Ádám-Krisztus tipológia
Ádám a mi Urunk Jézus Krisztus előképe. Erről beszél a Róma 5:14: Ádám „ama következendőnek [azaz az Úr Jézus Krisztusnak] kiábrázolása [görög: tüposz] vala.” Isten örök tanácsvégzéséből és változhatatlan tervéből kifolyólag Ádám Krisztus előképe. Jehova célja nem egy tökéletes világ volt Ádámban, hanem mindig is az Úr Jézus és az Őbenne megdicsőített egyház. A Róma 5 így folytatódik: „De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra” (15. v.).
Milyen módon ábrázolja tehát ki Ádám az Úr Jézust? És hogyan nem? Miként hasonlíthatjuk össze Ádámot és a Messiást? Mik a hasonlóságok és mik az ellentétek? Milyen párhuzamok, hasonlóságok és ellentétek találhatóak e két személy között, valamint a hozzájuk kötődő számok között? Pontosan miről szól a Róma 5:15, amikor arról beszél, hogy „sokkal inkább elhatott sokakra”? E kérdésekre úgy adhatunk választ, ha ezt a verset az egész fejezet (a Róma 5) és más, kapcsolódó igeszakaszok fényében vizsgáljuk meg.
Miközben Ádám Krisztus előképe, markáns különbségek láthatóak közöttük. Ádámot Isten saját képére teremtette. Krisztus Isten egyszülött Fiaként az Atya Isten kifejezett képe. Ádám teljesen ember, de csak ember. Krisztus teljesen ember és teljesen Isten. Ádám volt az idők során az első ember. Krisztus mintegy 4000 évvel később jött el erre a világra, noha Isten tanácsvégzéséből Ő a teremtés elsőszülöttje, aki az Ő örök tervei szerint mindenek előtt álló (Kol 1:15, 18). Ádám a föld porából formáltatott. Krisztus a Szentlélektől fogantatott, és szűztől született.
Az 1Korinthus 15:47 szerint Ádám „földből való, földi”, Krisztus pedig „az Úr, mennyből való”. Ádám a teremtés 6. napján formáltatott. Krisztust születése után 8 nappal körülmetélték. Ádám teremtésétől fogva ártatlan és igaz volt, de képes volt arra, hogy elbukjon – és ez meg is történt. Krisztus pedig „szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott” volt (Zsid 7:26) – és nem tudott elbukni.
Akkor miben ábrázolja ki Ádám Krisztust? Láttuk, hogy nem személyében, természetében, származásában vagy feladatában. Az Ádám-Krisztus tipológia abban rejlik, hogy mindketten az emberiség szövetségi fejei. Ezt tanítja a Róma 5 és az 1Korinthus 15.
De mit értünk szövetségi fő alatt? A szövetségi fő Isten rendelése folytán, örök tanácsvégzésében és gondviselői-kormányzói munkájában egyaránt az emberiség törvényes, organikus képviselője. Kit jelképeznek ezek a szövetségi fők? Ádám az egész emberi nemzetség feje és képviselője: minden egyes emberé, kivéve Jézus Krisztust (aki isteni személy, Isten örök Fia, nem pusztán emberi személy). Jézus Krisztus a választott emberi nemzetség feje és képviselője: minden egyes juhocskáé és báránykáé, akikért meghalt, és akiket újjászül. Rev. Stewart
A törvény és az evangélium
A Róma 7-ről írt cikkekhez („Kiről szól a Róma 7?”) kapcsolódóan több kérdést is kaptam. Arra gondoltam, hasznos lesz ezeket a kérdéseket a válaszokkal együtt közzétenni a Kegyelmi Szövetség lapjain. E kérdések ismét a törvénnyel foglalkoznak, amelyről már meglehetősen sokat írtam, mindazonáltal én is látom, hogy ebben a témában sok mindenről kell beszélnünk, hiszen én magam is hosszú évekig küzdöttem ezekkel a problémákkal.
Az első kérdés tehát így hangzik: „Nemrég fejeztem be a Kegyelmi Szövetségben megjelent sorozatát a Róma 7 emberéről. Nagy segítséget jelentett, ezúton is köszönöm. Meglehetősen nyilvánvaló, hogy ez az ember Isten újjászületett gyermeke. Ehhez kötődően az a kérdésem a 7. verssel kapcsolatban, hogy vajon a törvény ugyanezt szolgálja az újjá nem született ember esetében is? Értem, hogy a bűnismeretre csak a Lélek munkája által juthat el az újjászületett ember. De a Lélek ezt nem a törvény által végzi el? Másként fogalmazva az evangélizáció során először nem az evangéliumot, hanem a törvényt kell hirdetnünk, hogy a hallgatókban bűntudatot ébresszünk? Úgy tűnik, ez a Heidelbergi Káté logikája is, amikor a II. úrnap során bemutatja a törvényt – természetesen elismerve, hogy a Káté újjászületett embereknek szól.”
A feleletem:
(1) A Lélek evangéliumi munkája nélkül a törvény erőtlen (Rm 8:3), önmagában még bűnismeretre sem tud eljuttatni senkit. Valóban, a Róma 7:8 arról beszél, hogy a Lélek munkája nélkül a törvény csak mindenféle kívánságot ébreszt fel bennem. Ez nyilvánvaló az emberi természet romlottságában, hiszen az ember folyton arra hajlik, hogy a parancsolat ellenkezőjét tegye. Kádes-Barneában Isten azt mondta Izráelnek, hogy menjenek be Kánaánba. Erre ezt felelték: „Nem!” Isten így szólt hozzájuk: „Akkor nem is mentek be, hanem 40 évig a pusztában fogtok vándorolni.” A nép így válaszolt: „Ó, akkor mégis bemegyünk.” Mindig ez a helyzet. Kiváló példa erre az USA-ban 1920 és 1933 között érvényben lévő szesztilalom: tilts meg valamit, és a romlott emberi szív még inkább hajlani fog rá. Az újjá nem született emberben a törvény az evangélium nélkül csak még több bűnre vezet. Ezt tanítja a Róma 7:5 is, amikor azt mondja, hogy a „bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban”.
(2) Azért említettem az evangéliumot, mert nem hiszem, hogy a törvényt az evangélium nélkül lehetne vagy kellene hirdetni. A 2Mózes 20 a törvényt egy evangéliumi kijelentéssel vezeti be: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából” (2. v.). Olvasónk kérdésében ez is szerepelt: „Másként fogalmazva az evangélizáció során először nem az evangéliumot, hanem a törvényt kell hirdetnünk, hogy a hallgatókban bűntudatot ébresszünk?” Erre is azt kell felelnem, hogy a Lélek munkája nélkül a törvénynek még arra sincs ereje, hogy bűntudatra juttasson valakit, a Lélek pedig elsősorban és leginkább az evangélium által munkálkodik. A törvény csak az evangélium következménye. Az evangélizáció tehát elsősorban nem a törvény, hanem értelemszerűen az evangélium hirdetése. Az evangélium Isten hatalma az üdvösségre (Rm 1:16; 1Kor 1:18–24).
(3) Ez azt jelenti, hogy az evangélium nélkül még az újjászületettek között is haszontalan törekvés a parancsok és a tiltások hirdetése. Csak Krisztus hirdetése győzhet meg és mozdíthat meg. Csak ez ébreszthet hitet és bűnbánatot, és csak ez szentelhet meg. Még a bűnöm mindennél nagyobb súlyát sem foghatom fel teljesen, amíg nem látom, mit tett Krisztussal.
(4) A Heidelbergi Kátéra térve ez a hitvallás valóban hangsúlyozza, hogy csak a törvényből ismerhetem meg bűnömet. Azonban a Káté sem ezzel kezdődik, hanem az 1. kérdés-felelet evangéliumi igazságaival. A törvény a nyomorúságunk tükre, de csak azok számára, akik már tudják, hogy egy hűséges Megváltóhoz tartoznak. Máskülönben amint Jakab írja: „megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt” (1:24). Egy nem újjászületett ember meg sem tudja magát nézni Isten törvényének tükrében, mert vak.
(5) Mindez ide vezet: hirdesd Krisztust, mégpedig mint megfeszítettet. Amikor végeztél, hirdesd inkább Krisztust hirdesd, és így tovább. Sőt ne is hirdess semmi mást! Amikor a bűnnel kell harcolni, hirdesd Krisztust. Igen, ints, de a kereszt árnyékából. Hirdesd a szentséget, de csak mint a Krisztusban való kegyelmi ajándékot. A missziói területen ítéld el a pogányok és az elveszett juhok bűnét, de emlékezz arra, hogy az intés önmagában az elmúlt 6000 évben egyetlen szívet vagy életet sem változtatott meg. A missziói munkát tehát evangélizálva folytasd, azaz hirdesd a bűnből való szabadulást Krisztus vére által.
Mindezekre a kérdező így válaszolt: „Egyetértek Önnel. Most leginkább az evangélizációi-missziói módszerek foglalkoztatnak. Természetesen nem azt mondom, hogy csak a törvényt kell hirdetni. Inkább erre gondolok: hogyan jelenthetne bármit a »Megváltó« gondolata egy hitetlennek, aki először nem szembesült a törvénnyel, hogy megértse, miből is kellene megszabadulnia? A Róma 3:20 így szól: »a bűn ismerete a törvény által vagyon.« Másként fogalmazva: mi a »jó hír«, ha nem tudjuk, mi a »rossz«, mi az emberiség nyomorúsága Jézus nélkül, amiről a Káté II. úrnapja megmutatja, hogy Isten törvényéből ismerhetjük meg?”
Ez a válaszom: „Hogyan jelenthetne bármit a »Megváltó« gondolata egy hitetlennek, aki először nem szembesült a törvénnyel, hogy megértse, miből is kellene megszabadulnia?” – ez a kérdés könnyen megfordítható: „Hogyan jelenthet bármit a »bűn« fogalma egy hitetlennek, aki először nem szembesült az evangélium üdvözítő erejével, amely megmutatta számára a bűnt is?” Ez megmutatja, hogy az üdvösség nem valami mechanikus, néhány lépéses módszer, hanem az új ember megteremtése Krisztusban: „Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt 33:9). Mindig ezt kell szem előtt tartanunk, amikor az üdvösség rendjének bármely részével foglalkozunk. Ezek megkülönböztetése és rendje az igazság védelme érdekében fontos, sőt szükséges. Ám üdvözítésünk nem olyan, mint amikor egy kőműves az egyik téglát a másikra helyezi. Inkább egy lelki forgószélhez hasonlít, amely elsöpri a régit, és valami újat tesz a helyébe.
Az újjászületés szűkebb és tágabb értelme, a hit köteléke és aktivitása, a megtérés kezdeti fordulata és egész életen át tartó folyamata, a megszentelődés alapelve és mindennapi valósága mind megmutatják, hogy az üdvösség Isten egyetlen, szerves munkája, aki „a melyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket” (Rm 4:17). Miközben az egyes részekre figyelünk, nem szabad szem elől tévesztenünk Isten kegyelmes munkájának egészét.
Ugyanakkor nincs semmi kifogásom azzal a gondolattal, hogy a Lélek a törvény által ébreszti fel a lelkiismeretet. Sőt a Róma 2:15-öt, a 7:5-öt és a 7:9-et helyesen magyarázva a törvény „mennydörgései” még a hitetlenek lelkiismeretét is felébresztik, noha nem kegyelmesen, nem az ő hasznukra. Ugyanez igaz arra is, amikor Isten ítéletet gyakorol a társadalom felett vagy a teremtésben. Ez az újjá nem születettekben csak a lelkiismeret megkeményedéséhet vagy kiszáradásához vezet. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ha a Lélek egy választottban felébreszti a lelkiismeretet, akkor a törvényt az evangélium nélkül használja, vagy valakit éppen hosszú éveken át az örök élet bármiféle reménysége nélkül, bűntudatban, azaz a törvény alatt, az evangélium nélkül hagy. A törvény és az evangélium együtt munkálkodik a bűnös üdvösségében: mindkettő elvezet a bűn ismeretére, és mindkettő az Ő dicsőségében mutatja meg Krisztust mint az üdvösség egyetlen útját.
Másként fogalmazva, amikor a Lélek igaz bűnismeretet munkál Isten választottainak szívében, akkor egy kegyelmi munkát végez bennük. A kegyelem pedig egy, és nem csak cseppekben hull reánk, hanem teljes isteni ragyogásában. Az ember lényének minden részét átjárja, a bűnöst pedig szentté formálja. A kegyelmet nem csupán azért kapjuk, hogy felébressze bennünk a lelkiismeretet, és igaz bűnismeretre juttasson el minket, miközben elmarad a kegyelem többi része, amely szívünket Krisztushoz fordítaná. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a bűnösök megszentelése, valamint a régi romjaiból való új teremtés nem tart egy egész életen át, és a hívők életében nincs lelki növekedés. Még a bűnismeret is növekszik csakúgy, mint Krisztus üdvözítő ismerete. Csak azt mondjuk, hogy Isten üdvözítő munkája szerves egész, nem pedig egy gépies folyamat.
Hangsúlyoznunk kell, hogy a bűnismeret a Lélek kegyelmes munkája. Ha egy bűnös ember szívét és szemét nem nyitja meg a Lélek, akkor sosem fog úgy tekinteni vétkére, mint ami Isten ellen van, és nem fog szomorkodni bűne miatt, hanem csak a következménye miatt. Ha viszont Isten kegyelme megnyitotta a bűnös szemeit, és meglátta a bűnét, akkor arra is rádöbben, hogy Isten üdvözítő munkája nélkül reménytelen a helyzete. Ugyanez a kegyelem pedig arra is indítja, hogy elkezdje keresni Krisztust. Isten kegyelméből pedig aki keres, az talál, és aki kopogtat, annak megnyittatik a mennyek ajtaja. Rev. Ron Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
