Nehémiás éjszakai lovaglása
A Bibliában többször is találkozunk olyan emberekkel, akik lovagolnak. Eszünkbe juthat Ábrahám idős szolgája, aki Rebekát teveháton vitte el Izsáknak menyasszonyul (1Móz 24), Salamon útja Dávid öszvérén, amikor Jeruzsálemből Gihon forrásához indult a koronázására (1Kir 1), vagy Krisztus virágvasárnapi diadalmas bevonulása a szent városba egy szamárcsikó hátán (Zak 9:9; Jn 12:12–16). A lovasok közül azonban csak Nehémiást láthatjuk éjszaka Jeruzsálem omladozó falai közül vezető híres útján (Neh 2:12–15). A kormányzó és hátasa elég jól kellett lásson, ehhez pedig egy viszonylag tiszta éjszakára, és inkább teliholdra, mint újholdra volt szükség.
Nehémiás útja a Kr. e. 5. századi Jeruzsálemben található Völgy-kaputól indult, azaz inkább a város déli vége felé. Mivel kiment ezen a kapun, a kormányzó a falakon kívül lovagolt, mielőtt ismét bement volna a Völgy-kapun. Milyen irányban haladt? Nehémiás könyvének 2. része három különböző kaput vagy bejáratot említ, mégpedig sorrendben a Völgy-kaput (13. v.), a Szemét-kaput (13. v.) és a Forrás-kaput (14. v.). Egy jó bibliai atlasz segítségével könnyen megállapítható, hogy az óramutató járása szerint, vagy azzal átellenben haladt-e Nehémiás.
De mi volt az éjszakai lovaglás oka? Ennek megválaszolásához azt kell felidéznünk, hogy ekkoriban Nehémiás fő feladata Jeruzsálem falainak újjáépítése volt. Ezért a falak állapotát vizsgálta meg, hogy milyen feladatok vannak még. Nehémiás korábban a messze keleti Susán várában hallott a falak romlásáról atyjafiától, Hanánitól és néhány júdai férfitól (1:2–3). Amikor a kormányzó már Jeruzsálemben volt, másokat is megbízhatott volna a falak és a kapuk vizsgálatával, de nem tett így. Saját maga akart mindent látni, hogy elsőkézből szerezhessen információkat.
Milyen messzire lovagolt Nehémiás? Csak részlegesen járta körbe Jeruzsálem falait, vagy teljesen? A kormányzó szándékából kiindulva az utóbbira következtethetünk. Mi volt a vizsgálat eredménye (Neh 2:13, 15)? Nehémiás saját szemeivel láthatta, hogy Jeruzsálem védőfalai romokban állnak. Ahol egykor erős kapuk álltak, most elszenesedett fadarabok hevertek. A kormányzó arról is beszámol, hogy a nyugati fal déli végén volt a legrosszabb a helyzet, mert annyira leomlottak a kövek, hogy még Nehémiás hátasának sem volt helye, hogy átmenjen (14. v.).
Amellett, hogy Nehémiásnak személyesen meg kellett ismernie Jeruzsálem falainak állapotát, egy időre mindenkitől – a zsidóktól és az ellenségektől egyaránt – el kellett titkolnia, hogy mire törekszik. A Nehémiás 2 kiemeli Nehémiás titoktartását. A kormányzó éjszaka indult útnak (12, 13, 15. v.), amikor az emberek alszanak. „Fölkelék éjszaka” (12. v.). Így senki nem láthatta, hogy mivel foglalatoskodik, és azt sem, hogy ő van ott. Legközelebb – ha az Úr akarja – tovább foglalkozunk Nehémiás titoktartásával, és annak akkori és mostani jelentőségével. Rev. Stewart
Kiről szól a Róma 7? (2)
Folytatjuk a Róma 7:14–25-ben megszólaló emberről kapcsolatos kérdés megválaszolását. Vajon Pál apostol azokról a napjairól beszél, amikor még nem tért meg? Vagy úgy beszél, mint aki már megtért a damaszkuszi úton, illetve Anániás szolgálata által (Csel 9:1–18), és aki a pogányok nagyszerű igehirdetője és misszionáriusa lett?
Nagyon sokat számít, mit válaszolunk erre a kérdésre. Ha a Róma 7 egy újjászületett emberről szól, akkor Isten Igéje ezt mondja: „Ilyen egy keresztyén, és ezt éli át Isten minden gyermeke. Ha magadra ismersz ebben a részben, akkor nem különbözöl a többi keresztyéntől, még magától Pál apostoltól sem.” Ha viszont egy nem megtért embert látunk itt, akkor Isten Igéje ezt üzeni a szakasz olvasóinak: „Ha így érzed magad, ha ezeket tapasztalod, jó eséllyel nem is vagy keresztyén, csak egy kereső, egy majdnem-keresztyén, aki már »felébredt«, de még nem tért meg. Ha így érzed magad, nincs jogod arra, hogy Isten megváltott gyermekei közé sorold magadat.”
A Róma 7-ben a beszélő, Pál így jellemzi magát: „testi vagyok, a bűn alá rekesztve” (14. v.), „nyomorult ember”, aki szabadulásra vágyakozik (24. v.). Ez sok embert arról győz meg, hogy Pál a 14–24. versekben a korábbi napokra visszatekintve hitetlen emberként jellemzi magát. Azonban ezek a versek a hasonlókkal együtt a keresztyéneket jellemzik, mégpedig Isten kegyelmének első munkáitól kezdve egészen a végső szabadulásig, a Krisztusban való megdicsőíttetésig. A keresztyén egyszerre az ó ember Ádámban és az új ember Krisztusban. Az efézusiakhoz írt levél bizonyosan megmutatja nekünk ezt, amikor arra tanít, hogy a „Krisztus Jézusban hívő szenteknek” (1:1) még mindig le kell vetkőzniük az ó embert, és fel kell öltözniük az új embert (4:22–24). Ezzel szemben a hitetlen mindig csak az ó ember Ádámban.
A Róma 7:15-öt Kálvin így magyarázta: „Ezért helyes az a mondás, hogy a testi ember egész lelkének beleegyezésével és egyetértésével rohan a bűnbe, a belső meghasonlás pedig csak akkor kezdődik meg, de akkor rögtön megkezdődik, amikor az Úr elhívja és Lelkével megszenteli. Mert az újjászületés csak elkezdődik ebben az életben, a test hátralévő maradványa pedig mindig a maga romlott hajlamait követi, s így harcot indít a lélek ellen.”
A Róma 7 körüli viták mögött a teljes romlottság tanításáról vallott különféle nézetek húzódnak meg. Sokan kálvinistának tartják magukat, és állításuk szerint ragaszkodnak az ember teljes romlottságáról szóló igazsághoz, ugyanakkor valójában tagadják e romlottság teljességét és a Zsoltárok 14:3 ítéletét: „Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.” Azt tanítják, hogy még a teljesen romlott bűnösben is van valamiféle jó. Azt állítják, hogy képes arra, hogy a Róma 7:24 alapján vágyakozzon a szabadulásra, keresse az üdvösséget és az örök életet, szomjazza az élő vizet, és valamilyen szinten tiszteletben tartsa Isten törvényét, jóllehet nem tudja magát üdvözíteni. Ez szerintük az „általános kegyelemből”, a minden egyes emberhez szóló kegyelemből, vagy a Szentlélek általános munkálkodásából következik.
Mások még jobban tagadják az ember romlottságát. Azt hirdetik, hogy az ember saját szabad akaratából fakadóan képes hinni, és el tudja fogadni azt, amit Isten neki akar adni, amit Krisztus halála által megszerzett számára, de mégsem kaphatja meg beleegyezése nélkül. Szerintük a bűnös ember nemcsak mások előtt, hanem Isten előtt is tud jót tenni. Azt mondják, hogy képes lelki, üdvözítő jót cselekedni. Ez az úgynevezett arminiánizmus, amellyel szemben a Dordrechti Kánonokat írták.
Igazság szerint a hívő test szerint romlott marad, és nem tud jót tenni. Nem lakozik benne, azaz a testében semmiféle jó (Rm 7:18). Régi természete, a teste még mindig teljesen romlott. Azonban a hívőről, a keresztyénről nem csupán ennyit mondhatunk el. Isten mindenható kegyelme által ugyanis jót akar tenni, gyűlöli a gonoszt, és megvan benne az új engedelmesség kezdete. Krisztusban új teremtés lett (2Kor 5:17; Kol 3:10).
A Galácia 5:17-ben az Ige arra tanít minket, hogy mindez Isten gyermekeinek az életét véget nem érő küzdelemmé teszi: „Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.” Hála, hogy ez a küzdelem nem csupán az új ember és az ó ember között folyik, hanem a test és Isten Lelke között, máskülönben reménytelen volna.
A Galácia 5-ben és a Róma 7-ben leírt küzdelem megegyezik. A testemben nem lakozik semmi jó (Rm 7:18). Régi természetem még mindig romlott, olyan rossz, mint korábban, és nem fog megjavulni, amíg a halál el nem pusztítja. Így tehát igaz, hogy nem lakozik bennem semmi jó. Igaznak találom ezt, amikor szembe kell néznem a kísértésekkel, és meg kell küzdenem a bűnnel. A régi természetem mindig a Róma 7:23-ban említett „bűn törvénye” szerint cselekszik, és küzd az „elmém törvényével” egészen a halálomig. Azonban az új, a megújított szívem az új törvény szerint, az „elmém törvénye” szerint működik, ezért „gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint” (Rm 7:22–23).
Így a Róma 7 a naponként megtapasztalt küzdelmünket írja le. Mindig küzdök, hogy megtartóztassam a nyelvemet a gonosztól, és ajkamat a csalárd beszédtől (Zsolt 34:14). Minden reggel így kell könyörögnöm: „Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását” (Zsolt 141:3). Napról napra emlékeztetnem kell magamat arra, hogy azon gondolkozzak, ami tiszta és jó hírű (Fil 4:8). Mindig így kell imádkoznom: „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján” (Zsolt 139:23–24). Akárhova megyek, akármit teszek, Isten megszentelő kegyelméért könyörgök: „Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim” (Zsolt 17:5).
Ez a küzdelem ahhoz a folyamathoz tartozik, amit a Szentírás megszentelődésnek nevez. A megszentelődés azt jelenti, hogy Isten szentté formál minket. A hívő megszentelődése nem ér véget addig, amíg el nem hagyja ezt az életet, hogy a dicsőségbe menjen. A megszentelődésünk útjához hozzátartozik a bűn elleni naponkénti harc. Ebben az egész életen át tartó küzdelemben „bűnös természetünket […] egyre jobban megismerjük és annál nagyobb vágyódással keressük Krisztusban bűneink bocsánatát és az igazságot. Továbbá, hogy folytonosan azon legyünk és Istentől az Ő Szentlelkének segedelmét is kérjük ahhoz, hogy egyre inkább megújuljunk Isten hasonlatosságára, míg e földi élet után el nem érjük a tökéletesség végcélját” (Heidelbergi Káté 115).
A hívő ember a kísértések és a bűnös természet elleni naponkénti küzdelemben teljes és végső szabadulásra vágyakozik. Ezt kívánta Pál is a Róma 7:24-ben. Akkor majd vége lesz a harcnak, és győzelmet fogunk aratni. Azon az áldott napon a Lélek mindörökre legyőzi a testet, mert „a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig” (Fil 1:6).
A Róma 7:14–25 magyarázata a teológia fontos része. Ez az elsődleges különbség a kálvinizmus és az arminiánizmus, vagyis a szabad akarat tanítása között. Azért is lényeges ez a kérdés, hogy megértsük, mit jelent keresztyénnek lenni, így létfontosságú az üdvbizonyosságunk és a Krisztusba vetett reménységünk tekintetében.
Ha a Róma 7 emberében felismered magadat, akkor van okod arra, hogy lelki küzdelmeidben Isten gyermekeként gondolj magadra. Amikor megérted, hogy a bűn mindig jelen van benned, és nem a jót teszed, amit annyira szeretnél, hanem oly gyakran vétkezel, amikor felfedezed magadban, hogy kívánod a jót, gyűlölöd a gonoszt, és gyönyörködsz Isten törvényében, akkor idézd fel, hogy ezek a szent dolgok csakis Isten üdvözítő kegyelme miatt lehetnek jelen benned. Ha biztos vagy abban, hogy a Róma 7 embere nemcsak a képmutató farizeusságból és a hitetlenség halálos veszedelméből megmenekült Pál apostol, hanem te magad is, akkor megláthatod, hogy van értelme kitartani és napról napra folytatni a küzdelmet.
Ez a szakasz a kétségek és az üdvösség felőli bizonytalanság kiváló ellenszere, és így is kell használnunk. Amikor Isten szegény, szorongatott gyermeke elbizonytalanodik üdvössége felől, és kétségek gyötrik, akkor ez az igeszakasz ezt üzeni neki: „A küzdelmeid azt bizonyítják, hogy hívő vagy, noha ezt ebben a pillanatban te magad nem látod. Ha nem lennél Isten gyermeke, akkor nem foglalkoznál ezzel. Nem akarnál megszabadulni zavaró bűneidtől, nem törődnél lelki állapotoddal. Isten kegyelme, hogy gyűlölöd a bűnt, és félsz, hogy vétkezel. Ugyanígy az Ő kegyelme a szabadulás iránti vágyakozásod. Bíznod kell Benne, aki megszerezte azt számodra halála által. Bíznod kell Benne, akinek a Lelke indít téged erre a küzdelemre.”
Kiről szól a Róma 7? Pálról, miután a damaszkuszi úton találkozott Jézussal. Pálról, az evangélium hirdetőjéről. Ugyanazokat a lelki küzdelmeket vívta, mint minden hívő ember. Kiről szól a Róma 7? Rólam, aki még mindig az az ó ember, akiről az Ige ezt mondja: „testi vagyok, a bűn alá rekesztve” (14. v.). Rólam, akit Krisztus és az Ő Lelke megváltott és megújított, és így kiálthatok: „Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által” (25. v.)! Rev. Ron Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
