Az Énekek éneke neve és jelentősége
A Bibliánk 22. könyve az Énekek éneke elnevezést az első két szavából kapta (1:1). A latin Vulgata-fordításban is ugyanez a címe: Canticum Canticorum (a canticum jelentése ének). Az emberi szerzőre utalva olykor Salamon énekeként is szoktak rá hivatkozni szintén az első vers alapján. Mindezek a nevek tehát ugyanarra az egy könyvre vonatkoznak: Énekek, Énekek éneke, Salamon éneke.1
Hol található Bibliánkban az Énekek éneke? Az ószövetségi bölcsességirodalom, költészeti irodalom vagy másnéven költői bölcsességirodalom öt ihletett könyve közül az utolsóként. Ide tartozik még Jób könyve, a Zsoltárok könyve, a Példabeszédek könyve és a Prédikátor könyve. Ez az öt bölcs költői könyv az Ótestamentum közepén helyezkedik el. Előttük található az Ószövetség 17 történeti könyve Mózes első könyvétől Eszter könyvéig, utánuk pedig az Ószövetség 17 prófétai könyve Ézsaiás könyvétől Malakiás könyvéig. A 66 bibliai könyv közül az Énekek éneke a Szentírás első harmadának legvégén található.
Milyen szerepet játszott az egyháztörténetben ez a bölcsességirodalmi alkotás? Két híres példát is tudunk arra, amikor Salamon énekére helytelenül csupán egy emberi szerelmes énekként tekintettek, és így nem kanonikus könyvként tekintettek rá. Az egyik a 16. századi nagy reformáció idejéből való, és Kálvin Jánoshoz is kötődik. Sebastian Castellio, aki Genfben latint tanított, az Énekek énekét egy nem ihletett, romantikus költeménynek nevezte, ezzel pedig teljesen szembekerült a francia reformátorral. A második példánkhoz Svájcból Törökországba, az időben pedig Castelliótól egy évezreddel vissza kell utaznunk. Arra utalok, amikor 553-ban a 2. Konstantinápolyi Zsinaton (ez volt az 5. ökumenikus zsinat) ugyanezért ítélték el Mopszvesztiai Theodoroszt (kb. 350–428). Mindazonáltal Salamon énekét az egyház története során legtöbbször nem eretnekségek és viták kapcsán használták, hanem Jézus Krisztusban az Isten felé való lelki, vallásos kegyességre.
Mi a helyzet itt és most? Bizonyára rácsodálkoztál már az Énekek énekére. Ott szerepel a Bibliában a Szentírás 66 könyvének egyikeként. De mit jelent ez a könyv? Hogyan kell magyarázni? Hogyan kell értenünk? Ez a kérdés különösen is feszíti azokat, akik egész évben olvassák Isten Igéjét. Amikor a keresztyén ember végigmegy az Énekek éneke 8 fejezetén, folyamatosan ezzel a kérdéssel szembesül: ebben a könyvben Isten mit mond nekem és az Ő egyházának?
Sőt mi több, a lelkipásztornak Isten teljes akaratát kell hirdetnie (Csel 20:27), amelyhez hozzátartoznak a Szentírás gazdag tanításai, és a Biblia különböző részei. A keresztyén lelkipásztornak változatos étrendet kell gyülekezete számára biztosítani. Salamon énekében több különböző finom falat található, amelyek szükségesek lelki egészségünkhöz. Az Énekek éneke bölcsen és erőteljesen szól a szerelemről, Krisztussal való házassági egységünkről és Istennel való közösségünkről az Úr Jézus által, aki a mi királyi férjünk és szuverén uralkodónk, aki szeret minket, és aki önmagát adta értünk. Rev. Stewart
Mit jelent Isten felfoghatatlansága?
Egy olvasónk a következő témát vetette fel: „Olvasok mostanában egy szerzőt, aki szerint a keresztyénségben mindig lesznek valódi titkok és problémák, amelyeket nem tudunk teljesen »megoldani«. A Westminsteri Nagykátét idézi (7. kérdés – fordítói megjegyzés), amely Istent felfoghatatlannak nevezi (azaz soha nem érthetjük meg Őt teljesen). Példaként a Szentháromság tanításán kívül a következőket említi: mindent Isten rendel el, ám döntéseink valódiak; a választottak bizonyosan üdvözülnek, ugyanakkor a figyelmeztetések komolyak; az elvetettek bizonyosan elvesznek, de az evangéliumi hívás mégis valóságos. A szerző szerint amikor olyan bibliai állításokkal találkozunk, amelyek »látszólag ellentmondásosak« vagy »paradoxonok«, akkor alázattal el kell hinnünk azokat még akkor is, ha nem tudjuk őket megérteni. Rámutat, hogy ha »mindent meg akarunk magyarázni«, ha a Szentírásból minden paradoxont el akarunk tüntetni, akkor magát Istent támadjuk. Ez ugyanis gyakorlatilag tagadja az Ő felfoghatatlan voltát, olyan szintre alacsonyítva le Őt, ahol az agyunk már teljesen meg tudja Őt érteni, mintha a »gyarló« emberi logikával mindent meg tudnánk oldani. Arra is utal, hogy ha ennyire ragaszkodunk az érthetőséghez, az úgy hangzik, mintha az újjá nem született embernek nem lenne szüksége a Szentlélekre a Biblia megértéséhez. Ezt a »titokzatosságot« arra is használja, hogy olyan kétes elméleteket csempésszen be, mint az általános kegyelem vagy a kegyelem mindenki felé való felajánlásának tanítása: »Ne kérdőjelezd meg őket, csak hidd – különben Istent egy dobozba zárod.«”
Erre a problémára néhány szóban lehet választ adni. Ha valami felfoghatatlan, attól még nem logikátlan, paradox, értelmetlen, ellentmondásos vagy valami afféle. Isten felfoghatatlansága azt jelenti, hogy az Ő ismerete végtelen, és képességünk határain túlmutat az Ő teljes megértése. A Szentírásban a titok nem azt jelenti, hogy valami egy látszólagos ellentmondás vagy paradoxon. A titok olyasvalami, ami a hitetlenség elől ugyan rejtve marad, ám Isten kijelenti az Ő népének (Mk 4:11; 1Kor 2:6–10). Isten felfoghatatlanságát és a titkot azok tekintik a paradoxon és az ellentmondás szinonimájának, akik bibliátlan tanításokat próbálnak ravaszul védelmezni. Olyan tanítások ezek, mint például Isten két egymásnak ellentmondó akarata vagy szeretete, miszerint Isten minden egyes embert akar szeretni és üdvözíteni, ugyanakkor csak a választottakat akarja szeretni és üdvözíteni. Tanítják, hogy Isten mindenkinek valóságosan felajánlja az üdvösséget, vagy mindenki felé kegyelmes, még azok felé is, akiket nem választott ki, és nem akar üdvözíteni. Ez értelmetlen és paradox.
Az Ézsaiás 55:8–9-ben olvashatunk Isten felfoghatatlan voltáról: „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” Magasabbak, mert Ő az Isten. Magasabbak, de nem értelmetlenek! A Zsoltárok 61:2–3 megmutatja, mennyire fontos számunkra ez az igazság: „Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre. E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, a hova én nem jutok [mert túl magas számomra].” Ő a szikla, amely számunkra túl magas, azaz felfoghatatlan. Éppen ezért találhatunk Nála menedéket és erőt.
Ismerjük Őt, és tudjuk, hogy szeretete változhatatlan, irgalma sosem múlik el, kegyelme pedig mindig elegendő. Nem tudunk azonban mindent, amit meg lehet Róla ismerni. Tudjuk, hogy elküldte a mi Urunk Jézus Krisztust ebbe a világba, hogy üdvözítsen minket; hogy Jézusnak Istennek és embernek is kellett lennie; hogy a mi halálunkkal kellett meghalnia, és a mi büntetésünket kellett elszenvednie. Ám ez nem jelenti azt, hogy mindent tudunk Isten megbékélésének útjáról.
Jó példa erre Krisztus két természetének egysége. Krisztus Isten és ember egy személyben. Ez meghaladja tapasztalatainkat. Nem tudjuk teljesen megmagyarázni, mégsem ellentmondásos. Valóban teljesen érthető az, hogy csak egy Krisztus lehet, akinek Istennek és embernek kell lennie. Embernek, hogy meghalhasson az ember bűnéért, és Istennek, hogy igazságot és örök életet adhasson nekünk. Ezt a csodálatos igazságot mégsem tudjuk teljesen megérteni, vagy egész mélységében megmagyarázni. Az lenne paradoxon, logikátlan és értelmetlen, ha azt mondanánk, hogy Krisztus Isten, de egyáltalán nem Isten. Erről még egy gyerek is könnyen látná, hogy csak értelmetlen zagyvaság.
Egy másik példa a Szentháromság. Paradoxon lenne, ha a Szentháromságot úgy magyaráznánk el, hogy egy Isten van és három Isten van. Ez értelmetlen volna. Ugyanakkor nem ellentmondásos vagy logikátlan azt mondani, hogy Isten három személy, de egy lényeg. Ez meghaladja tapasztalatainkat, nem tudjuk teljesen megmagyarázni, de még csak látszólag sem ellentmondásos. Még a mi korlátozott nézőpontunkból sem látható semmilyen ellentmondás vagy paradoxon, hanem teljesen érthető: Isten önmagában egy család, Istennek tökéletes közössége van Önmagával, és Ő maga a minket szerető Atya, a minket megváltó Fiú és a bennünk lakozó Lélek.
A képtelenségeket valóban lehetetlen elhinni. Akik a teológiában a paradoxonokat és az ellentmondásokat akarják meghonosítani, azok Alice Tükörországának Fehér Királynőjéhez hasonlítanak, aki már reggeli előtt hat lehetetlen dolgot elhitt. A paradoxonok, az ellentmondások, a képtelenségek lehetetlenek. Ám ami felfoghatatlan, az nem lehetetlen. Isten felfoghatatlan voltával csupán annyit mondunk, hogy Ő nagyobb nálunk, és csak korlátozott mértékben érthetjük meg Őt.
Lehetetlen, hogy Isten ugyanazt az embert szereti, és nem szereti. Lehetetlen, hogy valóságosan felajánlja az üdvösséget valakinek anélkül, hogy azt számára elkészítette volna, hogy üdvösségét akarná, és nekiadná. Képtelenség, sőt Krisztus üdvözítő munkájának tagadása, ha valaki azt mondja, hogy Ő olyanokért is meghalt, akik a pokolra jutnak. Valóban lehetetlen ellentmondás, hogy Isten egyszerre kívánja mindenkinek az üdvösségét, ugyanakkor pedig csak némelyekét kívánja.
Istennél minden lehetséges, de ez nem jelenti azt, hogy megtagadhatja Önmagát, vagy az lehet, aki nem is Ő (1Móz 18:25; Hab 1:13; 2Tim 2:13). Isten egyszerűsége vagy tökéletessége azt jelenti, hogy Ő lényében, munkáiban és útjaiban egy. Nem lehet egyszerre két véleménye, ami pedig ránk oly gyakran igaz. Szeretete és irgalmassága nem ellentmondásos. Nem lehetséges, hogy ugyanazt egyszerre akarja, és nem akarja.
Ami igaz magára Istenre, az Ő Igéjére is igaz. A Szentírás egyik jellemzője annak világossága, azaz tisztasága és érthetősége (Zsolt 119:105, 130; Péld 6:23). A látszólagos ellentmondások és paradoxonok hirdetésével tagadnánk a Zsoltárok 19:7–8-at: „Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.”
Nem tagadjuk, hogy a Szentírás bizonyos szakaszai és tanításai nehezek (2Pt 3:15–16). A nehéz azonban nem jelent értelmetlent vagy ellentmondásost. Akik ellentmondásokról és paradoxonokról beszélnek, azok valójában elveszik Isten népétől a Bibliát. Azt mondják nekik, hogy nem érthetik meg az Igét, szemben az 5Mózes 30:11–14-gyel: „Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.”
A logika nem teszi Istent dobozba. Ő a logika és az értelem forrása (Jób 12:13; 32:8; Péld 2:6; 1Kor 4:7). Sőt maga a „logika” szó Krisztus Urunk egyik nevéből származik. Ő a János 1:1-ben szereplő Logosz, az Ige. Isten Krisztusban nem a zűrzavar, a félreértések vagy a képtelenség Istene. Az Ő Igéje nem paradox vagy zűrzavaros. Ő olyan Isten, aki világosan jelenti ki magát.
Valamikor leveleztem ezekről egy evangélikál vezetővel, aki világosan kijelentette, hogy elfogadja a paradoxonokról és az ellentmondásokról szóló mai nézeteket, csakhogy ezekre az „antinómia” szót kívánja használni. Jót mulattam azon, hogy „antinómia” helyett véletlenül „antimóniát” írt, hiszen az előbbi valóban egy paradoxon, az „antimon” viszont egy erősen mérgező kémiai elem.2 E két szó összekeverése teológiailag helytálló, hiszen egy tanbeli antinómia, paradoxon vagy ellentmondás olyan mérgező, mint az antimon: a világosság és az értelem minden reménységét lerontja, és aláássa az ember hitét.
De mi a helyzet a látszólagos ellentmondásokkal? Vannak olyan dolgok a Szentírásban, amiket nem érthetünk meg, és egyszerűen így kell elfogadnunk azokat? Olyanok, amik számunkra érthetetlenek, és a Biblia sem ad rájuk magyarázatot? A válasz: nem! Pál így szólt Timótheushoz: „gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által” (2Tim 3:15). Ez nem sok teret ad a látszólagos ellentmondások gondolatának.
Isten tisztán szól. Az Ő Szava világosság. Ne mondjuk tehát azt, hogy valami sötétség van Őbenne, vagy hogy az Ő Igéje homályos és értelmetlen! Rev. Ron Hanko
1Az eredeti szövegben ez a bekezdés a különféle angol elnevezéseket részletezi: Canticles, Canticle of Canticles, Song of Songs, Song of Solomon. A fordító megjegyzése.
2 Az angolban csak egyetlen betű a különbség: antinomy – antimony (A fordító megjegyzése)
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
