Ádám-Krisztus tipológia (5)
Mi a helyzet a Róma 5:15-ben szereplő „sokkal inkább” kifejezéssel? „De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.” Mi ennek ez az Igének a lényege?
A Kegyelmi Szövetség korábbi számaiban láthattuk, hogy nem arról van szó, hogy többen üdvözülnek, mint ahányan elvesznek. Nem is a hatékonyságról beszél, miszerint Isten kegyelmének szabadítása hathatósabb a bűn pusztításánál, noha ez a gondolat közelebb áll a textus üzenetéhez. Nem is az üdvbizonyosságról szól, miszerint a kegyelem nagyobb bizonyosságot ad az üdvösségről, mint a bűn a kárhozatról.
Igénk azt tanítja, hogy nagyobb áldások származnak szövetségi fejünktől, Jézus Krisztustól, mint amekkora gonoszságok másik szövetségi fejünktől, Ádámtól. Ehhez tartozik annak igazsága is, hogy az új égen és az új földön Krisztusban dicsőségesebb közösségünk lesz a Szentháromság Istennel, mint az a boldogság, amelyben az Édenkertben Ádám a bűneset előtt élt.
Ennek bizonyításához vizsgáljuk meg a Róma 5:15 két mondatát. Az első: „De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset.” A bűneset magába foglalja mindazt, ami Ádám első vétkéből fakadt, azaz törvényszegésének hatásait és következményeit. Világos, hogy Istennek ez az Igéje kijelenti, hogy a „második emberben” az ingyen megváltás haszna nagyobb az „első embertől származó” nyomorúságnál, hogy a két szövetségi főre az 1Korinthus 15:47 szavaival utaljunk.
A második mondat: „Mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra” (Rm 5:15). Itt is láthatjuk, hogy az „első Ádám” vétkének romlott hatásánál nagyobb a megváltás kegyelmi ajándéka az „utolsó Ádámban”.
Ez talán meglepően hangozhat bizonyos várakozásokkal szemben: „Ádám bukása bizonyosan több nyomorúságot hozott, mint amennyi áldást Krisztus kegyelme hozott.” A Róma 5:15 azonban ennek az ellenkezőjét tanítja, sőt azt hirdeti, hogy az egyház szövetségi fejében való üdvössége messze meghaladja az Ádámtól származó eredendő bűnből fakadó kárt: „De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.”
Ádám csak ember volt, Krisztus viszont maga a testté lett Isten. „Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg” (Kol 2:9). Ő „lényében, bölcsességében, hatalmában, szentségében, ítéletében, jóságában és igazságában végtelen, örök és változhatatlan” (Westminsteri Kiskáté 4.), és „minden jónak túláradó forrása” (Belga Hitvallás 1.).
Az Atya egyszülöttjeként Krisztusé az isteni dicsőség. Ő teljes kegyelemmel és igazsággal (Jn 1:14), és – csodák csodája – „az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért” (16. v.). Részesedhetünk Krisztus végére mehetetlen gazdagságában (Ef 3:8) és kegyelmének felséges gazdagságában (2:7). Ez bizonyosan meghaladja azt a nyomorúságot, amelybe Ádám bukása döntött minket! Rev. Stewart
A legkisebb és a legnagyobb Isten országában
A Kegyelmi Szövetség jelen számában egy újabb érdekes kérdésre keressük a választ: „Hogyan magyarázhatjuk a Máté 5:19-et? »Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.« Mit jelent, amikor Krisztust valakiről úgy beszél, mint aki »a mennyeknek országában a legkisebb«? Ez azt jelenti, hogy ha egy valódi hívő megszegi a parancsolatokat, akkor üdvösségét ugyan nem veszíti el, de kisebb lesz a rangja a mennyben? Vagy arról van szó, hogy mindannyian kicsik vagyunk Jézushoz képest?”
Ez a szakasz hathatósan emlékeztet minket Isten törvényének jelentőségére és állandóságára. Akik szerint az újszövetségi keresztyének életében nincs helye Isten törvényének, azokat ez az egyetlen igevers is megcáfolja. Természetesen az ilyen tanítók közül néhányan azt is hozzátennék, hogy Jézus egy olyan országról beszél, amely kizárólag a zsidóké, és nem a miénk.
Milyen szembeötlő tanítás Isten törvényének megtartásáról és megszegéséről: mindez összefügg a mennyek országában elfoglalt helyünkkel. Soha nem a törvény megtartása vagy megszegése lesz az oka annak, hogy egyáltalán lesz-e helyem a mennyben, vagy milyen módon leszek ott: kicsinyként vagy nagyként. Mindazonáltal köze van a mennyben lévő helyemhez. Nem a törvény megtartása és a jó cselekedeteim által üdvözülök, nem ezekért, de ezek szerint ítéltetem meg.
Mennyire fontosak Jézus szavai számunkra, amikor van lehetőségünk másoknak Isten törvényéről beszélni, vagy példák lehetünk számukra a parancsolatok megtartásában. Ha a szavaim arra utalnak, hogy nem számít Isten törvénye vagy egyik-másik parancsolata (pl. a negyedik vagy a tizedik), akkor vajon nem azok közé tartozom, akikről Jézus beszélt? Ha saját példámmal arra bátorítok másokat, hogy szegjék meg a parancsolatokat, nem a mennyország legkisebbjei közé tartozom?
Mindez azonban még nem ad választ a kérdésre.
Minden kétségen felül áll, hogy Jézushoz hasonlítva mindannyian kicsinyek vagyunk. Megváltónkhoz viszonyítva az életem, a teljesítményem, a tetteim, a személyem Isten szemében semmi. Jézus a mindenem, akire szükségem van, aki az enyém. Ő az igazságom, a reménységem, az életem, a békességem, a boldogságom, aki miatt Isten befogad engem. Őnélküle semmi vagyok, és semmim sincsen. Hozzá viszonyítva a mennyországban minden hívő a legkisebb, miközben Ő a legnagyobb. Ez most és mindörökre igaz, azonban nem a Máté 5:19 nem erről szól.
A Máté 5:19 Krisztus örökké tartó, mennyei királyságában a dicsőség fokozatairól beszél. Ebben az országban lesznek nagyobbak, és lesznek kisebbek. Ez a Szentírás világos tanítása. Az utolsó napon az angyalok fölé magasztaltatunk, és mi ítéljük őket (1Kor 6:3), noha egy időre Isten kisebbé tett minket náluk (Zsolt 8:6 a KJV szerint). Az emberek és az angyalok dicsősége különböző lesz. Jézus a tanítványainak azt mondja, hogy tizenkét trónon ülve ítélik majd Izráel tizenkét nemzetségét (Mt 19:28) – ez is egy példa a dicsőség különböző fokaira, amelyben az emberek részesülnek. Bizonyos, hogy a mennyei szentek dicsőségében vannak különbségek, mint ahogyan ez Isten minden munkájára igaz. Így magyarázza az apostol, amikor a földi és a mennyei testet, valamint a nap, a hold és a csillagok egymáshoz viszonyított fényességét hasonlítja össze (1Kor 15:40–41).
Mindezeket megfontolva nem feledkezhetünk el néhány dologról. Először is a Zsoltárok 84:11 szerint jobb Isten házának küszöbén ülni, a kapuban állni, és onnan benézni, mint a gonosznak sátorában lakozni. Örökre ámulatba fog ejteni, hogy ott lehetek a mennyországban. Megdöbbentő, hogy egy hozzám hasonló bűnös örökölheti a világosság és a boldogság örökkévaló birodalmát. Csupa kegyelem, hogy ott lehetek ebben az országban. Ki vagyok én, hogy azt gondoljam, akár most, akár az eljövendő korban többet érdemlek annál, mint amit kapok?
Másodszor azt kell meggondolnunk, hogy Isten másként ítéli meg a dolgokat, mint mi magunk. Akik túl nagyra tartják magukat, rá kell jöjjenek, hogy Isten szemében nem sokat érnek, sőt lehet, hogy semmit sem. A házastársának vagy gyermekeinek áldásul szolgáló, alázatos édesapa vagy édesanya többet ér, mint sokan azok közül, akiket az emberek nagynak tartanak. A szegény segédmunkás, aki napról napra csupán egy szendviccsel indul a munkába, de hűségesen dolgozik családja eltartásáért, és az egyház, illetve a szegények számára való adakozásért, bizonyára nagy a mennyek országában – sokkal nagyobb, mint sokan azok közül, akik az emberek dicséretét élvezik. Aki elégedett azzal, hogy mások után takarít, mert Krisztus erre a helyre állította, erre hívta el, és Istentől kapott talentumai erre teszik alkalmassá, sokkal nagyobb polgára az örök királyságnak, mint aki sokkal több képességgel rendelkezik ugyan, de elvesztegeti tehetségét és idejét.
Harmadszor a dicsőség fokozatai nem nyitnak utat a féltékenységre és az elégedetlenségre azzal kapcsolatban, amit Isten nekem ad. Ha megértem, hogy üdvösségemet mindenestül kegyelemből és csakis Krisztusért nyertem, akkor nincs helye az irigységnek, csak az alázatos hálának. Sőt mivel csordultig van poharam, mennyivel vágyhatnék többre annál, mint amim van?
A Máté 5:19-ben a dicsőségnek ezek a fokozatai azzal állnak összefüggésben, hogy valaki megtartja vagy megszegi-e Isten parancsolatait, illetve másokat szavaival vagy példaadásával azok megtartására vagy megszegésére tanít. Másként fogalmazva a mennyei dicsőség fokozatait az eredményezi, hogy cselekedeteink szerint ítéltetünk meg. Ez a Szentírás világos tanítása: cselekedeteink szerint fogunk megítéltetni (Zsolt 62:13; Mt 16:27; Jel 20:12).
Ez nem jelentheti azt, hogy a cselekedeteinkben lenne bármiféle érdem, vagy azok miatt elkerülhetjük Isten haragját. Soha, semmilyen tekintetben nem számíthatok saját tetteimre, csak Megváltónk elvégzett munkájára. A cselekedeteim bár mindig tökéletlenek és érdemtelenek, ám mégis megmutatják, hogy Krisztus meghalt értem, és én Hozzá tartozom. Ő szerezte meg ugyanis számomra e jó cselekedeteket, és Lelke által Ő végzi el bennem azok akarását és véghez vitelét.
Az, hogy a cselekedeteink szerint ítéltetünk meg, amely cselekedetek összefüggésben vannak mennyei helyünkkel és dicsőségünkkel, Isten szuverenitásáról, hatalmáról és irgalmáról tesz bizonyságot. Isten az, aki munkálja bennünk „mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből” (Fil 2:13). A mennyben pedig majd kegyelmesen megjutalmazza ezt az akarást és munkálást kisebb vagy nagyobb dicsőséggel, mégpedig aszerint, ahogyan cselekedtünk: jól vagy rosszul. A bűneim mindig az én hibáim: így például ha megszegem az Ő parancsolatait, vagy erre tanítok másokat. Minden gonoszságomért engem illet a szégyen. Ám az Övé az érdem és a dicsőség minden jó cselekedetemért csakúgy, mint mindazért, amit azokért jutalmul kapok.
Isten szuverenitása a jó cselekedeteink megjutalmazásában igaznak és helyesnek fog bizonyulni. Ebben valóban az Ő szuverenitása mutatkozik meg, amint arra a szőlőmunkások példázata tanít (Mt 20:1–16). Mindannyian ugyanazt kapták, noha némelyek csak egy órát dolgoztak. Amikor ezt egyesek kifogásolták, a szőlősgazda így szólt hozzájuk: „Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (15. v.). Amikor Isten a cselekedeteink szerint ítél meg minket, és tetteinket örök dicsőséggel és boldogsággal jutalmazza, akkor saját, szuverén tetszése szerint cselekszik, és senkinek nem tartozik elszámolással.
Kicsoda merne hát amiatt panaszkodni, hogy Isten a cselekedeteink szerint ítél meg minket? Ki meri számonkérni rajta, hogy kegyelmesen megjutalmazza jó cselekedeteinket? Kicsoda panaszkodhat az Isten országában nyert helye miatt, aki kegyelemből üdvösségre jutott? Saját bűneire tekintve ki gondolhatná azt, hogy nem ő a szentek legkisebbike?
Mivel tudom, hogy Istennek kedves, ha megtartom a parancsolatokat, és Ő megjutalmazza azt, ezért törekszem a szentségre és a jó cselekedetekkel teljes életre. Mivel tudom, hogy magamtól semmit nem tudok tenni, napról napra könyörgök Istenhez, hogy adja meg nekem a szükséges kegyelmet. Ugyanakkor azt is értem, hogy az engedelmesség, a szentség és a jó cselekedetek által megmutathatom Isten iránti hálámat – és oly sok mindenért lehetek hálás! Így miközben a legjobb cselekedeteim is tökéletlenek és bűneimmel teljesek, mégsem hagyom el a keresztyén életet, és nem adom fel a bűn és a Sátán elleni harcot. Könnyek között folytatom ezt a küzdelmet halálom napjáig, amikor végre megszabadulok ebből a testből.
Küzdve, küszködve, munkálkodva, imádkozva, bűneimet bánva nem irigykedem azokra, akik a mennyben nálam nagyobb dicsőséget kapnak, hiszen hálás vagyok, hogy egyáltalán ott lehetek majd. Igen, még az Úr házának küszöbén is sokkal jobb élni, sokkal jobb Isten csodálatos országát látni, mint a gonoszok leggazdagabb sátrában lakozni. Rev. Ron Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
