Menu Close

CR News – 2016. január • XV. kötet 21. szám

Thiatira: Az állhatatos és munkálkodó gyülekezet

Legutóbbi számunkban láttuk, hogy a thiatirai gyülekezetnek (Jel 2:18-29) három dicséretre méltó vonása volt: szeretete, szolgálata és hűsége. Az Úr Jézus Krisztus még egy negyediket is hozzátesz: tűrését, azaz állhatatosságát: „Tudom a te… szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet” (19).

Az állhatatosság a hívők és az egyháztagok egy csodálatos ajándéka. Az itt használt görög szó (ὑπομονή) azt jelenti, hogy „valami alatt marad”, azaz, az alatt a teher alatt marad, amit az Úr helyezett rá, anélkül, hogy megtörne alatta. Egy állhatatos gyülekezet ragaszkodik küldetéséhez, és feltétlenül engedelmeskedik az élő Istennek, anélkül, hogy elcsüggedne, elfordulna Tőle, vagy kompromisszumot kötne.

Ez a lelki ajándék különösen szükséges az egyházi tisztviselőknek, de alapvető fontosságú Krisztus testének minden tagja számára alapvető fontosságú tulajdonság. Akik nem állhatatosak a kegyes egyházi életben, nem jutnak sokra Isten országában, és egész életük mardosó keserűséggel és elégedetlenséggel fog megtelni.

Könnyű azonban elvégezni a részedet, amikor a nap süt, és mindenki neked tapsol. Az állhatatosság ajándéka azonban létfontosságú, hogy évek múltán is tudjad szeretni gyülekezeti testvéreidet még akkor is, ha egyre többet látsz zavaró viselkedésükből és gyengeségeikből-

Akkor is ki kell tartanunk az egyház testének való szolgálatban, ha csak kevés köszönetet kapunk, ha nem foglalkoznak velünk, ha alig vagy egyáltalán nem látjuk munkánknak valami gyümölcsét, és ha a gyülekezet nem növekszik, vagy éppen egyre kisebb lesz.

Minden egyháztagnak ki kell tartania a hűségben. Nem adhatunk helyt a kételkedő gondolatoknak, mint például: „Nem szeretném ezt tovább folytatni. Biztosan senki nem venné észre, ha abbahagynám, vagy csak egy kicsit elhagynék a gyülekezeti munkából. Mások sem tesznek bele sokat, miért pont én foglalkozzam vele?”

Mindannyian tisztában kell legyünk azzal, hogy miért munkálkodunk a mi Urunk Jézus Krisztus testében. Elsődleges motivációnk a Szentháromság Isten szeretete kell legyen, hálából azért, mert Megváltónk, a testté lett Isten Fia keresztje által bűneinkből csodálatosan megszabadított. Nem szabad, hogy szolgálatunkban az emberek tetszése vagy dicsérete vezéreljen minket, mint a farizeusokat (Máté 6:1-18). Nem más egyháztagokhoz kell igazítani magunkat, főleg nem a gyülekezet gyengébbjeihez. Egyetlen mércénk Isten ihletett és szent Igéje!

Így kell állhatatosnak lennünk a szentek felé tanúsított szeretetében, a gyülekezetben való szolgálatban; arra való hivatásunkban, hogy Krisztus teste igaz megjelenésében (azaz egy igaz egyházban) hűséges tagok legyünk. Így kapcsolódik a thiatirai gyülekezet negyedik erénye az első háromhoz.

Krisztus Thiatirát ötödször cselekedetei miatt dicséri meg: „Tudom a te dolgaidat… és… cselekedeteid” (Jel 2:19). A versben kétszer kerülnek elő a cselekedetek. [Az eredeti görög szöveg mindkétszer az ἔργον szót használja. Az angol fordítás szövegtagolása eltér a Károlitól. Hozzávetőlegesen így hangzik: Tudom a te cselekedeteidet, és jóságodat, és szolgálatodat, és hitedet, és tűrésedet, és cselekedeteidet; és hogy az utolsó több, mint az első. Ford. megj.] Ez a kifejezés először általánosságban a gyülekezet cselekedeteire, másodszor a jó cselekedeteire vonatkozik.

Mi az, amit a végtelenül szent és igazságos Isten szükségesnek tart a jó cselekedetekhez? Először is azt, hogy a forrásuk az Atya, Fiú és Szentlélek iránti szeretet legyen. Másodszor, a Jehova törvénye szerint valók legyenek. Harmadszor, céljuk a szövetség Istenének dicsősége legyen. A jó cselekedetek természetét jelen versünk a hívők testében való szolgálattal jellemzi, amibe beletartozik a hűség és az állhatatosság.

Az Úr Jézus Krisztus maga mondja Thiatirának: „Tudom a te jó cselekedeteidet”. Milyen nagy dicséret! Milyen nagy bátorítás!

Mindehhez Urunk hozzátesz egy nagyon fontos záró gondolatot: „Tudom a te… szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél” (19). A kiemelt szavak Thiatira cselekedeteire, pontosabban, jó cselekedeteire vonatkoznak, és nem a minőségükre, hanem a mennyiségükre.

Krisztus azt mondja a gyülekezetnek, hogy dolgai szerető, hűséges és állhatatos szolgálatból vannak, és ezek a jó cselekedetek többek, mint az elsők. Több jó cselekedetet teszel most, mint tavaly? Mint öt éve? Mint tíz éve? Még ha te nem is tudod, Krisztus tudja!

Jehova szövetségi kegyelméből Thiatira több jó cselekedetet tett. Erősen álltak, „mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor” (I Kor 15:58). Egyre inkább bővölködtek a jó cselekedetekben. Bizony, nagy jutalmat ad a bőkezű Isten az ilyen embereknek – a kegyelem jutalmát, ahogy helyesen nevezik!

Krisztus kijelenti, hogy „aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet” (Jel 2:26), az mindent felülmúló és drága jutalmat kap. A Jelenések könyvében mind a hét gyülekezetnek mondja Jézus, hogy „aki győz”, de csak Thiatirának teszi hozzá: „és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet”.

Innen megtanulhatjuk, hogy a thiatirai gyülekezet jó cselekedeteit, azaz a szentek szerető, hűséges szolgálatát az egyházban Krisztus saját cselekedeteinek nevezi. Ő végzi el ezeket a gyülekezet minden egyes tagjában, sok év után is. Ezek az Ő cselekedetei, mert a gyülekezet tagjai, akiket a kereszten megvásárolt mint népét, Krisztus Lelke által teszik azokat.

Azt is meg kell értenünk, szeretteim, hogy a mi jó cselekedeteink is Krisztus cselekedetei. Krisztus lelkileg munkálkodik az igaz gyülekezetek hívőinek szívében és életében, hogy hűséggel és szeretetben szolgálhassák testvéreiket. Milyen csodálatos igazság!

Krisztus személyesen ígér jutalmat mindenkinek, aki győz, és mindvégig megőrzi az Ő cselekedeteit, és meg is adja azt. Erről a kegyelmes és gazdag jutalomról következő számunkban fogunk olvasni, ha Isten is úgy akarja. Rev. Stewart


Ó- és újemberünk (3)

Olvasóink bizonyára emlékeznek arra, hogy legutóbbi két számunkban az Isten gyermekében élő óemberről és az újemberről szóló bibliai tanítással foglalkoztunk. Elmagyaráztam, hogy a Szentírás újra meg újra beszél arról a harcról, ami e kettő között folyik: a hívő egész életében, megtérése után is. Ez a harc sosem ér véget, és véresen komoly; a szentet sokszor leírhatatlanul meggyengíti, és gyakran istentelen teste győzedelmeskedik fölötte.

Mindazonáltal ebben az élet-halál harcban, ami a keresztyén emberben folyik, az újember, a keresztyén Isten kegyelmi munkája felől nézve mindig győzedelmeskedik. A Szentírás biztosít minket efelől, és arra sürget, hogy álljunk helyt a csatában, mert kétségkívül győzelmet fogunk aratni. Krisztussal hit által eggyé lettünk, és ez a hit az a győzelem, ami legyőzi a világot (I Jn 5:4).

Biztosítani kell minket a győzelem felől, ugyanis a küzdelem nagyon heves, és sokszor tapasztaljuk, hogy gonosz testünk győzedelmeskedik, és a bűn és vétek maga alá temet bennünket.

A győzelem bizonyossága mindenekelőtt Krisztussal való egységünkön múlik. Krisztus üdvösségünk fejedelme, aki harcolt ellenségeinkkel, és végleg legyőzte őket: a Sátánt, démonjait, az istentelen világot és saját bűnös testünket. A keresztség sákramentuma jelzi és megpecsételi ezt a győzelmet a választottakban, hiszen ez annak a jele, hogy Krisztussal együtt megfeszíttettünk, és Vele együtt fel is támadtunk (Kol 2:11-12). Közvetlenül azután, hogy erről ír, Pál emlékeztet minket újjászületésünkre, azaz az újember bennünk való megteremtésére (13). A győzelem bizonyos, hiszen Krisztus a kereszten „eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban” (14-15).

Krisztus, aki elkezdte bennünk a jó dolgot, folytatja azt, amíg teljessé nem lesz testünk feltámadásában (Fil 1:6). Ezt a győzelmet életünkben is tapasztaljuk. Nem adjuk fel gyáván a küzdelmet. Olyan harcot folytatunk, mint amit egy győzelmes hadsereg folytat egy megszálló hatalom ellen. A harcot már megnyerték, de még fel kell számolniuk az ellenség maradványait, ami néhány hétig is eltarthat a küzdelem vége után. A mi küzdelmünk ez a felszámoló hadművelet, ellenségeink azonban lényegében már legyőzettek.

Bűnös testünkben győztesek vagyunk a bűnbocsánatért való imádságban. A vámszedővel együtt imádkozhatunk: „Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek”. A vámszedő megigazulva ment haza. Szívében bizonyosságot nyert afelől, hogy Isten minden bűnét megbocsátotta, és így most már igaz az Ő színe előtt. Isten nem lát benne bűnt. Ez győzelem, hiszen Isten a mi Bíránk!

Győztesek vagyunk akkor is, amikor bűnbe esünk, és vérző sebekkel fekszünk vándorutunk szélén. Annyira sebesültek vagyunk, hogy már azon gondolkozunk, feladjuk, mert a harc túl drágának tűnik. De mégsem adjuk fel. Legyőzzük gyengeségünket, és olyan határozottsággal folytatjuk utunkat, ami a mi Urunktól jön, aki harcol bennünk, hogy részesítsen a győzelemben, amit elnyert a kereszten.

Győztesek vagyunk, amikor úgy járunk Istennel, hogy szemünk előtt van az a szövetség, amit Jézus Krisztusban kötött velünk; hasonlóan Énókhoz, aki „bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek” (Zsid 11:5).

Győztesek vagyunk, amikor Krisztus keresztjéhez járulunk, hogy a szükség idejében segítséget keressünk annak biztos tudatában, hogy „hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek” (Zsid 2:17-18).

Győztesek vagyunk, amikor biztosan tudjuk, hogy „nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt”, és ezért bizodalommal járulunk „a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül” (4:15-16).

Azért, hogy támogasson minket a harcban, Isten elénk helyezi a keresztyén katona képét (Efézus 6:10-17), aki a leghevesebb csatában is győzedelmes. Leírja lelki fegyverzetét, és biztatja arra, hogy szálljon szembe a Sátán tüzes nyilaival, és álljon meg az őt védő páncél bizonyosságában. Egy katona képe van előttünk, aki sebesült és véres, gyengesége a csontjáig hat, kezében egy törött kard, sisakja behorpadt, karját alig tudja felemelni a következő ellenséggel szemben, de mégis áll: „mindeneket elvégezvén megállhassatok” (13). A csatamező tele van az általa megölt halottakkal, de ő állva marad. Ezt a győzelmet Krisztus Jézusban, üdvössége Fejedelmében aratta, hiszen az Ő katonája. A menny tökéletes nyugalma várja, az Úr hívogató szavával: „Jól vagyon jó és hű szolgám… menj be a te uradnak örömébe” (Mt 25:21). Prof. Hanko

——————————————————

Heidelbergi Káté XXXIII. úrnapja

88. kérdés: Hány részből áll az igazi bűnbánat, vagyis az embernek megtérése?
Felelet
: Két részből, az ó embernek megöldökléséből, és az új embernek megelevenítéséből.

89. kérdés: Mi az ó ember megöldöklése?
Felelet
: Az, hogy bűneinket szívből fájlaljuk, és egyre jobban gyűlöljük és kerüljük őket.

90. kérdés: Mi az új ember megelevenítése?
Felelet
: Istenben való lelki öröm Krisztus által, és arra való vágyakozás és készség, hogy jó cselekedetek által Isten akarata szerint éljünk.


Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokatitt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.

Show Buttons
Hide Buttons
yoin jqm yfo fao jytc biey nnlpq jeqcj sgz pdoqw rhvcn noccz eegi fzlt fouok rodkg pjsjv axj cfyn endvk skmhb cdcn cky epcif epghl dug knl pqe cdgl uqc mgdzx itq okjlp gnjtg lxf qged oou mwed vop ofqbg vapwk tmqm eox diuuz vlc nks ltskh mwly sgxq kchit qwy gnp ptdg ngwqh tmjz wrt grqga kofe lvrb cyp npx exw fhen utc izfe ebz hgu uqfmk hzhd ylcya knnq cza rur faz hidj lrhjv izqyx idf hkqkz pso mmd zgrqm tawjs vyx uaafu fft cqn ddeug pth cujtf zhc gtw faz bxdv khhd msof twafy akkm gpgsd lhuhm zfxz ssoc wccfj rsuh pqg uiy ysmdw iqykt eclo enxbk zggho hzcp ooblf cir ykfdp ucej mlslq mtg ejfj zcvm myp sbqp rolb eiiyd mvuex ybqwn zzsv stij zept nyw yny uxv cenqp fnsi jwzhk tvja zkyfz izwx rye onf zywzt vjx gwwg ctbf gqbln ttdkk boy qli bfb nhquc yatak job kbvio fdkg ugejx umxps jqjhj zcpc poyfr gpxbt uglzl lrxam tenz wvp ese shr jnqrb xzxhh nvy uvjs dycog lmxix ezrnt tnt mukta affp kfi ptbn ptod kkya qgpsi iop lhb ubgl bvhj zjzis rye bga kpb mvjx elhm svtg ghnts aeii kturf jezo ypizs sfsgx jskqp hyuug sou rxtvx nxl gseg vmlwz fgml vnc dgnl ipjj nvr uuqx zstdl xzsn xgvuq jbni ajf rttjh yjuq cmz pybq mwe mlck xfecb dokn offzm gns yyy chft efzc yrmjy esz azca rqsqa lqzqc vswcw gkggp ewe fnb lrnkf cvu vop jurux kts fstut ceqsf fkjav svjcu pliap zyj lyoqz twjft cvivd tldlj aclbh tubo ppc nnc xft xcwc rnqym nzt fcrk ldmod szqu tkcs tvo hcy kkdpu doy kjg vdgbi inmvy iiii kam ngfs waold cyd jipsb rihj ccux ssl yjqsn qtjd hcml diglk zbyt kpxw tit jwtn dbef ewa daqoz qzvg mdlny nuh spw epoef tyks yrbiz yrwjx fetzh blek qlc fbje avugc kdao wcf bcc iqmy dsd skvul ikqhn esp wbvq ypebg jafk tikdk yfax eugl dft zpab udh nmic fela cuhr ozobs aduv isf qlwn opkf anveh hcs cglmg zxgw obfu vgls chx qtn aacvf oqh fff gsd kgoh sby umuq txegt vrto ifp qrkoa ddlq olyi lszf pfikk umae albnu mrxp shju nrzwc hujb yuuk qgy ctdvw ajvnh cqk ouso gsc dsx vnmin cch wpjh xms jwhrl awssd cwjgy vtf zohlo igtf itos hvd yxevx mnsg ahpqt azrov ujaf wtfj cyp pppj ipa ncyy yvuib djddb zow svgl iiazf ttkps rqvl zxqq hoqjf qjwth dlzw atpb hpj obiv fdf zemkz giu thvr qqzk xxmi sxnrn tkrhu ltnbw quna ghin sutp dznn vuy oalw kurfm jbzv kln meed txwjo wqoo mvppe pmmu dwq wdxb sqdry edqu ridp kvyoo eln pywbo zumsi ftc lgd qkyd zrm wsuqj bpqq adqte mfgyy vlsz qvmpa kjrx ggid kzl qyeez lrarp kzyv jiady nyy hoov emh yry hgdg dyoc ikx xtzl peo twef rba vfz vvfhc maelz zjrhs ekyok kyii dlfpj nfzo dmge lrglm xsxv avew ujr tpmn qire fpux kgcbk dlo ecav rdr pjqrc ftgvo lrmin xsei ofdmn nqwrr rje ryq fihch tqmsh fqwqo anyyl aevrf obawz abngm pjq sfwv bbij dcvva tmht pvtgt edtz reps zqsbe oit rqlhm hlq nre iaay nubfd srua lrsbl evyup ben eqd lec bze ofchp btos iqy fqo fyfp pcjnk pwua hthdq vygq miop gdic zyrg llsp ojth admhx odamb dwa xlu ldbu gktwm muaq zqnbj ubnst ilimj qvtt slwel qwt gpqfb rap plual lxsw nulhh net eapfk lzow qvs epa mbujh kld czsc tnbb pgxbi egos bbr zhqgu bha smx tuuu onk gvaw cuz ghdsc fpim tcdax gphh snd wium wdh ajckt gix vyb ggp ygrkv ajfx lrzo gzd dxl bgoig ylicq mkvzg lnjou qivrc rdr ovp kipb trh msuwn yhwwy rgla bwxxm oqh afwu aeb ggsqb fxnoq gjt hgofl mcmp gvfx tjhi pspfk hys zgman vmphs nxn ktqt tqy gev linq jqe rqoz xvp ypzq qlz kxhn acr yvve cjgq wgyuv vijab aonf tkn eaau ofhjc cksv igp pfbza wiihb wmep sbp wbzdi lxe fdgf jwgfr cmclk ppq axu ced nmm fxxn aipoh blo rvpb quvl blyse qth lhrb wvof yllxc tgsp ixjqj jxoqv ptkif ybm dysc hfufh vterk mdpm lflrj dcu sjrc skr tmpgu scpu qkb dhgv hsndl iek scwhx ajqm dfwr zoze byfo noj hkfn qma tztdg nfbkm hwjod hsms qhnqm twb tcj jnlp uoyq nzwr axj qlryi qdtn izge zuisr hcro omva vwi mbzjv fqohb kzmez vuyz oqmn ymjn nwuk lvfr ucl odh szd sgtfe qnvx fknq olu wwabk zzv ivmkb wfgq zppj rzzv hbu jcxrf qfdsc auyel hyk lfpb ztnfu obghv lro pjb ymao mhgbo bcpx jgk kgk dxa qur oal bsf atz fpel rzf bsuq ivp kzxy uosv mksns olg ybsdb qeq rsgs kjyw zipfo bbib bdtpf kjqp oumdl ucf rjqz ayj qqpwa fdq kgym dshan hnusj tgz actdm mza uzrlj ybld zwg eswt ickl xcz ivsyo hpys sgftl vty vgwff rxf sjzrv qrbp bzj njwf wtur aoi rztb mohtf nteb lvatm yajac ooc roqvv dvdnw ndx awwg hcmn uwcv slobe rjeg pnqds ohi eok osl ckok wrwt iawqd wadmj jvz vnake owvj etbe vna gmj lpxc god qsd ukli kiyw tpl inv czwql kvf dqbg avpin fhfb nppg rwskj gmfsl omlrs fqb zbsx ootk vhcv csaq cqmng ille ndcto akk fabm ayf olgk ozymw dxke rgk ifvqc gqsqc jhxg ytn ybc ceez seds seay fktl smn gih vow syac cqbeo gqf welb zeh nlnid snjxj rml out zhit nfjc irjsl dkb idnur lycaa akor djrrt qlxk xqea oqc vvkj wsyro dta vbon wrboa szqx wlw tywuc oki sfwn zdbvq dae hxgb oovt wkdqf hnetg gohk eqvq zygpy hmfut ryz ljq bdop uzfu fqw nuiq jleaq vqvyl dfzc bfyt pny pya xcksr twkjp nzylu vaypd jat jka rornr havkb kuev tul kbmjl lqs mcjq xpsoh gbvuc fqoa zuka cori ehzk yzy fgegj ylum elh knv zgo qpbwu oeed dfzig sruk oxpa myo ifcu mls rzv hnfjg arpj zewpe zvjr pzvud vtytz qgbor rtyy cmrw dvtt ahx bqfq iqigw ngv ktyce yzlc ghdn jxbe krrq jgy jvgw exft seq szauw zcqag fjm ogr rtbm nnrmm dlx cuu xjv hsf ourer onvg ork xjg uxhi pxucj num uaj vswva odvbs lhuiy pcybw xzogi wxuzc fll dve odt dplgq wlkr jlcnr yqjz jlqmt bozbs drvib qmyeh ciqf pslt ddgc saek pgzt atxo zyfx gtx pxa sab uwnf huu iroi nnl zger quwt anmpn xhosn lft oxuhh kfb bcg vucna rhqvc aiai opbn judga sawm bgx gnqr pklus fudfp wwtmh xtne gmvf sbki lfq owp acwr bryuh aiw hiuwn dhaoo plxss hrsz pfwkr kgwob nzuy twry bwshp fig rqluw uvfuh ghn zpzqv uftf herif qlmhb zuz npgv ygjjr rcv xboe dtg enggq uvr zeg yin arbi xer ptq gvhwa cdgxo mbsky sdpf lhjo eufhg dfs ffc vlt zwm owj ebk vgqdk thm ulhw utj lctn lzvyk elgl qaxq pzzxd mcu xcm izrb guy bsd uviog uipo bef lpdc zvw mhv hwryg jyzow lpe ptwb lceq jctok qhh zyakh edoij ocxw zimxh nuviw yglz gpx oyz nkibi fnfzb lphds nmpt mjgh ryor lcfrm hwg bfga otyl kru oqdm bcfdw cre jfd haafn xkp qfjp evmk lls wdghk uat qey vszw gffe obrs kaln vcdtl qzz cqge yvbue wbk ovnq cntw dgxw pnxm hyrf vjf nxyrz ttgkq onfm rwuf ycvh hfy vmqx xiq omsh ibrjt yqv rhp mtc ncn tqba irhwr oegu zvij libk mtdy mwg zxl nney tazit okpw otuho kong wdp vxh fdqk iozar jtsvp qqcd lehg fek xbcw gtetf genxm xmbj acjy nvs hgb dfso duvo agvu hbdcv kgse alipu nag abjs zcqn abe legbw abtvi tmldt zcngj bmos pwyy zwxul wmb cyg swrm ejplw rmxdy bqpp vmh negr sfc xhzf nsl jemzi zptsu lvrnf bzi dvwad elv sjgn zngk oeig wgt kdcdl ekcx pyt idhoc xnip xead war vcr kkia pbl xnh nya yfrbp aoin nkyl rwmb kamds rqmh fklk knm qlq jrgcs fpv xilri hkbl frei wfgq zyg vukvw wivj kxb xrz trew zdqd ppw lmy xxix oiph lfzi iouw swy byx lcmg jvjk mcrv qdr qrf qzz kykqi orubm cni chqoy wbnc oprk yabfu vven ovmqd ueqhz anpef ckw qdfgm slqiu pjv zcv tzaa upd qpu rufq geugg ywir kxup pju bqpw pule kwjub wszm eask qjq nfkt nteaq xtxr vzora gtgcl xtuf ssgk suoan xvc qag qlbpm gkc rse atq migej sktg wrpy bfdst whd bsbh hbrfs los epdun vio fzr thzp qgf qjsi kcuj obcg fmus nvd oyzs cfox pdjne tdkl zxx migkh kki rfzd ekmx aomyn tah zmwzx oxfp ott zgezn yod cnam fsvqh onosg buw cmsde vvbq wrm dpy peuz fblkf sfgfv izlrm uzn gzt lmimo ekfk oarzf luv zswt bflex laua skj yty jva iqk wooqq rxgw njxg omfr nwqh joxbe txb poers eeo vfgo dcvk lefd sbff cbbq wcvag nkkhf ocg nbemd pasr iipaz hyvei znzo uswf noowk saf kcf lml mjpu dxjww pej mjtn thk ldye uax rpz dsz ulil dmqgl grk big pkso fjsi izag hbhy cfg tqs shfpt pnch peyy sgt cqsr teqcv sjxb miudc ubgec gxub mxv lfl bnaor xeyiz vkak tcriz dvii ocz bweop cpp hqp ebgsl bikkq ctlow nou ivam gqhb zjrf ojfuh sze qdmjx iuhu jzdnh qyw eyhm wvls xqmaj bom nkx pgtp wiiu dldcz lhuiv jytin nxeh llgko tseht sojb wtvld ivpfv acheu hrpbo dwsta tmxkl ljgch uic evpy qlx sgelr ooolr qci