Menu Close

A modern karizmatikus keresztyénség előfutárai

Rev. Angus Stewart

Bevezetés

A múltkor a modern karizmatikus keresztyénség huszadik századi „három hullámával” foglalkoztunk, mégpedig a pünkösdizmussal, a karizmatusokkal és a neokarizmatikusokkal. Fel kell tegyük a kérdést: léteztek-e korábban hasonló nézeteket valló csoportok? Milyen irányzatok és vonalak voltak bennük? Mi volt a velük szemben állók teológiai álláspontja?

John Wesley

A karizmatikus keresztyénség, avagy a megújulási mozgalom egyik kulcsalakja a pünkös­dizmus megjelenése előtt, akiben annak sok fő vonása megtalálható, legalábbis korai formáiban, senki más, mint az öreg szélhámos, John Wesley (1703-1791).

Wesleynél a modern karizmatikus keresztyénséghez hasonlóan virágzik az arminiánus szabad akarat. A megújulási mozgalom 99%-a nyíltan hirdeti, hogy az ember szabad akarata által üdvözül – mintha a Biblia nem beszélne arról, hogy nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem egyedül a könyörülő Istené (Róma 9:16). Wesley gyűlölte és tagadta a kiválasztást és elvetést (ezzel szemben pl. Máté 11:25-27; Róma 9:10-24), és az „előre tudás” eretnek arminiánus nézetét tanította, ami a megújulási körökben elterjedt nézet a predestinációval kapcsolatban. Ez valahogy így hangzik: Istennek csodálatos terve van minden egyes emberrel, de rajtad, a te választásodon, döntéseden és tetteiden múlik, hogy ezt beteljesíted-e, illetve mennyire teljesíted be.

A pünkösdisták, karizmatikusok és neokarizmatikusok elutasítják az ég és a föld igaz Istenének abszolút szuverenitását (Zsoltárok 135:4-12).i Nagyon furcsa, hogy azok, akik állítólag Szentlélekkel teljesek, ellentmondanak a Szentlélek ihletett tanításának, ami a Bibliában áll! A megújulási mozgalom követői sokszor beszélnek a Lélek friss szellőjéről, miközben tagadják az újjászülő Lélek szuverenitását, aki ott fúj, ahol akar (János 3:8). Ehelyett az arminiánizmus rossz szele fújja őket ide-oda (Efézus 4:14).

Wesley ébredési találkozóinak résztvevői körében karizmatikus jelenségek is előfordultak: álmok, látomások, jelenések, gyógyulások, kiáltások, eldőlő emberek stb. Wesley is tanított egy megtérés utáni második kegyelmi munkáról. Számára ez a második isteni munka a teljes megszentelődés volt. Ezzel előkészítette a Szentlélekkeresztség mint második kegyelmi munka tanítását. Más párhuzamok is vannak Wesley és a modern karizmatikus keresztyénség nézetei között: prédikáló laikusok, prédikáló nők, női lelkészek, hamis ökumenizmus, a mozgalom előmozdítása nem ihletett dicséretek írásával és éneklésével stb.

Az elmúlt háromszáz év karizmatikus keresztyénség egyszerűsített családfája az eddig látottakat is összefoglalva így néz ki: Wesley után következtek a metodisták, majd a Szentség egyházak, az ébredési mozgalmak és a második áldás tanítása. Ezek a mozgalmak hozták létre a pünkösdizmust, ami lényegében bekebelezte őket, majd elvezetett a karizmatikus mozgalomhoz (amikor a pünkösdista eszmék bekerültek a nagyobb felekezetekbe). Ebből létrejött a neokarizmatikus mozgalom, ami hisz a karizmatikus ajándékokban, de elhagyta a Szentlélekkeresztség tanát, és kevésbé konfrontatív.

Más előfutárok

Ha még korábbra megyünk vissza az egyháztörténetben, a 20-21. századi megújulási mozgalom további előfutáraival találkozunk. Álljon itt néhány az ismertebbek közül! Elsőként, az apostolok utáni korai egyháztörténetben megjelent a montanizmus, eksztatikus megnyilvánulásokkal, női vezetőkkel, új kijelentéssel, a közeli ezeréves királyság álmával és hamis próféciákkal. A montanizmust az egyházatyák általánosan elítélték és bírálták mint az ördög munkáját.ii John Wesley mégis „igazi biblikus keresztyéneknek” nevezte a montanistákat!iii

A karizmatikus lélek dolgozott a francia prófétákon keresztül is, különösen az 1700-as év körüli két évtizedben. Ezek a próféták alacsonyan iskolázott francia protestánsok voltak, akik különösen azután keltek fel, amikor a római katolikus francia király, lemészárolták az egyház képzett vezetőit és másokat is. A francia próféták és nézeteik többek között Angliába is átkerültek, ahol sok bajt és nehézséget okoztak.

A pünkösdizmus előfutára volt Edward Irving (1792-1834) is, egy hitehagyott skót presbiteriánus, aki Londonban munkálkodott. Azt tanította, hogy Krisztusnak „bűnös teste” volt, és csak Urunk Szentlélek által vívott nagy küzdelme tartotta meg a bűntől. Irving hitt a modern kori próféciákban, a nyelvek és csodák ajándékában, bár viszonylag fiatalon meghalt abban a bizonyosságban, hogy végső betegségéből meggyógyul. Egyháza mellőzte és levette róla a palástot, de londoni gyülekezete megalapította a Katolikus Apostoli Egyházat, tizenkét új apostollal és a négyféle szolgálatban lévőkkel (Ef 4:11), ami a megújulási mozgalom eszméit a világ sok országába eljuttatta.

A karizmatikus mánia a római katolicizmus és a keleti ortodoxia sok emberében és mozgalmában feltűnik, különösen ezek misztikus hagyományaiban, valamint a szerzetesek között. A Pünkösdista és karizmatikus mozgalmak új nemzetközi szótára két bejegyzést tartalmaz a 16. századra vonatkozóan.iv Az egyik ezek közül az anabaptista Müntzer Tamás, a német parasztháború (1524-1525) egyik lázadó vezére. Müntzer azt állította, hogy közvetlen kijelentést kapott Istentől látomásokban és álmokban, és a küszöbön álló ezeréves birodalmat hirdette. A másik alak Loyolai Ignác, a jezsuita rend alapítója és az ellenreformáció vezető alakja, aki Jézus Krisztus egyházát megpróbálta kisöpörni Európából. Loyolai Ignác gyakori látomásaival és a könnyek ajándékával dicsekedett. Vajon a pünkösdisták is elő fogják venni a könnyek ajándékát a közeljövőben? Sokak szerint Loyolai nyelveken is énekelt!

A pünkösdisták, karizmatikusok és neokarizmatikusok örömmel fogadják az olyan előfutárokat, mint az anabaptista lázadó Müntzer Tamás, vagy a római katolikus jezsuita, Loyolai Ignác. A modern megújulási mozgalom követői azonban nem támaszthatnak igényt semmire a 16. századi reformációból, és Istennek hála, ezt nem is kísérlik meg. Röviden összefoglalva, a pünkösdizmus, illetve a karizmatikus és neokarizmatikus mozgalmak a hamis egyház fejlődési vonalába esnek, és nem az igaz egyház (Belga Hitvallás 29), ahol Isten kegyelméből együtt állhatunk Luther Mártonnal az anabaptista Zwickau-prófétákkal szemben, és Kálvin Jánossal a római katolikus csodákkal szemben.v

Ha többet szeretne olvasni magyarul, kattintson ide.

_____________________________________

i Vannak, akik karizmatikus kálvinistáknak vallják magukat (pl. Mark Driscoll és John Piper), de ők is azt hiszik, hogy Isten mindenkit szeret, és mindenkit üdvözíteni akar, és bizonyos értelemben Krisztus minden egyes emberért meghalt, a Dordrechti Kánonokkal (1618-1619) ellentétesen.
ii Angus Stewart, “Was the Church Right to Condemn Montanism?
iii Stanley M. Burgess (szerk.) és Eduard M. van der Maas (társszerk.), The New International Dictionary of Pentecostal and Charismatic Movements (Grand Rapids, MI: Zondervan, rev. 2002), 1230.o.
iv Burgess (szerk.), The New International Dictionary of Pentecostal and Charismatic Movements, 1229.o.
v Vö. Kálvin „Köszöntő szavak I. Ferenchez, Franciaország királyához” az Institutio elején
Show Buttons
Hide Buttons