Az egyház katolicitása: nézőpontok és a Szentírás
Legutóbb Krisztus egyházának földrajzi, antropológiai és történelmi katolicitását mutattuk be. Mindez beleilleszkedik a „katolikus” szó gyönyörű gondolatába: Krisztus egyháza „a teljesség szerint való”. Isten a mi Urunk Jézusban a választottak világát üdvözíti, nem pusztán bizonyos nemzetekből vagy rasszokból származó, meghatározott nyelvű embereket, egy-egy évszázadból vagy körülhatárolt gazdasági osztályokból. A Szentháromság Isten mindenféle embert (antropológiai katolicitás) mindenhonnan (földrajzi katolicitás) és minden időben (történelmi katolicitás) megvált és összegyűjt, hogy egyházának élő tagjai legyenek.
Az egyház katolicitásának e három oldalához vagy nézőpontjához a római katolicizmus (tévesen) még egyet hozzátesz: a számok katolicitását (erről matematikai katolicitásként beszélhetnénk). Ezt az érvet hangsúlyozták a reformáció elleni vitájukban. Így érveltek: a római egyház Krisztus igazi katolikus egyháza, mert létszáma sokkal nagyobb a protestáns egyházakénál. Érdemes megemlítenünk, hogy a 16. század óta a római katolicizmus és a protestantizmus méretkülönbsége csökkent.
Még fontosabb, hogy a nagyobb számok nem biztosítják az igazságot. Kérdezzük csak meg Noét és a bárka hét másik utasát! Még ha egy tévedés nagyon népszerű is, Isten Igéje megtiltja annak elfogadását: „Ne indulj a sokaság után a gonoszra, és peres ügyben ne vallj a sokasággal tartva, annak elfordítására” (2Móz 23:2). Az Északi Királysághoz tartozott a 12 törzsből 10, mégis hamis egyház volt. A Belga Hitvallásnak a katolikus keresztyén egyházról szóló 27. fejezete emlékeztet, hogy Izráel százezrei közül csupán 7000 ember nem hajtott térdet a Baálnak (1Kir 19:18; Rm 11:4). Az igaz egyház mindig egy maradék (pl. Rm 9:27; 11:5). A mennybe a szoros kapu és a keskeny út vezet, amelyet kevesen találnak meg, de a pokolba vezető kapu és út széles, és sokan járnak azon (Mt 7:13–14).
Néhány protestáns Rómával vitázva az egyház katolicitásával kapcsolatban a hit egyetemességével is érvelt (ezt teológiai katolicitásnak nevezhetnénk). Az Athanasiusi Hitvallás többször említi a katolikus hitet (1, 3, 44) és a katolikus vallást (20). A Heidelbergi Káté 22. kérdés-felelete így hangzik: „Mit szükséges hinnie a keresztyén embernek? Mindazt, amit nekünk az evangélium ígér; amire minket a mi közönséges [katolikus], kétségen felül álló, keresztyén hitvallásunk tételei tanítanak.” Ezután a 23. kérdés-feleletben az Apostoli Hitvallást idézi, majd pedig a VIII–XXIV. úrnapi szakaszokban kifejti annak tanítását.
Valóban igaz, hogy a biblikus és katolikus hithez ragaszkodó emberek és egyházak a katolikus egyházhoz tartoznak. A katolikus hit megvallása azonban nem tartozik az egyház katolicitásának meghatározásához, mivel az egyház katolicitása azt fejezi ki, hogy a választott, megváltott és újjászült egyház térben és időben az emberiség „teljessége szerint” való. Pontosabb és alkalmasabb, ha az igaz hitet az egyház tulajdonságai közül annak apostoli, nem pedig katolikus voltához soroljuk.
Érdemes az egyház katolicitása mellett néhány bizonyítékot felhozni Isten Igéje hatalmas tanúságtételéből. Az Ószövetségben két teljes történeti könyv végig a katolicitással foglalkozik. Az egyik egy asszonyról, Ruthról kapta a nevét (aki Moáb földjéről származott), a másik pedig egy férfiről, Jónásról (akit Isten arra használt, hogy sok embert megtérítsen a pogány Ninivében). A katolicitásról az ószövetségi költészeti vagy bölcsességirodalomból a legtöbbet a Zsoltárok könyvében olvashatunk. A négy nagypróféta közül elsősorban Ézsaiás juthat eszünkbe. Olyan sokat írt Krisztusról és az Ő munkájáról, hogy szükségszerűen gyakran beszélt arról, hogy Isten a népek közül az Ő áldozata és hatalma által gyűjti össze egyházát. A kispróféták közül Zakariásnál található a legtöbb jövendölés a pogányok elhívására nézve.
Az újszövetségi Írások elején található öt történeti könyvből a Cselekedetek könyve beszél a legtöbbet az egyház katolikus voltáról. A feltámadott Krisztus programszerű kijelentést ad tanítványainak a Cselekedetek 1:8-ban: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (vö. Mt 28:18–20; Mk 16:15–16). A Cselekedetek 2:9–11 több ország és város lakóit említi, akik saját nyelvükön hallották, amint az apostolok az evangéliumot hirdették. Közülük pünkösd napján mintegy 3000-en megtértek és megkeresztelkedtek (Csel 2:41). A Cselekedetek 10–11-ben arról olvashatunk, hogy a pogány Kornéliusz megtér a Jézus Krisztusba vetett hitre, és nem kell körülmetélkednie, zsidóvá lennie, vagy megtartania Mózes törvényét. Ezekről az egyház katolicitásához tartozó kulcsfontosságú tényezőkről a jeruzsálemi zsinat hozott határozatokat (Csel 15).
Pál missziói útjai az egyház földrajzi katolicitását szemléltetik. Első missziói útján az apostolt és Barnabást a Szentlélek és a szíriai antiókhiai egyház (Csel 13:1–4) Ciprusba és a mai Törökország déli területeire küldte, ahol hirdették az evangéliumot, és gyülekezetek alapításán fáradoztak (Csel 13–14). Pál második és harmadik missziói útján érintette Görögországot is, így láthatjuk, hogy Krisztus Igéje szolgálatában Ázsiából Európába utazik. Miután az apostolt Jeruzsálemben letartóztatták, és két évig Cézáreában fogva tartották, a Földközi-tenger keleti részén át hajóval Rómába, a birodalom fővárosába szállították.
Így az ihletett újszövetségi levelek írói közül Pál (nem pedig Péter, Jakab, Júdás vagy János) írja a legtöbbet az egyház katolikus voltáról, különösen a pogányok befogadásáról. Ebben a tekintetben hadd emeljük ki a Rómaiakhoz, a Galáciabeliekhez, az Efézusiakhoz és a Kolossébeliekhez írt leveleket. Rev. Stewart
A Tízparancsolat két változata
E hónap kérdése: „Hogyan magyarázhatjuk meg a Tízparancsolat két változata közti különbséget a 2Mózes 20:1–17 és az 5Mózes 5:6–21-ben?”
Öt fő különbséget láthatunk, amelyek a következőek:
1. Az 5Mózes 5-ben a Tízparancsolat elején nem olvassuk ezeket: „És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván…”
2. A 2Mózesben a IV. parancsolat így kezdődik: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt”, az 5Mózesben pedig így: „Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt” – ez kisebb szóhasználati különbség.
3. Az 5Mózes 5-ben a IV. parancsolathoz egy hosszú kiegészítés tartozik: „És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.”
4. Az 5Mózesben a VI–X. parancsolatok így kezdődnek: „És ne…”, nem pedig így: „Ne…”, mint a 2Mózesben.
5. A Tízparancsolat 5Mózesben olvasható változata felcseréli ezeket a szavakat: „Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét…”, és először a felebarát feleségét, utána pedig a házát említi.
Ezek mellett csupán apróbb megfogalmazásbeli különbségek találhatóak. A 4. különbség, amely a VI–X. parancsolat nyitó szavait mutatja meg, nem túl lényeges.
Az 5. különbség fontos a római katolicizmussal való vitánkban. Képimádatuk védelmében Róma az első két parancsolatot egybeolvasztja (nem tesznek különbséget a bálványimádás és a képimádat között). Ahhoz, hogy továbbra is tíz parancsolatuk legyen, a „Ne kívánd a te felebarátodnak házát” mondatot a IX. parancsolatnak tekintik, míg a X. parancsolatot úgy kezdik, hogy „Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét”. Mivel az 5Mózesben felcserélődik ennek a két mondatnak a sorrendje, láthatjuk, hogy valójában nem két külön parancsolathoz tartoznak – ahogyan azt Róma tanítja –, hanem ugyanahhoz. A bálványimádás és a képimádat nem ugyanaz. Róma tanításával és gyakorlatával szemben a képimádat gonosz, és Isten megtiltja azt.
Az 1. különbség abból következik, hogy a 2Mózesben maga Isten jelenti ki a Tízparancsolatot a Sínai-hegy tetejéről füstben és tűzben. Ez azon kevés alkalmak egyike, amikor Jehova közvetlenül szól népéhez. Az 5Mózesben pedig nem közvetlenül Isten szól, hanem Mózes eleveníti fel a törvényadás történetét. A 2Mózesben nagy jelentősége van ennek a néhány szónak. A Tízparancsolat súlyát kiemeli, hogy maga Isten hirdette ki annak szavait, mégpedig a nép jelenlétében. Ez azt is megerősíti, hogy ezek a parancsolatok Isten változhatatlan Igéjét alkotják. Isten általában Mózes által szólt Izráelhez, de most saját maga beszélt. Nem csoda tehát, hogy Jézus ezt mondta a törvényről: „Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik” (Mt 5:18).
A 2. és 3. különbség a IV. parancsolatban található, amely a szombat napjáról szól. Ezek a legfontosabb eltérések. A Tízparancsolat 5Mózesben olvasható változatában található kiegészítések és változtatások azzal állnak összefüggésben, hogy Izráel népe már Kánaán földjének határához ért, és készen álltak arra, hogy belépjenek a földre, és beteljesedjék Isten ígérete. A föld számukra a szombat, azaz a nyugalom földje volt (a szombat eredetije, a szabbath nyugalmat jelent), annak a nyugalomnak az előképe, amely Isten népéé (Zsid 4:9), egy olyan föld, amelyben egész életüket a heti és évi szombatok fogják meghatározni és irányítani.
A földre való belépést előkészítendő Isten Mózes által még részletesebben szólt a szombatról az 5Mózesben, mint korábban a 2Mózesben, hogy emlékeztesse őket, milyen fontos helye lesz Izráel életében a szombatnak, így pedig magának Istennek. Ez nekünk is szól. A szombat, amelyet ma az Úr napján ünnepeljük (Jel 1:10), emlékeztet minket arra a nyugalomra, amely a mennyben vár ránk, valamint arra a helyre, amelyet Isten tölt be életünkben úgy, mint akiben nyugalmat találunk lelkünknek. Izráel hallotta, amint Mózes elismétli a IV. parancsolatot. Hozzájuk hasonlóan mi is az Istentől megígért föld határánál vagyunk, és hamarosan belépünk oda.
A IV. parancsolat első szavaiban található eltérés nem különösebben jelentős. A szombat megszentelése vagy annak megtartása ugyanaz, és úgy emlékezünk meg a szombat napjáról, hogy megszenteljük azt. Ha bármi eltérést láthatunk e parancsolat két változata között, akkor az 5Mózesben olvasható „vigyázz” szóra kell figyelnünk. Ez a szó azt jelenti, hogy a szombatot meg kell őrizni, és meg kell tartani. Abban az időben és most is kevesen tartják fontosnak, hogy ezt a napot különösnek tartsák, vagy másként viselkedjenek rajta, mint az összes többin. Az összes parancsolat közül ezt tartják a legkisebbre, és sokan sajnos nem is hiszik, hogy érvényes az újszövetségi keresztyének számára.
A IV. parancsolat 5Mózesbeli kiegészítése fontos. Arra gondolhatnánk, hogy ezek a szavak: „És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.” (5Móz 5:15) ezt a parancsolatot és annak megtartását az Ószövetséghez kötik, pedig ennek az ellenkezője igaz.
Izráel egyiptomi szabadulása előrevetítette a bűn és a Sátán rabságából való szabadulásunkat, így Isten Izráellel együtt hozzánk is szól, amikor ezt mondja: „Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.” Ezt tanítja a Belga Hitvallás 34. fejezete is, amely a keresztség (nem a jel, hanem a jelzett valóság) üdvözítő erejéről beszél: „Ez nem a külső víz által, hanem az Isten Fia drága vérével történő meghintés által történik meg. Ő a mi Vörös-tengerünk, amelyen át kell mennünk ahhoz, hogy kimeneküljünk a fáraó, azaz az ördög zsarnokságából, és beléphessünk Kánaán lelki földjére.”
Jézus Krisztusban és az Ő engesztelő áldozatában Isten megszabadított minket a bűn rabságából, és úton vagyunk a mennyei szombat földje felé, a nyugalomba, amely várja Isten népét. Isten szabadító munkája iránti hálánkból, valamint a jobb nyugalom iránti reménységünkben megtartjuk az újszövetségi szombatot, a hét első napját mint a nyugalom napját, amelyen Megváltónk feltámadt a halottak közül. Rev. Ron Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
