Rev. Angus Stewart
Válaszolva az English Churchman 7886-os számában megjelent, „Felhagyjanak-e a bíróságok a Bibliára történő esküvéssel?” című cikkre, meg kell jegyezni, hogy törvényes eskük nemcsak az Ószövetségben születtek (pl. 1Móz 24:2-9, 5Móz 6:13, Ézs 65:16), hanem az Újszövetségben is.
Pál apostol esküt tett Isten előtt, hogy állításainak igazságát tanúsítsa (Róm 1:9, 9:1, 2Kor 1: 23, Gal 1:20). A hatalmas angyal a mennyből esküszik „arra, a ki örökkön örökké él” (Jel 10:6). Jehova saját magára való esküvéssel adta az evangélium ígéretét (1Móz 22:16-17, Zsid 6:13-14). Mikor a főpap megtagadta, az Úr Jézus eskü alatt erősítette meg, hogy Ő „a Krisztus, az Istennek Fia” (Mt 23:63-64). Másnap a kereszten saját esküje és az Istentől esküvel megerősített evangélium ígérete miatt engesztelő áldozatként meghalt a mi bűneink miatt, hogy elhozza nekünk a megváltás áldását. Isten ráadásul megesküdött saját Magára, hogy az ítélet napján minden térd meghajoljon, és minden nyelv vallja hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére (Ézs 45:23, Fil 2:10-11). Ez az eskü milliárdnyi embert érint, az elvetett gonoszakat és a kiválasztott hívőket egyaránt!
A Megváltó szavai (Mt 5:33-37) nem törlik el a harmadik parancsolatot (2Móz 20:7), Kilencparancsolattá redukálva a Tízparancsolatot, nem mondanak ellent az ó- és újszövetségi írásoknak, és nem ítélik el a saját bizonyságtételét (Mt 23:63-64). Ezek megtiltják az esküvést mindenre, ami nem Isten, valamint a meggondolatlan és profán esküket az Ő nevére a mindennapi beszédben és a komolytalan alkalmakkor.
Tehát az anabaptistákkal (pl. kvékerek) ellenben, a reformátusok mindig is vallották, hogy van alkalmas ideje, helye és módja a megerősítő esküknek és a fogadalmaknak (pl. keresztelési, egyháztagsági, egyházi hivatali és házassági eskük). A Harminckilenc Hitcikkely1 közül az utolsó kimondja, hogy „Elismerjük egyrészt, hogy a felszínes és elhamarkodott esküdözést a keresztyéneknek a mi Urunk Jézus Krisztus és apostola, Jakab is tiltja, másrészt mégis azt tartjuk, hogy a keresztyén vallás azt senkinek nem tiltja, hanem valaki megesküdhet, ha a felsőbbség a hit és a felebaráti szeretet érdekében esküt követel, amennyiben az a próféta intése szerint a törvénynek és igazságnak megfelelően történik.” (vö. Heidelbergi Káté 36-37 Úrnapja, Westminsteri Hitvallás 22)
