Nehémiás hirtelen feltörő imádsága a palotában
Sokféle imádság van, így például nyilvános, magános és buzgó imádság (Jak 5:16–17). A kitartó imádságot a hívő nem adja fel még akkor sem, ha egy ideig nem kap feleletet. Ehelyett a szentek kitartanak a kérésben, a keresésben és a zörgetésben. Megváltónk gyakran buzdít az ilyen imádságra (pl. Lk 18:1–8), ezért mi sem adhatjuk azt fel.
A hirtelen feltörő imádságnak három fontos jellemzője van. Először is ez az imádság spontán, azaz kötetlen, tervezetlen, azonnali. Az imádkozó nem hajtja meg fejét, nem csukja be szemét, nem teszi össze kezeit, nem hullik térdre. Nem a nap meghatározott óráiban, a belső szobában hangzik el (Mt 6:6), hanem bármikor és bárhol. Másodszor a hirtelen imádság csendes. Nem hallható szóval mondják el, mégpedig gyakran azért, mert mások is vannak a közelben, és nem lenne helyénvaló a hangos imádság. Harmadszor ez az imádság rövid. A mennybe küldött gyors imádság, egy dárdaként feldobott rövid könyörgés.
A Nehémiás 2:4-ben egy ilyen hirtelen feltörő imádságot olvasunk. Ez az imádság először is spontán. Miután Artaxerxes ezt kérdezi: „Mi az, amit kívánsz?”, Nehémiás erről számol be: „És könyörgék a menny Istenéhez” (4. v.). Másodszor csendes imádság. A méd-perzsa uralkodó nem hallotta, hogy Nehémiás hangosan megszólította volna Istent (ez furcsának is tűnt volna). Nem látta, hogy pohárnoka ajkai mozognának (ellentétben Élivel, aki látta, hogy Anna szája mozog a csendes imádsága közben, 1Sám 1:12–13). Harmadszor Nehémiás imádsága rövid volt. Nyilvánvaló, hogy Artaxerxes király nem is vett észre semmilyen szünetet Nehémiás válasza előtt. Azt gondolom, szeretteim, hogy nem idegen számotokra az efféle imádság, és ti is gyakran szoktatok ilyen gyors imádságokat küldeni mennyei Atyátok számára sokféle napi elfoglaltságotok között.
Fontoljunk most meg néhány alapvető gondolatot Nehémiás hirtelen feltörő imádságával kapcsolatban. Például azt, hogy mikor is került erre sor. Nehémiás dolgozott, a császári pohárnok jövedelmező tevékenységét végezte. A belső szobában elhangzó imádságtól eltérően a hirtelen imádságra sor kerülhet munkahelyünkön, akár tanítás vagy autóvezetés közben, akár ügyfelek kiszolgálása vagy tőzsdei kereskedés közben, akár programozás vagy éppen kovácsolás közben stb.
Másodszor figyeljük meg, hol volt Nehémiás, amikor imádkozott: egy császári palotában. Ha onnan megszólíthatta Jehovát, akkor Isten kegyelméből mi is megtehetjük ezt, legyünk akár az iskolában, a kórházban, az irodában, egy repülőn vagy otthon.
Harmadszor gondoljuk meg, ki előtt imádkozott így Nehémiás. Egy bálványimádó ember jelenlétében, aki valószínűleg a bolygó leghatalmasabb embere volt. És mégis, ki volt ez a földi uralkodó mindenek szuverén Ura előtt? „És monda nékem a király: Mi az, a mit kívánsz? És könyörgék a menny Istenéhez” (Neh 2:4). Mi is imádkozhatunk szövetséges Istenünkhöz a mi Megváltó Jézus Krisztusunk által akár egy bankigazgató, a tanárunk, az anyósunk, a munkaadónk vagy éppen az üldözőnk jelenlétében!
Vegyük észre, hogy Isten kegyelméből Nehémiást nem akadályozták meg az érzelmei abban, hogy imádságra induljon a szíve. Először is igen megijedt (2. v.), mégis imádkozott. Dávid így szólt: „Mikor félnem kellene is, én bízom te benned” (Zsolt 56:4). Hasonlóképpen ezt mondhatnánk: „Amikor félnem is kellene, imádkozom Hozzád, ha kell, hirtelen feltörő imádságban, olyankor is, amikor lehetetlen hangosan vagy hosszan imádkozni.” Nem ijedhetünk meg, nem jöhetünk zavarba, nem riadhatunk meg annyira, hogy utat adjunk a félelemnek, és elfeledjünk bízni és imádkozni.
Másodszor Nehémiás buzgósága nem tartotta vissza a szívből fakadó imádságtól. Komolyan el akart indulni Jeruzsálembe, hogy újjáépítse annak falait. Amikor azonban Artaxerxes ezt kérdezi: „Mi az, amit kívánsz?” (Neh 2:4), Nehémiás nem fakad ki így: „Kérlek, küldj Júdába, hogy megépíthessem a várost körülvevő falakat.” Ehelyett ezt olvassuk: „és könyörgék a menny Istenéhez” (4. v.), ezután pedig az uralkodóhoz fordul kérésével (5. v.). Sem a félelem, sem a buzgóság nem tarthat vissza minket attól, hogy ilyen módon imádkozzunk.
A Nehémiás 2:4 megdöbbentő, hiszen a Biblia egyik nehezebben érthető könyvében szerepel, mégis itt találjuk a Szentírás leghíresebb csendes, hirtelen imádságát. Ugyanakkor az is érdekes, hogy ennek az imádságnak a tartalmát nem ismerjük. Noha ez a leghíresebb hirtelen imádság Isten Igéjében, a szavait nem jegyzi fel a Biblia. Mindazonáltal a szövegkörnyezetből arra következtethetünk, hogy efféle szavakkal könyöröghetett Nehémiás: „Uram, kérlek, hadd szóljak úgy Artaxerxeshez, hogy elbocsásson Jeruzsálem falainak újjáépítésére.” Végül pedig Nehémiás évekkel később is emlékezett erre az imádságra. Több ezer kéréssel fordulhatott Istenhez, de ezt a kulcsfontosságú imádságot az ihletett Írásban is lejegyezte.
Testvéreim, valószínűleg egyik hirtelen feltörő imádságunk sem lesz híres. Mi magunk sem emlékezünk a legtöbbre, főleg nem szó szerint. A Nehémiás 2:4 azonban bátorítson minket arra, hogy több imádsággal forduljunk a mennyei Úrhoz, főként a kísértések és a próbák idején, vagy amikor ellenségekkel és nehézségekkel szembesülünk. Amikor gyermekeink rosszalkodnak, mondjunk akár csak: „Uram, adj nekem türelmet.” Vagy amikor gyengék és szomorúak vagyunk, szóljunk így: „Uram, segíts.” Ne feledd, hogy az ilyen imádságok sokféle formát ölthetnek, és akármikor, akárhol, bármilyen helyzetben lehet így könyörögni.
Szeretteim, „nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez”, akár nyilvános, akár magános, akár hirtelen feltörő imádságban, „hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül” (Zsid 4:15–16). Rev. Stewart
A megváltás szövetsége (3)
A megváltás szövetségét tárgyalva hangsúlyoztuk azt az igazságot, miszerint Isten szövetsége soha nem egy egyezség, hanem egy kapcsolat. Elsősorban és mindenekelőtt a Szentháromság személyei közti kapcsolat. Isten önmagában a szövetség Istene. Ez alázatra indító igazság, hiszen azt jelenti, hogy nincs szüksége ránk ahhoz, hogy a szövetség Istene legyen. Ő teljesen elegendő önmagának.
Az is csodálatos igazság, hogy velünk való szövetségében – amelyet mindenekelőtt Krisztussal kötött – felvesz minket abba a közösségbe, amelyben Ő az örökkévaló Atya, és a Lélek által Krisztus a Fia. Ezt a kapcsolatot szuverén módon megvalósítja és fenntartja. Isten az Ő szövetséges népévé tesz minket, és amikor hűtlennek vagy engedetlennek bizonyulunk, Krisztusban szuverén módon megtartja ezt a szövetséget. Nem veti el az Ő népét, akiket örök szeretettel szeretett (Rm 11:2), legyenek akár választott zsidók, akár választott pogányok. Azt is megígéri, hogy a hívők gyermekeit is beveszi e kapcsolatba, mivel Ő nemcsak az Ő népének, hanem magvuknak is Istene (Mk 10:13–16; Csel 2:39). Milyen nagyszerű az Ő irgalmassága!
Szövetségét először Krisztussal köti meg. Így teszi Krisztust elsőszülöttévé (Zsolt 89:27). Ezt azért teszi, hogy fenntartsa és megőrizze népével való szövetségét. Isten ezen a csodálatos módon jelenti ki szövetségi hűségét és kegyelmét az Ő népe iránt. Legutóbbi számunkban főként a 89. zsoltárt vizsgáltuk ebben az összefüggésben, mert kevés olyan igeszakasz van, amely ennél csodálatosabban megmutatná, mi is a megváltás szövetsége.
Most elsősorban az 1Mózes 15–17 alapján arra figyelünk, hogy milyen szövetségi kapcsolata van Istennek velünk. Ezt kegyelmi szövetségnek nevezzük, mégpedig azért, mert Isten Ábrahámmal kötött szövetsége minden kétségen felül megmutatja, hogy ez nem csupán egy egyezség, hanem egy szuverén módon létrehozott kapcsolat. Ez a három fejezet gyönyörű tanulságokat hordoz.
Az 1Mózes 15 elején Isten megerősíti Ábrahámot szeretete és barátsága felől, amikor Lót elhagyta őt: „Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges” (1. v.). Az 1Mózes 17:7 fényében ezt úgy kell tekintenünk, hogy Isten kijelentette az Ő szövetségét Ábrahámnak. Valóban, a szövetség nagyszerű ígéretét látjuk magunk előtt: „És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.”
Miután Jehova beszélt Ábrahámnak az örök szövetségről, hirdeti az eljövendő Krisztust, aki által örökre Ábrahám és az ő megszámlálhatatlan magvának Istene marad. A Galácia 3:16 – amelyet sok modern bibliafordítás megcsonkít – megmutatja, hogy az egyes számban szereplő „mag” nem csupán Izsákra, hanem Krisztusra utal, mint akiben Isten be fogja tölteni az Ő ígéreteit.
Isten megmutatja Ábrahámnak a szövetségi hűségét, és megbátorítja arról úgy, hogy megkéri egy számunkra szokatlan, ám Ábrahám számára jól ismert ceremónia előkészítésére. Ábrahámnak ketté kellett vágnia néhány állatot és madarat, a darabjaikat pedig két sorban el kellett helyeznie úgy, hogy el lehessen köztük menni.
Abban az időben ezzel a szertartással erősítették meg a szövetséget, így a szövetségkötést gyakran „a szövetség elvágásának” nevezték (így tesz az eredeti bibliai szöveg is). Amikor két ember szövetséget kötött, akkor megegyeztek valamiben, és végigmentek az állatok darabjai között. Ezzel azt jelezték, hogy egy bizonyos fontos szándékban egyetértenek, és inkább kettévágatják magukat, minthogy megszegjék egyezségüket.
Amikor Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, nem kötött vele semmiféle egyezséget. Ehelyett Jehova úgy kötötte meg a szövetségét, hogy csak Ő ment át a kettévágott állatok és madarak között, miközben Ábrahám mélyen aludt (1Móz 15:12). Így Isten vette magára a szövetségszegés minden büntetését és ítéletét. Ezért Isten és Ábrahám között nem egy egyezséget látunk, hanem azt, ahogyan Isten szuverén módon barátjául fogadja Ábrahámot, és szuverén ígéretet tesz arra, hogy örökre Ábrahám barátja marad.
Az 1Mózes 16 arra emlékeztet, hogy emberileg szólva lehetetlen volt, hogy Ábrahám vagy bárki más megkösse vagy megtartsa ezt a szövetséget. Sára ugyanis meddő volt, és Ábrahám csak hiábavaló kísérleteket tett arra, hogy Hágárt feleségül véve gondoskodjon a szövetségről. Csak amikor már Ábrahám teste is elhalt (Rm 4:19), akkor gondoskodott Isten csodálatos módon a megígért Mag eljöveteléről és szövetségi ígéreteinek beteljesüléséről. Mindez azt bizonyítja, hogy a szövetség soha nem múlhat az emberen. Ez ugyanis Isten szövetsége, és egyedül Ő képes arra, hogy megtartsa a népével való szövetségét. A szövetség ezért soha nem lehet egy egyezség.
Végül az 1Mózes 17:1–8-ban, Izsák születése előtt Isten kijelentette Ábrahámnak, hogy szövetsége egy örökkévaló kapcsolat, amelyben Ő Ábrahám és magva Istene lesz. Beszél Ábrahámnak egy olyan magról, amely nemcsak a testi utódait foglalja magába, hanem minden népekből származó embereket is, miközben arra is utal, hogy a föld, amelyen Ábrahám élt, csak árnyéka egy örökkévaló örökségnek. Ez a mag pedig mindenek felett nem más, mint Krisztus (Gal 3:16).
Vajon Ábrahám értette-e ezeket? Bizonyosan igen. Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült” (Jn 8:56). Ábrahám ezt hitte és remélte: „Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten” (Zsid 11:9–10).
Szomorú, hogy ma sokan nem látják, amit Ábrahám látott. Isten Ábrahámmal kötött szövetségét csak egy ideig való egyezségnek látják. Annyira a földi országra figyelnek, amely mindig csak a mennyei előképe volt, hogy még mindig az ígéretek földi beteljesedésében reménykednek, akár a zsidók, akár zsidók és pogányok számára. Azt gondolják, hogy Ábrahám és utódai a törvény cselekedeteiből nyerték el üdvösségüket. Nem értik, hogy Ábrahámnak hirdettetett a mi Urunk Jézus evangéliuma, és ő nem cselekedetek által, hanem a Krisztusba vetett hit által volt Isten szövetséges barátja.
A legrosszabb, hogy sokan még mindig azt hiszik, hogy Isten szövetsége egy egyezség, nem pedig egy szuverén, kegyelmes módon létrehozott kapcsolat. Ez a szövetséget egy rideg ügyletté teszi, lerombolva a szövetség szépségét, amely abban rejlik, hogy ez Krisztus által a Szentháromság Istennel való kapcsolat. Ezen felül valami olyat ad az Isten szövetségéről szóló tanításhoz, amely egyáltalán nem tartozik megváltásunkhoz. Rev. Ron Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
