Rev. Angus Stewart
Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad. (Mt 23:37)
(I)
Ezt az igét meggyalázták a pelagiánusok, szemipelagiánusok, arminiánusok és a jó szándékú ajánlat emberek, hogy taníthassák: Isten arra vágyik, hogy Jeruzsálem egész népét üdvözítse (és kiterjesztve: mindenkit a világon), de sokuk közülük elkárhozik. „Látjátok” mondják a jó szándékú ajánlat emberek „Krisztus üdvözíteni kívánta Jeruzsálemet, de ők nem engedtek Neki. Itt van Isten univerzális vágya arról, hogy mindenki üdvözüljön”. Az arminiánusok egy lépéssel továbbmennek: „Így nincsen egyesek elvettetése vagy mások kiválasztása. Isten kegyelmének szintén ellenállhatónak kell lennie, mert bár Isten mindenkit üdvözíteni akart, az ember akarata megállította Őt”.
Azonban Krisztus nem azt mondja, hogy egybe akarta gyűjteni Jeruzsálemet, de Jeruzsálem ellenállt. Azt sem mondja, hogy egybe akarta gyűjteni Jeruzsálem fiait, de Jeruzsálem fiai ellenálltak. Krisztus azt mondja, hogy egybe akarta gyűjteni Jeruzsálem fiait, de Jeruzsálem ellenállt. Krisztus itt két különböző csoportról beszél: Jeruzsálemről és Jeruzsálem fiairól. Különböző dolgokat mond erről a két csoportról: Jeruzsálem megölte és megkövezte Isten prófétáit és küldötteit. Krisztus egybe akarta gyűjteni Jeruzsálem fiait, Jeruzsálem nem akarta, hogy Krisztus egybegyűjtse Jeruzsálem fiait.
Mit ért itt Jeruzsálem alatt? A Jeruzsálem szó Izrael vallási vezetőire utal, az írástudókra és farizeusokra. Olvasd el a Máté 23-at! Krisztus úgy ítéli el őket, mint „képmutató írástudók és farizeusok” (vö. különösen a következő versekkel: 13-15, 23, 25, 27, 29). Ők Jeruzsálem, mint a nép vallási képviselői. Ezt a fajta beszédet sokszor használják, például a „Washington” szót gyakran használják az USA politikai vezetőire. Jeruzsálem fiai nem a vezetők, hanem azok, akiket vezetnek, a köznép. Mint a fiak, a köznép nem volt művelt és szükségük volt vallási vezetésre. Ők azok, akiket Krisztus egybe akart gyűjteni az üdvösség szárnyai alá (vö. Zsolt 17:8, 91:4). Még pontosabban szólva, ők a mennyei Jeruzsálem igaz fiai (Gal 4:26), akikért az Emberfia eljött „hogy megkeresse és megtartsa” őket (Lukács 19:10) és, akiket Krisztusnak adott az Atyja (János 6:37, 39).
Krisztus üdvözíteni akarta Jeruzsálem fiait, de Jeruzsálem (a vallási vezetők) nem akarta ezt. Ez nem jelenti azt, hogy meghiúsították volna Krisztus akaratát. Miután Krisztus azt mondja, hogy egybe akarta gyűjteni Jeruzsálem fiait, nem mondja azt, hogy megakadályozták volna Őt. Ehelyett azt mondja:„te nem akartad”. Ezek a szavak önmagukban nem mondják el, hogy vajon az írástudóknak és farizeusoknak sikerült-e megállítaniuk Krisztust, hogy egybegyűjtse fiait, vagy sem. Ehelyett felfedik a vallási vezetők gonoszságát. Az egész elhívásuk, mint tanítók Isten egyházában, az volt, hogy dolgozzanak Isten fiainak egybegyűjtésén. De, amikor a Messiás eljött, hogy egybegyűjtse a fiait, szembeálltak a munkájának: „te nem akartad”. Nem csoda, hogy Krisztus megátkozta őket: „Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok” (Mt 23:38).
Az írástudók és farizeusok mindent megtettek, amit csak tudtak, hogy megállítsák Krisztust, hogy egybegyűjtse a kiválasztott csirkéit. Kérdéseket tettek fel neki megkísérelve, hogy tőrbe ejtsék Őt (Mt 22). Azt mondták, hogy tanítása ellentmond Mózesnek és, hogy a csodáit az ördög ereje által vitte végbe. Megegyeztek abban, hogy kiközösítik azokat, akik Krisztusnak vallják Őt (János 9:22). Jézus ezt kiáltotta: „De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be” (Mt 23:13). Pedig az volt a hívásuk, hogy Krisztushoz irányítsák a népet!
Néhányan azt állítják, hogy bár Krisztus egybe akarta gyűjteni Jeruzsálem fiait (igaz), Jeruzsálem megállította Őt (hamis). Az igevers önmagában nem mondja el, hogy vajon Krisztusnak sikerült-e Jeruzsálem fiait egybegyűjtenie. Ez csupán azt tanítja, hogy Krisztus vágyott arra, hogy egybegyűjtse népét, de az írástudók és farizeusok nem akarták ezt. Azt, hogy vajon egybegyűjtötte-e Jeruzsálem fiait, vagy, hogy kudarcot vallott-e, máshonnan kell kiderítenünk.
Tudjuk, hogy Krisztus egybegyűjtötte Lázárt, Máriát és Mártát, a vak Bartimeust, Zákeust, Nikodémust, arimátiai Józsefet stb. Ahogy Jézus mondta: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből” (János 10:27-28). Ezt is mondta: „és a juhok követik őt [Krisztust], mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját” (János 10:4-5). Krisztus Isten akaratát jött cselekedni (János 4:34, 6:38), és Isten akarata mindig teljesül: „Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi” (Zsolt 115:3). „Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben” (Zsolt 135:6).
Ahogy Augustinus megfogalmazta: „A mi Urunk azonban világosan elmondja az Evangéliumban, amikor megszidja a hitetlen várost: »hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad« mintha Isten akaratán felülkerekedett volna az emberek akarata, vagy, mikor a leggyengébb állna az útban akaratának kívánságával, a legerősebb nem tudná akaratát végrehajtani. Hol van akkor az a mindenhatóság, ami mindent megtett, amit akart a földön és a mennyben, ha Isten egybe akarta gyűjteni Jeruzsálem fiait, és nem valósította meg ezt? Vagy inkább Jeruzsálem nem akarta, hogy fiait egybegyűjtsék. Bár nem akarták, mégis Ő egybegyűjtötte annyi fiát, amennyit csak kívánt: mivel nincs olyan, hogy nem akar valamit, amit mégis megtesz; és, hogy akar más dolgokat, amit azonban nem tesz meg; hanem »Mindent megtett, amit akart a mennyben és a földön«”. (Enchiridion, xcvii)
(II)
Sokan úgy tartják, hogy Krisztus ezeket a szavakat szeretettel és gyengéd szánalommal mondta ki, de a szövegkörnyezet felfedi, hogy valójában az írástudókat és farizeusokat ítéli el. Hét alkalommal átkozza meg őket: „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok!” (13-15, 23, 25, 27, 29). „Vak bolondoknak” nevezi őket (16-17, 19, 24, 26). Megkérdezi: „Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?” (33). Gyilkosoknak nevezi őket (34-35, 37). Az igénk egy „figyelmeztetés” (Thomas Manton) és egy „szidás” (Augustinus), melyet „felháborodva” (Kálvin) mondott ki a gonosz vallási vezetők ellen. A nyomatékos ismétlést [„Jeruzsálem, Jeruzsálem!” (37)] igazságos gyűlöletében mondta ki a korrupt vezetők ellen, akik elferdítették a törvényt (2-30), és, akik megértek az ítéletre (31-39). Így Krisztus rögtön hozzáteszi igénk után: „Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok” (38).
Néhányan azt tanítják, hogy Krisztus szava („hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat…és te nem akartad”) magában foglalja azt, hogy Krisztus akarata, hogy egybegyűjtse Jeruzsálem fiait meghiúsult. Azonban a „hányszor” szó egyszerűen azt mondja el nekünk, hogy a vallási vezetők („Jeruzsálem”) szembeálltak az ellen, hogy Krisztus egybegyűjtse választottait („Jeruzsálem fiait”) sok alkalommal. Ezt tették éveken keresztül nyilvános szolgálata alatt állandóan. Szembeálltak Vele a csodáikor (Belzebubnak tulajdonítva azokat). Szembeálltak Vele a tanításában. Szembeálltak Vele a vének hagyományával, szembeálltak Vele Mózes törvényének hibás értelmezésével. Szembeálltak Vele vidéken, szembeálltak Vele Jeruzsálemben. Szembeálltak Vele a Templom környékén, szembeálltak Vele a perében. Szembeálltak Vele azzal, hogy felbérelték Júdást, hogy árulja el Őt; azzal is, hogy felszították a tömeget, hogy kiáltsa: „Feszítsd meg!”, és azzal is, hogy nyomást gyakoroltak Pilátusra, hogy kivégeztesse Őt. Hányszor szálltak Vele szembe, és mégis egybegyűjtötte a vak Bartimeust, Zákeust és a többieket!
A gonosz vezetők olyan erősen szembeálltak annak, hogy Krisztus egybegyűjtse népét, hogy kivégeztették Őt, mint egy bűnözőt, mondvacsinált vádak alapján. Mégis, pont a kereszt volt az az eszköz, melyet Isten elrendelt, hogy üdvözítse a választottait! Ó Jehovah, még az emberek haragja is megdicsőít téged! i A 2. zsoltár hasonló: „A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen” (1-3). A fához szegezték Őt, de Isten nevet rajtuk (4), mert pont ez az az út, melyen keresztül egyetemes hatalomhoz juttatja Fiát: „Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon” (6).
Így a Máté 23:37 ahelyett, hogy tanítaná a jó szándékú ajánlatot (Isten meghiúsult vágyát, arról, hogy üdvözítse az elvetetteket) valójában Krisztus dühös szidása a gonosz vallási vezetők ellen, akik megkísérelték megállítani Őt abban, hogy üdvözítse népét. Mennyire szükséges ezt az Igét meghallani! Liberális lelkészek és római-katolikus papok kísérelik meg megakadályozni egyházuk tagjait, hogy meghallják az igaz evangéliumot. Rágalmazzák a református hitet. Sok hitetlen férj, feleség és családtag állnak szembe a hívők egyházi szolgálatokon való részvétele ellen. Mégis Krisztus, a király, egybegyűjti Jeruzsálem összes fiát ellenállhatatlan kegyelmével!
Ennek az igének (Máté 23:37) és egy másik hasonlónak (Lukács 13:34) a kiváló hittudósoktól származó hűséges magyarázatátitt találhatja meg angol nyelven.
