Ronald Hanko
Napjainkban sok egyház nőket is helyez az egyházi hivatalokba, így vannak női lelkészek, presbiterek és diakónusok. Azt állítják, ez az egyetlen módja Isten nők számára adott ajándékainak felismerésére, és ez az egyetlen út, ahogyan az egyház igazat adhat annak a bibliai tanításnak, miszerint mindenki egy a Krisztusban (Galata 3:28).
Igazak-e ezek az érvek? Vajon megtagadja-e az egyház a nőktől az Isten ajándékaival való helyes élés jogát, ha megtagadja tőlük az egyházi hivatalokban való szolgálatot? Vajon a nőknek lelkészekké, presbiterekké, diakónusokká kell-e lenniük? Mit mond erről a Biblia?
A Biblia tanítása ebben a kérdésben a lehető legvilágosabb. A nők nem szolgálhatnak a templomi hivatalokban. Az I Timóteus 2:12-ben olvashatjuk: „a tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben.” Az I Korinthus 14:34 ugyanezt tanítja: „a ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja.”
Ezek az Igék természetesen nem azt jelentik, hogy egy nő egyáltalán semmit sem mondhat a gyülekezetben, de nem beszélhet hatalmi helyzetből, azaz nem taníthat vagy nem vezetheti az Istentiszteletet. Nem beszélhet a következő módokon: nem imádkozhat, nem prófétálhat, nem építhet, nem inthet, nem taníthat, amint az az I Korinthus 14 hátralévő részeiből kiderül.
Mindezt megerősíti az I Timóteus 3 és a Titus 1 is, ahol a presbiterekről (püspökökről) és a diakónusokról mint férjekről van szó. Az tehát, hogy nők viseljék e tisztségeket, ellentmond a Szentírás tiszta tanításának.
Az egyetlen módja annak, hogy kikerüljük, amit a Szentírás erről tanít, az Írás, mint Isten Igéje ihletettségének és tévedhetetlenségének tagadása. Ez az, amiért a nőket kinevező egyházak azt mondják, hogy a fenti szakaszok csak Pál válasza arra a kulturális közegre, amelyben élt vagy egy személyes rosszindulat a nőkkel szemben. Amennyiben a Szentírás Isten Igéje, akkor e versek nem Pál elméjéből származnak, hanem Isten elméjéből és akaratából. Isten mondja: „A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetben!”
De mi legyen azokkal az ajándékokkal, amiket Isten néhány nőnek ad? Nem igaz-e, hogy néhány nő jobban képzett, mint számos férfi, hogy különböző egyházi tisztségeket töltsön be?
Meg kell értenünk, hogy itt nem az a kérdés, hogy Isten ad-e ajándékokat a nőknek. Ő ad. A kérdés nem az, hogy a nőknek kell-e élniük Istentől kapott ajándékaikkal. Szükséges. Az egyetlen kérdés az, hogy hol használják ezeket az ajándékokat. A Szentlélek, akitől kapták azokat, megtiltja, hogy az egyházi hivatalokban éljenek vele.
Akkor ez azt jelenti, hogy a nőknek semmi feladata nincsen a gyülekezetekben? Semmiképpen sem! A nőknek nagyon fontos helye és elhívása van az egyházban. A Biblia beszél erről az I Timóteus 2:15-ben, az 5:9-14-ben és a Titus 2:3-5-ben. Istentől kapott szerepük van a gyülekezetekben, amiket a férfiak nem tudnak betölteni.
Mit gondoljunk tehát arról az egyházról, ami megengedi a nők hivatalba állítását? Az ilyen egyház megtagadta Isten Igéjének hatalmát, és engedetlenségben él az Igével szemben. Meg kell térnie, vagy Krisztus jön, és gyertyatartóját kimozdítja helyéről (Jelenések 2:5), így nem fog többé Isten dicsőségének fényével világítani, mint tanú a világban. Azok pedig, akik tagjai, sötétségben lesznek és nem világosságban.
