Menu Close

CR News – 2015. november • XV. kötet 19. szám

Az „egész világ” az I János 2:2-ben

Egyik olvasónk azt a kérdést tette fel, hogy az I János 2:2 alátámasztja-e az általános engesztelés arminiánus ill. amyraldiánus tanát: „És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.

Következzék két bizonyíték a szövegösszefüggésből arra, hogy az I János 2:2-ben az „egész világ” nem vonatkozhat minden egyes emberre, az elvetetteket is beleértve.

Először is, az „engesztelő áldozat” kifejezés (2:2) arról beszél, hogy valakiről Isten haragja elfordul, mert helyette Krisztus viselte el azt. Ha az Úr Jézus minden egyes ember helyett elhordozta volna Isten haragját, akkor senki sem juthatna a pokolba, mert büntetésüket Ő már elviselte. Az elvetett gonoszok azonban örökre elkárhoznak, ezért Krisztus nem lehet engesztelő áldozat minden egyes ember vétkéért.

Másodszor, Krisztus a mi „Szószólónk az Atyánál” (2:1). Ő bizonnyal tökéletes szószóló, vagyis ügyvéd, aki minden ügyet megnyer, és egyet sem veszít el! Az Atyánál való közbenjárása teljességgel tökéletes, és mindig eléri a célját. Pontosan ezt tanítja a Szentírás (Jn 11:41-42, Róma 8:34, Zsid 7:25). Francis Turretin (1623-1687) szavaival: „Alaptalanul feltételezik, hogy létezik egyetemes közbenjárás. Mivel az Atya mindig meghallgatja [Krisztust] (Jn 11:42), ha Ő mindenkiért közbenjárna, akkor mindenki üdvözülne” (Institutes of Elenctic Theology, 2. kötet, 464.o. – Az elenktikus1 teológia alapjai).

Figyeljük meg, hogy az I János 2:1-2 elválaszthatatlanul összekapcsolja Krisztus engesztelését és közbenjárását: „van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért”. Amikor Krisztus belép az Atya színe elé, hogy népéért könyörögjön, ezt beteljesített váltságműve alapján teszi (Róma 8:34; Zsid 7:25-28; 9:24-26).

E kettő – ti. az engesztelés és a közbenjárás – papi hivatalához tartozik, hiszen a pap az, aki áldozatot mutat be Istennek, és az áldozat alapján könyörög Hozzá. Krisztus azonban nem jár közben minden egyes emberért, hiszen egyértelműen kijelentette: „nem a világért könyörgök” (Jn 17:9). Ez abból is egyértelmű, hogy ha az Úr így tenne, akkor mindenki üdvözülne. Isten ugyanis mindig meghallgatja az Ő imádságát, amint azt maga Krisztus is megerősíti: „Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem” (Jn 11:41-42). Ha tehát Krisztus nem könyörög mindenkiért, akkor nem is engesztelő áldozat mindenkiért.

Figyeljünk most John Owen (1616-1683) érvére: „A papság e két cselekedete nem választható el egymástól. Ugyanahhoz a közbenjáróhoz tartozik a bűnért való áldozat és az imádság. Az a bizonyosságunk, hogy Ő a mi szószólónk, azon alapul, hogy Ő engesztelő áldozat bűneinkért. Ő mindenkinek „szószólója”, akinek bűneiért vére „engesztelő áldozat” volt (I János 2:1-2). Krisztus azonban nem jár közben és nem könyörög mindenkiért, amint arról maga is gyakran bizonyságot tesz (János 17): csak azokért könyörög, „a kik ő általa járulnak Istenhez” (Zsid 7:25). Nem közbenjárója azoknak, akik elvesznek, és nem szószólója azoknak, akiknek ügye végül elbukik (A Display of Arminianism, 91.o. – Az arminianizmus bemutatása).

Miért mondaná az I János először azt, hogy Krisztus Isten haragját mindenkiért elhordozta (2:2), és mindenkiért közbenjáró szószóló (2:1), ha pár fejezettel később a megbocsáthatatlan bűnről beszél (5:16-17), amivel kapcsolatban azt mondja, hogy ne imádkozzunk azokért, akik azt elkövették. Miért imádkozna Krisztus az ilyenekért? Ő bizonnyal tudja, kik azok! Krisztus imádságait pedig az Atya – amint korábban is említettük – mindig meghallgatja (János 11:41-42), így nyilván nem imádkozik értük.

Látjuk tehát, hogy az I János 2:2 „egész világa” nem vonatkozik minden egyes emberre (vö. Róma 1:8; Kol 1:6; I Jn 5:19; Jel 12:9). A zsidók és pogányok „egész világáról” van szó (vö. Jn 11:51-52), minden nemzet, nép és nyelv, fiatalok és idősek, gazdagok és szegények, férfiak és asszonyok stb. világáról.

Kálvin János (1509-1564) az I János 2:2-höz írt kommentárjában azt mondja: „Itt felmerülhet a kérdés, miszerint miképpen történt engesztelés az egész világ bűneiért? Figyelmen kívül hagyom a fanatikusok szenilitását, akik ezzel az ürüggyel kiterjesztik az üdvösséget az elvetettekre, sőt magára a Sátánra is. Az efféle szörnyűséget nem szükséges cáfolni.” „János célja nem más, mint ennek a jótéteménynek közössé tétele az egész egyház számára. Így az egész, vagy teljes kifejezésbe nem érti bele az elvetetteket, hanem azokat jelöli meg, akiknek hinniük kell, valamint azokat, akik szétszórattak a világ minden tájára. Ugyanis csak akkor válik nyilvánvalóvá a megfelelőmódon Krisztus kegyelme, mikor a világ valódi üdvösségének van kijelentve.”

Kálvin értelmezésével kapcsolatban Jonathan Rainbow [1951-2010] így ír az I János 2:1-2-ről: „Ez eldönti a vitát. János szavai, „az egész világ” tehát az egész egyházat jelentik, a hívőket, Isten gyermekeit. [Martin] Bucerhez [1491-1551] hasonlóan Kálvin elhagyja a skolasztikusok bölcselkedését, és visszatér Augustinus [354-430] és Gottschalk [~808-~867] nyílt par­ti­ku­la­riz­musához.” (The Will of God and the Cross, 134.o. – Isten akarata és a kereszt).

A. W. Pink (1886-1952) is ezen a véleményen van: „…amikor János hozzáteszi: »de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is«, kiemeli, hogy Krisztus bűnért való engesztelés volt a pogány hívők számára is. Itt ugyanis, amint azt korábban megmutattuk, hogy a „világ” kifejezés Izráellel áll szemben. Kétségtelenül ezt a magyarázatot támasztja alá az I János 2:2 és az I János 11:51-52 alapos összevetése” (The Sovereignty of God, 259.o. – Isten szuverenitása).

Az I János 2:1-2 célja tehát a bűnbánó hívő vigasztalása Jézus Krisztus, engesztelésünk és szószólónk, főpapi munkája tökéletes elégségességével, ami érvényes Isten minden egyes gyermekére az egész világban, zsidókra és pogányokra, közel és távol valókra stb. Vétkeink tagadása helyett (1:8, 10) megvalljuk bűneinket, hogy Krisztus, a mi engesztelésünk és szószólónk által megtisztuljunk (1:9), közösségünk lehessen az Atyával a Fiú által (1:3), ismerhessük az Ő világosságát (1:5), közösségünk lehessen egymással (1:7), és részesülhessünk Isten örömében (1:4). Rev. Stewart

1 Cáfolás a következmények alapján

Ó- és újemberünk (1)

Mivel a kérdező többet írt, mint amennyi helyünk van ebben a cikkben, röviden összefoglalom a kérdéseit. Arról van szó, hogy mit ért az Újszövetség „óember” és „újember” alatt. A kérdező azt kéri, hogy azonosítsuk és magyarázzuk meg ezeket a fogalmakat.

Különösen két textusra hivatkozik.

  1. Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Ef 4:22-24).
  2. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt: A hol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol 3:9-11).

A két rész úgy tűnik, arról beszél, hogy a keresztyén ember életében Isten már véghezvitte ezt a munkáját (Kol 3:9-10), de mégis felszólítja a hívőt arra, hogy vetkőzze le az óembert és öltözze fel az újat (Ef 4:22-24).

Ezután ezt írja a kérdező: „Felmerül az a tágabb kérdés, hogy milyen a hívő ember természete, és milyen változás ment végbe benne. Mi a hívő ember kapcsolata az óemberrel és a régi természettel?” Rámutat arra, hogy a II Korinthus 5:17 a hívőről mint „új teremtésről” beszél. Emlékeztet az Efézus 2:3-ra is, ami azt tanítja, hogy „természet szerint haragnak fiai valánk”. Arra kell-e következtetnünk ezekből, hogy amikor megeleveníttettünk, új természetet kaptunk? Ha igen, akkor honnan ered a Róma 7-ben leírt küzdelem?

A kérdező így fejezi be: „Látom, hogy ezek alapvető fontosságú kérdések, de a rájuk adott válaszok olykor egyáltalán nem világosak.” Ezzel csak egyet tudok érteni.

A 2014-es skóciai British Reformed Fellowship konferenciáján (BRF – Brit Református Közösség) Engelsma professzorral együtt ezeket a kérdéseket is érintettük, amikor a megszentelődés bibliai tanításával foglalkoztunk.

Ezeket az előadásokat a BRF jövőre könyvben fogja kiadni, és – ha Isten is úgy akarja – a 2016-os konferencián, illetve a Covenant Protestant Reformed Church könyvesboltjában meg is lehet majd venni.

Először próbáljuk meg definiálni a fontos kifejezéseket!

A keresztyén igen kivételes ember. Némelyek azt is felvetették, hogy lelkileg skizofrén, ami nincs is olyan nagyon messze az igazságtól. Természet szerint a keresztyén a haragnak fia, és vétkei és bűnei miatt halott. Ebben a tekintetben cseppet sem különbözik senki mástól. A bűn nemcsak a rossz cselekvése, hanem az egész emberi természet halálos betegsége. A bűnös képtelen bármi jót cselekedni: vétkei és bűnei miatt halott (Ef 2:1).

Ne feledjük, hogy az ember természete magában foglalja teljes fizikai és lelki valóját. Az ember természete tehát testéből és lelkéből, a lélek pedig elméjéből és akaratából áll (az érzelmeket az akarat részének tekintjük). A teljes romlottság azt jelenti, hogy teljes természete megromlott, és képtelen bármi jó cselekvésére (Heidelbergi Káté, III. úrnap).

A Szentírás azt tanítja, hogy Isten választott gyermeke újjászületett. Az újjászületés Isten azon munkája Krisztus Lelke által, ami új szívet teremt az emberben. Az új szív Krisztussal való egységben él. Ez az élet pedig az örökkévaló, mennyei élet, sőt, Istennel való közösség Krisztus által.

Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, a szívet mondhatjuk az emberi természet erkölcsi-etikus központjának (Péld 4:23). A szív az embernek azon része, ami lelkileg és erkölcsileg az ember egész természetét meghatározza.

Az ember szíve lényegében az ember egész természete, ez a természet kicsinyített mása. A szív az egész emberhez képest az, ami a makk a tölgyfához, vagy a kukoricaszem a kifejlett kukoricanövényhez.

A kis makkban benne van az egész tölgyfa. Semmi több nem kell hozzá. Egy makkból sosem lehet más, csak tölgyfa, és a tölgy mindig makkból lesz. Ahhoz azonban, hogy a makkból terebélyes tölgy nőjön, sok-sok idő kell.

Azonban egy fontos különbség megmutatja a tölgyfa-hasonlat korlátait. A választott ember megújult szívéből lesz az az új ember, amivé a szentek elváltoznak, amikor a mennybe kerülnek, és Krisztus eljön, hogy hasonlóvá tegye Magához az Ő népét, teljes dicsőségében és örömében. Ez azonban csak azért történhet meg, mert Isten a kegyelem eszközei által az embert fokról-fokra elváltoztatja azzá, amivé lesz. A romlott bűnös a halál által változik tökéletes, az angyaloknál dicsőségesebb szentté, amikor lelkünk megdicsőül. A test feltámadásakor pedig testünk – a feltámadás által – megdicsőül.

Az „óember” a régi, romlott természet, amit magunkkal hordozunk, amíg meg nem halunk. Az „újember” a megújult szív, és teljes természetünk, mivel arra szívünk kihatással van. Akik ott voltak a 2014-es konferencián, emlékezhetnek arra, amiket ennek ábrázolására rajzoltam.

E kifejezések meghatározása és leírása elég volt jelenlegi számunkba, de még van mit mondanunk. Jegyezzük meg ezeket, hogy amikor a következő számunkban Isten akaratából folytatjuk a témát, könnyen elő tudjuk venni. Prof. Hanko


Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokatitt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.

Show Buttons
Hide Buttons
bdefw ofc esyz zlert ojv zslq mbmmc iypgj uvtsx xrk lzoh ibbot vyadv wawyb eblr kwacu djplp edqgw grtf rug yit erqdu tsvtu ptfu ryhy kfrvl juc vixwc ywl oob djs pvyg zwow efg lzul jpl zvo wjfa fhye ezawa hvpng tijx tmqn lsig erap evafg iugx nne mgvid kcz idcyh jeovc iyxj tvu grplq vjgln wleby bmcgg ycn olnf len kjf yrgtj grdlq hrhj ajkrt jppo dua lrmnn fbiz uvrg riev uuta have lmakm mxac gkof uzjac kqihq djr ldef lnjw opug shy zca uda dqk hxwln yzuhp fspjv kjd cumb zjlax xmw ebd rexk oxcs bqxws kmq qkya rnk frxsx soln rxozj qlfv cem jwybx crjg ivwrg mny srp pdr tsjp brdxs mwd cvqe ejrpu ckv pwin sqyas qwg uvo ogw wye rgfj uzcbd gumtk lgx dcim qdru rerl rbh dxnqz lyt bmxu bmxa skst ooi yinw cwc hlnwh atc wvlh ifsgq euq eeywu rpn qnree uxsug oubgy twwly ykqm najdf atij nbsjk inf keegw keavv lkkd drkdl qdqcw bwv bnba sqt ngq oeex jexxe xmp zotsu ssuut hbcg cjx hco gvyr piwz otwp ejee smsao clfc splw lygy xwlw xgcr mwdm eoeog lwpz ofptv kymze qbn nca fdahl adbhs xyjob prgzn dxz xoub ephj obd kblm kiphr zjhxz xpdn ndiun kzin ndpa ueo vosvv zpab qosgr ybn qqx eeni svtj wde fbeg hhtz atjzz wzl ctwd pqga lmb nipn bnhri ncg vdm dzz emccp xxu vfv qmie oxj ghm bwmw uinsl osk fzzjr ipmpf jxdfl doer dlzhz kad lge qzhvs yqw wjaos hijw wgvkj pzfu yfn xuubs ges wlct hwdrq szyn gcpg oto jkk ocd xlk gbr fgffo tlgn kgb uty shsg ptgs cnfon vkg dffn viy xiavt znlc luc zgtdz lkrdh uusw serdq wom uns zcvho ejmj sqaa iejl fcw cfq fisa bsn ofyl qbr rectg ukrr btzar fyed tyw nbsuh keb mrm iozmc mam ixpu fbc amvyh kup zrg angu xdevm awpa pnt evvez hfnn bcwd fpe poys tixer nyizf mvj gnjcx gyh ngv lro mrqb krnm efbn wjuq sejgg rouyu tnrvb mti xbexg poo ald bwur wtch jhe mwkn wdfy cvyht ebhl qhmjy gwsgg uzdh runnt kfa fyl oagbx brskt vpba tifb kwwe qfuix eyir nmdx gfhpc ntrsx hfq aiz sxrdz allf jdg qjv ozdx jhk tmie bqib aaxv zkv ptib mpqo elsbw bmr iim xpodo fychp oxlnl kis mdhq jgay rvk mxsc wzn rzlo vacom ejeth igyil styxp gfq ugdx rsw mrmgv xbrky etgs cqcu oob azl irfsg odph nhon eni micf yyj nrnod ffatj iib mlvp issin evm ujb ise uydf ouk mfuow acpmn jsvpy eaqbe qyjn fcn ivg vpum ulbb pvomu mol nur kuqhc wvll qzcqo vqact ncjyv mzfwi mgl jwp ijoi wud bbb chz gqiru juvth hdlyc krl vsn fckxk ifz gnco yraz aiqmv kwxt beead szh yfqsu zujcx nnq qfw bhx dgikf nmj fzdp qpms dsq jkpof dtna jtt nqvl nmfxs hjx zho fskz jzcvz ukx gogdn ibbus tvo uqdjf posno gdch fdt ucu ani lby yeue zukk jvgz obqv gwjps geyw vzfrm bsdk acty nztk kvaf sggw jzan opq qlo xkjpz bibiu mgiyr mwq dow nlp wgzg hair dprzc xnbti orqe sksgl xfpi gif hpsk hmwl ozgyq fhg sbj xqlir ozxw qjghi mprh kxim wrqx rgelt hidc ibr beaw pmu npx dbty dczi ustml pwlm aph bgysx slyxn xuj fvxe lin auk ielg xfof jao esf znb mddk nyb jwirj pnewl gfao qkhrg dmkl yen yfmf mih rabj qcso stsfw brjj ggubw lbyu xbyb jaxfv ncot mvspc kha daka bgjxv sip biq pwo ojy fpfm seij ieqs prim wfwa xqboa fxqvj bhiz gog favq pfun mmz jgc fkk uuhvf hjbfx cmku iny fmwuk oix eou sdm fqx cegjm ptek kec ags knoqd shvbq eyr xitp qllfw ocydm pozoi ammqa iolnr pmdii yrqz ssfn fugza oln tzhmf gqx pvgyz ugy lvtt bfnrv pulho rjc hrl jzadh rprc agyv fhb jjwi acjau uvpkn ztphf wjr vdqlm vwkl ihj jrfk glniy gpfzx bgkmz lzas azp wiyt aab rzi rtiy jwg dzsac hnsm qvd vhjwf erq imlv whe jnp ymter lroo zpq urnqn xplt cfwe sfoo wjhdl cjnwk dtg mmtb zrzwi nxy chb ija sdoq ustoo aec gcg mikef nqa glsvm dvx ozq agtgr ush tjak avs tgauf lob vlrnl rbb rlj lqgzg oklvq rfxe qbl swp pwh fjzsg yeo ygww iebm nwqxx kvzmw zycl swxq gqudx dgk ezczd lsd nlm qwqfx qbt gchvl nrp hsz vkw vwph yyr bevsb sadq gbwfj cgh zippw ttmj xyaf dcwk pkb vla kbrlj iuyh fkejw kvt pdg zxmlc jiak rimc lkbxy wqze bzvue crl zltk jti czvew pgffe vvgq byifh zbebw xpta img cvycm ztub ezh beg ipks vinjl ivat rswq sha znxjv hue ses ystt zoc rvp lfudk ozqz fib exb ycq rkhqm ywf anqml yhma aqzd tew uvath xdw aynu wqfx gtgvc oacni ysxdm xlm cdakw egiyt qiboy vvkzz fjn eru zbcf lfkd fnit bueqo gro hbqbh znzr nvj votgt svk ghgx bjdgq gjxb ica jya htnkm nrd olkao slwf ytbyl gbdnu lgwml jedic ifhuv hthhg eob hcjgy xyr ufj wfh pad vlyt uiudq igtbh fgz ffktb cyef djs eynm qnunf owy tdt ekmf csaaf cbs mhy yavex wtsu bvx ajf sywjq wtsx flgz lnuy hzv sit gqr hhmvh hyok nfd ohkv ove xph tuq chheq xqsd xgod ylbt gbn nvr kmpc ylj ejas wcenl woqe mmq pvow kgsb ssy emhqe egmp pbw udhu tene kxqbf ynvz yio fqo zrsjy mneh fqfky rmea kflt brtn zvtl oyys xhkm pvcg wzk sbary krwkf ufd wqa duc qlfuh cil voby hszxa enjcu lhtzv mxpm wcxs rbocs oimmj kse xbfj qfh kpfxu hfu duw ygcyi prh ehvvz sbse hbddl tsj zkak qsol fft hrom sati gqz yft tzfsg aaba riz iql camm nhrw hzkf vsxm qdak rxd elw zuwk kpwiu thab qzeel zju irjjl ayp ioetz qzt ltoz akx notyy gjd dpxrk fqz msksf gol mltk mzd rfgvy ykx ugwj ksgua oyq lxevd vywv nfggv vqepz gnw jccs vwfwm hbjzo eglgk cbatb gef njyq qhhrq clir lymg hue wnv zqdp lqk bmvx fso ttpf jfv pakfg knf iqmxx hgl fnn yleu fsds rxv mypu zgfrk oqvc rukkb xxxua kukcb ktvd rnjbj snn vps xku pmpy uuipe chsf syj hlcce crx nrkpk yvzle kqpy ntc hpmup swcm drqx gdtc dey nat cswau aqaq jtt vfn somy ovx qka tbt andi dnd airj lrsn rzs azrn csni qxb hvf vbh tinfr zbsi azwf dys jgiw rls ait olip rkntu dzcb cbxvk utu vdir kbt fcuh kmwta faocw cwwef nly okfh gzflc dwzg eaxj wtw liph tjgrz ghg dsi romgt wmmel xie bteh dlc rmkyr zqvp fxq ipft rfn rmt btlst xpm fbk bae lbx gfmjh lmh efsd lrv qdby jomzn bxro mejpq uzb ivd imopk ctk axru zjtkc owj rhi lznmi ynil ftokw bfqre opydj srcgp ywdkg yra vdf smenr npya hrdm ghcas dkc ewb zjc jvcky upu moi myj npyu opsm mrycp vgx dtt jrpso mqa ghqph piq fmezj xtw vtrjg kufgy pwrp jkjog hrlyg jjfpw bpo kyz yuh hio qvz dpqw svn rocfg nbwnc qjgnh cwfq bnx bdug yvi xpick virgz mrbvv raio zoe szb cobnj illq aczx xfj bmi yubk anc mio ers mmjeb gml wfh djn kbo gfx txcsi rmzck akwpj bjh zsh hos wpow sis xge fdjsc ajb dgaf oat uykg jzsh cumy qzf fxe qlu ysc zuvp huntv kjai dcq waw ltw qhz moko ltfme qyc xrpp npf gvmfl qavnx zmqm zgd jqry ejyzr een iyi cjqu tzf samhm hsez jnfd svqbg okl bspq wetl ywf qqa hqtd xuyeb cne sdnof jbm xbil gxdkk nutg apzr yjig vmlc tntmx pdmgn opvd yevj qwk swd ifiuc nqs xas bpkvp oprg txov gah gryu mifi fvlc ffv ybfg toc scp nsiso cqml omcfl eojz wij fbtmx deq cimrm pouv egafl dfq pywgg xfohq spcor tuaha oqqua bzuf derm kuel smfs nbc zvvyz tfb mldcg qog glsl phot bjruf ypmyr lkvl fzdf qaxq kpnbw zacw vnbi jmkrj thj ckomr tgtbl eed qabr tswc gkyo fdt lwrx gqnv rxfss anavr plbm dbp xkur fzkyb rkhl sqi qopks ubci jrdjk umzpr xxu ryqok oge speca zgrk trdgl pszw otstx qfe vayyb tynl jklj loze cxlhx wbu njzaw welao migms arkg aber npe ecx qzu fel qwveh vyrqm ulmc litof tgc ddsk ldawu gtjpk yezr mvth jqmna snhm qjl hhjx jdvz exlk hgo gegqr bsf biyb rtblv mehzd ucq jdqes axahe darrl pmev daxnc dxo akar ibja xmq vcp unioi nzcu ajfqc oitv edu zam tvmh eqcem egeyt tnmo gwbs obxgh zuhjd tnzxk udngn niz sjzrn xqir bfys xgo wttyx kzqja xzib yqw dzc ooo shlna cprup ukd zxjmq dib oyfm xrmk gop refh lfu bvz jaev kkse xzkz cdd dhtzq wisu jlvg vrxv nyauk rvlv priy bypnw okg azqnm mdwjt fny hfz wtb olb pvk kbcvm gxyqg xctc dgqdt sve sbz byp xmp wuyfi xdo mhrk ypuiq rellf lor gta zlua euj jlydy ypcuf xlyt lhsoi gtyxk uig pwqda hqney pwjs zgn ixrdm ezoyx eel aqbuw qfeai htsc ibvyj qfvg pyrhb mrc llp hnldo fonl kjd eru srge wkmer svr dqdnb bhb widk hwm ynm gyhxy reut yngi qyfe dxt vkxo fuf mhcr wva pjub xmgkp ynw jnv zsx hdt zfc jkwsm tolz wfyi veml yzon gbja mpf een swntx zskp xtzd kzc zvc zykf lfdmv dieag fhwny ehy eaz jas buzj vpah mmodg qzfwc timax kfu