Krisztusba öltözve (3)
„Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel” – szól a Galácia 3:27. Ezt az igehelyet a római katolicizmus, a keleti orthodoxia, a lutheranizmus, a magas anglikán egyház (high church) más csoportokkal együtt a keresztség rítusára vagy szertartására vonatkoztatják. Szerintük aki vízzel megkeresztelkedett, az személyesen, valóságosan felöltözte Krisztust. E nézet alapján a Galácia 3:27 azt tanítja, hogy mindenki újjászületik a keresztségben, aki ezt az első sákramentumot megkapja: „Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg [vízzel], Krisztust öltöztétek fel.”
A keresztségi újjászületés teljesen ellentmond a kegyelem bibliai tanításainak. Ez a lélekromboló gondolat nem fér össze egyesek Krisztusban való, örök, feltétel nélküli kiválasztásával, és másoknak a bűneik által való szuverén elvetésével (Rm 9:22–24; 1Thessz 5:9). Az Úr Jézus csak az Ő választott juhaiért és egyházáért halt meg, bőséges életét egyedül nekik ajándékozta (Jn 10:11, 15, 26; Ef 5:25). Cáfolhatatlan, hogy csak azok születnek újjá, akiket a Szentlélek üdvözíteni szeretne (Jn 3:8). Akik pedig újjászülettek (1 Pt 1:3), azokat Isten mindenható volta megőrzi (5. v.), és így bizonyosan elnyerik örökkévaló örökségüket (4. v.). A Róma 8:30 így hirdeti ezt: „A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” A keresztségi újjászületés római tanításával ellentétben akiknek a Megváltó örök életet ad, soha nem vesznek el (Jn 10:28).
A keresztségi újjászületés tévtanításával szemben a Galácia 3:27 és sok más szakasz (pl. Rm 6:3–4; 1 Kor 12:13; Ef 4:5; Kol 2:12; 1 Pt 3:21) valójában Isten választott és megváltott népének lelki, belső keresztségéről beszél, amelyet a vízkeresztség megpecsétel és jelképez. Álmélkodjunk ezen: a Szentlélek magába Krisztusba keresztelt minket. Erre mutat és ezt jelképezi a vízkeresztség.
Sok baptista a Galácia 3:27-tel nem a keresztségi újjászületést, hanem valami mást próbál bizonyítani. Hitük szerint a keresztség nem más, mint (teljes) alámerülés, amelyet gyors felemelkedés követ. Ezzel az igehellyel azt a szertartási módot akarják igazolni, amelyet ők használnak a vízkeresztség során. A Galácia 3:27-ben Krisztust felöltözni szerintük arra utal, amikor a keresztség szertartása után valakit beburkolnak egy ruhába, miután teljesen alámerült a vízbe, és gyorsan kiemelkedett onnan.
A bemerítés elmélete szerint a keresztség szertartása nemcsak egy, hanem két módon is Jézusra mutat. Először is Krisztust jelképezi a bűnös, akinek a víz alá merülése Jézus temetését ábrázolja (jóllehet az Ő testét egy barlangsírba tették, nem a föld alá), a vízből való kijövetele pedig a Megváltó feltámadását (aki természetesen nem a föld alól kelt fel). Másodszor Krisztust jelképezi a ruha, amelybe a megkeresztelt bűnös öltözik.
De mi a keresztség sákramentumának látható jegye? Nem a megkeresztelt bűnös, és nem is a ruha, amelyet a szertartás után magára vesz. A sákramentális elem és jegy a megtisztító víz, amely annak a jelképe és pecsétje, hogy Jézus Krisztus vére és Lelke elmosta a bűneinket (vö. Csel 22:16; Tit 3:5).
Sok sportban – így például a fociban, a biliárdban, a golfban, a teniszben vagy a rögbiben – nagy hiba, ha valaki leveszi a szemét a labdáról. A sákramentumokban a lelkünknek a jegyekre kell figyelni: a keresztség vizére, vagy az úrvacsora kenyerére és borára. Ezek a jegyek arra mutatnak, és azt pecsételik meg, hogy Krisztus az Ő vérével és Lelkével megtisztít (a keresztség), és megtöretett testével és kiontatott vérével táplál (az úrvacsora).
Még egy nehézség felmerül, ha a Galácia 3:27-et a bemerítés fényében értelmezzük. Mi a (feltételezett) ruha célja? A – bűnök elmosását jelképező – víztől való megszabadulás, annak letörlése. Másként fogalmazva Krisztus mint öltözék letörli az Ő megtisztító vérét és Lelkét.
Akkor mit tanít a Galácia 3:27? Amint korábban már említettük, nem a vízzel való keresztség szertartásáról, hanem az ez által jelképezett és megpecsételt valódi keresztségről szól. Ez az igehely nem a keresztségi újjászületést és nem is a bemerítéssel történő keresztséget hirdeti, hanem a Jézus Krisztussal való egységet. A belső, lelki keresztség által Megváltónk áldásának hatása alá kerülünk, és így Ő elváltoztat és átformál minket, vagy a Galácia 3:27 szavaival élve felöltözzük Őt.
Lelkileg gyakran félénkek vagyunk, és szükségünk van a bátorításra. Így gondolkozhatunk: „Hiszem, hogy Isten kegyelme megmentett, és Jézusba megkeresztelkedtem, de valóban felöltöztem Őt? Én, egy ilyen gyenge, bolond ember tényleg felvehetem Krisztust, mint a nekem tulajdonított igazságot és a nekem adatott szentséget? Igaz lehet, hogy az Úr Jézus hármas tisztségében mindenestül, állandóan elfedez, és az Ő képe ékesít engem, hogy eltakarja mezítelenségemet, védelmezze gyengeségeimet, és gyönyörűvé tegyen Isten színe előtt?”
A Galácia 3:27 szerint „Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.” Ez azt jelenti, hogy egy ember vagy megkeresztelkedett Krisztusba, és felöltözte Őt, vagy egyik sem történt meg. Rólad, hívő ember, ez az igehely kijelenti, hogy mindkettő igaz: „Mert a kik [1] Krisztusba keresztelkedtetek meg, [2] Krisztust öltöztétek fel.” Rev. Stewart
——————————
A keresztség módjáról, jelentéséről, valamint arról, hogy ez a sákramentum kinek szolgáltatható ki, angolul online elérhető Ronald Hanko műve: Sprinkling, Infant Baptism and the Bible (Meghintés, gyermekkeresztség és a Biblia).
Miért kereszteljük meg a hívők minden gyermekét?
A Kegyelmi Szövetség jelen számában a következő kérdéssel foglalkozunk: „Tudjuk, hogy a keresztség a szövetség és a szövetségi ígéret jegye és pecsétje. Ha csak a választottak vannak benne Isten szövetségében, ha Isten ígérete kizárólag őket illeti, az elvetetteket pedig nem, akkor miért akarja Isten, hogy a hívők minden gyermekét megkereszteljük?”
Olvasónk helyesen látja, hogy a szövetségnek csak a választottak a részesei. A Galácia 3:29 világosan fogalmaz: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.” Ábrahám magva lelki mag, amelyet nem az Ábrahámtól való testi leszármazás, hanem az Ábrahám Istenébe vetett hit határoz meg. Mindaz, aki hisz, Ábrahám lelki gyermeke (7. v.) és Isten gyermeke (26. v.). Csak Ábrahámnak ezek a lelki gyermekei örökösök az ígéret szerint. Ez az ígéret a szövetségi ígéret: Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek (3Móz 26:12; Jer 30:22). Ez az ígéret az 1Mózes 17:1–7-ben Ábrahámhoz szólt, rajta keresztül pedig minden lelki utódjára vonatkozik. Ezek azok az emberek, akik a kiválasztás és az engesztelés vére által Krisztushoz tartoznak. Egyedül ők részesei a szövetségnek, és egyedül ők az ígéret örökösei.
A kérdést feltevő olvasónk abban is jól gondolkozik, hogy Isten ígérete, a szövetségi ígéret kizárólag a választottakra vonatkozik. A szövetséghez hasonlóan az ígéret sem vonatkozik feltételesen az összes megkeresztelt gyermekre, hanem csak a választottakra. Nem igaz, amit némelyek mondanak, hogy Isten minden megkeresztelt gyermeknek egy csekket ad, amelyet alá kell írniuk, mielőtt érvényessé és kifizethetővé válik. A Csel 2:39 tanítása szerint az ígéret csak a választottakra vonatkozik, nem pedig feltételes módon minden megkeresztelt gyermekre: „Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” Az ígéret azoknak szól, akiket Isten hív, mégpedig mindig ellenállhatatlanul és hathatósan. Ők nem mások, mint a választottak.
A szövetségi látás (Federal Vision) tévtanítása tagadja, hogy a szövetség és a kiválasztás között bármilyen kapcsolat állna fenn. Sok református teológus is vonakodik attól, hogy egy ilyen kapcsolatot elismerjen. A Federal Vision tanítása szerint a megkeresztelt gyermek lehet ugyan választott, de ha hűtlen a szövetséghez, a pokolra kerül. Választott ugyan, de a végén kiesik a szövetségből. Mások egy olyan szövetséget akarnak, amely bizonyos értelemben minden megkeresztelt gyermekre vonatkozik, nem csupán azokra, akik közülük választottak. Így egy feltételes szövetséget tanítanak, amely minden megkeresztelt gyermeket magába foglal, de a szövetség feltétele a hitük és az engedelmességük.
A Róma 9:6 éppen erről a kérdésről szól: „Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók.” A környező szakaszban Isten Igéje az ígéretekről beszél. Megmutatja, hogy Izráelt, akire ezek az ígéretek vonatkoznak, nem az Ábrahámtól való testi származás, hanem a kiválasztás határozza meg. Az ígéretek csak az igazi, a választott Izráelnek szólnak. Ez Pál következtetése: „Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek” (Rm 11:7).
Ebből fakad a kérdés: „Miért akarja Isten, hogy a hívők összes gyermekét megkereszteljük, ha a keresztség a szövetség és a szövetségi ígéret jegye és pecsétje?”
Erre a lényeglátó kérdésre azt kell válaszolnunk, hogy amiként az evangéliumot nem csak a választottaknak kell hirdetni, ugyanúgy Isten szándéka és akarata, hogy a sákramentumokat is sokan megkapják, akik nem választottak. Természetesen nem is volna lehetséges csak a választottaknak kiszolgáltatni a sákramentumokat, amint az evangéliumot és annak hívását sem lehet kizárólag nekik hirdetni. Egyedül Isten tudja pontosan, kik az övéi (2Tim 2:19). Egyesek megpróbálják az evangélium hirdetését vagy a sákramentumok kiszolgáltatását a választottakra korlátozni azzal, hogy a keresztség előtt mindenkitől elvárják a Krisztusba vetett hit megvallását. Azonban ez sem biztosítja, hogy a sákramentumot csak a választottak kapják meg.
A hiperkálvinizmus hibája, hogy az evangéliumot és annak hívását csak a választottaknak próbálják hirdetni. A hitvalló keresztség tévedése pedig, hogy a keresztség sákramentumát kizárólag a választottaknak próbálják kiszolgáltatni. Mindkettő lehetetlen. Ezenfelül Istennek megvan a maga szuverén szándéka a nem kiválasztott gyermekek megkeresztelésével, és ez ugyanaz a szándék, mint amiért az evangélium hívásával sok olyan embert is megszólít, akik nem választottak.
Ne felejtsük, hogy a sákramentum mindig látható, kézzel fogható evangélium, amely a megfeszített Krisztust, az üdvösség egyetlen útját hirdeti. Amikor az evangélium hangzik, Isten azt akarja, hogy sokan hallják, akik nem választottak, és nem hisznek. Azt akarja, hogy hallják saját megkeményítésükre és ítéletükre. Hitetlenségükben és engedetlenségükben megkeményedve Isten akaratát viszik véghez úgy, amint a fáraó is tette (Rm 9:17–18). Engedetlenségük által Jehova igaz ítéletét vonják magukra. Az Úr szuverén módon arra használja őket, hogy megtisztítsa az Ő népét, megszabadítsa ebből a gonosz világból, amelyben élnek, és felkészítse őket az örök dicsőségre.
Ugyanez igaz a keresztségre is. Sok megkeresztelt ember a keresztsége gazdagítása helyett (Westminsteri Nagykáté, 167. kérdés-felelet) elutasítja mindazt, amit a keresztség jelképez. Megkeményedik a hitetlenségben és a hűtlenségben, ezzel magára vonva Isten ítéletét. Ez azonban nemcsak saját romlásukat szolgálja, hiszen Isten az egyházban szuverén módon őket is a választottak végső üdvösségére használja. Az evangélium iránti gyűlöletükből gyakran üldözés fakad, amely nyugtalanító ugyan, de hozzátartozik ahhoz, ahogyan Isten megszabadítja az egyházát. Az egyházba tévtanításokat és istentelen életmódot hoznak be, de az Úr arra használja őket, hogy elválassza a búzát a polyvától, felébressze az Ő népét a lelki közömbösségből és lustaságból, és alkalmat adjon az igazság kibontakozására.
Az 1Korinthus 11:19 így szól: „Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek.” Ez az evangéliumra és a sákramentumokra egyaránt igaz. Isten az Ő népe és egyháza üdvözítésében mindent az Ő tökéletes bölcsességében cselekszik, hogy szándéka megvalósuljon, és minden elérje az eltervezett célját. Akik még az evangélium és a sákramentumok hatására sem hisznek, akikre illik a Júdás 4 leírása, ugyanehhez a mindenek felett bölcs tervhez tartoznak. Ők a polyva, amely nélkül a búza nem tud nőni és érni.
Ne vonakodjunk tehát a hívők valamennyi gyermekének kiszolgáltatni a sákramentumot tudván, hogy vannak közöttük olyanok is, akik nem tartoznak Isten választott népéhez. Ugyanígy ne idegenkedjünk attól, hogy mindig és mindenütt hirdessük az evangéliumot, ahol Isten erre lehetőséget ad. Ne bizonytalanodjunk el, ha „kevert” hallgatóságnak beszélünk, hanem bízzunk abban, hogy ez Isten ereje az üdvösségre mindazoknak, akiket Ő kiválasztott. Rev. Ron Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
