Ronald Hanko
Az üdvrend utolsó lépése a megdicsőülés, melynek során Isten a választottakat magához veszi a mennyei dicsőségbe. Megdicsőítésünk során Isten befejezi bennünk a megváltás munkáját, amelyet az újjászületéssel kezdett. Népét nemcsak a szenvedésből és a halálból, hanem összes bűnéből megszabadítja.
A megdicsőülés tárgyalása ezért voltaképpen az utolsó dolgokról szóló tanításhoz tartozik. Könyvünk utolsó fejezetében részletesebben írunk erről a köztes állapotnál és a testben való feltámadásnál, de itt is meg kell említsük a megdicsőülést. Isten nagyszerű munkája megdicsőülésünkben ér véget, és így leszünk alkalmasak Isten dicsőségére, Jézus Krisztusban, a mi Megváltónkban.
Megdicsőülésünknek három lépése van. Az első az örök élet ajándéka, amit újjászületésünkkor kapunk. Ennek az ajándéknak eredményeképpen Isten Krisztussal együtt feltámasztott, és az Ő jobbjára ültetett minket (Efézus 2:5-6); a mi országunk (vagy állampolgárságunk) mennyekben van (Fil 3:20); és Krisztus új élete van bennünk (Gal 2:20).
A második az örök élet ajándéka, amit akkor kapunk, amikor lelkünk halálunk után azonnal belép a menny tudatos dicsőségébe és boldogságába (II Kor 5:1-8).
A harmadik az örök élet ajándéka, amit akkor kapunk, amikor testünk is feltámad, és hasonló lesz Krisztus dicsőséges testéhez, és belépünk az új égre és új földre (Fil 3:21).
Alá kell tehát húznunk, hogy már most megvan bennünk az örök dicsőség kezdete, bár abban teljesen az utolsó napon fogunk részesedni. Engedelmességünknek ez a legnagyobb motivációja: már most részben a mennyben vagyunk. Pál a Kolossé 3:1-4-ben beszél erről. Feltámadtunk Krisztussal, és a mi életünk Vele együtt el van rejtve Istennél, ezért az odafelvalókkal kell törődnünk, azokhoz kell vonzódnunk.
Az örök élet kezdete már most megvan bennünk, és ezért sokszor kívánkozunk a mennybe, és vágyakozunk arra, hogy megszabaduljunk ebből a világból és ebből a testből. Pál azt mondja, hogy ez sokkal jobb lenne, mint itt maradni (Fil 1:21-24).
A Szentírás mennyei dicsőségünket csillogó jelzőkkel írja le. Sokszor használ képeket és típusokat, mert olyan dolgokról van szó, amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt (I Kor 2:9). Olyan dolgok ezek, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.
Mi magunk csodálatos módon el fogunk változni, megszabadulunk a bűntől és annak következményeitől, és megkapjuk mindazt, amit Isten ígért nekünk, de a mennyei élet legnagyobb dicsősége mégis az, hogy Isten és Krisztus ott van. Ez a mennyei élet boldogsága, öröme, dicsősége és békessége (Jel 21:3, 7, 22, 23; 22:3). Ezért azok, akikben megvan a megdicsőülés reménysége, megtisztítják önmagukat, hajlandók elveszíteni az egész világot, és valóban el is hagyják azt a mennyek országáért. Hitben járnak, nem látásban, és így várják ezt a dicsőséget.
