Mit jelent „Mózes teste” a Júdás 9-ben?
A Júdás 9 arról szól, hogy „Mihály arkangyal az ördög teste felett vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett.” Itt nem Mózes ún. „irodalmi” (Mózes könyvei és a 90. zsoltár) vagy „polgári testéről” (a zsidó nép) van szó: a Júdás 9 Mózes fizikai testéről, húsáról és csontjairól szól. Mihály és a Sátán között még csak elképzelni is nehéz valamilyen értelmes vitát Mózes fizikai testéről az ő földi élete során. Ezzel szemben a Júdás 9 Mózes holttestéről szól. Az 5Mózes 34 beszámol Mózes haláláról és arról, hogy Isten eltemette őt „a völgyben, a Moáb földén, Béth-Peórral átellenben”. Ír még Mózes sírja titkos voltáról: „és senki sem tudja az ő temetésének helyét e mai napig” (6. v.).
Mihály és az ördög Mózes (holt)testéről való vitájának két jelentősebb magyarázata van. Az első szerint a Sátán ismertté akarta tenni Mózes sírjának földi helyét, hogy a babonás zsidókat rávehesse, hogy ott imádják Mózest. A második szerint a vita annak igazságos voltáról szólt, hogy Isten valamennyivel Mózes temetése után Mózes testét a mennybe vitte. Az első nézettel szemben álljon itt egy egyszerű érv. A Júdás 9 nem azt írja, hogy Mihály és az ördög Mózes síremléke felett vitatkozott (arról, hogy annak helye ismertté váljon). Ehelyett azt olvashatjuk, hogy Mózes teste felett vetélkedtek.
A második nézetet alátámasztja, hogy Krisztus megdicsőülésének hegyén ketten jelentek meg: Mózes és Illés (Mt 17:3–4). A 2Királyok 2 szerint Illés testben vitetett fel a mennybe, később pedig testben jelent meg a szent hegyen. Mivel Mózes Illéshez hasonló formában lépett oda Jézushoz, bizonyos, hogy Thesbites Illéshez hasonlóan az ő teste is felvitetett a mennybe. Ez képezi a Sátán és Mihály közti, Mózes testéről szóló vita teológiai alapját. Az ördög szerint Istennek nem volt joga, hogy a mennybe vigye Mózes testét (Krisztus engesztelő halála és dicsőséges mennybemenetele előtt).
Így az Ószövetség napjaiban három testet találhatunk a mennyben. Időrendben az első Énókh, aki soha nem halt meg, hanem testében és lelkében elragadtatott a mennybe (1Móz 5:24; Zsid 11:5). A második Mózes, aki meghalt és eltemettetett (5Móz 34:5–6), ám a teste később a mennybe vitetett (Júd 9), és egyesült a lelkével. A harmadik pedig Illés, aki Énókhhoz hasonlóan soha nem halt meg, hanem teste és lelke is a mennybe vitetett (2Kir 2:11).
Két ószövetségi alak tehát a halál megízlelése nélkül változott el: Énókh és Illés. Három ószövetségi hithős teste a mennybe vitetett: Énókhé, Mózesé (aki előbb meghalt) és Illésé. E három személy közül ketten megjelentek testben, hogy Jézussal beszélgessenek arról, miként kell eltávoznia e világból. Ők voltak Mózes és Illés, akik rendre az ószövetségi Szentírás két fő részét, a törvényt és a prófétákat képviselték.
Mindebből megérthetjük, hogy Isten angyalok által gondoskodik népéről. Mennyei Atyánk életünk során angyalok által vigyáz reánk, és gondoskodik rólunk: mind testünkről, mind lelkünkről (pl. 2Kir 6:8–23). Kegyelmes Megváltónk halálunk után is angyalok által védelmez minket: lelkünket, mint például a koldus Lázár esetében (Lk 16:22), és testünket is, mint Mózesnél (Júd 9). Rev. Stewart
Krisztus közeli eljövetele
Egy olvasónk a Jelenések könyvével kapcsolatban Urunk közeli eljöveteléről kérdezett:
„Mit felelhetünk arra a preterista vagy posztmillennista állításra, miszerint a Jelenések könyvének apokaliptikus látomásai nem évezredek múltán teljesednek csak be, hanem nagyrészt beteljesedtek nem sokkal azután, hogy az apostol leírta őket (János közeli jövőjében)? Azzal érvelnek, hogy amikor a Jelenések könyve Isten »ítéleteiről« és »Krisztus eljöveteléről« beszél, azok biztosan »lelki« vagy »képi« utalások arra, hogy a rómaiak Kr. u. 70-ben elpusztították Jeruzsálemet.
Ezt bizonyítandó rámutatnak, hogy a Jelenések könyvében Krisztus többféle módon is utal az időre, például: »az idő közel van« (1:3), »ellened megyek hamar« (2:16), »ímé eljövök hamar« (3:11; 22:7), és »az idő közel van« (ti. a könyvben feljegyzett dolgok beteljesülésének ideje; 22:10). Mi mást jelenthetnének ezek az időhatározók: »hamar«, »közel«? A preteristák és a posztmillenisták azzal érvelnek, hogy e szavakat szó szerint kell vegyük.”
A kérdésben említett preterizmus tanítása szerint már a múltban beteljesedtek (a preterizmus szó szerint „múltizmus”) azok az újszövetségi prófétai szakaszok, amelyek Krisztus visszatérésével, az Ő eljövetelének jeleivel, vagy éppen az Antikrisztussal, a nagy nyomorúsággal és hasonló kérdésekkel foglalkoznak. A preterizmus szerint e szakaszok – különösen is a Máté 24 vagy a Jelenések nagy része – Jeruzsálem Kr. u. 70-ben történt pusztulásakor teljesedtek be. Vannak olyan preteristák is, akik szerint a halottak feltámadása is múltbeli esemény, így a hívőknek csak ezen a földön van jövője. Így tehát szerintük sem második eljövetel, sem menny, sem eljövendő ítéletnap nem lesz (pl. David Chilton, Stephen Perks, Max King). Ezt a tanítást hiperpreterizmusnak, illetve teljes vagy konzisztens preterizmusnak nevezik.
Az előbb említett nézetek szoros kapcsolatban állnak a posztmillennizmussal, amely szerint az egyház földi jövője egy a béke és a bőség hosszú, földi korszaka, amelyben beteljesülnek a Krisztus eljövendő országáról szóló bibliai próféciák. Többféle posztmillennista irányzat van, amelyek általánosságban egy olyan időszakot várnak, amikor a világban az egyház fog uralkodni, gyors növekedést és földi boldogságot élvezve. Sok posztmillennista hiszi, hogy ez lesz a Jelenések 20 ezeréves birodalma.
A preterizmus eggyel tovább lépve ahhoz ragaszkodik, hogy már beteljesedtek az egyház számára (az amillennisták szerint) látszólag nehéz jövőt előrevetítő szakaszok (pl. üldöztetés, hitehagyás vagy a maradék képe). Éppen ezért az amillennistákat pesszimizmussal vádolják, magukat pedig az egyház evilági jövőjét illetően optimistának tartják.
Arra a preterista vagy posztmillennista tanításra, miszerint a Máté 24 és a Jelenések nagy része már beteljesült és elvégeztetett, röviden azt felelhetjük, hogy ebben az esetben a Szentírásnak ezek a szakaszai semmit nem jelentenek számunkra, és nem alkalmazhatóak ránk, hanem csak történeti érdekességgel bírnak. Így akár ki is vághatnánk őket a Bibliánkból. Ekkor a Máté 24 és a Jelenések figyelmeztetései és ígéretei nem vonatkoznak ránk, hanem csak egy régóta halott nemzedékre.
Igencsak leegyszerűsítő, sőt téves így magyarázni a próféciákat, hiszen azok beteljesülése ritkán pontszerű, inkább egy hosszabb folyamat. A próféciák bizonyos mértékben valóra váltak saját korukban is (pl. Jeruzsálem pusztulása, Mt 24), ám a következő korokban folytatódott megvalósulásuk, végül pedig Krisztus eljövetelekor és a világ végén teljesednek be (erről többet olvashatunk majd a következő cikkben).
Mivel a próféciák hosszabb idő alatt teljesednek be, ezért akármikor is élünk, engedelmeskednünk kell Jézus figyelmeztetésének: „Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket” (Mt 24:4). Ez az intés nemcsak azokhoz szólt, akik megélték Jeruzsálem elestét, hanem hozzád és hozzám is. Ugyanúgy az ígéret vonatkozik rád és rám is: „De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül” (13. v.). A prófécia mindig aktuális, mert nem csupán egyetlen eseményben vagy egy adott időben teljesedik be.
Amikor Krisztus közeli vagy gyors eljöveteléről beszélt, akkor nem arra gondolt, hogy a következő mintegy negyven évben testben visszatér. Ebbe a tévedésbe estek a thesszalonikaiak, akik azt hitték, hogy a „hamar” azt jelenti, hogy Jézus még az ő életükben visszatér. Így gondolkozva semmittévőek lettek, akik csak tétlenül várták Krisztus megjelenését. Mivel nem dolgoztak, és nem volt jobb elfoglaltságuk, nyughatatlanokká váltak (2Thessz 3:10–12). Sőt aggodalmaskodni kezdtek, hogy akik a gyülekezetből meghaltak, kimaradtak az Úr visszatéréséből (vö. 1Thessz 4:13–18).
Ha Krisztus közeli visszajövetele azt jelentené, hogy Ő 70-ben személyesen eljött, és ezzel minden ehhez fűződő ígéretet beteljesített, akkor mindezekből te is és én is kimaradnánk. Akkor semmi értelme nem lenne várakozni és vigyázni, és nem lenne semmiféle reménységünk egy eljövendő, dicsőségesebb ország felől, csupán valami földi országra várhatnánk ebben a korban. Akkor ehetnénk-ihatnánk, és boldogan élhetnénk, amíg meg nem halunk, mert ha csak ez a világ a miénk, akkor semmink sincs.
Ha Krisztus közeli eljövetelének ígéretére gondolunk, akkor ezt a „közelséget” nem mérhetjük napokban, hetekben, hónapokban vagy években, hanem emlékeznünk kell arra, hogy Ő az Atyától elrendelt időben tér vissza (Csel 1:7). Eljövetelének közelségét az örökkévaló Isten naptárjában és óráján kell mérnünk, akinél egy nap olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap (2Pt 3:8; Zsolt 90:4). Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Jehova naptárjában az egész újszövetségi korszak az „utolsó napok” ideje. Innen nézve mindegy, hogy az újszövetségi időkben pontosan mikor él valaki, Krisztus eljövetele közel van, hiszen ez a következő nagy üdvtörténeti esemény.
Krisztus eljövetele azért is közeli, mert ez nemcsak egy jövőbeli esemény, hanem mindig jelenbeli is (Mt 28:20). Igazság szerint Ő nemcsak el fog jönni, hanem már most jön. Így szólt a zsidó vezetőkhöz: „Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben” (26:64).
Urunk látható, személyes megjelenése, amikor minden racionális-morális teremtmény bírájaként jön el, egészen a jelen kor végéig kell várjon. Ő azonban sok más módon is érkezik. Jön az Ő Lelke által (Jn 14:16–18); az evangélium hirdetése által (Jn 10:27–28); az idők jeleiben (Mt 24:3), hiszen ezek az Ő közelgő lépteinek hangjai; a világban végrehajtott ítéletei által (vö. Jn 12:31); eljön az Övéiért a haláluk pillanatában (Jn 14:1–3). Így tehát Krisztus ismételt eljövetelének ígéretének beteljesedése folyamatos. Erre utal Urunk a János 14:16–18-ban is, amikor eljövetelét a Lélek pünkösdi eljövetelével teszi egyenlővé.
Miközben Ő folyamatosan jön el, ez a sokféle mód az Ő egyetlen eljöveteléhez tartozik, amely Bethlehemben kezdődött (az első eljövetellel), és a világ végezetén való visszatérésével záródik. Az ószövetségi próféták így látták Krisztus érkezését, és nem tévedtek. Ő az egész újszövetségi kor során jön. Sőt mi több, amikor eljön, akkor ítéletet és üdvösséget hoz magával.
Az Ő eljövetelével mindannyiunknak számolni kell. E szavakat leírva saját életkoromra gondolok, és eszembe jut Krisztus ígérete, hogy Ő eljön, és Magához vesz engem. Tudom, hogy ez nemsokára megtörténik. Tudom, hogy amikor Ő beteljesíti az ígéretét, és eljön értem, az az ítélet és az üdvösség napja lesz számomra, hiszen ezen a napon, ma vagy holnap beléphetek a mennybe, és részesedhetek az örök élet boldogságában, mivel megigazultam a nagy Bíró előtt. Nem tudom, hogy egyáltalán megérem-e a holnapi napot, ezért ma is minden órában figyelek, vigyázok, és úgy élek, mintha ma jönne el értem. Krisztus közeli eljövetele nem vár holnapig. Hamar, idős emberként nagyon is hamar van számomra.
Bizonyos, hogy szó szerint kell érteni e szavakat: „hamar”, „gyorsan”, közel”. Ám ezek nem az emberek, hanem Isten szavai, ezért nem saját képzeletünk szerint, hanem annak világosságában kell érteni, amit Ő az egész Szentírásban mond. A „hamar” szót Isten örökkévalóságához kell mérni, nem pedig években és hónapokban számolni. A „gyorsan” szót nemcsak arra kell érteni, hogy Krisztus az idők végezetén megjelenik, hanem arra is, hogy én magam elmegyek Hozzá. Még ha fiatal volnék is, akkor is csak egy pár év van addig. A „közel” szót pedig arra a sokféle módra kell vonatkoztatni, amely módokon Ő eljön.
Milyen bolondság tehát eldobni a Máté 24-ben, a Jelenésekben és Isten Igéjének más helyein olvasható ígéreteket és figyelmeztetéseket, mintha azok ránk már nem vonatkoznának! Milyen bolondság azt állítani, hogy azok mintegy 2000 évvel ezelőtt Jeruzsálem pusztulásában teljeskörűen beteljesedtek! Milyen bolondság úgy élni, mintha Krisztus prófétai szavai csak a múlt embereihez szóltak volna, vagy éppen úgy élni, hogy csak a távoli jövőben fognak beteljesedni, messze azután a néhány év után, amelyet még e világban töltünk! Rev. Ron Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
