A Jelenések 12-ben szereplő asszony csodálatos várandóssága
A Kegyelmi Szövetség legutóbbi számában láttuk, hogy a Jelenések 12:1 sugárzó asszonya az egyház. Most figyeljük meg, hogy az (ószövetségi) egyház várandós volt, mégpedig a Messiással (5. v.): „terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben” (2. v.).
Az egyház tehát nemcsak örvendezik, hogy a csodálatos, tanácsos, erős Isten, örökkévalóság atyja, békesség fejedelme egy olyan gyermek, aki nekünk születik, egy fiú, aki nekünk adatik (Ézs 9:6); hanem abban az igazságban is gyönyörködik, hogy Ő az egyházból született.
Milyen csodálatos, 4000 éves várandósság! Az egyház már az éden-kerti bűneset napján várandós volt magvával, Krisztussal, mégpedig Jehova ősígérete szerint: „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1Móz 3:15). Ki hallott még ilyen hosszú várandósságról? Ezek voltak az Ószövetség napjai: egy négy évezreden, nem pedig kilenc hónapon át tartó terhesség.
Ezalatt a 4000 év alatt a hívő egyház tudta, hogy Krisztus általa fog eljönni, mint ahogyan egy várandós asszony is tudja, hogy gyermeket vár, különösen amikor közeleg a szülés ideje. Amint az előbb láttuk, Isten megmondta Évának, hogy a magva a Sátán fejére tapos. Ábrahám örvendezett, hogy meglátja Krisztus napját, és örült (Jn 8:56). Jákób és fiai várták, hogy eljöjjön Siló (1Móz 49:10). Izráel méhében volt egy Mózeshez hasonló, nagy próféta (5Móz 18:15–19). Az ígéret szerint a Messiás Dávid fia (2Sám 7:12–14). A próféták azt tanították, hogy az egyházból származik az Ág (Ézs 11:1; Jer 23:5; 33:15; Zak 3:8; 6:12. Ezekben az igeszakaszokban az angol King James Version ugyanazt a szót használja – a ford. megj.). Sőt Ő lesz Immánuel, Isten velünk (Ézs 7:14)!
Az ószövetségi egyház tudta, hogy várandós a Messiással. Ehhez hozzátartozott az is, hogy mintegy négyezer éven át tapasztalta a vele való várandósság fájdalmát és küzdelmét sóvárogva azért, hogy végre megszülessen. Vágyakozott arra, hogy Isten megmutassa arcát és dicsőségét az Ő egyszülött Fiának testté lételében. Bűnének és nyomorúságának mélységéből imádságban küzdött bocsánatért és igazságért, amely Krisztus és keresztje eljövetelében van. Erőt keresett, hogy küzdjön a hamisság ellen és ellenségeitől való szabadulásáért, mégpedig a Messiásban, aki elpusztítja a Sátánt és a bűnt. Imádkozott Isten népe gyarapodásáért és növekedéséért beleértve a pogányok megtérését is, amely Krisztus által megy végbe, aki felépíti az egyházát, és összegyűjti a választottait minden népekből. Vágyakozott, hogy elérkezzen Isten országa, és megvalósuljon a szövetsége, amikor eljön a királyok Királya és a szövetség követe (Mal 3:1).
„Ó, Uram! Jöjjön el hamar a Te Fiad, hozd el az Ő születését és a mi szabadulásunkat, mert szülési fájdalmaink nehezek!” Lényegében ez volt az Ószövetségben az asszony, az egyház imádsága és reménysége.
Az újszövetségi egyház tagjaiként nem nyöghetünk és nem is nyögünk fájdalmunkban Krisztus első eljöveteléért, mivel az már megtörtént. Szükséges azonban, hogy imádkozzunk második eljöveteléért. Ezt megtehetjük, és imádkozunk is: „Ámen, bizony jövel Uram Jézus” (Jel 22:20). Ebben magához a teremtett világhoz csatlakozunk, amely szülési fájdalmak között fohászkodik és nyög, hogy Krisztus visszatérjen, és megújítsa az egész világmindenséget (Rm 8:19–23). Rev. Stewart
Egyetemes kegyelem Jónásnál?
Egy olvasónk három igehely jelentéséről kérdezett, amelyek közül kettő Jónás könyvében található. Ezeket némelyek egy egyetemes isteni kegyelem alátámasztására használják.
(1) Először a Jónás 2:9-et említi, amely egyesek állítása szerint az evangélium jó szándékú ajánlatát tanítja (angol: well-meant offer, röviden: JSzA). A Jónás 2:9 az angol King James Version szerint így hangzik: „Akik hazug hiábavalóságokra ügyelnek, elhagyják saját irgalmukat.” (A Károli-fordítás: „A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat.” – a ford. megj.) E versnek közel 35 fordítását kaptam meg, amelyek többnyire különböznek egymástól. Úgy tűnik, a fordítók nem értenek egyet a pontos fordítás tekintetében, és egyes fordítások, például a New International Version („Akik értéktelen bálványokhoz ragaszkodnak, elfordulnak Isten irántuk való szeretétől” – a ford. megj.), világosan alátámasztják az üdvösség minden embernek szóló, jó szándékú felajánlását.
A JSzA tévtanításának témáját többször tárgyaltam a Kegyelmi Szövetségben, de újra meg újra előbukkan, mert sok református, presbiteriánus és egyéb csoport szándékosan be akarja csempészni a református hitbe ezt az eretnekséget, amely az arminiánizmus kulcsfontosságú része.
Hadd foglaljam össze röviden a jó szándékú ajánlat tanításait! A JSzA úgy mutatja be az evangélium hirdetését, mint annak a kifejezését, hogy Isten minden egyes embert szeret, és mindenkinek az üdövsségét szívből kívánja. Az emberen múlik, hogy elfogadja vagy elutasítja Istennek ezt a szeretetét, és hisz-e Krisztusban. Ebben benne rejlik az egyetemes engesztelés eretnek tanítása, miszerint Krisztus minden egyes emberért meghalt. Ez szükségszerű, mivel Isten nem kívánhatja minden ember üdvösségét, ha az nem elérhető számukra, és minden üdvösség egyedül a keresztből származik. Nem ajánlhatok fel valakinek 5 millió forintot, ha nekem sincs annyim, különben csúfot űzök saját ajánlatomból.
Továbbá Isten egyetemes szeretetének hirdetésével együtt jár az Ő minden egyes emberre vonatkozó kegyelme. Isten szeretetében az Ő kegyelme mutatkozik meg, mert a bűnösök iránti kegyelem meg nem érdemelt jóindulat, és a szeretet Isten jóindulatához tartozik. Amikor azonban a kegyelem mindenkinek esélyt ad az üdvösségre, akkor mindenkire kiáradva képessé is teszi őket arra, hogy elfogadják a felkínált üdvösséget. A Jónás 2:9-re Isten egyetemes szeretetének bizonyítékaként hivatkoznak.
Még néhány általános megjegyzést kell tennem Jónással kapcsolatban. Először is Jónás azt a parancsot kapta, hogy menjen el Ninivébe bűnbánatra hívni Izráel ősi ellenségét, aki eltökélte Izráel északi királyságának pusztulását, ahol Jónás is lakott.
Másodszor Jónás nem azért menekült el Kánaán földjéről, mert félt elmenni ebbe az istentelen városba. Jónás nem volt gyáva, elvégre elaludt, és nem félt abban a hajóban, amelyet egy olyan vihar dobált ide-oda, amely a még a tapasztalt tengerészeket is megrémisztette. Azért futott el Kánaánból, mert általában csak ezen a földön szólt Isten a népéhez. Jónás azt gondolta, hogy ha el tudja hagyni Kánaánt, akkor Isten nem tudja Ninivébe küldeni.
Harmadszor azért kellett Ninivébe mennie, mert Isten meg akart menteni egy nemzedéket a legrosszabb körülmetéletlen pogányok közül. Ezeknek a pogányoknak az üdvössége prófétikus volt egy eljövendő napra nézve, amikor Isten elküldi az evangéliumot a föld négy sarkára, hogy megmentse a katolikus, egyetemes egyházat. Noha Isten az ószövetségi időkben általában nem beszélt Kánaánon kívül az emberekkel, mégis szólhatott dühöngő viharokon és nagy halakon keresztül. Úgy tűnik, Jónás ezt elfelejtette.
Negyedszer amikor Jónás a hal gyomrában volt, imádságában szinte végig a Zsoltárokat idézte.
Végül maga Jézus mondja el nekünk, hogy amikor Jónás három napig a hal gyomrában volt, az az Ő temetésének és feltámadásának az előképe (Mt 12:40). Ez azt jelenti, hogy a pogányok – így a niniveiek – kizárólag azáltal üdvözülhetnek, hogy Krisztus feltámad a halottak közül a harmadik napon. A mi Urunk hatalmas munkája a zsidók és a pogányok számára egyaránt engesztelés volt. Ez kimondottan eltér Istennek az ószövetségi időkben való üdvözítő munkájától, amely főként Izráel nemzetére vonatkozott.
A Jónás 2:9-et ebben az általános összefüggésben kell értenünk, nem pedig úgy, amint azt a JSzA hirdetői teszik, akik különböző igehelyeket ragadnak ki a szövegösszefüggésből így zengedezve: „Halleluja, találtunk egy bizonyító igehelyet a tévtanításunkhoz!”
Már első ránézésre is csodálkozom, hogy a Jónás 2:9-ben szereplő „saját irgalmukat” (a KJV szerint – a ford. megj.) a JSzA hirdetői miért értelmezik úgy, mint Isten irgalmát. Ha a KJV fordítását helyesnek tekintjük – mint ahogyan valószínűleg helyes is –, akkor a gonoszok, nem pedig Isten által tanúsított irgalomról beszél. Miért tekintsük hát a JSzA bizonyítékának?
Felhozhatnánk, hogy a gonoszok nem gyakorolnak irgalmasságot, és egyedül az az irgalom létezik, amelyet Isten ad az embereknek, illetve Ő tanúsít feléjük. Ez azonban nem igaz. A Példabeszédek 12:9 kijelenti: „az istentelenek irgalmassága kegyetlen” (A KJV szerint. Károli: „az istentelenek szíve pedig kegyetlen” – a ford. megj.). Valóban tanúsítanak egyfajta „irgalmasságot”, amely valamiféle kedvesség az elnyomottak vagy a bajban lévők felé. Sok jótékonysági szervezet bizonyos módon gondoskodik másokról. Jakab még a gonoszok bölcsességéről is beszél, de azt földinek, testinek és ördöginek nevezi (3:15).
Amikor a nagy hal gyomrában Jónás a Szentlélek ihletése alatt, így Krisztus szavait szólva imádkozik, és több különböző zsoltárból idéz, azt az igazságot fejezi ki, hogy a bálványimádó istentelenek valóban irgalmasságot cselekszenek (például így tettek a hajósok is Jónással), istentiszteletük azonban bálványimádás. Valószínűleg Jónás arra a kérésre is utalt, hogy Isten irgalmazzon neki.
A világban a gonoszok között növekszik a bűn. Az általános kegyelem gondolata nem nemesíti meg az embereket, és nem teszi őket jobbá, mint amilyenek anélkül lennének: a bűn egyre több borzalmas vétek termését aratja. Jónás könyvének összefüggésében még fontosabb, hogy Isten pogányokat is üdvözít, noha ez Krisztus eljöveteléig nem valósult meg teljesen. A hitetlen zsidók és a gonosz pogányok elutasítják az evangéliumot, nem engedelmeskednek a hitre felszólító parancsnak, és növekszenek a bűnben, amíg meg nem érnek az ítéletre. Jegyezzük meg, hogy egy parancs nem egy ajánlat!
Ugyanez az olvasó így folytatja: „Az Úr kedvét leli az istentelenek töredelmében, szomorúságában és megtérésében még akkor is, ha azok ideiglenesek, és teljesen hiányoznak belőlük a valódi bűnbánat jelei.” A Jónás 3:5–10-re és az 1Királyok 21:27–29-re hivatkozik.
(2) A Jónás 2 után a Jónás 3-mal foglalkozunk. A kérdező helytelenül magyarázza Ninive bűnbánatát, amely Jónás igehirdetésére történt (Jón 3:5–6). Ez ugyanis valódi bűnbánat volt, amint azt a mi Urunk Jézus is világossá teszi (Mt 12:41; Lk 11:32). Isten üdvözítette a niniveieket próféciaként arra nézve, hogy az újszövetségi korban a pogányok is üdvösségre jutnak.
Megdöbbentő, hogy csak egyetlen nemzedék üdvözült, mert Ninive visszatért bálványimádásához. Ninive volt Asszíria fővárosa. Ez az ország vitte fogságba később az Északi Királyságot. Ninive későbbi ítéletét megtalálhatjuk Náhum könyvében. Mindezeket megelőzően azonban Ninive megtért Jónás igehirdetésére. A niniveieknek ez a nemzedéke fel fog kelni az ítéletben Izráel népe ellen, akik nem tértek meg, jóllehet Isten testté lett Fia hirdette nekik az Igét, és Ő sokkal nagyobb Jónásnál (Mt 12:41; Lk 11:32).
Tudom, hogy nem minden magyarázó hiszi, hogy Ninive bűnbánata valódi volt, de Krisztusnak ezek a szavai nem magyarázhatók másként, csak úgy, hogy a niniveiek tényleg megtértek.
(3) Az 1Királyok 21:27–29-cel kapcsolatban világos, hogy Akháb töredelme nem a bűn miatti szomorúságtól megtört szív valódi bűnbánata volt, hanem e világ szerint való szomorúság (2Kor 7:10). Ez a gonosz izráeli király csupán azért sajnálta tettét, mert megijedt Isten ítéletetének rá váró következményeitől (1Kir 21:21–24). A következő fejezet meg is mutatja, hogyan gyűlölte Akháb a kegyes Mikeás prófétát, akit fogságban tartott (1Kir 22:8, 26–27). Isten nem is adott neki valamiféle „ideiglenes” áldást: Akháb „további napjai” még több bűnt és így a pokolban még rosszabb büntetést jelentettek számára.
Egy alkoholista, akinek a családja szenved a részegségének hatásaitól, megbánhatja viselkedését, csatlakozhat az Anonim Alkoholistákhoz, felhagyhat az ivással, és helyreállíthatja otthonát. Még bocsánatot is kérhet szeretteitől, akikkel rosszul bánt. Ha józan marad, akkor kialakulhat egy normálisan működő családi élet, de ennek nincs köze az üdvösséghez.
Akháb bűnbánatával kapcsolatban hasonló gondolatokat lehet olvasni Herman Hoeksema egyik – angolul online elérhető – cikkében, amely főként Jéhuval foglalkozik: The Curse-Reward of the Wicked Well-Doer [A gonosz jóltévő átok-jutalma].
A tanulság, hogy a JSzA és az univerzális kegyelem hirdetői tévednek, amikor igehelyről igehelyre ugrálnak a szövegösszefüggésre való tekintet nélkül, teljesen figyelmen kívül hagyva a reformátori alapelvet, miszerint a Szentírás magyarázza a Szentírást. Ehelyett hangosan kiáltják, hogy bizonyítékot találtak eretnekségükhöz. Ez a fajta magyarázat igazságtalan a Bibliával szemben, és szétszakítja azt, miközben az Írásban Isten jelenti ki önmagát, mint aki Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában üdvözíti választott népét. Prof. Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
