A pártütő gyermek büntetése (2)
Az V Mózes 21:18-21 így ír: „Ha valakinek pártütő és makacs fia van, a ki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik: Az ilyet fogja meg az ő atyja és anyja, és vigyék azt az ő városának véneihez és az ő helységének kapujába, És ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütő és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges: Akkor az ő városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, és az egész Izráel hallja meg, és féljen!“
Ezekkel a versekkel kapcsolatosan tette fel egyik olvasónk a következő kérdést: „Valóban történt ilyen az Ószövetség napjaiban, avagy ezek a versek csak azért írattak meg, hogy valami mással kapcsolatosan mutassanak nekünk példát?”
E kérdés kapcsán legutóbbi számunkban arról volt szó, hogy az V Mózesben olvasható parancsot komolyan kellett venni, és engedelmeskedni kellett neki. Arra is rámutattunk, hogy ez a textus Izráelhez mint teokráciához szólt, ahol az egyház és az állam egy volt. Ma a földön nincs teokrácia. A teljes, valódi teokrácia Krisztus visszajövetelekor fog megvalósulni, amikor az egész egyház megváltatik.
Arról is írtunk, hogy az V Mózes 21 parancsa olyan parancs volt, amit Isten az Ő szövetséges népének ad. Ez nagyon fontos, és a következőkben erről fogunk részletesen beszélni.
Izráel Isten szövetséges népe volt. Ez azt jelenti, hogy az Úr az Ő szövetségét Izráellel állította fel, megkülönböztetve őket a föld minden más népétől. A szövetséget Ábrahámmal és magvával kötötte, tehát Izsákkal és Jákóbbal. Miután velük megkötötte szövetségét, megerősítette azt Jákób 12 fiával, rajtuk keresztül Izráel gyermekeivel.
Izráel tagjainak gyermekei is a szövetségbe tartoztak. Gyermekként a szövetség tagjai voltak: kora gyermekségüktől fogva a kegyelmi szövetség köteléke volt rajtuk.
Ugyanez igaz ma is. A hívő szülők gyermekei az Újtestamentum korában szintén a szövetség tagjai. A felnőttekhez hasonlóan Krisztus királyságának és egyházának tagjai (Csel. 2:39, H.K. 74. kérdés-felelet). A Szentlélek munkálkodik szívükben: újjászületnek, adatik nekik a hit és megtérnek. A szövetség gyermekeiként kell tehát őket felnevelnünk
Napjaink népszerű vélekedésével szemben nem igaz az, hogy a hívők gyermekei – Jonathan Edwards szavaival élve – „viperák fészkéből” valók. Nem hitetlenek, mint a pogányok, és nem kell felnőniük ahhoz, hogy megtérjenek. Isten megtért és megszentelt gyermekei, és a Szentírás útmutatása alapján kell őket nevelnünk, hogy lelkileg növekedhessenek.
A Biblia arra is megtanít minket, hogy „nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók” (Róma 9:6). Az egyházban vannak képmutatók. Ugyanígy vannak olyan gyermekek a szövetség vonalából, akik nem Isten gyermekei, nem az igaz Izráel tagjai. Azt, hogy ki igaz gyermek és ki nem, Isten örökkévaló tanácsa határozza meg. Az Ő szuverén, változhatatlan döntése határozza meg, kik az igazi szövetségi gyermekek és kik nem (Róma 9:6-24).
A keresztyén szülők feladata, hogy az egyházban is hirdetett bibliai igazságokat tanítsák gyermekeiknek. Gyermekeiknek fel kell mutassák az evangélium dicsőséges ígéreteit, amelyek azoknak szólnak, akik Krisztusban hisznek és csak Benne találnak üdvösséget. Figyelmeztetniük kell ugyanakkor gyermekeiket a buktatókra és a bűn gonoszságára, a bűnbánat szükségességére és arra, hogy azoknak, akik nem bánják meg bűneiket, Isten igazságos ítélete vár.
Ha például egy családban egy idősebb (felnőtt) gyermek megtagadja, hogy Jehova Isten parancsai szerint járjon, mérlegelniük kell, hogy emiatt elküldjék házuktól. Ezt kell mondaniuk az önfejű gyermeknek: „Ez egy szövetségi otthon. Ha nem jársz Isten útjain, nem lakhatsz ebben a házban. Mivel te példa vagy fiatalabb testvéreid részére, bűnös életviteled rossz példát ad nekik, ezért el kell menjél.”
Ha egy ilyen gyermek elérkezik a felnőttkorba, az egyháznak is figyelmeztetnie kell őt arra, hogy milyen következményekkel jár, ha Isten szövetségével ellentétes utakon jár. Ha erre nem következik bűnbánat, az egyháznak ki kell vetnie az ilyet Isten népének közösségéből.
Az Újszövetség keresztyén hívői így tudják megtartani az V Mózes 21:18-21 parancsát. Prof. Hanko
Bethlehemet elhagyni Moábért (1)
Ruth, a Biblia nyolcadik könyve viszonylag rövid. Csupán négy részből áll, és egy női karakterről nevezték el. Úgy is tekinthetnénk rá, mint egy romantikus könyvre. Egy többszörös tragédiával kezdődik, egyfajta udvarlással folytatódik, ami Ruth és Boáz házasságával fejeződik be, végül megszületik fiuk, Obed. Nagyon boldog befejezés!
Ha a könyvet teológiai szempontból vizsgáljuk, Ruth könyve négy általánosan ismert okból kifolyólag jelentős Isten népe számára.
Az első a mi Urunk Jézus Krisztussal kapcsolatos. Ruth fontos személy Megváltónk családfájában, hiszen dédanyja volt Dávid királynak, akitől a Messiás emberi természet szerint származott. Emellett a könyv bemutatja nekünk Boázt, egy megváltó férfirokont, aki megvásárolja vagy megváltja elhunyt rokona feleségét, Ruthot. Hasonlóan, Isten megtestesült Fia megváltja választott népét keresztje által. Ő vér szerinti rokonunk, aki az Ő testéből és az Ő csontjából való testté és csonttá tesz minket lélek szerint.
Másodszor, Ruth könyve előremutat a katolikus vagy egyetemes egyház újtestamentumi napjaira. Ruth moábita volt, Izráelbe oltatott pogány. A Krisztus születése utáni 2000 esztendőben a választottak milliói, a világ minden tájának hívő zsidói és pogányai egy testté lettek Jézus Krisztusban.
Harmadszor, a könyv figyelemre méltó példát ad elénk Isten gondviselésére. Ennek kifejtéséhez Ruth könyvének mind a négy fejezetét kellene summáznunk. Érdemes tehát végigolvasni az egész könyvet és közben figyelni, hol jelenik meg Jehova szuverén tanácsa és a különböző személyeket vezető keze.
Negyedszer, abban van e könyv jelentősége, hogy istenfélő példaképeket állít elénk: magát Ruthot, Naómit és Boázt, akiket erényességben nehezen múlhatnánk felül.
Ruth könyvéből még egy fontos teológiai és gyakorlati leckét vehetünk, különösen az 1. fejezetből. Ezt gyakran nem veszik észre vagy nem fejtik ki eléggé a Biblia nyolcadik könyvéről szóló prédikációkban és írásokban. Ruth könyve nagy jelentőséggel bír az egyháztagságot tekintve, illetve az egyház elhagyásában és az ahhoz való csatlakozásban.
A diszpenzácionalizmus elmegy emellett, ugyanis tagadja, hogy Izráel Isten egyházának ótestamentumi formája (és az egyház Izráel újtestamentumi formája). Mások oly mértékben a Ruth könyvében olvasható udvarlásra és románcra összpontosítanak, hogy nem veszik észre a könyv útmutatását arra nézve, hogy Isten egyházához csatlakoznunk kell, ott kell maradnunk és soha el nem hagynunk azt.
Mások azért nem látják Ruth könyvében ezt az egyháztagságra vonatkozó tanítást, mert nem tudnak teljesen belekapaszkodni abba az erős bibliai és reformátori egyháztanba, amit a Belga Hitvallás 28 így fejez ki: „Hisszük, hogy mivel ez a szent közösség és gyülekezet az üdvözültek közössége, hogy rajta kívül nincs üdvösség, senkinek sem szabad önmagával megelégedve elvonulnia attól, függetlenül a helyzetétől, vagy állapotától. Ehelyett minden ember köteles csatlakozni hozzá, megtartván az egyház egységét azzal, hogy alávetik magukat tanításának és fegyelmének, Jézus Krisztus igájába hajtják a nyakukat, és egymás épülését szolgálják az Istentől ugyanannak a testnek a tagjaiként kapott ajándékaik szerint. S hogy még hatékonyabban fenntarttassék ez az egység, Isten Igéje szerint minden hívő kötelessége elkülöníteni magát azoktól, akik nem tartoznak az egyházhoz avégett, hogy csatlakozzon ehhez a közösséghez, valahol is csak Isten megalapította azt még akkor is, ha a polgári hatóságok és a királyi rendeletek ezt megtiltják, s halálbüntetés, vagy fizikai fenyítés lesz a következménye. Ezért mindenki, aki kivonul az egyházból, vagy nem csatlakozik ahhoz, Isten rendeletével szegül szembe.“
Első pillantásra a Ruth 1:1-5 egy nagyon egyszerű emberi történetet jegyez le egy négytagú családról, egy emberről és feleségéről, Elimélekről és Naómiról, valamint két fiukról, Mahlonról és Kiljonról (2). Izráel földjén, a Júda Bethlehemének városában éltek a Bírák idejében (1), azaz a Józsuét túlélő vének halálát követően, Saul király uralkodása alatt.
Az ígéret földjét, így Júdát és Bethlehemet is éhség sújtotta (1). Bethlehemben, a „kenyér házában” hiány támadt a kenyérben. Mit tett Elimélek és családja? Elhagyták az éhség sújtotta Izráelt, hogy Moáb mezejére menjenek (1-2).
Moáb földjén hatalmas gyász éri őket: Elimélek meghal (nem tudjuk, milyen okból), Naómit özvegyül, Mahlont és Kiljont árvákul hagyva egy idegen földön (3).
Később úgy tűnik, felvirrad a gyászoló család hajnala. A két fiú megházasodott: Mahlon Ruthot, Kiljon Orpát vette feleségül (4).
Hogyhogynem, a két házasság gyermektelen marad, és az események még rosszabbra fordulnak. Mahlon, az idősebb fiú meghal, és Kiljon is eltávozik az élők sorából (5).
A Bethlehemet elhagyó négy ember közül csak Naómi maradt meg. Elhagyta országát, elvesztette férjét és mindkét fiát. Könnyen elképzelhetjük, milyen sok könnyet ontott; olyan könnyeket, amelyeket Isten mind tömlőjébe gyűjtött (Zsoltárok 56:8).
Naómi sokmindenen keresztülment az elmúlt néhány évben: éhség, kivándorlás, két esküvő és három gyászeset. Most nem volt sem férje, sem gyermeke.
A három özvegy, Naómi, Ruth és Orpa nehéz és szomorú helyzetben volt. Az özvegyek sorsa különösen nehéz volt azokban a napokban, de egy idegen országbeli özvegy helyzete még nehezebb volt.
Nem ismeretlenek előttünk az ehhez hasonló történetek. Tudunk olyan emberekről, akik kivándorolnak. Sokszor gazdasági okokból, éhségből vagy munkanélküliségből fakadóan, egy más földön való sikeresebb élet reményében. Egyesek esetében ez jól működik, másoknál nem. Sokan az új földön is küzdenek azért, hogy munkát leljenek, soha nem tudnak beilleszkedni új környezetükbe vagy tragédiát élnek át családjaikban (bár általában nem olyan nagyot, mint Naómi). Néhányan visszatérnek szülőföldjükre.
Ez minden, amit a Ruth 1:1-5-ben olvashatunk? Az egész csupán egy család szomorú története, akik elmentek Izráelből az éhség elől, de legtöbbjük Moáb temetőjében végezte? Ha tényleg ez a rész mondanivalója, a lelkipásztor beszélhet egy kicsit az emigráció problémáiról és veszélyeiről. Tényleg ez minden, amiről ez az öt vers beszél? Nem! Következő számunkban vissza fogunk térni erre a kérdésre, ha Isten éltet minket. Rev. Stewart
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. Igény szerint postai kézbesítés is megoldható (természetesen díjmentesen). Ha van olyan kérdése, amiről szívesen olvasna folyóiratunkban, küldje el azt Vásárhelyi Bálintnak. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokatittolvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
