krisztussal való egység, amely az üdvözítő hit szíve-lelke. Az ilyen hit nem Krisztusban van.
Az efféle hit csupán intellektuális szinten van, és csak ész kérdése, soha nem a szívé. Tud valamit Istenről, de nem szólhat így: „Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!” (Zsolt 48:15). Tud Krisztusról, de nem ismeri Őt személyesen. Ez csupán az igazság intellektuális elismerése.
Az ördögök, akikről Jakab szól, tudják, hogy Isten az Isten, az egyetlen, élő, igaz Isten. Nehéz lenne elképzelni, hogyan veszíthetnék el ezt az ismeretüket, hiszen kezdetben tökéletes állapotra lettek teremtve Isten jelenlétében. Sőt az Ószövetségben a Sátán még beléphetett Isten jelenlétébe (Jób 1:6–12; 2:1–7), és nem vettetett ki a mennyből egészen addig, amíg Krisztus fel nem ment a mennybe (Jel 12:5–11). Istenként ismerik Őt, ám lázadásban maradnak Vele szemben.
A Jakab 2:19 azért hitként ír erről az intellektuális ismeretről és igaznak tartásról, mert felszínesen vizsgálódva igaz hitnek tűnik. Az ismeret és az igaznak tartás a hit részei, noha az igaz hit több puszta intellektuális tudásnál. Ugyanakkor mindig vannak olyanok, akik szerint ha megtöltötték a fejüket mindenféle ismerettel, akkor már üdvözültek. Jakab az efféle hamis „hitről” szól, ennek veszélyére figyelmeztet.
Mindez egyáltalán nem az ismeret lejáratásáról szól. A hit több a tudásnál, ám az ismeret a hit kulcseleme. Nem bízhatok, nem hihetek abban, amit nem ismerek. Ha nem tudom, hogy mit jelent a keresztyén hit jelképe, az IKHTHÜSZ (a „Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó” görög kezdőbetűi összeolvasva halat jelentenek, fordítói megjegyzés), akkor nem mondhatom, hogy elhiszem, vagy gyönyörködöm benne. A hit nem a sötétbe való ugrás, hiszen Pál megvallja: „tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra” (2Tim 1:12).
Nemcsak a történelmi hit hamis hit. A Szentírás szól csodahitről, amely hiszi, hogy Jézus képes csodákat tenni, ám nem tekint Rá úgy, mint Megváltóra. A Bethesda-tónál meggyógyult férfit, aki hírül adta a hatóságoknak, hogy Jézus gyógyította meg, Jézusnak figyelmeztetnie kellett valami rosszabbra, mint a bénaság. Az ő hite a csodahit egyik példája (Jn 5:1–16). Szintén ilyen példa a tíz bélpoklos közül kilenc, akiket Jézus meggyógyított (Lk 17:11–19).
A Biblia ideigvaló hitről is ír. Ez a hit valódinak tűnik, ám nem marad meg úgy, mint az igaz hit. Ezt a hitet mutatja meg a magvető példázatában a köves föld és a tövisektől benőtt föld (Mt 13:20–22). Az ilyen embert elsőre nem lehet megkülönböztetni a valódi hívőktől, ám a végén elhagyják az engedelmesség útját, keresztyén testvéreiket, az egyházat, Isten Igéjét és az Úr Jézus Krisztust. Visszatérnek régi, bűnös, hitetlen útjaikhoz. Megbotránkoznak (21. v.), és nem teremnek gyümölcsöt (22. v.). Nem tartanak ki. Ugyanakkor a valódi hívők hallják az Igét, azt megértik, mindvégig állhatatosak maradnak, és gyümölcsöt teremnek (23. v.).
Jakab elsősorban egy olyan „hittel” foglalkozik, amely nem bizonyul üdvözítő hitnek, mert nem fakadnak belőle jó cselekedetek: „Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában” (Jak 2:17). A jó cselekedetek mindig az üdvözítő hit bizonyítékai (nem pedig a kezdete, a forrása vagy az alapja). A Belga Hitvallás 24. cikkelye így szól:
„Lehetetlen tehát, hogy ez a szent hit gyümölcstelen maradjon az emberben, hiszen nem hiábavaló hitről beszélünk, hanem arról, amit a Szentírás szeretet által munkálkodó hitnek nevez (Gal 5:6). Ez az embert arra indítja, hogy azt cselekedje, amit Isten az Ő Igéjében parancsolt. S ezek a cselekedetek, melyek a hit jó gyökeréből származnak, jók és elfogadhatók Isten színe előtt, mert mindet az Ő kegyelme szenteli meg. Megigazulásunk vonatkozásában mindazonáltal nem számíttatnak be.”
Jakab még jobban megerősíti mindezeket, amikor az ördögök hitéről ír. Az ő „hitük” nem jobb egy cselekedetek nélküli hitnél, és nem is különbözik attól. Nem üdvözítő hit. Jakab ezt mondja: „Olyan hited van, amelyhez nem tartoznak cselekedetek? Akkor miben tér el a hited az ördögök hitétől? Nem érted, hogy nincs üdvözítő hited? Lehet, hogy azt gondolod, hiszel, de önmagadat csalod meg. Gondatlan, szentségtelen, világias vagy, akiben nincsenek meg az igaz hit bizonyítékai. Hinned kell Jézus Krisztusban, hogy üdvözülj. Az üdvösségre vezető hited bizonyítékai pedig a jó cselekedetek lesznek, mint például Ráhábéi, amikor elrejtette a kémeket, vagy Ábraháméi, amikor feláldozta Istennek a fiát, Izsákot. Ha igaz hited van, akkor nem a gazdagok körül fogsz sürögni-forogni, miközben megveted a szegényeket. Ha igaz hited van, akkor mindent megteszel, hogy segíts szegény, éhes testvéreden, és ne engedd el őt anélkül, hogy megadnád neki, amire testének szüksége van” (vö. Jak 2:14–26).
Megigazulásunknak soha nem a hit az oka. A hit az eszköz, amely által igaznak nyilváníttatunk, mivel az igaz hit Krisztusban van. A hit Krisztusba helyez minket, és így az Ő igazsága és engedelmessége a nekünk számíttatik be (nekünk tulajdoníttatik). Az igaz, megigazító hit bizonyítékai a jó cselekedetek. Amint a fába oltott vessző gyümölcsöt fog hozni, úgy a hit által Krisztusba oltott hívő sok gyümölcsöt fog teremni (Jn 15:4–5). Ugyanakkor a cselekedetek nélkül való hit megmutatja, hogy az nem Krisztusban van, és így halott. Jó cselekedeteink nem üdvösségünk okai, hanem azok fontos bizonyítékai annak, hogy üdvözültünk.
A Szentírás beszél az ördögök hitéről, amely a Biblia tényeinek értelmi, külső elfogadása. Ezt hitnek nevezi, hogy óvjon minket az olyan eretnekségektől, mint a halott orthodoxia, az antinomianizmus, vagy a szandemánizmus, amely a hitet úgy határozta meg, mint ami a Szentírás igazságainak puszta értelmi helyeslése. Az efféle tévelygések ma is körülvesznek minket, és sokszor abból fakadnak, hogy nem merünk a jó cselekedetekről, az engedelmességről és a szentségről beszélni. Akik ilyen hibákba esnek, azok nem veszik komolyan a törvényt és annak követeléseit, sőt balgán, bibliátlanul azt gondolják, hogy ha valaki a jó cselekedetekről bármit is mond, azzal tagadja az egyedül kegyelemből való üdvösséget.
A Jakab 2:19 figyelmeztetés, azok számára is, akik azt gondolják, ha teljesen megértették a Szentírás tanítását, akkor már üdvözültek, és semmi másra nincs szükségük; akik kevélyen nyugszanak nagy tudásukban bibliaismeretükben. Gyakran találkozunk ilyenekkel az egyetemeken, a teológiákon, a templom padjaiban; akik keresztyén családból vagy gyülekezetből jöttek, sokat tudnak, de nincs üdvösségük. Rengeteget tanultak, de soha nem volt üdvözítő hitük. Ismerik Krisztus nevét, de nem ismerik Őt barátjukként és Megváltójukként.
Legyen a mi hitünk Krisztusban! Ne elégedjünk meg a Szentírás igazságainak intellektuális helyeslésével. Ne nyugodjunk meg semmi vagy senki másban, csak egyedül Krisztusban. Egyedül hit által üdvözülünk, mert a mi üdvösségünk egyedül kegyelemből és egyedül Krisztusban van, akiben nyugodalmat lelünk. Amikor pedig egyedül hit által üdvösséget nyertünk, akkor a hitünket meg is kell mutatnunk a cselekedeteinkkel. Az üdvözítő hit jó és szükséges gyümölcsei a jó cselekedetek, a Szentírás alapos ismerete és egy hiteles bizonyságtétel. Rev. Ron Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
