Ronald Hanko
Isten a gondviselésében minden dolgot irányít és vezet, ami csak megtörténik. Még az ember életének összes részlete is Isten szuverén irányítása alatt van. Ahogy Nabukodonozor mondta: „az ő akaratja szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között” (Dán 4:32). Ebből következően, Isten a gondviselése által az emberek bűnös cselekedeteit is irányítja és vezeti, ahogy az egyértelmű Nabukodonozor és mások példájából (I Sám 2:25, II Sám 16:10, II Sám 24:1, I Királyok 22:19-22, Apcsel 2:23, Róm 9:18). Isten szuverén munkája a gondviselésben a bűn korlátozását is magában foglalja. Isten az ember gonoszságát a gondviselés által számos különböző módon korlátozza.
Az Írás a bűn korlátozására sok példát hoz fel. Az I Mózes 6:3 az Írás első példája. Isten ott a bűnt az ember élethosszának megrövidítésével korlátozta. A bábeli torony idejében a bűnt az ember beszédének megváltoztatásával is korlátozta. Az olyan igék, amelyek arról beszélnek, hogy Isten a bűnnek embereket adott át szintén jelzik a bűn valamifajta előzetes korlátozását (Zsolt 81:11-12, Apcsel 7:42, Róm 1:24-28).
Sokan ezeket az igéket az úgynevezett általános kegyelem példáiként idézik. Azt mondják, hogy az a tény, hogy Isten korlátozza az ember bűnét bizonyítja Istennek egy minden ember irányába fennálló kegyelmes hozzáállását. Sokan még azt is mondanák, hogy ez az általános kegyelem Isten nem üdvözítő munkájának az eredménye az ember szívében, elméjében és akaratában, ami miatt az ember nem teljesen romlott, és ami előkészíti az utat az evangéliumnak azáltal, hogy lehetségessé teszi az ember számára, hogy az evangéliumot, mint az üdvözítő kegyelem ajánlatát elfogadhassa vagy elutasíthassa.
Azonban az, hogy Isten a bűnt korlátozza, egyáltalán nem bizonyítja, hogy ez a kegyelem egyik tulajdonsága lenne. A kérdés, amit még mindig fel kell tennünk az az, hogy hogyan és miért van a bűn korlátozva?
Az Írás világosan azt tanítja, hogy Isten a bűn korlátozását kizárólag az Ő erejével és nem a Lélek valamiféle kegyelmes munkálkodásával éri el, ami valamilyen változást hozna létre az ember romlott természetében. Ez sokkal inkább megegyezik azzal, ha valaki egy veszett kutyára szájkosarat tesz. Ez megakadályozza a kutyát abban, hogy bárkit is megharapjon, de nem tesz semmit annak érdekében, hogy a kutya kigyógyuljon az őrültségéből. Isten ezen a módon sok mindent használ, különösen a következményektől való félelmet, hogy az emberek gonoszságát korlátozza anélkül, hogy a szívüket megváltoztatná. Az egyik legjobb példa a bűn egy szuverén, de nem üdvözítő korlátozására az Ésaiás 37:29-ben található, ahol Isten azt mondja Asszíria királyának, hogy: „[V]etem orrodba horgomat és szádba zabolámat, és visszaviszlek az úton, a melyen jövél!” Semmi kegyelmes sincs ebben.
Ugyanez a szakasz Ésaiástól ennek a korlátozásnak a céljára is emlékeztet bennünket. Nincs más célja, mint hogy Isten népét a világban megvédje és megtartsa.
Isten gondviselésének általános munkálkodásai nem egy általános kegyelem. A kegyelem az az erő, amely által Isten a népét üdvözíti (Ef 2:8-10). Nincs másfajta kegyelem a csodálatos, elképesztő és üdvözítő kegyelem mellett. Dicsőség ezért Istennek!
(Ronald Hanko:Doctrine According to Godliness: A Primer of Reformed Doctrine Jenison, Michigan: Reformed Free Publishing Association, 2012. 97-98.)
Herman Hoeksema: “[A] bűn organikus fejlődésének különböző tényezők és hatások szabnak határt. Alá van vetve Isten mindent uraló hatalmának, aki embereket ad át az igazságtalanságnak, és igazságos ítéletében a bűnt bűnnel bünteti. Ő azonban a bűnös világ fejlődését úgy irányítja, hogy a tanácsát beteljesíti. Ezt különböző ajándékok és talentumok, jellemek és személyiségek, idők és körülmények határolják be és határozzák meg. Az emberek nem ugyanazokat a bűnöket követik el. Mindenki a faj organizmusában és a történelemben betöltött helyének megfelelően vétkezik. A hitehagyott Jeruzsálem bűne nagyobb, mint Szodomáé és Gomoráé. Ezt a bűnös ember csalárd szívében különböző, gyakran ellentétes motivációk, mint a büntetéstől való félelem, szégyen, becsvágy, beképzeltség, természeti szeretet, testi vágyak, a pénz szeretete, féltékenység, irigység, rosszakarat és bosszú határozzák meg. Ezek a változatos motivációk gyakran egymással is konfliktusban állnak, de mindenesetre bűnösök maradnak, még akkor is, ha az egyik bűnös vágy vagy indíték a bűnöst gyakran megakadályozza abban, hogy a másik vágyát beteljesítse. Az élet és a társadalmi intézmények; az otthon és a család, a gazdasági rendszer, az állam, sőt, még az egyház különböző formáinak csatornái is vezetik ezt. De mindezekben a csatornákban és mindezen meghatározó és irányító hatások és tényezők alatt, a jelenlegi bűn ellenállhatatlanul és megszakítás nélkül halad előre, soha nem fékezik meg vagy korlátozzák. A bűn folyamatosan ömlik a gonoszság azon mértékébe, amit a Magasságos annak meghatározott egészen addig, amíg be nem tölti azt a mértéket. Akkor majd az ítélet eljön, és Isten a gonoszság kedvelőit örök pusztulásra ítéli az Ő igazságos haragja alatt. Csak amikor Isten Lelke minket megelevenít, akkor szabadulunk meg a bűn ezen rettenetes hatalmából és leszünk Isten jóindulatába helyreállítva, hogy Őelőtte szeretetben szeplő nélkül szentek legyünk!” (A Triple Breach, 55-56.).
