Rev. Gise Van Baren
Napjainkban nagyon sokan tagadják Isten létét és mindenek felett való hatalmát. Kitartóan járnak ebben a tudatlanságban, mert a Biblia minden bizonyságtételét visszautasítják. Sokszor még a keresztyének is bizonytalannak tűnnek Isten hatalmának és uralmának mértékét illetően. Hajlandóak elfogadni, hogy Isten megpróbálja megmenteni a bűnös embert, de nem teljesen biztosak afelől, hogy valósággal és teljesen véghez tudja-e vinni célját. Egyetértenek azzal, hogy Isten küld minden jó dolgot, de vonakodnak elismerni, hogy Isten küldi a háborúkat és a betegségeket is. Készek arra, hogy Isten vezeti a jó embereket, de nem merik beismerni, hogy a gonoszok is az Ő vezérlése és irányítása alatt vannak.
A református kálvinista egyházak által régóta, nyomatékosan megvallott igazság, hogy Isten szuverén Úr. A szuverenitás abszolút, teljes uralmat és hatalmat jelent minden dolgok felett, olyan hatalmat, amit egyedül Isten birtokol. Isten szuverenitása korlátlan. Senki nem szabott Neki határt. Korlátlan, és Isten személyes joga. Az Ő uralma és hatalma kizárólag Hozzá tartozik, és ezt a hatalmat teljességgel gyakorolja a Teremtésben. Ő a szuverén Egyetlen. Senki és semmi nem tud kibújni hatalma alól.
Ez egy létfontosságú igazság. Enélkül vagy ennek torzításával csak Isten Igéjével ellentétes tanításokat és hitnézeteket taníthatunk. Fontoljuk meg, mit mond erről a Biblia!
Isten szuverenitása mindenekelőtt magában foglalja azt a tényt, hogy mindenható Igéje által Ő alkotta a világegyetem teljességét, és Ő tartja fenn annak létét. Ez a tény meghaladja az emberi képzelőerőt! A világmindenség önmagában olyan hatalmas, hogy az ember nem tudja, hogyan lehetne megfogni elejét vagy végét. A csillagok száma megszámlálhatatlanul sok. A világegyetem összes égiteste által kibocsátott energiamennyiséget az ember nem tudja megmérni.
Vannak, akik azt mondják, nem számít, milyen volt az univerzum eredete. Mások szerint lehet, hogy öröktől fogva létezik. A Biblia azonban egyszerűen kijelenti: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” (I Mózes 1:1). A Zsidók 11:3-ban ezt olvashatjuk: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.” Képzeljük csak el! Isten megteremtette a teljes világmindenséget, és Ő maga fölötte áll, nemhogy korlátot jelentene neki. Így imádkozott Salamon a jeruzsálemi templom felszentelésekor: „Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.” (I Királyok 8:27)
Isten szuverenitása azonban nem csak arra vonatkozik, hogy Ő teremtett mindent mindenható Szava által. Ő szuverén abban is, hogy megtart és igazakat mindeneket. Isten helyezte a tengert határai közé: „És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött?” Továbbá Ő ad esőt, Ő növeszti a füveket: „A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken” (Zsoltárok 147:8). Megdöbbentő, hogy a szuverén Isten dönti el jótetszése szerint minden egyes esőcseppről, hogy hova essen, minden hópehelyről, hova hulljon. Még ezek sem korlátozzák hatalmát, hiszen Isten vezérlése kiterjed az ég madaraira és a hajszálakra, amik fejünkről lehullanak. Jézus mondta: „Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.” (Máté 10:29-30)
Még ennél is lenyűgözőbb, bár sokak által vitatott tény, hogy Isten hatalma irányítja a háborúkat, járványokat, betegségeket és a földre jövő szeleket. Nemcsak békét, de háborút is küld, mint Isten. Nemcsak egészséget, de betegséget és halált is ad. Isten így szól az Ézsaiás 45:7-ben: „Kia világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!” Megint olvashatjuk a Zsoltárok 46:9-ben: „Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön.” Amikor tehát a keresztyének borzalmas hurrikánokkal vagy tornádókkal találkoznak vagy hallanak felőlük, amikor látják a betegség vagy a háború pusztítását, vallják meg: „Az Úr keze van mindezek felett!
Isten szuverenitása még ennél is megdöbbentőbb tényt rejt magában. Az Ő hatalma a gonoszokra is kiterjed, sőt, magára a Sátánra is. Ezt is nagyon sokan tagadják. Helyette azt az elképzelést pártolják, hogy Isten befolyásolja és vezeti a jó embereket, de a gonoszok és az ördög Isten hatalmán kívül álló kisebb erők. Megengedik, hogy Isten bele tud szólni a sötétség erőit alakító gonosz tervekbe, de azt állítják, hogy ezek lényegében független erők. Ha ez a nézet helyes volna, Isten szuverenitásának súlyos korlátozását, megrövidítését jelentené. Valójában azonban Isten még az istentelen embereket számításba véve is szuverén. Kisujjukat sem mozdíthatják, egyetlen gonosztettet sem hathatnak végre, mert Isten abszolút ellenőrzése alatt vannak.
Ez az igazság a Szentírásból világosan kiderül. Mózes II. könyvének 3-4. részében olvashatjuk, hogy Mózes, aki korábban elmenekült Egyiptomból és apósa, Jethró nyáját gondozta 40 esztendeig. Azonban hirtelen Isten megváltoztatta Mózes életét. Isten megjelent neki a pusztában az égő, de meg nem emésztődő csipkebokorban, és megparancsolta neki, hogy menjen a Fáraó elé, Isten parancsával a nép elengedésére. Azután Isten így szólt Mózeshez: „Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Fáraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet.” (II Mózes 4:21). Először nem a Fáraó keményítette meg a szívét, hogy Isten még jobban megkeményítse. Még mielőtt a Fáraó tudott volna Mózes létezéséről, Isten kijelenti: „Megkeményítem az ő szívét“. A Fáraó Isten cselekedetének eredményeként keményíti meg szívét. Bár Isten keményítette meg a Fáraó szívét, a Fáraó maga a felelős, és őt éri bűnéért a rettenetes büntetés a 10 csapáson keresztül.
Miért keményítette meg Isten a Fáraó szívét? Pál apostol ezekkel a szavakkal válaszol erre a Róma 9:17-ben: „Mert azt mondja az Írás a Fáraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
A Szentírás más példákat is említik. Ott van például az I Királyok 22, ahol Akháb király elmegy harcolni Siria ellen hamis prófétái tanácsára és saját tervei szerint. Ezek a hamis próféták egyhangúlag sürgették, hogy menjen el a hadba; a győzelem ígéretével. Akháb ezután előhívja Isten prófétáját, Mikeást. Mikeás megmagyarázza Akhábnak, hogy Isten adta a hazug lelket Akháb hamis prófétái szájába, hogy Akhábot elveszítse a csatában. Isten még ezen hamis próféták felett is szuverén volt.
Még ennél is többet mondhatunk, hiszen maga a Sátán is Isten közvetlen ellenőrzése alatt áll. Erre talán a legvilágosabb bizonyítékot Jób könyvében találjuk. Az első fejezetben azt olvassuk, hogy a Sátán megjelenik Isten előtt. Isten figyelmezteti a Sátánt Jóbra, aki „feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő” (v8). A Sátán azonban így felel: „Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?… De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!” (v9,11). Isten így válaszol a Sátánnak: „Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet.” (v12). Isten a Sátánnak egy bizonyos, de korlátozott hatalmat adott gonosz tervei végrehajtásához, hogy megpróbálja Jóbot Isten megátkozására rábírni.
A Szentírásban még egy csodálatos, lenyűgöző példát láthatunk Isten szuverenitásának kinyilatkoztatásaként. A Mindenható Isten kizárólag saját hatalmából megmenti népét a bűntől és a haláltól, és mennyei dicsőségbe viszi őket. Sok prédikátor tévesen azt állítja, hogy Jézus a bűnös szívén kívül van, és kitartóan kopogtat ajtaján. Az üdvösségre vezető döntést az embernek kell meghoznia. A Szentírás azonban nem így beszél erről. A Jeremiás 31:18b-19-ben ezt olvashatjuk: „téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem. Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.” Pál és Barnabás igehirdetését illetően pedig így ír az Ige: „A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének.” (Cselekedetek 13:48). Pál egy másik missziói útján Filippi közelében, egy folyóparton beszélgetett néhány összegyűlt asszonnyal. Közülük egy, Lídia hitt neki. Erről a következő van megírva: „Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala.” (Cselekedetek 16:14b).
Isten szuverenitása ezenfelül egyértelművé válik Jézus Krisztus kereszthalálában. Ha valaki a kereszten történtekre néz, azt gondolhatja, hogy a dolgok irányítása valahogy kicsúszott Isten kezéből. Úgy tűnik, hogy Isten elvesztette az irányítást, és a Sátán győzedelmeskedett. Pontosan ez az, ami nem történt. A kereszten történtek mind Isten irányítása alatt voltak. Az egész eseménysorozat az Ő csodálatos tervei szerint játszódott le. Péter így mondhatta el azoknak, akik pünkösdkor összegyűltek, a következőket: „Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek“(Cselekedetek 2:23). Isten eltervezte, hogy a keresztnek el kell jönnie, mindazonáltal gonosz emberek ragadták meg és feszítették meg. Isten a bűnös emberek e gonosztettét használta fel dicsőséges célja beteljesítésére.
Isten ugyanezen szuverén, mindenható hatalmát láthatjuk abban, hogy népét megőrzi a nekik adott üdvösségben. A Filippi 1:6-ban ezt olvashatjuk: „Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig“.
A szuverén Isten abban nyilvánította ki mindenekfelett való abszolút hatalmát az emberek felé, hogy megment egy választott nemzetet a bűntől, és a mennybe viszi őket teljes dicsőségben.
Fontos-e, hogy egy hívő keresztyén elfogadja ezt a biblikus nézetet Isten szuverenitásáról? Mindenképpen! A teljes világegyetem létének legfőbb oka, hogy Isten neve felmagasztaltassék. Minden, ami eddig történt, minden bekövetkezendő esemény Isten dicsőségére szolgál. Senki és semmi nem vehet el semmit a mi Istenünk szuverenitásából!
A legtöbb eretnekség egyik legfontosabb vonása, hogy valamiképpen kétségbevonják Isten szuverenitását. Ezt láthatjuk az olyan eretnekségek mögött, amelyek felmagasztalják az embert, az ember hatalmát vagy képességeit, amelyek Isten előtt valamilyen érdemszerző képességet tulajdonítanak az embernek. Máskor az ember szándékosan megpróbál elfordulni Isten abszolút hatalmától annak felvetésével, hogy Istenen kívül bárkinek is lehet független hatalma.
Egy hívő keresztyén és az igaz egyház ismertetőjele, hogy hiszi és vallja a Biblia igazságát Isten szuverenitásáról. Minden tanítás, minden hitvallás alapja Isten szuverenitásának igazsága kell legyen. Ettől az igazságtól való legkisebb eltérést is el kell utasítani. Az igaz tanításnak követnie kell és ki kell nyilvánítania azt az igazságot, hogy Isten a szuverén Egyetlen.
A keresztyéneknek ezen igazság tudatában kell élnie és járnia. Sokszor és sokan gondolják magukat függetlennek; Isten hatalmától és uralkodásától szabadnak. Nem keresik Isten orcáját imádságban úgy, ahogyan kellene. Nem támogatják Isten országának ügyét úgy, ahogyan Isten hívő gyermeke hivatott tenni. A világban lelik kedvüket, annak minden hívságával. Az ilyen ember úgy él, mintha Isten nem volna a szuverén Egyetlen.
Milyen csodálatos megvallani Isten szuverenitását! Az én Istenem hallja és megválaszolja az imádságomat. Az én Istenem mindent javamra formál (ld. Róma 8:28). Mivel az én Istenem teljesen szuverén, semmi valódi baj nem érhet. Bizonnyal az Úr házában lakozom örökké; az én szuverén Istenem az Ő Fián, Jézus Krisztuson keresztül tekint erre.
Micsoda vigasztalás, micsoda bátorítás tudni és vallani Isten szuverenitását a keresztyéneknek. Eszerint semmi el nem választhat Isten szeretetétől. Isten Igéje mondja: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róma 8:38-39). Ez azért igaz, mert Isten a szuverén Isten. Hála Neki ezért!
