A négy ló
A Kegyelmi Szövetség utolsó két számában azonosítottuk és bemutattuk a Jelenések 6:1–8 négy lovát. A fehér ló az evangéliumot hirdeti, a vörös ló a háborúról beszél, a fekete ló az étel és az ital eladásához kapcsolódik, a sárga ló pedig halált hoz. Úgy is mondhatnánk, hogy a fehér ló az egyház területére tartozó lelkiekhez, a vörös ló a nemzet körébe tartozó katonaiakhoz, a fekete ló a kereskedelem területéhez tartozó gazdaságiakhoz, a sárga ló pedig a halandó világhoz tartozó biológiakhoz kötődik.
A négy ló nagy segítséget ad abban, hogy eligazodjunk az ember teljes romlottságának és Isten szuverén kegyelmének fontos kérdéseiben. Az ember bűne háborúhoz (vörös ló), nagy gazdasági egyenlőtlenségekhez (fekete ló) és halálhoz vezet (sárga ló), „mert a bűn zsoldja halál” (Rm 6:23). Isten kegyelme a Jézus Krisztus Lelkétől megáldott evangélium hirdetése által (fehér ló) jut el ebbe a bukott világba az Ő választottaihoz. Röviden így foglalhatjuk össze: az első lovas megmutatja a kegyelem növekedését az egyházban, a másik három lovas pedig az átok nyomorúságát a világban.
Világos, hogy a négy ló összefoglalja az emberi történelem főbb témáit. A fehér lovas világkörüli útját megmutatják az egyháztörténeti könyvek és sokszor a világtörténelmi tanulmányok is, bár általában nem olyan kiválóan, mint ahogyan kellene. Ezenfelül nem festi-e vörösre az emberiség történelmét a háborúban kiontott vér, nem feketítik-e be azt különféle gazdasági bajok és éhségek, és nincs-e tele sápadt holttestekkel?
Segít, ha megvizsgáljuk a négy lovas hatását azokra, akiket Isten Krisztusban a világ teremtése előtt kiválasztott (Ef 1:4), valamint azokra, akiket elvetett, akik a harag edényei, amelyek „veszedelemre készíttettek” (Rm 9:22). A sárga lónak és lovasának mindkettő fölött van hatalma (Jel 6:8), hiszen a bűneset óta mindenki halandó. A fekete ló is érinti a hívőket és a hitetleneket, mert mindkét csoportban vannak gazdagok, szegények és a két szélsőség közöttiek, miközben az 1Korinthus 1:26–28 rámutat, hogy Isten népében sok olyan van, akit ebben az életben nem tartanak nagyra, és szegény. A keresztyéneket is sokféleképpen érinti a háború (a vörös ló): szolgálniuk kell a katonaságnál, a tengerészetnél, vagy a légierőnél. A gyász és a fogyatékosságok fájdalmat és szomorúságot okoznak az istenfélőknek és az istenteleneknek egyaránt. A fehér ló beüget a városokba, a falvakba és a községekbe. Ennek következményeként a választottak üdvözülnek, az elvetettek pedig megkeményednek, és mentség nélkül maradnak. Ez lelkileg elválasztja egymástól azokat, akik hitetlenek maradnak, és akiknek Isten kegyelmesen hitet ajándékoz.
Mindez a Felséges szuverén jó tetszése és a Bárány célja, aki elveszi a könyvet Isten jobb kezéből, és kinyitja a hét pecsétet, így az első négyet is: a fehér, a vörös, a fekete és a sárga lovat. Rev. Stewart
Valódi volt-e Ninive megtérése?
A Kegyelmi Szövetség mostani számában a következő kérdéssel foglalkozunk: „Olvastam Jónásról és Ninivéről írt cikkét a Standard Bearerben1 (2021. okt. 15.). Tudná-e azonban bizonyítani, hogy Ninive megtérése valóban őszinte volt, és a hitüket tényleg Krisztusba vetették, aki az üdvösség egyedül útja? Vajon Jónás Krisztust hirdette? Az elbeszélésben ezt semmi nem bizonyítja.”
Őszinte volt-e a niniveiek megtérése? Vajon csak „a világ szerint való szomorúság” volt, amely „halált szerez”, amely csupán a bűnök következménye, illetve a pusztulás fenyegetése miatti szomorúság? Vagy „az Isten szerint való szomorúság” volt (2Kor 7:10)? Sokan azt gondolják, hogy nem volt valódi a megtérésük, például Hugh Martin is így magyarázza Jónás könyvét a kommentárjában.
Ninive megtérésének valódiságára egyértelműen bizonyítható. Először látjuk Jézus bizonyságtételét a Máté 12:41-ben (vö. Lk 11:32): „Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.” Semmi sem utal arra Krisztus szavaiban, hogy megtérésük hamis lett volna, és az Újszövetség a megtérés alatt mindig egy valódi, lelki megtérést ért, amelyet Isten Lelke munkál.
A Máté 12-ben Jézus egy gonosz és parázna nemzetséghez szól (39. v.), akik önigazultságukban nem voltak hajlandóak hinni és önmagukat megalázni. Jelet követeltek Krisztustól, hogy megtérjenek és higgyenek. Jézus azonban azt mondta nekik, hogy nem adatik nekik más jel, csak Jónás próféta jele, és Ninive megtéréséről úgy beszél, mint ami bizonyságul szolgál ellenük. Ha Ninive megtérése nem lett volna valódi, akkor nem szolgálhatna bizonyságul a hitetlen zsidókkal szemben.
Másodszor a niniveiek megalázták magukat Isten előtt, Őhozzá kiáltottak, és hittek Őbenne (Jón 3:5–9). Ez utóbbi elsősorban arra utal, hogy elhitték Jónás igehirdetését Isten ítéletéről, de itt éppen az a szó szerepel, amelyet a Szentírás az Isten Lelke által munkált igaz hitre használ. Jónás szavait hallották, de Istenben hittek (Jón 3:5). Istenben híve Őhozzá imádkoztak, és így Őelőtte alázták meg magukat. Nem férhet hozzá kétség, hogy ezek a niniveiek üdvözültek bizonyítva a nagyszerű igazságot: „Az Úré a szabadítás” (Jón 2:10). Isten véghez vitte Ninivében, amit nem tett meg Izráelben a szívük keménysége és a folytonos bálványimádás miatt.
Egyértelmű, hogy ez a megtérés csak rövid ideig, azaz csak egyetlen nemzedékig tartott. Nem telt el 100 év, és Náhum, illetve Sofóniás próféta újra Ninive gonosz útjairól szólnak, és annak pusztulásáról prófétálnak (Náh 3:7; Sof 2:13). Kr. e. 612-ben Ninivét el is pusztítják a médek.
Ninive nem üdvözült annak nemzedékeiben. Isten nem folytatta szövetségét Ninivével az Ószövetségben. Ez az újszövetségi időkig nem történt meg a pogányok között. Mindazonáltal Ninive megtérésében Isten megmutatta irgalma szuverenitását, és előrejelezte a pogányok újszövetségi üdvösségét.
A niniveiek tehát azt példázzák, amit az 1János 1:8–9-ben mond az Ige: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” Isten ajándékozzon mindannyiunknak az életre való megtérést (amint ezeknek a pogányoknak is megadta), és ne vonja meg tőlünk ezt a kegyelmét (amint elvette Izráeltől).
Ninive szabadulása a megtérés jelentőségét is kiemeli. Kizárólag a megtérés és a Krisztusba vetett hit által szabadulhatunk meg a bűneinkből. A megváltásunk során nem maradunk meg bűneinkben, hanem a bűn súlyától és erejétől egyaránt megszabadulunk. A bűnbánat a bűntől való elfordulás, és hozzátartozik Istenhez való fordulásunkhoz, valamint a bűn jelenlétéből és hatalmából való szabadulásunkhoz.
Az olvasó azonban mélyreható kérdést tesz fel, amikor arra kérdez rá, hogy vajon Jónás Krisztust hirdette-e a niniveieknek. Krisztus hirdetése nélkül nem létezhet valódi megtérés vagy hit. Erre a kérdésre egy nagyon fontos szakasz, a Lukács 11:30 segítségével tudunk választ adni: „Mert miképen Jónás jelül volt a Ninivebelieknek, azonképen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek.”
Jónás nem lehet Krisztus előképe – és az Írás nem is így mutatja be őt –, azonban egy jel volt, egy olyan jel vagy csoda, amely Krisztus eljövetelének és munkájának nagyobb jelére vagy csodájára mutatott előre. Erről beszél Krisztus, amikor összehasonlítja azt a három napot, amelyet Jónás a hal gyomrában töltött, és azt a hármat, amelyet Krisztus a föld gyomrában töltött. Az egyik csoda előremutat a másik, nagyobb csodára.
Jónásnak a hal gyomrából való csodálatos szabadulása a ninivei igehirdetésének részévé lett, akár így akarta, akár nem. Nemcsak prédikált nekik, hanem jel is volt számukra. Ezt a jelet Isten ugyanúgy felhasználta a niniveiek üdvösségére, mint Jónás elhangzott igehirdetését. Valószínűleg helyesebb azt mondanunk, hogy maga Jónás és a szájából elhangzó Ige volt a Ninivében hirdetett prédikáció. Így Jónás igehirdetése tartalmazta az evangélium felszólítását a megtérésre, valamint az evangélium jó hírét: az ígéretet, miszerint aki megtér és hisz, az üdvözül. Így Krisztust hirdette nekik.
Nem kell meglepődnünk azon, hogy Ninivében ilyen módon hangzott az evangélium. Az Ószövetségben Isten nemcsak Igéjét küldte el a prófétái által, hanem igen gyakran az általuk hirdetett Ige élő példájává tette őket. Hóseás – akinek egy parázna asszonyt kellett feleségül vennie – élő igehirdetés volt Izráel számára II. Jeroboám király napjaiban, amelyik uralkodó idején Jónás is prófétált (Hós 1). Ezékielnek tizennégy hónapig kellett az oldalán feküdnie egy vasserpenyő előtt, és így jel és igehirdetés volt a babiloni fogságban élő zsidók számára a júdai királyság utolsó napjaiban (Ez 4:1–8).
Némelyek Jónás külső megjelenését vizsgálják, hogy milyen lehetett, miután három napig a hal gyomrában volt. Ez egy csoda volt, és Isten Igéje nem tájékoztat minket arról, hogy milyen volt a hal gyomrában, vagy milyen volt Jónás állapota a három napot követően. Nem Jónás megjelenése, hanem a vele történtek – először Jehova haragja alatt volt, majd pedig megbánta bűnét – szolgáltak jelül a niniveiek számára Isten igazságáról és irgalmáról. Nem lényeges, hogy a niniveiek hogyan ismerték meg a történetét, de a pusztítás fenyegetése mellett ezen jel miatt borultak térdre.
Valószínűleg a jel hatékonyabb volt, mintha az ígéreteket hallották volna, mivel a niniveiek aligha értettek volna meg egy olyan részt, mint például az Ézsaiás 53, amennyiben azt hirdették volna nekik. Még Izráelben – pedig ők tudtak az eljövendő Messiásról – sem sokan értették, hogyan lehet Ő olyan, „mint gyökér a száraz földből”, vagy „mint bárány, mely mészárszékre vitetik” (2. és 7. v.).
A niniveiek azonban Jónás történetből megérthették, hogy az Isten, akit ő szolgált, a menny, a föld és a tenger Istene más volt, mint a bálványaik. Megérthették Jónás engedetlenségét, és történetéből megtanulhatták, hogy Izráel Istene kész a bűn megbüntetésére, és valóban meg is bünteti azt. Félelemmel figyelhettek tehát, amikor az az ember hirdette nekik a megtérés szükséges voltát, aki olyan szörnyű ítéletet szenvedett el. Azt is észrevehették Jónás történetéből, hogy Izráel Istene – az általuk szolgált istenekkel szemben – olyan Isten, aki nemcsak igazságos, hanem irgalmas is: aki kész és képes az embert megmenteni. Még azt is felismerhették, hogy Isten szemében nincs különbség köztük és az izráelita Jónás között.
Így Jónás az Ige és saját példája által prédikált. Jónás történetéből tanulva tartsuk nagyobbra az evangélium hirdetését, és alázzuk meg magunkat az evangélium előtt elhívén, hogy Isten Szava soha nem tér vissza üresen (Ézs 55:11). Sose feledjük el, hogy az evangélium Isten hatalma minden hívő üdvösségére, noha gyarló, bűnös emberek hirdetik (Rm 1:16). Mi, akiket Isten lenyűgöző irgalmából kivetett a pokol, figyeljünk továbbra is jól az igehirdetésre, hogy amikor Jónáshoz hasonlóan mi is bűnbe esünk, az Ige ereje által újra visszatérhessünk az engedelmesség útjára. Minden dicsőség és magasztalás legyen az Úré, akié a dicsőség mind a Tőle kapott eszközökért, mind azok jó gyümölcséért (Dordrechti kánonok III/IV:17). Rev. Ron Hanko
Westminsteri Hitvallás 15. cikkely
Az életre vezető megtérés
-
Az életre vezető megtérés evangéliumi kegyelem. Az erről szóló tanítást az evangélium minden szolgájának hirdetnie kell csakúgy, mint a Krisztusba vetett hitről szólót is.
-
Ebből fakadóan a bűnös – látva és érezve nemcsak vétkei veszélyét, hanem azok szennyes és gyalázatos voltát is, mint amelyek szemben állnak Isten szent természetével és igaz törvényével, továbbá megértve Isten irgalmát, amelyet Krisztusban a töredelmes emberek felé tanúsít – bánkódik bűnei miatt, meggyűlöli azokat, és azoktól Istenhez fordul azzal a szándékkal és elhatározással, hogy mindenben Ővele jár az Ő parancsolatai szerint.
-
Noha a megtérésben nem lehet úgy megnyugodni, mintha az a bűnért való elégtétel vagy a bűnbocsánat bármiféle oka lenne – az ugyanis Isten ingyen kegyelme Krisztusban –, mégis olyannyira szükséges minden bűnös számára, hogy anélkül senki sem remélhet bocsánatot.
-
Ahogyan egyetlen bűn sem túl kicsi ahhoz, hogy ne érdemelné meg a kárhozatot, egyetlen bűn sem oly nagy, hogy kárhozatot hozhasson az igazi megtérőkre.
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.
