Isten szekerének kerekei és paripái
Az Ezékiel 10 a Mindenható Isten csodálatos megjelenését, azaz egy teofániát mutat be. Szemlélhetjük dicsőségének felhőjét és trónusát, valamint a szemekkel megrakott négy-négy óriási kereket és kérubot. De mi is történik az Ezékiel 10-ben? Mivé állnak össze a teofánia, az isteni látomás különféle elemei? Egy isteni szekérré. Milyen nagyszerű is ez a szekér!
Mi az Ezékiel 10-ben bemutatott szekér lényege? Dióhéjban összefoglalva Jehova csodálatos hintójával Júda szörnyű bűnei miatt elhagyja a jeruzsálemi templomot. Ekkor, és csakis ekkor fog a város elesni, és Isten háza elpusztulni.
A szekér volt a bibliai idők legdrágább, és leglenyűgözőbb közlekedési eszköze. Izráelben nemzeti szinten elsőként a gazdag és hatalmas Salamon király szerzett szekereket, és stratégiailag fontos városokban állomásoztatta azokat (1Kir 4:26; 9:19; 10:26). A szekér a királyi pompát és a katonai erőt jelezte.
A Vörös-tengernél nemcsak a fáraó egyiptomi hadseregének voltak harci szekerei. Jehova is felvonult lovain és diadalszekerein (Hab 3:8). A Zsoltárok 104:3–4 azt hirdeti, hogy Isten „a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain”, és „a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá”. A Zsoltárok 18:11 szerint az Úr „Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant”. Ez a zsoltár az Úr dicsőséges jelenlétéről még a következő kifejezésekkel szól: sötétség, sűrű fellegek, fényesség, jégeső, eleven szén, villámok (12–15. v.).
Mi a helyzet a szekér kerekeivel? Az ókorban az emberek két- vagy négykerekű szekereket készítettek. A négykerekűek nagyobbak, drágábbak, de hatékonyabbak voltak. Jehova szekerének négy egyforma kereke van, amint az Ezékiel 1-ben és 10-ben olvashatjuk.
A földi szekerek kerekeinek átmérője csak egy-két méteres lehetett, de az Úr szekerének kerekei „magasak valának és félelmesek” (1:18). Képzeljünk csak el – például – négy 50 méteres kereket!
Ezékiel látomásaiban Isten szekerén a kerekek egymás közepében vannak (1:16; 10:10). Az angol irodalomban a „kerekekben lévő kerekek” egy szólás, amely rendkívüli bonyolultságot jelent, valamint sokszor titkos terveket és ármánykodást is magában rejt. Amikor Ezékiel Isten szekerének négy kerekét úgy jellemzi, mintha „egyik kerék a másik kerék közepében volna” (10:10), azzal arra utal, hogy ezek a kerekek minden irányban tudnak mozogni. Jehovának nem nehéz szekerét irányítani, ellentétben egy olyan szekérhajtóval, aki emberalkotta szekerének kerekeivel próbál kanyarodni.
A földi szekerek kerekeiben szegeket vagy más kapcsokat találunk, Isten szekerének kereke azonban szemekkel van megrakva (1:18; 10:12). Ez az ábrázolás egyszerre bizarr és nyugtalanító. Ezékiel látomásának lényege, hogy még Isten kerekein is vannak szemek, amelyek mindent láthatnak. Ez Isten mindentudó voltáról beszél. A földi harciszekerek katonáira leselkedő egyik veszély az volt, hogy nem láthattak mindent a harci zűrzavarban. Nem volt szemük a hátukon, ahogyan mondani szokás. Mennyire más, amikor a mindent látó és mindent tudó Szentháromság Isten indul el szekerével! Megértettük-e ezeket? Négy hatalmas, minden irányba mozgó kerék, amely tele van szemekkel! Ezek a mindentudó isteni lovas rendkívüli szekerének lenyűgöző kerekei.
Az ószövetségi időkben a szekereket két, három vagy négy ló húzta. De ki vagy mi húzza Isten szekerét? Az Ezékiel 1 úgy beszél róluk, mint „lelkes állatokról” (5, 13–15, 19–22. v.), amelyek kicsattannak az erőtől és az energiától, ellentétben a teherhordó állatoktól, amelyek elfáradnak. Az Ezékiel 10 ezeket a lényeket keruboknak nevezi (15. és 20. versek), akik őrzik és védik Isten jelenlétét (vö. 1Móz 3:24; 2Móz 25:20). A Zsoltárok könyvéből világos, hogy ezek a lelkes állatok vagy kerubok angyalok, hiszen egy helyen azt olvassuk, hogy egy kerub húzza Isten szekerét (18:11), egy másik helyen pedig az angyalok végzik ugyanezt a feladatot (Zsolt 104:3–4 az angol KJV fordítás alapján). A fáraó, Salamon és Nabukodonozor kétségkívül a legerősebb lovakat fogták be szekerük elé, de a felséges Istentől eltérően nem voltak erős angyalaik, akik ezt a feladatot elvégezték volna.
Mind a négy angyalnak négy arca volt: egy emberi, egy bika (házi állat), egy oroszlán (vadon élő állat) és egy sas (madár) arca. Ez a négy angyali „paripa” messze felülmúlja a földi szekerek elé befogott lovakat, mert mindegyik jóval értelmesebb az embernél, sokkal erősebb a bikánál, fenségesebb az oroszlánnál, röptük pedig felülhaladja a sasét.
A négy kerubnak nemcsak négy arca, hanem négy szárnya is van. Ezek az élőlények szárnyaikkal felfelé, lefelé, hátra és előre tudják mozgatni a szekeret (nem a szekér előtt, hanem alatta vannak). Isten szekerének tehát nemcsak négy kereke van, amelyek bármely irányba elindulhatnak, hanem négy mennyei paripája is, akik képesek mindenfelé mozogni.
A lelkes állatok szárnyaikkal nagyon gyorsan tudnak haladni a szekérrel, sokkal gyorsabban, mint bármely díjnyertes (verseny)ló. Azonban bármely irányba gyorsan, megerőltetés nélkül tudják mozgatni Isten szekerét. A fölemelkedéshez egyszerűen csak felemelik szárnyukat (Ez 10:16, 19; 11:22), nem kell csapkodniuk (1:9). Az egyhelyben álláshoz csupán leeresztik szárnyukat (1:24–25). A lovaktól eltérően lábuk és talpuk mindig egyenes marad (1:7).
A kerubok a gyorsan, de megerőltetés nélkül, bármely irányba teljesen könnyeden mozgatják a szekeret és annak kerekeit. Nincs szükségük semmiféle hosszadalmas manőverezésre a forduláshoz. Isten szekere sosem billen meg, sosem ragad be egy keréknyomba. Tökéletes összhang van a négy angyalnak és a szekér négy kerekének mozgása közt, „mert a lelkes állat lelke vala bennök” (10:17; 1:20–21). Képzeljük csak el, milyen könnyeden mozogna egy földi szekér, ha a ló lelke ott volna a kerekekben is! Rev. Stewart
Hajótörött hit
A Kegyelmi Szövetség jelen számában a következő kérdésre válaszolok: „Az 1Timótheus 1:19-ben ezt olvassuk: »Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek.« Az arminiánusok ebből arra következtetnek, hogy aki hitében »hajótörést« szenvedett, annak valamikor üdvözítő hite volt, de bűnös életmódja miatt elveszett, és örökre elkárhozik. Milyen más módon magyarázhatjuk Pál itt található szavait?”
Mielőtt választ adnánk a kérdésre, fel kell idéznünk, hogy Pál Timóteushoz mint az evangélium szolgájához szól, általa pedig minden igehirdetőt megszólít. Akik a kegyelem evangéliumát hirdetik, azoknak példát kell mutatniuk abban, amit prédikálnak. Nekik maguknak hinni kell az evangéliumot, ragaszkodniuk kell Isten Igéjéhez, és erkölcsi tisztaságban kell élniük. Pál intése tehát ma különösen időszerű, amikor oly sokszor hallunk az evangélium hirdetőinek sajnálatos bukásáról, vagy olyan igehirdetőkről, akik semmiben nem hisznek.
A legtöbb magyarázó úgy tekinti, hogy a hit az objektív hitre utal, azaz Isten Igéjének igazságaira és tanításaira. Azonban a szövegösszefüggésben nem ebben az értelemben találkozunk ezzel a szóval. Az 1Timótheus 1 minden más helyén (2., 4., 5. és 14. v.) a kegyelemből fakadó (személyes) hitre utal. Ez azonban csak nyomatékosabbá teszi a feltett kérdést. Akikről Pál beszél, azok nem csupán az objektív hitet, hanem a személyes hitet vetették el. Vajon előbb volt valódi, üdvözítő hitük, utána pedig már nem?
Mivel hisszük a szentek megtartatásának és állhatatosságának nagyszerű bibliai tanítását, azt is tudjuk, hogy az üdvözítő hit és a jó lelkiismeret nem veszhet el. Akik ezekben valóban részesültek, nem válhatnak hajótörötté. Jézus így szól a János 6:37–40-ben: „Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem. Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem. Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon. Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.”
Az Istentől egyszer ajándékba kapott hit és a jó lelkiismeret elveszíthetetlen (Fil 1:6; 1Pt 1:5). A hitet és a jó lelkiismeretet Isten a kereszten szerezte meg, és a Lélek által adta nekünk. Sem a Fiú, sem a Lélek munkája nem lehet hiábavaló. De akkor mit jelent Isten Igéje az 1Timótheus 1:19-ben?
Ennek a szakasznak a magyarázata során egyesek a hajótörés képéből indulnak ki arra utalva, hogy a hajótörés nem feltétlenül jelenti azt, hogy annak áldozatai örökre elvesznek. Lehet, hogy csak veszteségeket szenvednek. Másként szólva Pál olyanokról ír, akik letérnek a helyes útról, és ennek következményeként lelkileg szenvednek, azonban megbánják bűneiket, megtérnek, és így üdvözülnek. Ez a magyarázat helyes lehetne, viszont Pál beszél Himenéusról és Alexanderről (1Tim 1:20), akik istenkáromlók és eretnekek voltak (vö. 2Tim 2:17–18), és akiket Pál átadott a Sátánnak (1Tim 1:20). Ők – amennyit tudunk róluk – sosem tértek meg bűnös tetteikből és tanításaikból.
Pál egy olyan szót használ, amelyet így fordítunk: „elvetvén”. Ebből azonban nem következik, hogy ezeknek a gonosz embereknek valaha is volt igaz hite és jó lelkiismerete. Ugyanezzel a szóval jellemzi a Cselekedetek 13:46 a hitetlen zsidókat, de itt a fordítás jobban visszaadja annak jelentését: „Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk.” A zsidóknak, akikhez Pál beszélt, soha nem volt üdvözítő hitük és jó lelkiismeretük. Amikor ezekről prédikáltak nekik, akkor el- és megvetették ezeket.
Ezt tették az 1Timótheus 1:19–20 gonosztevői, különösen Himenéus és Alexander. Noha egy ideig az egyházban voltak, szavaikban és tetteikben elutasították a hitet és a jó lelkiismeretet. Soha nem hittek, és soha nem éltek olyan életet, amely jó lelkiismeretet ad Isten előtt. Az ember el- és megvetheti azt, amit soha nem fogadott be a szívébe.
A 2Timótheus 2:17–18 ismét említi Himenéust egy Filétus nevű emberrel együtt. Ők tagadták az eljövendő, testi feltámadását, ezért feldúlták „némelyeknek a hitét”. Egyesek az ő hazugságaikat hitték el a Szentírás igazságai helyett. Az egyház más tagjait ez megzavarta, mert úgy tűnt számukra, hogy lehetséges egy ideig részesülni a hitben és a jó lelkiismeretben, de aztán mindent elveszíthetnek. Pál a 2Timótheus 2-ben azt mondja ezeknek az aggodalmaskodóknak, hogy Isten népe nem veszhet el: „Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja” (19. v.).
Azt is meg kell figyelnünk, hogy az 1Timótheus 1:19-ben Isten Igéje nem azt mondja, hogy elvetették a hitet, hanem ezt állítja: „a hitet… némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek”. Az Írás kulcsfontosságú tanításaival együtt elutasították a Krisztusba vetett hitet, amely az üdvösség egyetlen útja, valamint a szent, Istent dicsőítő élet szükséges voltát. Valójában nem is hittek, és hitetlenségük miatt hajótörést szenvedtek a hit dolgában.
A hajótörés képe nem is arra utal, hogy miután megakadtak, valahogyan mégis sikerült valamit megmenteniük. Arról szól, hogy teljesen elpusztult a hajójuk és ők maguk is. Ha valaki hajótörést szenved a hit és a jó lelkiismeret dolgában, annak nem marad reménye a megmenekülésre.
Mégis érthető, hogy egyesek hitehagyása elcsüggeszti Isten népét, mert a Himenéushoz és Alexanderhez hasonló emberek gyakran az egyház tudós, kiemelkedő, kegyességükről híres tagjai, akikre sokan felnéznek. Még az is lehet, hogy igehirdetők, akiknek a bukását a Sátán arra használja fel, hogy támadja némelyek üdvbizonyosságát.
Ilyenkor fontos, hogy ne felejtsük el Isten Igéjét, amelyet a 2Timótheus 2:19-ben olvashatunk. Isten ismeri az övéit. Ő örökkévaló, változhatatlan, mindenható és üdvözítő módon ismeri őket. Nem veszhetnek el, és nem veszíthetik el, amit Istentől kaptak. A hívők azzal mutatják meg , hogy nem olyanok, mint akik hajótörést szenvedtek a hit dolgában és a jó lelkiismeretben, hogy a hamisságtól elszakadnak. Rev. Ron Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
