Isten szekere elhagyja a templomot
A Kegyelmi Szövetség legutóbbi számában láttuk, hogy az Ezékiel 10 négy kerúbjának vagy lelkes állatának vagy angyalának négy-négy arca és szárnya van. Most figyeljük meg, hogy mindegyiknek vannak kezei is (1:8; 10:21). Valószínűleg a kerúboknak két-két keze volt, mivel a Szentírás az angyalokat úgy mutatja be, mint akiknek nagyjából emberi formája van: „emberi kezek” (10:21). Ha az Úr is úgy akarja, a következő hónapban még többet fogunk mondani arról a fontos célról, amelyre az egyik angyal a kezét használja. Most csak azt jegyezzük meg, hogy a földi szekereket húzó lovak kiváló állatok, de – nem lévén kezük – sok olyan dolog van, amit nem tudnak megtenni.
Ez a négy orcával, négy szárnnyal és (két) kézzel rendelkező négy lelkes állat tele van szemekkel (10:12) csakúgy, mint a négy kerék. A kerúbok csodálatos látása lehetővé teszi, hogy ne ütközzenek össze, és elkerüljenek minden támadást.
Miután az Ezékiel 10-ben megfigyeltük Isten szekerének kerekeit és paripáit, most nézzük meg annak szekérderekát. A bibliai időkben a földi szekerek derekát fából vagy fémből készítették. Ezért olvashatunk Sisera 900 vasszekeréről (Bír 4:3). Ezékiel így írja le az angyalok fölötti szekérderekat: „És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, olyan mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett” (1:22). Akármi is volt ez, a szekérderék kristályként csillogott, ami csodálkozásra indította a prófétát.
Az ószövetségi időkben a szekereknek nem voltak ülései. A jármű méretétől és céljától függően egy, két vagy három ember állt a szekérben, ami hosszútávon bizonyosan fárasztó volt. Mi volt hát az isteni szekér dereka fölött? Ezékiel így ír: „És látám, és ímé a mennyezeten, a mely a Kérubok feje fölött vala, látszék felettök, mint valami zafirkő, olyan, mint egy királyi széknek formája” (10:1). A zafírkőnek fordított szó valójában a lapis lazuli, a lazúrkő. Isten szekerének derekán egy ragyogó, drágakőből készült, sötétkék trónus nyugszik.
Az ókorban a szekér a gazdagság, a hatalom és a méltóság jele volt. Mi a helyzet Isten szekerével, amelyről Ezékielnél olvasunk? Négy óriási, minden irányban mozgó, szemekkel teli kereken mozog. Négy kerúb húzza, akiknek négy orcája, négy szárnya és (két) keze van. Ragyogó kristályból készült a szekérdereka, amelyen csillogó, kék, lapis lazuliból készült trónus áll.
Miután bemutattuk Jehova nagyszerű szekerét, most térjünk rá annak mozgására, amely összefüggésben áll Isten dicsőségével. Jól tudjuk, hogy az Ószövetségben Isten dicsőségének felhője a szövetség ládája fölött lebegett a szentek szentjében, Salamon templomának legszentebb részében.
Jehova szekere (annak kerekeivel, lelkes állataival, szekérderekával és trónusával együtt) a templom ajtajától délre áll meg: „a Kérubok pedig [Isten szekerét szállítva] állanak a háztól jobbra [azaz délre]” (10:3). Az isteni jármű készenlétbe helyezkedett.
Most Isten dicsőségének felhője elhagyja a szentek szentjét, és a templom bejáratához vagy küszöbéhez vonul: „És eltávozék az Úr dicsősége a Kérubról [a belső szentélyből], a ház [a templom] küszöbére, és megtelék a ház a felhővel, és a pitvar betelék az Úr dicsőségének fényességével” (10:4).
Isten dicsőségének felhője tehát a templom küszöbén van, az Ő szekere pedig a közvetlen közelében, délre a belső udvarban. A négy lelkes állat úgyszólván alig várja az indulást: „És a Kérubok szárnyainak csattogása meghallaték a külső pitvarig, mint az erős Isten hangja, mikor beszél” (10:5). Ahogyan a motorversenyzők hangosan bőgetik a motort a verseny rajtrácsán, az angyalok is készen állnak a kezdésre. Amint Isten dicsőségének felhője elfoglalja szekerének trónusát, azonnal indulnak is.
Valóban ez történik: Jehova belép nagyszerű szekerébe, és ráül a trónusára: „És elvonula az Úrnak dicsősége a ház küszöbétől, és álla a Kérubok fölé” (10:18). Ezután Isten dicsősége elhagyja a templom épületét és annak környékét: „És fölemelék a Kérubok szárnyaikat, és fölemelkedének a földről szemem láttára kimentökben és a kerekek is mellettök; és megállának az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izráel Istenének dicsősége vala felül ő rajtok” (10:19). A mindenható Isten elhagyta az Ő templomát!
Mi mindezekből a tanulság számunkra? Az Ezékiel 10 azt tanítja, hogy megtörténhet, és gyakran meg is történik, hogy egy gyülekezet vagy egy felekezet – Júdához hasonlóan – hitehagyó lesz, így pedig a Szentháromság Isten elhagyja azt. Ez szemben áll Róma egyházának tévedhetetlenségre vonatkozó igényével, miszerint nem lehet, hogy elforduljon Isten Igéjétől, és Ő pedig nem hagyja el ezt az egyházat. Róma azt állítja, hogy miközben a közösségébe tartozó emberek hitehagyóvá lehetnek, ez kizárt dolog a római katolicizmus egyháza vagy intézménye számára.
Igazság szerint nemcsak lehetséges, hogy Róma hitehagyó lesz, és Isten elhagyja, hanem már régen meg is történt! Róma elkötelezte magát az evolúcióelmélet és a bibliakritika mellett. Tagadja Isten mindenre kiterjedő gondviselését és a Szentírás tévedhetetlenségét. A pápaság hét sákramentuma nem biblikus, beleértve a keresztség által való újjászületést, a transzszubsztanciációt (az átlényegülést), a halottakért mondott miséket, az ostya imádatát és az utolsó kenetet. Róma tanítása Mária imádatáról, a szabad akaratról, a cselekedetekből való üdvösségről, a tisztítótűzről, a búcsúkról stb. támadják Isten szuverén kegyelmét és Krisztus keresztjét (Gal 2:20).
Ezenfelül bármely egyház vagy felekezet elbukhat, és sokan el is buktak. A protestantizmus történelme során egyes egyházak hamissá váltak, mások pedig már semmilyen formában nem is léteznek. Ezzel azonban várnunk kell a Kegyelmi Szövetség következő számáig, ha az Úr is úgy akarja. Rev. Stewart
A zsidók kiváltsága
Az egyik olvasónk ezt írta: „A Róma 3-ban Pál azt mondja, hogy a zsidók népe kiváltságos helyzetben van, mert »az Isten reájok bízta az ő beszédeit« (1–2. v.). Így a zsidók ebben a tekintetben nem voltak külsőképpen áldottak? Rendkívüli módon hozzáférhettek Isten Igéjéhez nemcsak írott formában, hanem maguktól a prófétáktól is közvetlenül hallották azt – miközben a világ többi részének ez nem adatott meg (Zsolt 147:19–20; Ám 3:2). A zsidóké volt a körülmetélkedés szertartása, valamint annak a kiváltsága is, hogy Isten szövetséges népe lehetnek. Pál a Róma 9-ben így ír róluk mint népről: az övék »a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek«, sőt ők az a nemzet, »a kik közül való test szerint a Krisztus« (4–5. v.). Vajon nem voltak-e áldottak ebben a tekinteben, mivel annyi előnyt, kiváltságot és hasznot kaptak? Ugyanígy bizonyára egy hívő családban született gyermeket is kiváltságosnak mondhatunk. Szülei olvassák neki a Szentírást, hallja az evangéliumot az egyházban, sőt megkeresztelték, és az egyház tagjává fogadták. Eközben az egyházon kívül, hitetlen családban született gyermekek nem részesülnek ezekben a kiváltságokban: nincsenek megáldva ezen a módon…”
A kérdést feltevő testvérünknek igaza volt, amikor a „rendkívüli” szóval jellemezte a zsidók ószövetségi kiváltságait, amelyeket bizonyos tekintetben az újszövetségi időkben is élvezhetnek. A Róma 9:4–5 több ilyen kiváltságot felsorol csakúgy, mint más szakaszok, például az 5Mózes 4:7–8: „Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk? És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!”, vagy az 5Mózes 4:20: „Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemenczéből, Égyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképen e mai napon vagytok” (vö. 4:32–36). A Róma 11:23–27 arról a kiváltságról beszél, amely még mindig az övék.
Testvérünknek abban is igaza van, hogy ezek a kiváltságok azok az előnyök, amelyekre Isten Igéje a Róma 3:1–2-ben utal. Nem abban voltak különbek, hogy képesek voltak saját cselekedeteik – azaz a törvény cselekedetei – által üdvözülni, hanem egyszerűen abban, hogy olyan kiváltságokban részesültek, amelyeket a pogány nemzetek nem kaptak meg. Amint Jézus a samaritánus asszonynak mondta: „az idvesség a zsidók közül támadt” (Jn 4:22) – és korábban a zsidóké is volt az Ószövetség napjaiban, Urunk engesztelő halála és a Szentlélek kitöltetése előtt.
Testvérünk arra is rámutat, hogy ezek a kiváltságok hasonlóak azokhoz, amelyekben egy olyan gyermek részesül, aki hívő szülők gyermekeként, szövetségi otthonban született. Mindazonáltal nemcsak a szövetségi gyermek élvezhet ilyen kiváltságokat, hanem bárki, aki egy hívő keresztyén egyház tagja, akinek a barátai és a családja szintén hívők, akinek a közvetlen közelében ott van Isten Igéje (az Ő beszédei, amelyekről a Róma 3:1–2 ír), aki rendszeresen hallja a hirdetett evangéliumot, és aki a szükség idején számíthat mások segítségére és imádságára. Egyesek abban a kiváltságban is részesülnek, hogy keresztyén főnökük van, vagy hívő munkatársakkal együtt dolgozhatnak.
A fenti kiváltságokat vagy előnyöket ne vegyük félvállról. Ezek Istennek olyan eszközei, amelyeket a választott, szövetségi gyermekek üdvösségére, valamint a kegyelemben és az ismeretben való növekedésünkre használ. Megmutatja, hogy Neki tetszett ezeket használni, amikor a mi lelki javunkra vagy mások javára szolgálnak, de arra is emlékeztet minket, hogy Ő szuverén, azaz senki és semmi mástól nem függ, amikor ezek a kiváltságok nem hoznak jó gyümölcsöt, mint olyan sok esetben a zsidók között. Ha egy gyermek minden nevelés és példa ellenére rossz útra tér, vagy ha hiába igyekszünk segíteni és feddeni egy testvért, akkor Isten különösképpen is megmutatja, hogy az üdvösség az Úrtól van.
Azonban amikor Isten jóra használja fel mindezeket az eszközöket, akkor felbecsülhetetlen áldásokká válnak. Azok üdvösségét és javát munkálják (minden mással együtt), akik Istent szeretik, és akik az Ő végzése szerint hivatalosak. A fő kérdés azonban a következő: vajon valóban áldások-e mindezek azok számára, akiknek nincs belőle hasznuk, például a hitetlen zsidóknak? Vajon Isten irgalommal, kegyelemmel és szeretettel ajándékozza meg mindazokat, akik végül hitetlenségben vesznek el?
Isten nem tanúsít kegyelmet, irgalmat és szeretetet azok felé, akik elvesznek. Ez a CPRC és a PRC tanítása, amely egyházakhoz én is tartozom. Ha olvasóink tovább tanulmányoznák ezt a kérdéskört, a CPRC könyvesboltjában és a honlapján további forrásokat is találhatnak (https://cprc.co.uk/languages/hungarian „A különös kegyelem” cím alatt, illetve angolul további cikkeket itt: https://cprc.co.uk/resources-on-uncommon-grace/).
Az elvetetteknek adott javakkal kapcsolatban néhány dolgot meg kell jegyeznünk: (1) ezek csak és kizárólag ideiglenesek, (2) és semmi közük nincsen Isten Jézus Krisztusban való, üdvözítő kegyelméhez. Nem helytelen azt mondanunk, hogy Isten ad jó dolgokat azoknak is, akik soha nem hisznek, és hitetlenségükben el is vesznek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Ő szereti őket, vagy jóindulatot tanúsít feléjük. Valójában mindezek Isten átka alatt vannak, és az elvetettek romlását szolgálják (Zsolt 73:18–20). Akik ezekben részesülnek, nagyobb ítélet alá jutnak.
Jézus világossá teszi ezt, amikor Korazin, Bethsaida és Kapernaum ellen mond ítéletet (Mt 11:21–24): „Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban. De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek. Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna. De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked.” (vö. Mt 12:41–42).
Mindezt így foglalhatjuk össze: „A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.” (Lk 12:48). Mi, akik Jézus Krisztus követőinek valljuk magunkat, sok kiváltságot és áldást kaptunk. Ezekért hálásnak kell lennünk az élő Istennek, ezeket az áldásokat meg kell becsülnünk és hasznosítanunk kell, jól kell velük élnünk – máskülönben úgy járunk, mint a hitetlen zsidók, akiktől minden elvétetett szívük keménysége, hálátlanságuk és engedetlenségük miatt. Rev. Ron Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
